HomeHome  WidgetsWidgets  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Share | 
 

 
Bradson part 2. - you are the jewel on my crown

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
avatar


Winster

Winster
Csatlakozott : 2017. Jun. 07.
Posztok száma : 71
Motto : Mottó helye Foglalkozás : diák
Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Bradson part 2. - you are the jewel on my crown   2017-06-10, 3:36 pm

you can be my king


A magam részéről halálosan komolyan gondoltam azt, hogy kihívom egy barátságos - persze, persze, "barátságos" - teniszmeccsre. Ennek érdekében korán fölkeltem, elmentem futni, és már jóval idő előtt kinéztem a pályára, hogy minden ott lévőt elküldjek, mire Őnagysága Abraham Johnson úgy dönt, hogy kitolja a formás seggét a pályára.
Az ütővel suhintgatok, próbaütéseket teszek, labdákat dobálok, labdákat ütögetek, odafutok értük és visszahozom őket. Előbb a pálya egyik oldalára állok, majd a másikra, majd megint az egyikre. Minden lehető követ megmozdítok, hogy ne Abraham Johnson nyerjen. Mert nyerhetne.
Kicseszett jó játékos. Azt mondják.
Tehetséges. Azt mondják.
Lehetett volna sportoló. Azt mondják.
Én meg azt mondom, hogy ma ezen a meglehetősen meleg, szinte nyárias napon, nem fogom hagyni, hogy Abraham Johnson nyerjen.
Ha kell beledöglök. Ha kell itt pusztulok el. A vörös salakkal fedett teniszpályán.
Kimelegszem mire tizenegy óra felé közeledek. Fehér atlétámat a padra hajítottam úgy negyed tizenegy fele, a tenisznadrágom meglehetősen feszesen simul a csípőmre, a fejpánt meg, mintha csak dísznek lenne. Nem engedhetem meg magamnak, hogy a hajamat a szél fújkálja ide-oda, nem hagyhatom hogy bármiféle kifogásolható dolog legyen rajtam. Mert azért nyilván nem csak a tenisztudásommal szeretném lenyűgözni. Az is teljesen nyilvánvaló, hogy azért nem melegedtem ki annyira, nem izzadok. A trikóm is csak "véletlenül" került le rólam. Nem is tudom, hogyan történt.
Mire az illetékes alakja megjelenik a távolban, rég híre ment a i kis párbajunknak. A pálya szélén legalább tizenöt - húsz fő álldogál, igyekezve az árnyékba húzódni.
Édesen rámosolygok, integetek neki, de csak a háló felém eső oldaláig merészkedem.
- Azt hittem, hogy berezeltél, és már nem is jössz..
-

És "nyújtózkodom" meg, hajlongok, mintha bemelegítenék, közben pedig a szemeimmel Őt nézem, a reakcióját, a szájának mozgását.
És kibaszottul élvezem, hogy húzhatom az agyát.
Vissza az elejére Go down
avatar


Winster

Winster
Csatlakozott : 2017. Jun. 05.
Posztok száma : 74
Motto : Mottó helye Foglalkozás : Vállalati örökös
Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Bradson part 2. - you are the jewel on my crown   2017-06-11, 12:52 pm







Utálok korán kelni, ugye mondtam már? A telefonomat már vagy egy órája állítgatom szundira, de még mindig nem vagyok képes elhagyni a takarók ölelését. megvakarom a fejemet, hosszan nyújtózkodok a puha matracon, ami mintha magába húzva igyekezne meggátolni az ébrenlétben. Végül sikeresen kikelek, a zuhanyozás után már egyből a teniszhez kiválasztott ruhát veszem fel, és még gyorsan elugrok narancsléért, mielőtt elverem Kinget.
Megállok beszélgetni a lakótársakkal, a tükör előtt is több időt töltök el, mint kellett volna, de hát na, Kingről beszélünk, zsíros hajjal és rossz szájszaggal nem jutok az ágyába.
Egy minimális izgalom van bennem, de gondolom ez természetes. A teniszpályák felé veszem az irányt, a nyugtalanságomon egyáltalán nem segít az sem, hogy már távolról észre lehetett venni a nézelődő társaságok. Kíváncsi vagyok, hányan szurkolnak nekem onnan, azt hallottam King nagyon népszerű az akadémián.
És ott áll álmaim férfia, teljes pompájában, bűnösen feszes nadrágban, félmeztelenül. Rajtam a pirulás sora, helyette azonban csak egy nagyon nyelek, és elmosolyodok.
- Érdekes taktika, Bradshaw. Ezt a játékot azonban ketten játsszák - Ennyit arról, hogy gondosan kiválasztottam az öltözékemet, gyorsan megválok a felsőmtől én is, aminek hatására izgatott susogás üti fel fejét a pálya szélén, s mintha néhány, fényképezést jelző hangot is hallanék.
Előveszem az ütőmet, meglengetem párszor a levegőben, majd halálos nyugalommal elhelyezkedem a térfelem sarkán, hogy fogadhassam a labdáját.
Az első labdát viszonylag könnyű volt kezelni, a pontot be is zsákoltam. Halván mosoly kúszik ajkaimra, homlokomon megjelennek az első izzadtságcseppek. Bár enyém lett a pont, King alaposan megszorongatott. Heheh, mondjuk alapból is megszorongathatna.
A következő két pont az övé, a gúnyos mosolyom pedig őszintének álcázott örömbe csapott át, nem hiszem el, hogy el fog verni engem.
- Hol tanultál meg így játszani? - mondom, magam mellett pattogtatva a labdát, készülve a szervára. Szerencsére a lapos szervák az erősségem, ami meglehetősen váratlanul érte őt - Mi lenne, ha emelnénk a tétet? A vesztes meghívja a másikat egy kávéra a meccs után. - Labdák szelik ketté a levegőt, landolnak a hálóban, pattannak a vonalon kívül, mindketten hibázunk rendesen, a végső pontszám azonban neki kedvez, alámaradtam. Odasétálok hozzá, és lihegve kezemet nyújtom felé. Amint megvolt a formalitás, bal karommal a háta mögé nyúlok, é közelebb húzom egy csókra. Volt abban düh, szenvedés, éhség.
- Olyan kibaszott rég csókoltalak meg - mondom gondolkodás nélkül, s valószínűleg nem fog ellent mondani nekem, pedig tegnap kaptam tőle egyet a randi végén. - Hol kávézzunk?
A tömeg egy kis hurrogás kíséretében eloszlik, majd meglátjuk, mennyit képet és közvetítést toltak fel twitterrel, de van egy érzésem, hogy instagram liveon is voltunk... Nem gond, King és én is jól játszottunk. Felkapm a felsőmet, miután a magammal hozott törölközővel valamennyire megtisztítom magamat.
- Ez már második randinak számít, még mindig nem akarsz feljönni hozzám?






Vissza az elejére Go down
avatar


Winster

Winster
Csatlakozott : 2017. Jun. 07.
Posztok száma : 71
Motto : Mottó helye Foglalkozás : diák
Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Bradson part 2. - you are the jewel on my crown   2017-06-12, 8:56 am

you can be my king


És ahogy megjelenik a pálya végén, minden szem rászegeződik. Úgy vonul, mintha a leghíresebb divatbemutatón lenne, és nyilván meg sem botlik. Tökéletes. A szemem rátapad, végigcsúszik tökéletesen felöltözött alakján, elidőzve itt-ott.
Hangjára jóleső borzongás fut végig a testemen.
- Nem tudom miről beszélsz Johnson, csak melegem volt.. -
Úgy adom az ártatlant, mintha tényleg én lennék a földre szállt angyal, akinek semmilyen hátsó szándéka nem volt még ebben az életben.
És ahogy a pólója széléhez ér, egy pillanatra csend telepedik az egész pályára, mindenki feszült figyelemmel szegezi tekintetét a póló szélére, Ő meg, mintha ez a legtermészetesebb dolog lenne a világon, lehúzza azt a ruhadarabot ami a felsőtestét eddig takarta.
Úgy bámulom, mintha sohasem láttam volna még. A pillantásom végigzongorázik miden izmán, minden anyajegyén, a köldökén, kulcscsontjának kiálló részein. Felfalom a szememmel.
Elkezdődik a meccs. Abraham tényleg annyira ügyes játékos, mint amilyennek beharangozták. Feszes játéktempót diktál, és megpróbálja megtalálni a gyenge pontjaimat.  Nem hagyom magam. Átveszem a játékstílusát, keményen szerválok, nekifeszülve ütöm vissza a labdát. Megizzaszt. Sokáig játszunk, csak Ő és Én vagyunk. A szememet mindig a labdán tartom, de néha elcsalja a tekintetemet félmeztelen teste. Ilyenkor általában elvétek egy ütést, és bosszankodva meredek rá.
Egy pillanatra megpihenünk.
- Írországban.. -
Megrántom a vállamat.
- Benne vagyok. Úgy sem aludhattál addig amíg szerettél volna.. -
Csúfondárosan rámosolygok, majd visszaigyekszem a saját helyemre.
A meccs folytatódik. A labdák cikáznak köztünk, hol Ő vezet, hol pedig én. Fáradni kezdek, így nem is bánom,hogy hamarosan a végéhez ér a meccs.
Ahogy ellövöm az utolsó labdát, Ő pedig nem éri el, örömittas mosoly mászik az arcomra. Győztem.
A tömeg feloszlik míg mi szedelőzködünk, észre sem vesszük és már csak ketten maradtunk.
Kifáradtam, izzadtságcseppek csorognak végig az egész testemen, és lihegek.
Megfogom a felém nyújtott kezet, majd hagyom, hogy közelebb vonjon magához. Ha nem lennék izzadt, tiltakoznék a gyors csókja ellen, de így kissé megkönnyebbülve lépek hátrább ahogy elenged. Nem szívesen mutatkozom így előtte.
- Az automatánál.. nem tudom. Válassz te helyet,
amúgy is te veszítettél.. -

Vállat rántok, kedvesen mosolygom rá. Hogy én ezt az orra alá fogom-e dörgölni? Még jó hogy! Hányszor? Sokszor!
A törölközőmért megyek, meg a pólómért, és belenyomom őket a sporttáskába.
- De előbb le szeretnék tusolni, és át akarok öltözni.
Találkozzunk negyed óra múlva az ajtónál? -

Megelőzöm, mielőtt felajánlaná, hogy fürödjünk együtt. Nem hagyom neki, hogy berángasson az ágyába, és fel is sóhajtok, amikor rákérdez valami hasonszőrű dologra.
- Kérdezhetek valamit? -
Feszengek kicsit, feszültségem nyilvánvalóan érezhető. Közénk feszül a levegő és nyomaszt.
Közben az épületig sétálunk el, és én meggondolom magamat. Még sem szeretném megkérdezni.
- Mindegy, hagyjuk. Mindjárt jövök, akkor.. -
És esélyt sem hagyok neki, hogy tiltakozzon, vagy ellenkezzen, netalán tán rákérdezzen a dologra. Nemes egyszerűséggel otthagyom, sietős léptekkel indulok el a saját szobám felé, hogy ott ledobhassam a teniszcuccaimat és beállhassak a tus alá egy gyors zuhanyra.
Vissza az elejére Go down
avatar


Winster

Winster
Csatlakozott : 2017. Jun. 05.
Posztok száma : 74
Motto : Mottó helye Foglalkozás : Vállalati örökös
Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Bradson part 2. - you are the jewel on my crown   2017-06-13, 5:02 pm







Óh tudod te, hogy miről beszélek - kacsintok rá full on fuckboyként, végigsimítva a hasamon, és az ütőt megszorítva még be is feszítek, csak hogy megint lássam azt a magabiztos pofiját nagyot nyelni, s ha még ez nem hat, lehajolok a labdáért, neki háttal.
Egy szörnyeteg vagyok, tudom.
A kávét elfogadja, remek, ha veszítek, legalább most először meghívhatom valamire a drágát. Be kell vallanom, nem játszik rosszul, de csak szerencsén múlott a meccslabdánk.
be kell vallanom, bejött az,a hogy a csókunknak sós utóízt kölcsönzött a verejtéke, és ahogy a nedves hajába bele tudtam.... Tudtam volna markolni. De hát nem tartunk még ott, legalább is nem hiszem, hogy értékelte volna, pláne, hogy nagyon zavarta a tökéletlensége... Ha tudná, hogy még így is kibaszott dögös a kis szűkös nacijában és a kipirult arcával. Bólintok a tusolásra, én is szeretném rendbehozni magma, szóval követem, mikor már a tömeg eloszolt én senki nem volt a láthatáron, azért egy kegyetlen vigyorral belemarkolok a fenekébe, majd megyek tovább, mintha semmi nem történt volna.
- Tudod, mit, elviszlek a kedvenc helyemre szerintem. - megszólal, majd elfordul, hogy menekülhessen, én pedig utána kapnék, de talán majd a zuhany után. Felmegyek a szobámba, elintézem a dolgaimat, s frissen és üdén várom az ajtóban, cinkos mosoly helyett azonban komoly, kissé aggódó arckifejezéssel figyelem közeledtét.
- King. Bármit kérdezhetsz - a karjához érek, előrehajolok egy csókért, de meggondolom magma, csak szorosan megölelem. Igen, ez talán megkönnyíti a dolgát - Mit szerettél volna kérdezni? - suttogom a vállába, a magassága és a testfelépítése olyan tipikus ölelnivaló, egy jó ideit tudnék itt álldogálni vele - Biztos menjünk kávézni...? Nem jobb itt? - hangomon hallatszik, kérdésemben ezúttal semmi hátsószándék nincs, ha felmegyünk hozzá, vagy hozzám, egy ujjal sem fogok hozzáérni. Kit hülyítek, de az intim területeket elkerülöm, és csak ölelgetem. Tudom ,hogy ő inkább ki szeretné hozni a legtöbbet a napból, de komolyan, én csak egy szundit akarok a mellkasára dőlve.






Vissza az elejére Go down
avatar


Winster

Winster
Csatlakozott : 2017. Jun. 07.
Posztok száma : 71
Motto : Mottó helye Foglalkozás : diák
Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Bradson part 2. - you are the jewel on my crown   2017-06-15, 8:13 am

A képért előre is elnézést kérnék minden kiskorútól és attól aki ezt megnézte, de nem kíváncsi az ilyesfajta tartalomra.


you can be my king


Hogyne tudtam volna? Feltett szándékom volt megzavarni Őt akár piszkos módon is. Bárhogy. Bármivel. Csak ne nyerjen. És nem is nyert. Pedig küzdött. Annyira küzdöttünk. Az izmaink megfeszültek minden egyes ütéssel. De nyertem. Kicseszettül én nyertem. Ettől pedig olyan boldognak érzem magamat, hogy képtelen vagyok nem egyfolytában vigyorogni, vagy azon elmélkedni, hogy mennyire élvezem az adott pillanatot.
A szemem rávillan, ahogy keze hozzám ér, belefeszülök a mozdulatába, tenyerének erős érintésébe, és akarom még. Akarom, hogy hozzám érjen, hogy úgy érjen hozzám, ahogy senki máshoz nem ért még. Felperzselem a pillantásommal amit felé küldök. A tekintetünk egy pillanatra összekapcsolódik, és arra az egy pillanatra megáll a világ. Csak Ő van és Én. Ketten. Hallom a szívem vad dübörgését, látom, ahogy az Ő mellkasa is hasonló ütemben emelkedik, és ez elég. Elég lenne ahhoz, hogy könnyűszerrel veszítsem el a józan eszemet.
Még szerencse, hogy annyi lélekjelenlétem van, hogy lelépjek.
Szinte menekülök.
Az ajtót magam mögött a biztonság érdekében kulcsra zárom. Egyrészt azért, ha olyan ötlete támadna, hogy utánam jön, ne tudjon, másrészt pedig azért, hogy én ne szaladjak át meglesni tusolás közben.
A vérem forr. Úgy érzem maga, mint egy igazi bika. Akarom Őt, jobban, mint ebben a pillanatban bármit.
A hideg víz kissé kijózanít. Libabőr fut végig a testemen ahol a hideg cseppek forró bőrömhöz érnek. Hosszú ideig állok a hideg zuhany alatt. Legalább kétszer mosom át a bőröm, hogy a sós izzadtságcseppek biztosan eltűnjenek, a hajamat is kétszer mosom meg.
Órákig tudnék szöszmötölni a ruháim válogatásával, a hajzselézéssel és a tökéletes fogmosás véghezvitelével.
Frissen és üdén lépek oda hozzá, érzem a testének friss illatát, és egyszerűen közelebb kell nyomulnom hozzá. Illetlenül közel kerülünk egymáshoz. A tusfürdőnk és parfümünk illata összekeveredik, és érdekesen csábító elegyet ad. A korábbi feszültségemnek nyoma sincsen.
- Igen tudom.. -
Búgom vissza neki sejtelmes hangon. Túlzottan leköt az, hogy Őt bámuljam, így szavaira nem tudok eléggé koncentrálni.
Bizsereg a bőröm, ahol a karja az enyémhez ér. Lenézek ujjaira, és mire feleszmélnék, mire esélyem lenne bármire is, karjai már körém fonódnak. Én pedig felsóhajtok. Beleveszek az erős férfikarok ölelésébe, saját kezeim pedig önkéntelenül fonódnak köré. Szorosan húzom magamhoz, mintha azt remélném, hogy testünk összeolvadhat, és eggyé válhatunk itt helyben.
- Hmm? Már nem is emlékszem igazán.. -
Persze, hogy emlékszem. De nem fogom megkérdezni tőle.
A figyelmét terelem el, ujjaim a hajába csusszannak bele, az egész testemet neki nyomom, beleveszek az ölelésébe, elveszek az illatába.
- Maradjunk. Úgy is tartozol nekem még egy adóssággal.. -
Utalok a játékunk végkimenetelére, és kibúvom öleléséből.
Belököm a szobája ajtaját, és Őt meg sem várva belépek.
Odabent Abraham Johnson van. Mert itt minden Ő. A bevetetlen ágy, a székre hajigált ruhák, a drága laptop halk búgása és a márkás parfüm illata.
Beljebb merészkedem, és elengedem magamat, úgy ahogy azelőtt Ő előtte még sohasem. A cipőmet lerúgom, a gátlásaim azt ajtón kívül hagytam, és bedőlök Abraham ágyába. Hagyom hogy magába szippantson az illata, az ágy puha fogadtatása.
-Nem jössz ide? -
Hangom búgása ki nem mondott ígéretekről sejtet.



Hát ez kicsit hosszú lett Sad(
Vissza az elejére Go down

Sponsored content




TémanyitásTárgy: Re: Bradson part 2. - you are the jewel on my crown   

Vissza az elejére Go down
 
Bradson part 2. - you are the jewel on my crown
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Folyó Part
» A Tópart mentén
» Ház és tópart
» Part 14 / 4
» Part 14 / 8

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Abbey Mount School :: Welcome to Abbey Mount :: Udvar-
Ugrás: