HomeHome  WidgetsWidgets  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Share | 
 

 
Reginald & Anabelle

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
avatar


Elliott

Elliott
Csatlakozott : 2017. Jun. 07.
Posztok száma : 5
Motto : A szánalmat ajándékba kapjuk, az irigységért meg kell dolgozni. Age : 19 Foglalkozás : Egyetemista Play by : Ebba Zingmark   :
Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTéma: Reginald & Anabelle    2017-06-18, 7:23 pm

Valahol sejtettem, hogy nem lesz egy leányálom a Reggie-hez való bejutás, de azért mégis csak úgy voltam vele, hogyha már a kulcsom megvan, akkor onnantól nem lehet akkora bonyolultság. Nos… tévedtem.
De kezdjük a legelején: a sulis dolgok elrendezése miatt nem tudtam rögtön meglátogatni drága bátyámat, így az első időszakot abban a nyugodt tudatban élhette le, hogy ő az egyedüli Amerikából szabadult ál-mormon a környéken. Jó, valljuk be, nem igazán dicsekedtem senkinek se a családi hátteremmel, mert csak felesleges és unalmas kérdéseket szült volna. Inkább próbáltam minél inkább kiismerni a környezetem, az embereket, a szokásokat, kivel meddig mehetek el és a többi. Mindezek ellenére azért próbáltam nem túl titokzatosnak tűnni, mert az meg már túl feltűnő. Mintha direktben ingerelné az embereket arra, hogy csak utána járjanak az illető titkolt dolgainak. Nem mintha szégyellnem kellene bármit is – akárki beszólna, idővel tennék róla, hogy megbánja a dolgot. Nagyon.
Végül eljött a nagy nap: letudtam az óráimat is, kötelező programjaim nem voltak, a haverokat meg leráztam azzal, hogy eleget kell tennem egy régóta halasztott találkozónak. Szerintem ha Reginaldon múlik, akkor az élete végéig toljuk ezt az összefutást, de hát senki se kérdezte az ő álláspontját az ügyben, ugye? Épp ezért szépen összeszedtem magam, a táskámba hajítottam néhány lényeges holmit, majd nekivágtam a nagy utazásnak, hogy a belvárosban megnézzem Reginald lakását. Már előre utánanéztem, hogy miképp juthatok oda a legkönnyebben, így még az is belefért, hogy megálljak egy kávézóban és vegyek neki meg magamnak egy-egy kávét, meg fánkot. Ne mondja már, hogy üres kézzel megyek!
Volt egy olyan gondolatom, hogy lehet már otthon lesz – igazából kíváncsi lettem volna, hogy megpróbál-e úgy tenni, mint aki nincs, így pedig még inkább meglepődik, mikor hallja a kulcscsörgést a zárban. Mégis, mikor csöngettem senki se reagált… nekem pedig ki kellett találnom egy francos kapukódot, amiről persze nem informálta az anyját. Oké, valahol megértem, ez lehetett az utolsó mentsvár anyutól, ha valami miatt esetleg úgy dönt, hogy meglátogatja, Angliában, de… nem akartam ezen a ponton feladni. Úgy gondoltam, hogy legalább háromszor biztos próbálkozhatok, tehát csak alaposan végig kell gondolnom miket is választhat Reginald, mint kód. Elsőnek a saját születésnapját ütöttem be, elvégre lehet olyan öntelt és egyszerű, hogy ezt választja… de nem nyert. Ez után arra gondoltam, hogy lehet azt a napot választja, mikor a nagy szabadság pillanata eljött, azaz elkezdett az Abbey Mountba járni. Ez se jött össze. Már csak egy lehetőségem lehetett, még mielőtt vagy valami riasztó megszólal, esetleg a rendszer értesít valakit a belépési szándékomról – de hirtelen fejbe csapott a megvilágosodás. Hát ki az az ember Reginald életében, akinek sose merne nemet mondani? Aki olyan hatással van rá, hogy rátör az instant félelem, ha dühösnek látja? Hát persze, hogy az anyja! Akármilyen távol él tőle, ő még mindig anyuci drága kicsi fia, így halálosan biztos voltam benne, hogy Hármaska születésnapja lesz a megoldás; és talált, süllyedt. Akaratlanul is kiszakadt a torkomon egy elégedett nevetés, de nem igazán akartam még inkább felhívni magamra a környékbeliek figyelmét, így gyorsan bepattogtam a kapun.
Hála a jó égnek a kulcs jó volt, így hiba nélkül kinyitotta az ajtót – de a lehető legóvatosabban nyitottam be. Elvégre ki tudja, lehet mégis van itt valaki, csak nem akart ajtót nyitni! Mondjuk Reginald barátnője, elvégre attól még, hogy mi nem tudunk róla, lehet van neki. Csak mondjuk nem egy jó, mormon hitközségben felnőtt hölgy és nem meri bemutatni… viszont amint beljebb léptem, máris elterelődtek a gondolataim.
- Azt a mindenit… - nyögtem fel, ahogy körbenéztem a helyen. Hatalmas volt… legalábbis ahonnan jöttem, ahhoz képest bitang nagy. Egy légterű volt az egész, de egészen tágas, méretes bel térrel. Simán elfért benne egy galéria, néhány méretes növény, meg bútor és akkor még mindig lett volna elég hely ahhoz, hogy tánctérnek nevezzem a placc egy részét, semmit se kellett volna arrébb tologatnom.
Na pont ezért dobtam le az első asztalnak látszó tárgyra a nálam lévő cuccokat, hogy bejárjam az egész helyet és alaposan szemügyre vegyek mindent. Valljuk be, feltűnően nagy rend volt, ezért elgondolkoztam rajta, hogy vajon Reggie tisztaság mániás lett, avagy tart valakit, aki takarít helyette. A fürdőszobában nem találtam nyomát női cuccoknak, mire csak elégedetten elmosolyodtam.
- Ne aggódj Reginald… úgy érzem lesz egy állandó női látogatód, aki előszeretettel jön majd át hozzád aludni - jelentettem ki elégedetten. Most ragozhattam volna azzal, hogy ennek a lakásnak szüksége van egy női kézre, de komolyan… kit akartam volna becsapni? Egyszerűen csak baromi jó hely volt, én pedig úgy éreztem, hogy vizsgák alatt én itt jóval egyszerűbben tudok majd anyagot magolni, mint a pici, közös szobában. Na jó, nem volt olyan pici az a szoba, de azért mégse Reginald lakása szint!
És hogy mit tettem ez után? Fogalmazhatunk úgy is, hogy az Anabelle nevezetű hurrikán végigrohant a helyszínen. Próbáltam minél több infót zsákmányolni, miközben minél több érdekes holmit próbáltam ki. Például az a fürdőszoba… naná, hogy el kellett szórakoznom ott egy darabig, miközben a háttérben kellemes hangerővel szólt valamelyik kedvenc számom. Jó, váltás fehérnemű még lapult nálam, de egyéb ruhadarabbal nem fárasztottam magam, épp ezért túrtam fel Reginald szekrényét egy kényelmesebb póló után, hogy aztán magamra rántva a ruhadarabot elnyúlhassak a kanapén, keressek valami jó filmet és bambuljam azt a szép nagy képernyős tévéjét. Ó és hogy mi lett a kávéval és a fánkkal? Elfogyasztottam mindent… komolyan, már kezdett későre járni, én meg megéheztem, a kávé újramelegítve pedig nem jó.
Arról is ő tehet, hogy végül a hűtőjét is fel kellett túrnom valami étel után, de hála az égnek nem csalódtam benne: volt ott egy szép nagy bödön fagylalt. Nem kicsit utalt fantáziátlanságra, hogy sima vanília-csoki volt, de ez egyszer elnéztem neki. Legközelebb majd mondom neki, hogy inkább kókuszosat, epreset, vagy legalább puncsosat vegyen.
Összegezvén: tudtam, hogy mire végül hazaér, én nagyon otthonosan fogok mozogni a lakásban, elvégre bőven adott időt, hogy körbejárjam. Megfordult a fejemben, hogy lehet épp randin van és nem kicsit lesz ciki, ha nővel jön a lakásba, de… erre is lesz ötletem. Vagyis inkább elgondolkodtam azon, hogy miképp mutatkozzak be akkor, ha nővel jön: legyek jó fej és mondjam, hogy a kishúga vagyok, avagy szivassam meg és hazudjam be, hogy a barátnője? Reggie lehet úgy is annyira meg lesz döbbenve, hogy köpni-nyelni nem tud majd! De… talán nem kellene ennyire messzire mennem. Az még egy dolog, hogy tudom az anyjával zsarolni, de ha nagyon felbőszítem, lehet az se lenne elég ahhoz, hogy ne üldözzön el egy életre.


Vissza az elejére Go down
 
Reginald & Anabelle
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Abbey Mount School :: Welcome to Gravesend :: Belváros :: Lakónegyed-
Ugrás: