HomeHome  WidgetsWidgets  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Share | 
 

 
freddie & tyra

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
avatar


Dunant

Dunant
Csatlakozott : 2017. Jun. 06.
Posztok száma : 18
Motto : Mottó helye Age : 23 Foglalkozás : Tanuló Play by : Sarah Mikaela
Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTéma: freddie & tyra   2017-06-25, 5:16 pm





Freddie & Tyra


- …remélem akkor segítettem neked valamennyit a választásban. Ha bármi kérdésed lenne még esetleg, akkor nyugodtan írj a szórólapon lévő e-mail címre és amint lehet válaszolunk. Ó, ne felejtsd itt a kitűzőt! További jó nézelődést! - adtam még oda a mütyürt a távozó lánynak egy mosoly kíséretében. Tulajdonképpen kifejezetten élveztem a szerepemet, pedig eleinte kissé tartottam tőle.
Mikor szóba jött, hogy népszerűsíteni kellene a Dunantot az új diákok körében, akkor nem gondoltam, hogy engem is beválasztanak abba a csoportba, akik közvetlenül érintkeznek majd a diákokkal. Elvégre… mégis csak elsőéves voltam, nem is tartoztam a ház hangadói közé, inkább tűnt reálisnak az az elképzelés, hogy majd a különféle ajándékok elkészítésében segítem a többieket. Végül mégis úgy alakult, hogy ott ültem az egyik standnál és próbáltam minél pozitívabb benyomást tenni a sok új érdeklődőre, ami… azt hiszem nem ment rosszul. Vagyis, nagyon reméltem, hogy így van és nem járattam le a Dunantosokat. Tény, mikor rákérdeztem, hogy mi alapján lettem kiválasztva erre a feladatra, akkor azt mondták, mindenképp kellenek olyanok a népszerűsítők közé, akik első évesek, így be tudnak számolni a friss tapasztalataikról, no meg az én tekintetemben az se hátrány, hogy én évek múltán tértem vissza az iskolapadba, így pedig akár beszámolhatok arról is, hogy mennyiben segítette elő ez a ház a tanuló létbe való visszaszokást.
Igazából erős érvek voltak ezek, no meg azért én se ellenkeztem kézzel-lábbal a feladat ellen. Tény, ha teljesen egyedül lettem volna, akkor biztosan túlizgulnám a dolgot, de úgy, hogy Freddie is velem volt már jóval jobban tudtam kezelni a helyzetet. Persze, nem mintha annyira közeli kapcsolatot ápoltam volna vele, vagy ilyesmi, de úgy hallottam, neki azért ebben a dologban több gyakorlata van – vagyis ezt mondták. Nem igazán volt még időnk mélyebb cseverészéseket lefolytatni, elvégre vagyunk egynéhányan, nem is egy évfolyamon és szakon vagyunk, így azt hiszem teljesen érthető, hogy eddigiekben kimerült annyiban az ismeretségünk, hogy köszöntünk egymásnak, ha találkoztunk valahol, esetleg rákérdeztünk a hogy létére a másiknak. Oké, Freddie eleinte még tudta azzal fokozni a dolgokat, hogy megérdeklődte beleszoktam-e már az új közegbe, de általában ennyiben maradtunk. Nem mintha annyira antipatikusak lennénk egymásnak, de eddig nem sodort minket úgy egymás mellé a sors, hogy valami folytán hosszabb ideig egymás társaságában kellett volna lennünk. De… miért is magyarázkodom ennek kapcsán?
Meglepő módon akkor épp egy úgynevezett üresjárat köszöntött ránk, így kicsit hátra dőltem a székemben. Volt egy olyan érzésem, hogy a diákok figyelmét az a flashmob vonta el, amit valamelyik ház diákjai rittyentettek össze. Nagyobb volumenű programok esetén a házak szervezőinek egyeztetnie kellett a többi csoporttal, már csak azért is, hogy ne legyenek kavarodások, ne hátráltassuk a többieket.
Halk szusszanással nyúltam az asztalunkon lévő víz után, majd Freddie-re pillantottam.
- Azt hiszem most lesz néhány perc szünetünk. Te is kérsz? - céloztam itt a vízre. Tény, nem tudtam, hogy mennyi idő van még addig, amíg leváltanak minket, nem igazán volt időm az órámat nézni, meg… az olyan hülyén vette volna ki magát szerintem. Mint aki menekülni  akar a helyzetből, vagy mi.

Vissza az elejére Go down
avatar


Dunant

Dunant
Csatlakozott : 2014. Oct. 28.
Posztok száma : 7
Age : 24 Foglalkozás : diák Play by : Oscar Spendrup
Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTéma: Re: freddie & tyra   2017-07-05, 9:22 pm

Idén is beköszöntött az év azon időszaka, amikor az iskolák mindent bevetnek, hogy minél több továbbtanulás előtt álló diákot megnyerjenek maguknak, és az Abbey Mount idén is a legjobb fegyverhez nyúlt. Hozzánk, diákokhoz.
Mi, büszke, okos és saját területeinken páratlanul tehetséges tanulók nem csak hogy zseniális marketingterveinkkel és kreatív programjainkkal népszerűsítettük hűn szeretett iskolánkat, hanem mindezt természetesen ingyen tettük, ezért ismét mi voltunk a legjobb választás erre a feladatra.
A házak, régi hagyományokhoz ragaszkodva kiválasztottak maguknak egy-egy helyet az iskola területén belül, ahol felállíthatták a standjaikat, és megpróbálhatták meggyőzni a fiatalságot, hogy miért is az iskolát, azon belül pedig az általuk képviselt testvériséget válasszák. Mindezt olyan erőszakos gerillamarketing eszközökkel, mint a feliratos ajándék tollak, kitűzők, lufik – amit a Mather ház tartva saját tradícióját, megint összelopkodott mindenkitől, hogy magukba szívva az összes héliumot viccesen vékony hangon poénkodjon a többi ház kárára – és ehhez hasonló egyéb, értéktelen kis butasággal. Őszintén, ki nem tömte tele a zsebét Ikeás kis ceruzákkal, mikor anyu vagy apu elvitte nagybevásárolni? Na ugye!
És, ha már a hagyományok megőrzésénél tartunk, volt egy dolog, ami szintén nem változott ebben az egész napos programban, az, hogy én kötelező jelleggel a részese voltam. Három éve minden egyes alkalmat megragadtak a háztársaim, hogy változatosabbnál változatosabb indokkal ugyan, de rávegyenek a szereplésre, és én ez évben is eleget tettem az unszolásnak. Először elsősként jöttem, bíztatni az egyetemet választó diákokat, hogy válasszák az Abbey legbarátságosabb, legcsaládiasabb közösségét, hisz nekem is mennyire bevált, másodévesként a gimnáziumba készülők körében népszerűsítettem a Dunant előkészítőjét, hisz ki más, ha nem az, aki elsős gimis korától a ház tagja? Idén az öregmotoros szerepét kaptam, oldalamon Tyrával, aki a csapatunk újrakezdője volt, és határozottan hasznosabb, mint én. Míg Ő valóban komolyan vette a feladatot, és készségesen válaszolt minden felmerülő kérdésre, én a lehető legkényelmesebb pozíciót felvéve üldögéltem a Dunantzöld kerti székben, és az asztalunk mögül figyeltem az idei újoncok már-már törvényszerűen létrejött csoportosulásait.  A kisebbek, akik még csak gimnáziumba készültek, szinte kivétel nélkül unták az idegenvezetést, ahogy minden évben. Néhányuk persze kíváncsian méregette a régi iskolaépületet és voltak, akik csillogó szemekkel, elsősoros rajongóként hallgattak minket, de legtöbbjük szülői kényszer alatt vett részt a programokon. Ellenben az egyetemre jelentkezőkkel, akik sokkalta érdekesebb csapatokban vegyültek, a legtöbbjükről már egy köszönés után meg lehetett mondani, melyik ház lesz végül az otthonuk, ha felvételt nyernek. A kékvérű csemete, akinek elégedetlen fintora lemoshatatlan kelléke az arcának, nyilvánvalóan Kinsley diák lesz, ahogy az apja, nagyapja, ükapja és összes többi férfi rokona száztíz évre visszamenőleg. A törtető testvérpár pont annyira érezné jól magát az Elliottban, ahogy a srác, akitől elvettem a becsempészett üveges sört, remek tagja lenne a Mathernek. Minden évben vannak egyértelmű karakterek, és szerencsére meglepetések is, ami gyakorlatilag az egyik legnyomósabb érv amellett, hogy elvállaljak egy ilyen önkéntes feladatot. A gazdag ficsúr az első a családban, aki szakítana ezzel a hagyománnyal és más egyetemet választana, a törtető testvérpár nyugodtabbik tagja titokban a Goddard felé húz, a Matheres srác fizika-matematika szakra jelentkezett, amire a majdnem kitűnő átlagával bizonyára ösztöndíjjal felvételt is fog nyerni. Az emberi jellemek és viselkedések párosa mindig is egy érdekes téma lesz, de soha nem gondoltam, hogy ez a választás előtt álló tizenéves korosztály lep meg majd a legjobban. Ők azok, akik a legjobban szeretnék, ha a sorok között olvasnánk, lefejtenénk a felső réteget és a maszk mögé néznénk, hogy lássuk, mennyivel többek valójában annál, amit látunk. Ezért szerettem a Dunant házat, és ezért is tudtam boldogan ajánlani bármelyik érdeklődőnek, mert mi, zöld sündisznók, vettük a fáradtságot, hogy lássunk mást is a feketén és fehéren kívül.
Tyra sem volt kivétel ez alól, újoncként is gyorsan oszlopos, és igen hasznos tagja lett büszke kis csoportunknak, és most kivételesen hálás voltam, amiért türelmes hangszínével még készségesen útbaigazít egy fiatal lányt helyettem. Mikor a jövendőbeli gimnazistáink érdeklődve elindultak az Elliott ház ütemszerű flashmob jelenete felé, végre hivatalosan is felkelhettem a számunkra biztosított, leírhatatlanul kényelmetlen camping székemből, ahol eddig trónoltam, és egy jóleső sóhaj kíséretével végignyúltam a puha, smaragdzöld fűben. Háton fekve, az itt-ott felhőkkel pettyezett eget fixírozva élveztem, hogy a gyerekzsivaj egy pár méterrel arrébb vándorolt, közben próbáltam nem megmosolyogni a gondolatot, ahogy Becca a többi Elliottos diák között ugrabugrálva táncikál, amit egyébként végtelenül aranyosnak találtam így fejben.
- Kérek, köszi! – ülő helyzetben tornázva magam a víz felé nyúlok, remélve, hogy Tyra lesz olyan kedves felém nyújtani egy műanyag palackot, és nekem nem kell ennél is többet mozognom.
- Én mondjuk eddig is szüneten voltam, lássuk be, te végezted a munka nagy részét. – bocsánatkérő mosoly csúszik az arcomra, ahogy a mondat elhagyja a számat. – Viszont a kicsik a flashmob után biztos a sportpályák felé mennek, ott a Winsteresek lefoglalják őket egy órára biztos, az jövendőbeli egyetemisták pedig sörpongoznak a Matherben, szóval a váltás érkezéséig nem hiszem, hogy sok dolgunk lenne. Van valami terved, miután szabadultunk?





789 x ebben x erre x azért majdnem sikerült végül nekem kezdenem :'D
Vissza az elejére Go down
avatar


Dunant

Dunant
Csatlakozott : 2017. Jun. 06.
Posztok száma : 18
Motto : Mottó helye Age : 23 Foglalkozás : Tanuló Play by : Sarah Mikaela
Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTéma: Re: freddie & tyra   2017-07-15, 11:05 pm





Freddie & Tyra


Próbáltam adni a nyugodt, kiegyensúlyozott felnőtt embert a diákok előtt, elvégre sokkal komolyabban vehetőnek tűnhetek, ha nem dadogok-habogok mindenfélét, miközben az iskoláról, a házakról és a többi lényeges dologról beszélek. Úgy véltem, hogy nagy eséllyel egész jól vettem az akadályt, de ha meg is akadtam, akkor még mindig kérdőn pillanthattam Freddie-re – de erre nem sokszor volt szükség. Fura mód annak ellenére, hogy nem ismertem annyira, a jelenléte mégis megnyugtatott, valahogy volt a srácnak egy olyan kisugárzása, amitől összeszedettebbnek éreztem magam.
Jó, valljuk be, belőlem is kitört egy sóhaj, mikor láttam, hogy a tanulókat jobban leköti a flashmob, mint a standok, bár azért akaratlanul is elkuncogtam magam Freddie felszabadultsága láttán, ahogy végül elheveredett a fűben.
- Egy pillanat - mondtam, majd töltöttem neki és magamnak is egy-egy sünivel díszített műanyag pohárba a vízből, hogy aztán ülőhelyemet elhagyva mellé sétáljak, hónom alatt magával a vizes üveggel.
- Tessék - mondtam, majd mikor átvette a poharat lehuppantam én is a fűbe, majd reflexszerűen húzogattam lejjebb a pólómat. Nem arról volt szó, hogy kicsi lett volna, vagy rövid, egyszerűen csak… vannak mozdulatok, amik az évek alatt berögzülnek, majd a későbbiekben elég nehéz levetkőzni őket. Hiába tűnt már el rólam az összes kék-zöld folt, csak egy heg a karomon emlékeztethetett a múltra, mégis hozzászoktam ahhoz, hogy próbáljam leplezni a testem bizonyos pontjait, nehogy észrevegyenek valamit és így bajba kerüljünk Leonnal. Akkoriban nem akartam, hogy bárki is rájöjjön arra, hogy Leon néha kikel magából és olyankor erőszakosabb, mint kellene. Nem éreztem volna helyesnek, ha miattam kerül kellemetlen helyzetbe, elvégre csak annyi lett volna a dolgom, hogy normálisan felöltözöm… de ez már a múlt volt. Mégis, akaratlanul már nyúltam is a ruhám után, észre se véve, hogy amit csinálok, az addigra már teljesen szükségtelen. Legfeljebb már csak abban reménykedhettem, hogy nem csinálom túl sokszor, hogy feltűnő legyen bárkinek is.
- Dehogy is! Mikor megmerültem, akkor mindig ott voltál, meg mikor az a fiú a sport lehetőségekről kérdezett, te jóval otthonosabban mozogtál a témában - valljuk be, nem igazán tudtam bármit is mondani erről, még én magam is csak fontolgattam, hogy esetleg felkeresek valami táncos kört, csak… első körben minden „külsérelmi nyomnak” el kellett tűnnie rólam. Elég nehezen magyaráztam volna ki őket, meg aztán nem akartam mindenkinek azzal az átlátszó szöveggel jönni, hogy legurultam a lépcsőről, vagy valami hasonló.
- Hm, gondolod? - a kérdés inkább költői volt, hiszen Freddie nem mondaná azt, hogy a Winsteresek és a Matheresek lekötik majd a diákok figyelmét, ha nem vélné igaznak. Meg ugye, ő már több ilyen eseményt túlélt, csak sejti, miképp is mennek itt a dolgok.
Majd mikor kérdezte, hogy van-e valami tervem miután végeztünk, csak halkan felsóhajtottam.
- Úgy gondoltam, hogy majd összefutunk a húgommal, de lerázott. Sajnos nem éppen vagyunk azok a filmekbe illő tökéletes testvérek. Próbálkozom azért valamennyire javítani a kapcsolatunkon, de… a hatás még várat magára - mosolyodtam el egy kicsit. Nem is értettem, hogy miért mesélek Freddie-nek erről, biztosan volt jobb dolga is, minthogy az én sirámaimat hallgassa.
- Neked vannak testvéreid? - tettem fel a kérdést, ha már témánál voltunk, majd inkább visszakanyarodtam a kiindulóponthoz.
- Tehát… mivel Annika nem akar látni, ezért nem sok mindent terveztem most délutánra egy esetleges könyvolvasós kikapcsolódáson kívül. És neked? - kérdeztem vissza. Kérdeztem vissza, elvégre úgy hittem neki aztán biztosan sokkal kötöttebb az esemény naptára. Vagy legalábbis amennyit tudtam róla, ennyi alapján arra következtettem.

Háttérzaj X Ugyanugyan, írhatsz nekem még sok kezdőt <3



Vissza az elejére Go down

Sponsored content




TémanyitásTéma: Re: freddie & tyra   

Vissza az elejére Go down
 
freddie & tyra
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Abbey Mount School :: Welcome to Abbey Mount :: Udvar-
Ugrás: