HomeHome  WidgetsWidgets  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Share | 
 

 
Melody && Ginny

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
avatar


Dunant

Dunant
Csatlakozott : 2017. Jun. 02.
Posztok száma : 7
Motto : Ó, alkonyoknak könnyü vétkei: semmittevés és pillanatnyi csönd. Age : 20 Titulus : ocean soul Foglalkozás : gyógypedagógia szakos hallgató Play by : luca hollestelle
Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Melody && Ginny   2017-06-12, 7:17 pm



look at me
Mels && Ginny



- Felébredt.
Számtalanszor hallottam ezt a szót, de sosem így, ilyen igazian. Százszor és százszor rohantam hozzád, de egyszer sem így, helyben hagyva az orvost… Hogy egy egész világot magam mögött tudjak minden megnyújtott lépésemmel, hogy fülemben zsongjon a nővér szava, összekapaszkodva tornacipőm minden egyes dobbanásával, és a menetszél belekapjon a vitorlaként utánam úszó hajamba, és a hűs levegő szárítsa megizzadt nyakamat, és körülöttem elmosódjon minden, s mindenki; hogy elhagyva a liftet, forduljak jobbra a kétszázhetes irányába, hová más reményvesztetten indult, de ahová engem csakis az éltetésed kísért, és hajt ezúttal is: most igazán, Mel… Most hagyom ujjaim lenyomatát a betegirányító pulton, most számolom utoljára az elszáguldó szobákat, kettő, három, mert ott, a folyosó végén te vársz rám. Mert tudd meg, Mels, sosem mondtam le rólad, én is vártam rád, hosszú perceken átsírt napokon keresztül, ágyadnál fogtam kezed, s figyeltem lélegzetvételed. Melletted ringatott álomba szíved ütemes dobbanása és élesztett éjszaka, hogy aztán ébresszen virradatkor is; öt, hat, mert mindvégig hittem benned. Mert nem végződhet másként, nincs olyan, hogy feladj valamit, hiszen sose tetted, s én nem hagytam, hogy elfelejtsd: mekkora erő lakozik benned. Emlékeztettelek rá. Küzdened kell odabenn, hogy mi küzdhessünk érted idekinn. Megígértettem veled. És te megígérted nekem.
Hét. Szilaj lendületem fékezem az ajtónál, mi résnyire fogad. S halkan beljebb lépve rajta, már tisztán emlékszem, amikor éreztem jelenléted, és tudtam, hogy velem vagy. Érezd hát most az enyémet te, és tudd, hogy veled vagyok.
- Mels…
Kócos hajam takarásából is látom kivirult arcod, megviselt égkék íriszed, de hangom elakad. Pedig, ha tudnád, mennyi gondolatom űzted most tova, hogy mennyi köszönettel tartozom neked, de csak némán az ágyadhoz megyek. Kezem óvatosan csúsztatom tiédhez, gyengéden szorítva meg, míg apró mosoly kúszik arcomra. Pedig, ha tudnád, mekkora gombóc szorul torkomon.
- Szia...
Vissza az elejére Go down
avatar


Dunant

Dunant
Csatlakozott : 2017. Jun. 03.
Posztok száma : 5
Motto : I realize now that dying is easy. Living is hard. Titulus : sunshine Foglalkozás : student Play by : chloë grace moretz
Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Melody && Ginny   2017-08-17, 3:02 pm



Ginny&Melody
• • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • •
friends even in the hardest times

Az orvosok kész csodának tartják, hogy végül a baleset utáni negyedik napon felébredtem a kómából, de engem ez egy cseppet se foglalkoztat, inkább az, amit megtapasztaltam, miközben nem voltam tudatomnál. Mindig is hittem a halál utáni életben, csak hogy én nem haltam meg. Éppenséggel a halál és az élet közt jártam, a két dolgot elválasztó peremen álltam, ugrásra készen. Milyen könnyű lett volna lelépni onnan, érezni a bőrömön, ahogyan a szél durván próbál visszarepíteni, ellentmondva a fizikának, nem igaz? Csak hogy ezúttal esőként zuhantak volna rám családtagjaim és szeretteim gyásszal telt könnyei, tengert alakítva, melyben megfulladtam volna. Csupán egy hangra volt szükségem, egy hangra, amely segítő kezet nyújthatott, de egyben le is lökhetett volna a peremről. Mégse tette, amiért hálás vagyok. Vissza rántott az életbe.
Aludnom kéne, de nem vagyok képes álomra hajtani fejemet. Félek, hogy ez az egész csak egy álom volt és a valóságban újra a könnyek áztatta tengerben fogok halálra lelni. Legalábbis én ezt hittem, pedig titkon tudtam, hogy vártam. Vártam valakire, vártam valakinek a vörös, szerteágazó loboncára, vártam valakinek porcelánfehér, mégis törhetetlen bőrére és tapintására, vártam valakinek a lágy, selymes és megnyugtató hangjára. Ő jelenleg az egyetlen reményem, annak érdekében, hogy kiúszhassak a tengerpartra.
Nem kellett sokat várnom. Lassú,kimért léptekkel nyitja ki az addig résnyire nyitott ajtót, én mégis tudom, hogy versenyt űzött a széllel, csak azért, hogy hamarabb ide érhessen. Egy apró mosoly kúszik az arcomra, ahogyan meglátom és egy könnycsepp gördül végig arcomon. Nem tudom elképzelni, hogyan mertem volna leugrani a szakadékról, hiszen Ő nélküle a halált se tudom elképzelni.
- Szia.. - ennyit tudok csak mondani, mert megfogja apró kezem, és megszorítja azt, s ennek eredményeképpen az egy könnycseppből több lesz. Ha tudná, milyen boldog vagyok, hogy kisegít a vízpartra.
ölelés   | bocsáss meg a késésért :'( | music | credit



if i stay

Vissza az elejére Go down
 
Melody && Ginny
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Abbey Mount School :: Welcome to Gravesend :: Belváros-
Ugrás: