HomeHome  WidgetsWidgets  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Share | 
 

 
Laura &&Henriette

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
avatar


Lovell

Lovell
Csatlakozott : 2017. Jun. 06.
Posztok száma : 9
Motto : Hidd el, hogy az álmok valóra válnak. Age : 19 Titulus : ariel Foglalkozás : pszichológia szakos egyetemista Play by : katie stevens
Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Laura &&Henriette   2017-06-11, 6:02 pm


Laura & Henriette

Több gondolat is sátrat vert a fejemben a mai nap folyamán, de valahogy mind elpárolgott onnan abban a pillanatban amikor megérkeztem az udvar legfehérebben pompázó szökőkútjához. Pontban kettő órakor, a megbeszéltek szerint. Kezemben a rózsaszín mappával, amiben fűzött iratok sokasága van gondosan szétválogatva.
Természetesen abc-s sorrendben.
És ez titkon megnyugtat. A rend, a tudat, hogy jelenleg minden sínen van. Legalábbis egészen eddig naivan azt hittem, mígnem gondos, de gyors léptekkel megérkeztem a csapat toborzómra. A toborzóra amit én szerveztem le, az időpontokat én fixáltam esőkézből, majd az értesítéseket szintén én küldtem ki. Így hát, a folyamatok precizitását illetően, abba a bizonyos gépezetbe nem kerülhetett semmilyen hiba. Legalábbis az én irányomból biztos, hogy nem. De a helyzet most valami egészen mást láttat...
- Ugye most csak szórakoztok velem? - érzem, ahogy a szemöldököm - indulatos kérdésem feltevése közben - a homlokon legtetejére szökik. Ez pedig annak a roppant egyszerű ténynek tudható be, hogy nem tudom, és nem is akarom titkolni látványos elégedetlenségemet, ami - ahogy hallom - egyeseket hangos kacagások megejtésére késztet. Őszintén, tényleg ennyire vicces az összeomlásom?! Pedig azt hittem, hogy a mai napban már több meglepetés nem érhet... hát minden bizonnyal tévedtem. Nem is kicsit.
Szomorú tekintetemet a trióra emelem, arra a három lányra akik vették a fáradságot és megjelentek. Időben, precízen, szerelésben, ahogy kértem. Így hát nincs is jogom arra, hogy őket szidjam le a többiek lázadása miatt. Hiszen értem én, hogy mire megy ki az egész. Henriette az új kapitányt, Henriette-t még be kell törni, Henriette-nek tudnia kell hol a helye, hiszen még csak egy másodéves. Látni kellett volna pár harmadéves lány arcát, mikor az értesítések kimentek. Mindenki megkapta a hírek, és képzelem hány lány kapott sokkot, mikor az én nevemmel találta szembe magát. Hisz sokan minden bizonnyal még soha nem hallottak felőlem. Most meg legyek én a kapitányuk? Egy senki?
Tehát megértem. Sőt, egészen biztosan állíthatom, hogyha én állnék a másik oldalon hasonlóhelyzetben, akkor nekem sem tetszene ez az egész. De az az igazság, hogy a mostani felállás sem olyan kecsegtető számomra. Hiszen én sosem voltam az ilyesfajta ellenkezés pártját támogató ember. Mert hát mennyivel korrektebb valakit a szemébe nézve elküldeni melegebb éghajlatra, mintsem a háta mögött gyerekes összeszövéseket gyártani. És minden bizonnyal sokkal viccesebb is, viszont most nem kalandozhatok el...
De hát mindegy is! Úgyis van egy sokkal jobb tervem, amit -titkon a megválasztásom óta dédelgetek, és most - kész vagyok megvalósítani. Hiszen mennyivel egyszerűbb lesz majd akkor az életem, mikor csomó olyan emberrel dogozok majd együtt, akiket ismerek, sőt esetlegesen szeretek, de azt biztosan tudom róluk, hogy - akarva, vagy akaratlanul, de - a lehető legnagyobb lendülettel élénkítenék fel az Abbey Cheerleads iránti érdeklődést. Hiszen melyik egyetemista fiút ne hozná lázba egy szexi, miniszoknyás Lovell-es lánycsapat, ami majdnem olyan erotikusan izzadna meg a sikerért a pálya széléről, mint ahogy az a sportolóink teszik magán a gyepen? Költői kérdés, nem várok rá választ.
Szemeim előtt most sorozatos boldog jövőképek futna le, olyan gyorsan ahogy a filmtekercsen a képkockák szoktak pörögni. Magam előtt látom a ruhapróbákat, a játékos csapatépítő programokat, a jótékonysági kocsimosást és a megannyi pizsamapartit. De leginkább azt a hatalmas kupát, ami képzeletem már a kezemben csücsül. Teli rózsaszín szalagokkal, amiken fehér festékkel az egyesek díszelegnek. Semmi máson nem tudom elfogadni ezt a számot, csak ezen a kupán. Kerületi, megyei, országos megnyert döntők. És úgy érzem, hogy ezt mind csak a Lovell-es nővéreimmel érhetem el. Plusz, ha a további éveimet is nézem, ez lenne a lehető legjobb és legnagyobb esélyem arra, hogy az elnöki választások előtt megfelelő kampánnyal indíthassak, majd elérjem a végső célomat - természetesen a diploma mellett -.
Kettőt kopogok, majd enyhén izzadt tenyereimet ökölbe szorítva várok, hogy engedélyt kaphassak a belépésre. Ha ezt megkapom, akkor egy gyors mozdulattal a kilincset lenyomva, hirtelen nyitom a zárat, amely cselekvésem elég hangosra is sikereid. Kicsit olyan az érzésem, minta rátörném az elnöki iroda ajtaját arra a személyre, akit bent találok, bár még időm sincs arra, hogy feleszméljek, körbenézzek és elkönyveljem vajon az elnökünket van szerencsém zavarni egy kósza pillanata, vagy az alelnököt. Túl izgatott vagyok, túlságosan biztos vagyok a tervemben.
- Hatalmas ötletem támadt! - tudom, hogy az illendőség azt kívánná meg, hogy először köszönjek, de jelenleg túlságosan lefoglal a lihegés, amit az idézett elő, hogy az idefele vezető utat szinte sprintben, na jó, inkább csak egy gyorsabb ütemes gyaloglásban tettem meg. Nincs mit szépíteni, még nekem is vissza kell szereznem a rendes állóképességemet!
- Ne haragudj, csak túl izgatott vagyok - úgy érzem végre kezd visszatérni a higgadtságom mellet az udvariasságom is, na meg persze az eszem, hiszen nem vagyok hülye. Laura az alelnökünk, mindemellett egy felsőbb éves, baromira csinos és eszes lány. Szinte mindene megvan abból, amire én még csak titkon epekedek. Nem szeretném ha a gyerekes lelkesedésem, meg a kíváncsiságom, de leginkább a türelmetlenségem okán negatív képet festene rólam, és alkalmatlan személynek titulálna, a jelenlegi pozíciómra illetően, meg arra is amit majd még a későbbiekben  akarok betölteni. Ó igen, nagyon akarom, hogy a házunkon belül is a csúcsra érjek! Oké, ez kicsit furán hangozott, még nekem is.
- Szükségem lenne a segítségedre. Esetleg most felvázolhatnám a tervemet, vagy egy másik alkalom jobb lenne? - bár a kérdés abszolút aktuális, én mégis még a válaszadás előtt szépen lerakom a mappáimat, összefűzött jegyzeteimet asztalára. Ezzel is jelezve felé, hogy nekem ez most tényleg szörnyen fontos. N.A.G.Y.O.N.
Sőt, akár kész vagyok mindent gondosan lejegyzetelni, lerajzolni, vázolni, csakhogy elérjem a célomat. Hogy minden akadályt átugorva, meggyőzzem.

Vissza az elejére Go down
 
Laura &&Henriette
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Laura Swanson

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Abbey Mount School :: Welcome to Abbey Mount :: Testvériségek lakrésze :: Lovell house-
Ugrás: