HomeHome  WidgetsWidgets  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Share | 
 

 
Corelie Reine

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
avatar


Városlakók

Városlakók
Csatlakozott : 2017. Jun. 14.
Posztok száma : 20
Motto : Je danse avec le vent, la pluie Age : 19 Titulus : Unstoppable Foglalkozás : Menekülő Play by : Bridget Saterlee
Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Corelie Reine   2017-06-15, 1:04 pm

Corelie Reine
Emlékszem, amikor hét évesen - durván kerekítve tizenkét éve - megkaptam az első naplómat… akkor még csak írni sem tudtam, így az első bejegyzéseim rajzokból álltak, sőt, az első naplómba többnyire csak firkáltam, és itt-ott felírtam valami egyszerű mondatot, amikor megtanultam az abc-t, illetve egy kicsit írni és olvasni. A második naplómba már rendes szövegek szerepeltek, először csak pár mondatosak, aztán már egészen hosszúak. Hobbimmá vált az írás, a saját érzéseim kifejtése, a fájdalmam és örömöm papírra vetése. És most itt áll előttem egy lap, és egy ceruza, de a felületére semmi nem került még a krokodilkönnyeimen kívül. Azon gondolkozom, hogy vajon mit írhatnék. Kiönthetném a lelkem… de ha megtenném, akkor valószínűleg azok a szemetek elolvasnák, és jól kinevetnének. Biztos szereznék pár örömteli percet nekik irományommal. Ha pedig összetépném, valószínűleg magamra haragítanám őket, és noha pórul járnék, így is okoznék némi örömöt nekik. Mert ők abban lelik boldogságukat, ha más életét megkeseríthetik.
Írhatnék esetleg egy levelet a szüleimnek… de tudom, hogy úgyse kapnák meg, így ez is csak papírpocsékolás lenne. Ezen kívül mit mondhatnék nekik? Hogy igazuk volt a youtube-os videókkal kapcsolatban, és hiba volt a vlogosok létszámát bővítenem? Hogy emberkereskedők csapdájába estem, akik örömlánynak akarnak "kiképezni", majd eladni? Hogy épp egy iskolás kislányegyenruhába öltözve valami szépet kell rajzolnom, míg az engem körbevevő férfiak gondolatban már vetkőztetnek? Hogy meg vagyok rémülve, és minél előbb haza szeretnék menni? Hogy azt sem biztos, hogy megélem a holnapot, mert az egyik lány már életét vesztette, pedig csak most érkeztünk meg és ő még erősebb is volt, mint amilyennek én tűnök? Semmi olyat, ami megnyugtathatná őket…
Így végül fogom a ceruzát és csupán három szót írok fel a lapra: Basszátok meg magatokat! Az egyik „őr” fölém tornyosul, amikor úgy látja, lerakom a ceruzát, és amint elolvassa a lapomon szereplő mondatot, kinevetően felröhög. A hangja bántja dobhártyáimat, cinizmusa pedig lángra gyújt. Dühben lángoló szemekkel tekintek rá, a férfi hirtelenül abbahagyja a hahotázás, felrángat a székemről, meglengeti a markáns kezét és arcon csap vele. Érzem, ahogy alsó ajkam felreped, a vérem kiserkent és fémes ízzel tölti meg a szájüregemet. Beharapom hússzirmomat, hogy visszatartsam a sírásomat, ugyanis nem adom meg neki azt az örömöt, hogy pityeregni lásson.
Próbálom minél lejjebb húzni a felcsúszott, szűk szoknyámat. A férfi fejét rázva ritmikátlan ciccegésbe kezd, szőrös kezei és kéjsóvár tekintete a viseltes nadrágövével bajlódnak. Kétségbeesetten elkezdek hátrakúszni az egyenetlen beton padlón, már így is nedves szemeim ismét megtelnek könnyekkel.
- Ne! – szalad ki kiszáradt torkomon és kicserepesedett ajkaimon, azonban a férfi rám se hederít. Mintha meg se szólaltam volna. Ekkor az egyik lány, aki szintén arra a sorsra jutott, mint én, feláll helyéről, és egy fenevad kiáltásával és bosszúszomjas tekintettel a férfi felé rohan, majd a terebélyes hátára ugrik és tesz egy próbát arra, hogy a nyakába szúrja a saját ceruzáját. Mivel a fogvatartónk jóval magasabb nála, így csak a vállába fúródik a grafithegy, ennek következtében a grizlitermetű hangot ad fájdalmának.
- Te mocskos szemétláda! Dögölj meg! – szólal meg indulatokkal túlfűtött hangon a megmentőm, amikor kiveszi az íróeszközt és megismétli a mozdulatot, csak most egy kicsivel feljebb állítja bele a férfibe. Áhítattal nézem a lány bátor tettét, és már előre félek a tette következményeitől. Fejemben pörgetni kezdem a róla elrakott emlékeket, igyekszem felidézni a nevét.
A férfi megragadja a lányt, valósággal letépi saját hátáról, a földre hajítja, majd könyörtelenül belé rúg.
- Te átkozott szajha! Ezért még megfizetsz! – köpködve prüszköli, majd letérdel mellé, hogy megragadhassa kávészín tincseit és a betonhoz csaphassa fejét.
- Sophia! – kiáltok fel rémültem, amikor hirtelenül eszembe jut sorstársam neve. A lány összekuporodva, eszméletlenül fekszik a hideg, szutyok fedte aljon, én pedig óvatosan négykézláb mászok oda hozzá. Hangtalanul sírni kezdek, miközben a fejemben zűrzavar lesz a sok megválaszolatlan kérdéstől: Vajon az ő helyében én ugyanezt tettem volna? Él még? Rendben van? Mi lesz, ha ő is meghal?
A vadállat dühöngve kilép a helyiségből, és mi, lányok magunkra maradunk. A másik három lány is odamerészkedik hozzánk, hogy együtt várjuk meg, felébred e Sophie.

• • •

Menekülni meg rejtőzködni frusztráló és stresszes, de fele annyira sem, mint idegen emberek mindennemű kívánságait teljesíteni. Mázlista voltam, mégpedig nem csak azért, mert sokszor mások mentették meg az életemet, amikor képtelen voltam visszatartani indulataimat, és ellenálltam a fogvatartóimnak, hanem azért, mert Sebastian szeme megakadt rajtam.
Szerencsés voltam, de csupán abból a szempontból, hogy így senki nem nyúlhatott hozzám, mert a főmufti csak magának akart. Elnézve a többi lányt, biztos nem bírtam volna sokáig, ha naponta több tucat férfinek kellett volna megengednem, hogy hozzám érjen. Van bennem életösztön, azonban előbb lettem volna öngyilkos, minthogy hagyjam, hogy holmi szerencsétlen, vagy hűtlen férj rajtam élje ki beteges szexuális vágyait. Természetesen minden előnynek van valami hátránya is, így most azzal kell szembesülnöm, hogy Sebastian emberei szüntelenül keresnek, és kénytelen vagyok abban a tudatban élni, hogy most már apám összes vagyonáért sem lenne hajlandó lemondani rólam – miért is tenné, elvégre pont az esete vagyok – vagy hogy bármelyik pillanatban elkaphatnak. Igaz, hogy ez idáig kétszer is sikerült meglógnom, de nem szabad elbiztatnom magam, hisz nem vagyok ennyire tapasztalt szökevény, inkább azt mondanám, hogy akkor épp mellém állt a szerencse. Fortuna azonban szeszélyes, így könnyen meglehet, hogy következőre az ellenségeim mellé szegődik. Én pedig az égvilágon semmiért nem kerülnék vissza hozzájuk, tehát jobb lesz, ha a nap minden másodpercében figyelek.
Nem sokkal azután, hogy sikerült megszöknöm, majdnem el is kaptak, így miután sikeresen eliszkoltam, úgy döntöttem, rajzolok valami térképszerűt, hogy tudjam, merre ne menjek következőre. Ehhez a célhoz letéptem egy régebbi utcai kérdetést, és egy gyorsbüféből kértem egy tollat, amit aztán véletlenül elfelejtettem visszavinni. Nem aggaszt, hogy rám küldenének valakit, hisz valószínűleg meg sem jegyezték az arcomat - és könyörgöm, egy tollról van szó - az viszont annál inkább, hogy fogyásban van a megtakarított pénzem.
Sötétkék farmer, fekete, egyszerű póló, sportcsuka és baseball sapi: a szokásos öltözékemben vagyok, és épp valami olcsóbb kajáldát keresek, ahol relatívan jó áron tudok majd viszonylag finom és laktató ételt magamhoz venni. Sajnos az egészséges opció most nem játszik, de talán nem is baj. Szükségem van egy kis plusz kalóriára, amit a stressz és a folytonos rohangálás miatt hasznosítani tudok. Azt hiszem, ebben a helyzetben nem túl szerencsés, ha a saját testsúlyomból fogyok.
- Szép napot, Elie! – köszön egy férfihang mögöttem, amikor megállok, hogy jobban megnézzem az egyik egészen kellemesnek tűnő vendéglő menüjét és árait. A vér megfagy ereimben, és egy pillanatra leblokkolok. Ez a hang… ha akarnám, sem tudnám kitörölni memóriámból. Hátra sem kell néznem, hogy tudjam, Sebastian jobb keze áll mögöttem. – Rossz kislány voltál, a frászt hoztad a főnökre… és biztos lehetsz abban, hogy ezt már nem úszod meg szárazon… - suttogja mézes-mázos hangon, amitől teljesen elmegy az étvágyam, és ha már túl lennék az ebéden, valószínűleg a gyomrom visszaküldené a teljes tartalmát. – Már ha érted, szárazon… - gúnyolódik tovább, nevetve társába bök. – Hisz az eléggé fájna, nincs igazam?
Nem válaszolok undorító kérdésére, egyrészt azért, mert az agyam azon kattog, mitévő legyek, másrészt pedig azért, mert valószínűleg valami „Te mocskos rohadék!” féleség csúszna ki a számon. És kinézem ebből a szemétből, hogy nyilvánosan felpofoz, nekem pedig semmi kedvem felrepedt ajakkal menekülni.
Ökölbe szorítom az ujjaimat, és hirtelenül száznyolcvan fokos fordulatot teszek, miközben meglendítem a kezem. Úgy arcon vágom Tonyt, hogy belesajdul a csuklóm. Viszont mivel nincs időm ezzel foglalkozni, rögtön futásnak eredek. Tudom, hogy utánam jönnek, de ahogy mondani szokás: a remény hal meg utoljára!
Három utcasarkon keresztül rohanok, de mivel folyamatosan hátranéztem, tudom, hogy nem sikerült még lerázni őket. Befordulok, majd az első kávézóba lépek be. Igyekszem normálisan viselkedni, közben keresem a WC-t mutató táblát. A férfi és a női között most kivételesen a férfit választom – valamiért úgy gondolom, kevesebb az esély arra, hogy előbb itt néznek be, ezzel pedig még több időt nyerek magamnak - és mivel a mai nap nem az én napom, bent egy fiatal srác – talán a húszas éveinek közepén jár – épp az egyetlen WC fülkébe készül bemenni. Egy pillanatra arra gondolok, hogy lehet, mégis jobb ötlet lett volna bemenni a másikba, de… akkor biztos lehetek abban, hogy rögtön rám találnak.
Gondolkodás nélkül követem a fiatalembert, a finomkodást mellőzve belököm a WC-be, majd magunkra csukom az ajtót. A szájára tapasztom a kezem, még azelőtt, hogy kérdőre vonna.
- Tsss! – mutató ujjamat a szám elé helyezem, igyekszem lecsillapítani. – Ne haragudj, amiért rád rontottam, de a szükség nagy úr… - jegyzem meg, és máris rájövök, hogy a mondatom elég kétértelműre sikeredett. Mindegy… - Segítened kell, de előbb fontos, hogy figyelj rám, rendben?
Tekintetem körbepasztázza a WC-fülkét és ismét örömmel tölt el, hogy Fortuna mellém állt. A WC ülőkéje fölött egy keskeny ablak áll, amin az én csípőm is alig fér majd el, nemhogy az üldöző gorilláméké.
- Másodperceken belül az ajtón belép két veszélyes férfi, viszont nem szeretném, hogy bajod essen, így nekem kell kárt tennem benned… - suttogom felé bűnbánó tekintettel az arcomon. A férfi szemei kikerekednek, de mivel nincs időm magyarázkodni, ezért ökölbe szorítom az ujjaimat és amilyen erősen csak tudom, arcon vágom. Felmászok a WC-re, majd a mögötte helyezkedő tartályra, és megtámaszkodom az ablak kis kiugróján, amikor meghallom, hogy az ajtó nagy robajjal kinyílik. Még csak hátra sem pillantok, felszökkenek és megpróbálok kimászni. Tony hangját hallom meg, ahogy azt ígéri, ezúttal nem szököm meg, majd a kezét érzem meg a bal bokámon. A másik lábammal arcon rúgom, azonban az a félkegyelmű nem enged el csak úgy… lerángatja az egyik lábamról a cipőt.
Mivel jelenleg ez a legkisebb gondom, nem foglalkozom vele, továbbra is a szökésre koncentrálok. Villámgyorsasággal kicsusszanok az ablakon, és amint a talpaim a betonhoz érnek, futásnak eredek. Fogalmam sincs, hogy merre megyek, csak futok, amerre a szemem lát. Egy taxit szúrok ki, amibe épp egy férfi szállna be, de miattam nem teszi, ugyanis határozott mozdulattal ellököm az ajtótól, amikor odaérek, beszállok és kétségbeesett hangon megparancsolom a sofőrnek, hogy induljon, ha nem akar az életével fizetni. Nos, ma talán ez a második kétértelmű mondatom, ugyanis nem én emelnék kezet rá, de legalább hatásos voltam és még Sebastian kutyáit is leráztam…
Most az egyszerre… Ismét.
Üdv, a nevem Corelie Hope Reine, 19 éves vagyok, 1997. november 8-án, Franciaországban, Bordeaux-ban láttam meg a napvilágot. Nemzetiségem francia. Jelenleg másodéves lovelles egyetemista helyett menekülő vagyok és a Civil csoportba tartozom. Bridget Satterlee arcát vettem kölcsön.
Jellem
Túlságosan is hozzászokott ahhoz, hogy meg kell felelnie az elvárásoknak, így néha azt sem tudja, hogy ki ő valójában. Rengetegszer érzi úgy, hogy nem cselekszik helyesen, de van benne annyi egészséges életakarat, hogy ne ellenszegüljön, és azt tegye, amit kérnek tőle, amikor nincs más választása.
Jelleme összetett, igen dacos és büszke fiatallányról van szó, azonban még egy kicsit sem mondható hiúnak. Realista személyiség próbál maradni, és bár sokszor pesszimista, igyekszik pozitívan állni mindenhez, ugyanis tudja, hogy az optimisták az igazi befutók. A „rabságban” töltött éveknek tűnő hetek alatt megtanulta, hogy úgy lehet túlélni egy napot, ha az ember reményeket sző, és sosem adja fel. Ezért mindig küzd a dolgokért és emberekért, amiket és akiket fontosnak tart.
Állandóan résen van, nagyon jó megfigyelő. Általában igyekszik felmérni a környezetét, és akár új helyre lép be, akár új emberekkel ismerkedik meg, feljegyzéseket tesz magának a gondolatbeli jegyzettömbébe.
Miután az élet igényelte tőle, hozzászokott a hirtelen változásokhoz, és ami ennél is fontosabb, megtanulta őket kezelni. Mivel nem mondható gyengéd és kedves típusnak – legalább is elsőre nem – ezért többnyire nem válik szimpatikussá az emberek számára. Ha úgy érzi, támadják, gondolkodás nélkül védekezik, és mivel sajnos sokszor vél bántalmazó szándékot felfedezni mások szavaiban, így talán túl gyakran teszi meg. Ez pedig már azért sem pozitív dolog, mert nála a legjobb védekezés a támadás.
Együttérzése az utóbbi pár hónapban fejlődött ki igazán, eddig nem igazán foglalkozott az őt körülvevő emberekkel, amolyan önző, elkényeztetett kislány volt, aki azt hitte, őt semmi sérelem és baj nem érheti. Ha nyugodt, elő tudja csalogatni a kedves, barátságos, bájos énjét, ami bárkit el tudna varázsolni és amelyik valószínűleg gyakrabban dominálna, ha normális körülmények között élne. Kisebb-nagyobb társaságokban képes a figyelem középpontjába elhelyezkedni, túl beszédes és elég színes skálán mozognak az érdeklődési körei.
Enyhén üldözési mániás, ami nem meglepő, hisz egyfolytában menekül rabtartóitól. Talán azok az emberek az okai annak, hogy fél mélyebb kapcsolatokat teremteni. Egyszerűen attól tart, hogyha közel enged magához valakit, egyszer el fogja veszíteni, és több kárt képtelen lenne elszenvedni. Legalább is addig, míg a földi pokol nem ér véget számára, és nem lesz egy kis ideje, hogy sebeit nyalogatva öngyógyítsa magát.
Sokszor érzelmei alapján dönt, de mivel ilyenkor a következmények kiszámíthatatlanok, igyekszik az eszére hagyatkozni. Egy ideig élénk, saját maga által teremtett álomvilágba menekült, ha egy-egy problémát képtelen volt megoldani, azonban most, hogy sikerült megszöknie elrablóitól, tudja, nem engedheti meg magának ezt a luxust, ha meg akarja tartani szabadságát.  
Fontos döntések meghozatalában sosem támaszkodik másokra, nem kér segítséget senkitől, csupán magára számít. Egyszerűen elveszítette az emberekben vetett hitét, így senkiben sem tud száz százalékosan megbízni. Mivelhogy terveit általában nem tudja akadálymentesen véghezvinni, így nem is ragaszkodik a szervezett, rendezett dolgokhoz. A kreatív káoszban sokkal jobban találja fel magát.
Esténként gyakran magányosnak érzi magát. Olykor eszébe jut a családja és az, hogy talán soha többé nem láthatja szeretteit. Aztán órákig képes azon agyalni, hogyan is kerülhetne vissza hozzájuk, de a tény, hogy az emberkereskedők a nyomában vannak és árthatnak családtagjainak, nem hagyja nyugodni, így végül könny áztatta arccal, meggyötörten alszik el.
Képes gyorsan dönteni, még akkor is, ha nagy teher nehezedik rá. Igazán érzékeny a vitákra, főleg akkor, ha olyan emberek veszekednek körülötte, akiket kedvel, szeret. Ilyenkor képes a vezető szerepébe lépni, és noha szinte biztos, hogy nem ő a legjobb tanácsadó a világon, arra törekszik, hogy kibékítse a civakodó feleket. Tapasztalatszerzéssel könnyebben tanul, így a gyakorlatot jobban szereti, mint az elméletet.
A szerelem terén nagyon megfontolt, sosem vágyott átmeneti kapcsolatokra, hisz azokat – mind – időpocsékolásnak tartja. Komoly és hűséges, a szószegést megveti, és képtelen megbocsátani. Olyan szerelmet keres, amelyik szenvedélyt és izgalmat hoz az életébe, kalandos és veszélyes szituációkba sodorja.
Gyakran gondol vissza arra a személyre, aki egykor volt, és összehasonlítja azzal, akivé vált. Szinte magára sem ismer, elveszett belőle a hit a tökéletesben így, hogy betekintést kapott abba az életbe, amiről csak nehezen hitte el, hogy létezik.
Külső
Elie bájos külsővel rendelkezik, igencsak dekoratív leányzó. Nem lenne nehéz felismerni őt, ha nem lenne azon, hogy elmaszkírozza magát. Járása módfelett kecses, nőies és könnyed, és noha az utóbbi időben egyre többet rohan, még így is látni, hogy milyen légiesek lépései. Ez annak köszönhető, hogy egészen kicsi kora óta szülei balett órákra jártatták, ahol finom mozdulatokat tanult meg, illetve azt, hogy hogyan kell jól bánnia a teste mozgásával.
Csinos, formás testalkattal rendelkezik, amit szintén az aktív mozgásnak köszönhet. Ebben közrejátszott az is, hogy egészséges életmódot folytatott, illetve az, hogy édesanyját szerencsés génekkel áldotta meg az Isten, amiket ő is örökölt. Régebben gyakran járt el futni, és szerette is egészen addig, míg egyik alkalommal el nem rabolták.
Termete egy picit magasnak mondható a lányok átlagához képest – meghaladja a 173 centit. Bőre sima, tiszta és ápolt, nem éktelenkednek rajta aknék, vagy különböző foltok, bőrszíne megfelel a kaukazoid rassz bőrtípusának. Nyáron nagyon könnyen barnul le, ilyenkor napsütött bőre szépen kiemeli világító azurit színű tekintetét, mely úgy ragyog, mint a tiszta ég.
Ovális formájú arca meseszép, selyemtapintású, vörösesbarna haj keretezi, amit kiengedve szeret hordani. Hajtincsei enyhén hullámosak, de nem kezelhetetlenül göndörök, és keskeny vállára omolva egészen a derekáig érnek. Nyáron a hajszíne valamivel világosodik a napnak köszönhetően, de mivel a szigetországban többet esik és kevesebbet süt a nap, mint otthonában, ezért ez a változás alig látható.
Szépen ívelt szemöldököt és mandulavágású szemeket örökölt szüleitől, folyékony tejcsokoládé szivárványhártyái mindig elárulják, milyen kedvében van. Kedvességükkel képesek pár percre megbabonázni az embereket, a férfiak pedig igencsak könnyen veszhetnek el bennük. Sűrű, hosszú szempillák sorakoznak szemhéjai tövében, melyek érzékévé teszik tekintetét.
Pisze orr és jellegzetesen formás, szenvedélyes vonású ajkak jellemzik. Jobb kedvre derítheti az embert, ha szájívei csinos mosolyba görbülnek, és mivel az utóbbi pár évben elég kevés alkalom adatott meg neki, amikor is előhívhatta kedves mosolyát, a kis dolgok is képesek örömöt szerezni neki. Fogsora fehér, egyenes és ápolt, gyakran látni, ha ideges, vagy tanácstalan, hisz olykor harapdálni szokta az alsó ajkát.
Beszéde kifinomult, ritkán használ trágár szavakat, ennek ellenére nem sznob. Ha beszél, akkor szépen artikulálva teszi, hogy mindenki számára érthető legyen, amit mond. Hangja magasnak mondható, általában normális hangnemen beszél, de ha felhúzzák, képes megemelni a tónusát.
Öltözéke csinos, de sosem kirívó. Igyekszik úgy megválogatni a ruháit, hogy azok ne vonják rá a figyelmet, többnyire megpróbál beleolvadni a környezetében, és a tömegben, hogy ne legyen könnyen felismerhető. Hisz azzal, hogy szerényen öltözködik, elkerüli azt, hogy magára vonja a tekinteteket, így nehezebb is lesz egykori fogvatartóinak rátalálni. Hétköznapjaiban gyakran vesz fel farmernadrágokat, hisz azok kényelmesek meg jól állnak rajta, és egyszínű – sokszor fekete, vagy sötétkék – felsővel párosítja őket. Sosem szerette a sportcipőket, hisz nem tartotta elég nőieseknek azokat, de mostanában szinte csak olyat hord, ugyanis abban könnyű futni, márpedig az utóbbi pár hónapban megesett már, hogy menekülőre kellett fognia. Sosem volt oda a sapkákért, viszont most jobbnak tartja elrejteni haját – amit egyébként gyakran copfba fog a nyakánál – és amikor csak megteheti, eltakarja a könnyen kiszúrható szembogarait is azzal, hogy napszemüveget vesz fel.
abbey mount
institute for higher education
Vissza az elejére Go down
avatar


Kinsley ✘ Elnök

Kinsley ✘ Elnök
Csatlakozott : 2012. Apr. 19.
Posztok száma : 593
Motto : my love's a revolver, my sex is a killer, do you wanna die happy? Age : 23 Titulus : Miss Don't Mess With Me Foglalkozás : Diák Play by : Nina Dobrev
Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Corelie Reine   2017-06-25, 2:37 pm

Elfogadva!
Abbey Mount Institute for Higher Education
Helló Corelie!

Húha, nem is tudom, mit mondhatnék... te aztán gyorsan feltalálod magad! Nem mintha ez hátrány lenne az esetedben, hisz egy baklövés akár az életedbe is kerülhet, és azok alapján, amiket az előtörténetedben olvastam, nem egy leányálom, ami rád vár, ha esetleg a keresőd kezei közé kerülsz.
Menj foglalózni, aztán pedig húzd fel a nyúlcipőt!  

Avatar foglaló
Egyetemisták nyilvántartója
Játékostárs kereső
Kapcsolatlisták
Klubok
Instagram
Twitter
AbbeyBlog
Telefonok

abbey mount
institute for higher education



BRUNETTES DO IT BETTER
her daddy must have been the devil cause she hotter than hell. shes doin' what shes doin' and shes doin' it well. she lines 'em all up just to knock 'em all down. she said you dont know nothin' so shut your mouth. and that's because...

Vissza az elejére Go down
 
Corelie Reine
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Abbey Mount School :: Growing like a newborn :: Elfogadott karakterlapok :: Kívülállók-
Ugrás: