HomeHome  WidgetsWidgets  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Share | 
 

 
becca & leda

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
avatar


Elliott ❅ logic princess

Elliott ❅ logic princess
Csatlakozott : 2012. Apr. 22.
Posztok száma : 501
Motto : “She captured a feeling, sky with no ceiling, the sunset inside of a frame.” Age : 23 Titulus : sweet as cinnamon Foglalkozás : bolondgomba Play by : Emma Stone
Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: becca & leda   2017-07-17, 8:05 pm

Headspace, I need a route of my headspace 'Cause it's a war in here

Kicsit olyan, mintha nem is csak a bőröndömet lenne nehéz felvonszolni a lépcsőkön, de a szívemet is. A zűrzavaros, kicsit megkopott szívemet is. Alig aludtam valamit tegnap éjjel, a napot nagyjából átvegetáltam, hallgatásba burkoltam a valóságot, amit leginkább szerettem volna rettentően elfelejteni. Szerettem volna, de nem ment - különben sem szabadott, még nem. Meg kellett várnom az estét, amikor hazaérek, benyitok a közös szobánkba, és mielőtt még megpróbálnék tényleg elfelejteni mindent, amit történt el kell mondanom neki. Nem mintha a lelkiismeretem varázslatos megtisztulását vártam volna. Nem mintha igazából vártam volna bármit is. Nem mintha arról lett volna szó, hogy féltem, nem tudok titkot tartani - mert annyira jól tudok igazából titkot tartani! -, inkább arról volt szó, hogy nem akartam. Sosem voltak igazi titkaim Becca előtt. És nem pont olyasmit akartam elhallgatni, ami akár vissza is juthatna tőle másoktól. Többre tartottam annál mindig is, és sokkal jobban is szerettem annál, semhogy ilyen árulásra vetemedjek. Hiszen ez az lett volna - árulás. Ha egyáltalán nem árultam már el a hétvégén egyébként is.
Az ajtónk előtt ledobtam a táskám, pihegve kapkodtam a levegőt (mintha büntethetném magam azzal, hogy lépcsőztem és nem használtam a liftet, de nem igazán érzem magam jobban a cseppnyi vezekléstől), adtam magamnak pár percet, mielőtt először sétálnék be ebbe a szobába úgy, hogy nem tudom, mire számíthatok. Máskor ez sosem volt kérdés, a mi szobánk egyfajta örök béke szigete volt, Becca és számomra legalábbis mindenképp, mert itt elmondhattunk bármit, dühönghettünk bármin, szidhattunk bárkit, és semmi sem jutott ki az ajtón túlra, mintha valami varázslat tartott volna minket biztonságban odabenn. De talán csak ezt hívják barátságnak. Nagyot nyeltem. Soha nem vesztettem el igazán egy barátomat sem, mióta élek. Ha pont most fogom... egekre! Nem gondolhatok ilyenekre! Pont Beccáról nem gondolhatok ilyet, aki eddig mindenben mellettem állt, és soha nem volt rám egy rossz szava sem. Feltételeznem kell, hogy tud olyan nagy ember lenni, akinek ha rosszul is esik ez az egész, de nem akar azonnal páros lábbal kirúgni az életéből...
Mégis féltem. Kicsit remegett a kezem, ahogy a kilincs után nyúltam, belöktem az ajtót, a lépcsőzés okozta pír alatt sápadtan dőltem be az ismerős szobába - Halíííí...? - a fürdőből vízfolyás hangját hallottam, a szoba általános káosza kicsit megnyugtatott, amikor pedig nem érkezett felelet - bizonyára nem sikerült túlkiabálnom a zuhanyt -, akkor csak fáradtan az ágyamba dőltem arccal előre, és a fülemben doboló szívvel vártam, hogy Beccának feltűnjön az érkezésem.



(lenyúlod, letöröm a kezed<3)
Vissza az elejére Go down
avatar


Elliott

Elliott
Csatlakozott : 2014. Jun. 26.
Posztok száma : 130
Age : 23 Titulus : becca for president Foglalkozás : khaleesi Play by : emilia clarke
Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: becca & leda   2017-07-18, 7:30 pm







Szerettem azt hinni, hogy én éppen mentem a menthetőt. Pedig már nem volt menthető. Meg nem is mentettem volna, akkor se, ha lett volna.
Ennek ellenére megrögzötten hittem benne, hogy ha veszek négy különböző sampont - valójában ötöt, mert kiderült, hogy minden harmadik után jár egy ingyenes, és ha ezt tudom, akkor hatot vettem volna, hogy legyen nyolc, de ezek a sóher tajparasztok csak akkor tudnak szólni, amikor az ember már túlélte a másfél órás sorbanállást -, és hogy ha mindegyikkel hajat mosok úgy körülbelül három óránként, akkor majd csoda történik, és a hajam visszanő, Ash Skylar pedig elpusztul.
De nem. Hiába dörzsölgettem a zuhany alatt fél órát a tubust, még egy retkes dzsinn sem ugrott elő belőle. Pedig ez valami nagyon eredeti, nagyon full-extrás, nagyon drága sampon volt. De azon kívül, hogy olyan hánytató kocsiillatosító szaga volt, ami ellen az ember megszokásból szedi a daedalont még azelőtt, hogy beszállna a járműbe, na azon kívül semmit nem tudott a szer.
Egy két információ az akkori állapotomról:
1. Össze voltam törve lelkileg, és még mindig furcsán álomszerűnek éreztem a történteket, pedig már lassan több mint 24 órája megtörtént az eset.
2. Tegnap, az eset után, elmentem fodrászhoz.
3. Azóta vettem ezt a sok sampont.
4. Azóta nem működött ez a sok sampon.
5. Vártam, hogy jöjjön már haza Leda ezután az átkozott hétvége után.
6. Néha random sírtam. Igen. Tényleg fájt, hogy a csodahajam eltűnt.
7. Most éppen a zuhany alatt álltam, és a negyedik sampont teszteltem.
És közben imádkoztam. Meg néha hüppögtem, mert igazából már nem sírtam, csak annyira bosszús voltam, hogy azt hittem a hüppögésre, hogy az sírás. Meg azon gondolkoztam, hogy miért kentem rá a negyedik sampont is, mert ezzel most csak még jobban tönkre fogom tenni a hajamat.
Nem mintha lett volna ennél rosszabb. De tényleg.
Miután kész voltam a hajnövesztő hajmosásommal, ami egészen biztosan nem hatott körülbelül egy tízes skálán úgy semmit, felvettem magamra az itthoni koalamackós "depim-van" melegítő nadrágomat, és egy régi futó pólót, amit biztosan valami olyan futóversenyen szereztem, ahová csak ingyen saláta miatt mentem - lévén utálok tömegben futni (is).
Leda ágyán azonban egy meglepetés várt rám.
- Leda! - kiáltottam fel, miközben még egyet csavartam a fejem tetejére helyezett törülköző turbánon, aztán odasomfordáltam. Lehuppantam mellé az ágyra, és a hátát párnaként használva rádőltem. Felsóhajtottam. - Nem mehetek utcára. Két évig. Utálom a hajam. Mondd, hogy abban a táborban építettetek egy időgépet, hogy visszamehessek Ash Skylar megfoganásának napjára, és rávegyem a szüleit a védekezésre. - Motyogtam a hátán szomorkodva, aztán felültem, hogy felülhessen mellém. - Szörnyű. És ez nem minden... Az egész hétvégém katasztrófa volt. Ennél rosszabb már nem is lehet - húztam le a fejemről a turbánt, mire a tincsek a vállamat verdesve leomoltak. Noha alig érték el a vállamat...



Vissza az elejére Go down
avatar


Elliott ❅ logic princess

Elliott ❅ logic princess
Csatlakozott : 2012. Apr. 22.
Posztok száma : 501
Motto : “She captured a feeling, sky with no ceiling, the sunset inside of a frame.” Age : 23 Titulus : sweet as cinnamon Foglalkozás : bolondgomba Play by : Emma Stone
Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: becca & leda   2017-07-19, 12:01 pm

Headspace, I need a route of my headspace 'Cause it's a war in here

Mintha nem egy, de két örökkévalóság is eltelne, amíg hallom, hogy Becca elzárja a vizet, és amíg ténylegesen előkerül a fürdőnkből. Az ember azt hinné, egy teljes éjszaka, egy fél vasárnap, meg még egy kellőképp kínos buszút épp elég idő arra, hogy kitaláljam, miképp adjam elő a "megcsókolt az exed" című szívszaggató melodrámát, de az igazság az, hogy az agyam olyan üres, mint amennyire a hűtőnk szokott lenni vasárnap estére, mert már szombaton felfaltunk belőle mindent - Szia! - kapom fel a fejem, amint meghallom a lány hangját, és feltápászkodnék, hogy méltóságom utolsó morzsáit is felemésztve legalább a szemébe nézzek, amikor képletese belé döföm az árulás tőrét, de Becca gyorsabb, és felkucorodik mellém az ágyra.
Ha önmagában a koala-maci-naciból nem tudnám, hogy baj van, hát a sóhajból már biztosan, amivel a hátamra dől. Ajaj - szólnak a vészcsengők, én pedig megadóan kussolok, mint a jó gyerek, akinek most nagyon nem érzem magam, és szörnyülködve iszom minden egyes szavát - Mi? - elsőre persze elég nehéz átlátni, mi az összefüggés egy klasszikus "bad hair day", meg Ash Skylar születésének napja között. De ha figyelembe vesszük Ash Skylar, és eme szoba lakóinak fejét díszítő hajkoronák történetét, akkor már az ember hajlamos valami ténylegesen rosszra gondolni, nem csak arra, hogy Becca elfeküdte a haját, és mondjuk az istenért sem tudja kivasalni.
Ahogy érzékelem, hogy felül, így teszek én is, hiszen fekve aligha fogom tudni megállapítani, mégis miféle borzalmasság rejtőzhet a Becca fejére csavart törölköző alatt, és igazság szerint pár percre el is felejtem, én magam miért vagyok hasonlóan lehangolt, de egyszerre felháborodott állapotban, mint a barátnőm, annyira rettegek, vajon miről fogja lerántani a leplet. Izé. Törölközőt. Persze, Becca elmondása, vagy leginkább hangneme miatt valami sokkal-sokkal rosszabbra számítok, úgyhogy talán van az arcomon egy szemernyi rosszul leplezett megkönnyebbülés, amikor meglátom, hogy "csak" sokkal rövidebb a haja. Mármint... jó, az is épp elég meghökkentő, hogy nagyokat pislogjak rá, és ne értsek semmit se, de azért örülök, hogy nem kopasz, nem hupilila a haja, meg egyéb ilyen finomságok, melyek egy perc alatt száguldottak át a gondolataimon - Ó... - konstatálom csak kicsit megtapogatva pár nedves tincsét, mintha meg akarnám állapítani, hogy ez tényleg az ő haja - Baszki, Becca... - motyogom aztán meghökkenéssel, és asszem egyelőre leteszek arról, hogy bármit is mondjak neki, nos, öhm... bármiről - Mi történt? Mármint... mi a fasz? Skylar betört hozzád éjszaka, és LEVÁGTA A HAJAD? Mégis hogy? De nézd... hé, Bex, komolyan, ez egyáltalán nem olyan rossz, mármint, értelek, csak... szerintem jól áll. Ez most divat, de tényleg! Persze, azért Skylarba belerúgok, ha legközelebb látom, mert ez a haj-dolog most már teljesen elszabadult de... na, mesélj már!



(lenyúlod, letöröm a kezed<3)
Vissza az elejére Go down
avatar


Elliott

Elliott
Csatlakozott : 2014. Jun. 26.
Posztok száma : 130
Age : 23 Titulus : becca for president Foglalkozás : khaleesi Play by : emilia clarke
Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: becca & leda   2017-07-19, 2:19 pm







Talán, de csak talán, ez megint egy olyan dolog, amit túlreagálok. Futott át az agyamon.
Aztán rádöbbentem, hogy nem. Ledus és én határozottan nem azok a lányok voltunk, akik rózsaszínbe öltöztek szerdánként. Sokkal jobban érdekelt a sültkrumpli átmérője, mint a combom vastagsága, és a zoknim kiválasztására nagyobb hangsúlyt fektettem, mint a körömfestésre. De ha valamilyen témában képes voltam Regina George-á változni, akkor az a hajam volt. Nemcsak sampont, és kondicionálót, de hajpakolást, argánolajas hajtáplálót, hajvég ápoló szérumot is kentem a hajamra minden hajmosásnál, és pontosan kivártam az öt és három perceket lemosás előtt, amit a használati utasításban mindig feltüntetnek, ami mondjuk dobott egy jó fél órát az átlagos háromnaponta bekövetkező hajmosásaimon. Nos, ez a tény, ez az áldozat, ez a fél élet, amit a hajam ápolásával töltöttem, ez az, ami most a depresszió gödrébe taszított levágott tincseim láttán.
Mert én tényleg kibírom, ha belém rúgnak, de levágták a csodahajamat.
- Ja. Baszki - ismételtem meg, lebiggyesztett szájjal, szomorúan pislogtam rá, ahogy felmérte a helyzetemet. - Köszi, hogy nyugtatni próbálsz... Meg... Izé, tudom, hogy olyan mintha túlreagálnám, de már öt éve növesztettem, ápolgattam - nyúltam én is az egyik kurta tincshez és felsóhajtottam. - Nem, nem tört be, dehogyis. Nem merne a territóriumunkon mászkálni. Fél, hogy az Elliott-ban elkapna valami értelmet. Izé, vásároltam, és a boltban találkoztam vele. Lehajoltam az alsó polchoz, ez az anyaszomorító meg éppen azt az... Tudod, van az az idióta pörgőcsattos öve, amit egyébként többször is kiröhögtünk már. Batmanes. Na, az volt rajta, és éppen megpörgette, így bekapta a hajamat, és hát... - Csak csóváltam a fejemet és Ledára pislogtam. Lebiggyesztett ajkam hirtelen nevetésre állt. - Most ez viccesen hangzik! De nem volt az. Szörnyű volt. Úgy kellett végigmennünk a bevásárlóközponton az ollókhoz, mintha útközben leszopnám. Fúj! Na mindegy, szóval ott meg fogott egy sniccert, amikor nem figyeltem, és egyszerűen - kezemmel felnyúltam hajamhoz és imitáltam a levágás mozdulatát. - Elmentem fodrászhoz, valamennyire rendbe tette... De áh - hátravetődtem, mint egy rongybaba.
- Előtte pedig betörtem egy srác orrát. Mármint, az szombaton volt, amikor telefonáltunk. Egyébként nem találtam meg a Bon Jovi cd-t sem. De megvan a Star Wars dvd-m - tettem még hozzá gyorsan, és felkönyököltem. - De most ne beszéljünk rólam. Mindig rólam van szó, meg a hülye problémáimról, amik mostanában körbevesznek. De tényleg. Vagy Felix miatt sír a szám, vagy a hajammal történik valami... Szörnyű barátnő vagyok. Te jössz. Milyen volt a tábor? Hoztál epret?



Vissza az elejére Go down
avatar


Elliott ❅ logic princess

Elliott ❅ logic princess
Csatlakozott : 2012. Apr. 22.
Posztok száma : 501
Motto : “She captured a feeling, sky with no ceiling, the sunset inside of a frame.” Age : 23 Titulus : sweet as cinnamon Foglalkozás : bolondgomba Play by : Emma Stone
Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: becca & leda   2017-07-19, 11:04 pm

Headspace, I need a route of my headspace 'Cause it's a war in here

- Nem, nem, nem, nem úgy értettem, nehogy azt hidd! Reagálj úgy, ahogy csak jól esik. Tudom, milyen szar ez, hiszen nagyjából én is sikítva reagáltam, amikor... - fintorogva rángatom meg egy kicsit a saját hajamat, ami mostanra kezd olyan színt ölteni, amit még hajlandó is vagyok viselni, mert hogy az a pornós-sötét-vörös, na az... az elmondhatatlanul ízléstelen volt. Most, hogy kezd kiütközni alatta végre a saját hajszínem is, egészen tűrhető már a helyzet. Szinte megszerettem. Amit persze, a világért sem vallanék be senkinek sem, még magamnak is csak azt mondogatom, hogy még jó gyakran mosom a hajam, hogy egyre csak fakuljon, de ugye tudjuk, ha csak egyszer vörös festék került a hajadra, akkor az nyomokban mindig ott lesz, főleg, ha szőkének készülsz... - Ez is pont olyan, mint amikor bántják az embert, vagy ha ellopnak tőle valamit - Becca akár túlreagálja, akár nem, az tény, hogy igenis joga van szarul éreznie magát. A hajvágás, csak azért, mert nem fáj, nem feltétlenül rosszabb érzés, ha nem szándékos, mintha mondjuk levágnák egy ujjadat. Jó, persze, a haj visszanő, a kisujjad meg nem, de... azért az analógia nagyjából működik.
A sztori közben, ahogy Beccának is kezd kicsit felfele rándulni a szája, nem tehetek róla, de olyan szinten elképzelem a szitut, hogy muszáj a tenyerem mögé rejtenem a fél arcomat, mielőtt még kiröhögöm szegény lányt. Mármint nyilván nem őt röhögném ki, meg nem azt,  hogy végül le lett vágva a haja, hanem egyszerűen csak valószínűleg rettentően vicces látványt nyújthatott ez a páratlan páros. Ó, egekre, Skylar... mindig csak a baj van vele! - Jézusom - mormogom félig a tenyerem mögül még mindig, amíg próbálom helyre rakni az arcvonásaimat, és még szerencse (bocs, ismeretlen srác!), hogy Becca még orrokat is tört a hétvégén, mert azon már nem kell instant nevetnem - Így hagylak téged egyedül a hétvégére? Most komolyan? - nem mintha miattam történnének Beccával ilyenek, vagy nem mintha a távollétem miatt történnének Beccával ilyenek, de azért az biztos, hogy ha vele vagyok, nem hagyom, hogy másokat ütlegeljen, meg ha vele vagyok, amikor vásárol, talán ügyesebb vagyok Ash Skylarnél, és nem vágom le ennyire durván a haját, vagy semennyire sem, de... hát, az a szomorú igazság, hogy nem lehetünk mindig együtt, és hülyeség is azon gondolkodni, mi lett volna, ha itthon töltöm ezt a hétvégét.
Pedig mennyivel jobb lett volna... arra szavaim sincsenek, és ezért érint rosszul, hogy hirtelen mégis nekem kéne beszélnem a hétvégéről. Kicsit reméltem, hogy sokkal tovább fog tartani a kiborulás roham, és esetleg előkerül valahonnan egy dugi üveg tequila is, mire Beccának eszébe jut az én hétvégémről érdeklődni. Ami, köszi nyuszi, remek volt, az exeddel smároltam, hát nem remek? Nem. Kurvára nem remek - Szedret hoztam - mondom egy kicsit hirtelen lesápadva, és szeretnék ura lenni teljesen a vérkeringésemnek, de sajnos nem megy - Táska, elülső zseb - mutogatok aztán felhúzva a térdeimet, mintha már előre defenzív helyzetbe akarnám rakni magam. Végül is, csak túl kéne esni rajta, minél előbb annál jobb - Ami a hétvégét illeti... borzalmas volt. Szóval... jó, semmi beszélés, el kell mondanom valamit, amin ki fogsz akadni.



(lenyúlod, letöröm a kezed<3)
Vissza az elejére Go down
avatar


Elliott

Elliott
Csatlakozott : 2014. Jun. 26.
Posztok száma : 130
Age : 23 Titulus : becca for president Foglalkozás : khaleesi Play by : emilia clarke
Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: becca & leda   2017-07-20, 11:17 am







Komolyan, tényleg bűntudatot éreztem azért, mert megint csak a problémáimmal álltam elő, amint betette a lábát a négy fal közé. Az az igazság, hogy szinte már hozzászoktam. Amióta Felix és én szétmentünk, azóta nem egészen voltam önmagam. Vagy talán még inkább önmagam voltam. Az önző, problémázós Becca, aki valamiért nem tudja rendesen kezelni az emberi kapcsolatokat. És hiába volt okom rá (vagy nem volt), hogy ilyen legyek, rádöbbentem, hogy az egésznek Leda itta meg a levét.
Minden együtt töltött esténken, legyen az egy józan filmnézős pizsamaparti, vagy egy részeg kimozdulós péntek este, valahogy mindig én kerültem a középpontba a problémáimmal egyetemben. Leda meg csak hallgatta, és hallgatta. Az elmúlt időszakban az egyetlen alkalom, amikor ténylegesen róla volt szó, az az Ash Skylar-es bosszúnk estéje volt. De úgy éreztem nem elég. Nem akartam vele önző lenni, nem akartam az én problémáimról beszélni, és bár szükségem volt rá, hogy meghallgassa a legújabbakat, és megnyugtasson, hogy minden rendben lesz, minél hamarabb témát akartam váltani. Hogy róla legyen szó. És ne pedig rólam.
Úgyhogy hiába égett még bennem a vágy, hogy hisztizzek, és kiakadjak, félresöpörtem a dolgaimat, és rá koncentráltam.
- Mmm, tökéletes, imádom - feleltem a szeder említésére. - Hol van? - kérdeztem gyorsan, és amint választ kaptam nekiestem Leda táskájának, hogy előkaparásszam belőle a celofánnal lezárt műanyagpohárkát, ami színültig volt töltve a fekete gyümölcsökkel. - Borzalmas? - kaptam fel a fejemet, és kezemben a zsákmánnyal visszakuporodtam barátnőm mellé. Lebontottam a celofánkupakot, és kivettem az első szem gyümölcsöt.
Ki fogok akadni?
Összevont szemöldökkel, érdeklődve pislogtam rá.
- Ki fogok akadni? - ismételtem meg, és felé nyújtottam a pohárkát. - Ez komolyan hangzik... - motyogtam, és az agyam ezer meg ezer olyan okot keresett, amire kiakadhatnék. Kiakadhatnék a sulira, amiért ilyen borzalmas tábort szervezett, pedig elméletileg Anglia egyik legnevesebb egyeteme. Kiakadhatnék a kicsikre, akik végig pesztrálták szerencsétlen Ledát, és mondjuk olyan hülyeségeket csináltak, amik teljesen szembe mennek az elveimmel. Leda látta, ahogy állatokat kínoznak? Szemeteltek az erdőben? Valaki leribancozott a hátam mögött? Annyi minden volt, amin kiakadhattam volna, hogy hirtelen fogalmam sem volt, miféle dologról akarhat beszélni velem. Aztán eszembe ötlött, hogy a hétvégén azért kommandózhattam fel-alá a Dunantban, mert Felix nem volt itt. - Felix? Mondott valamit rólam, amin ki fogok akadni? Vagy másoknak beszélt rólam hülyeségeket? Megtudta, hogy betörtem hozzá, és... - kezdtem kérdezősködésbe, aztán Leda arcára pislogtam, és elcsöndesedtem. Sápadtan nézett rám, megbánással, fáradtan, furcsán. Mintha félne tőlem. Vagy a reakciómtól. Ő volt a legjobb barátnőm, és csak most vettem észre, hogy valami nem stimmel vele, amióta hazajött? Még akkor is, ha csak pár perce jött haza.
- Leda, baj van? Mi történt? Úgy nézel rám, mint aki szellemet lát - kezemmel a vállába kapaszkodtam, és aggodalmasan pislogva közelebb hajoltam.



Vissza az elejére Go down
avatar


Elliott ❅ logic princess

Elliott ❅ logic princess
Csatlakozott : 2012. Apr. 22.
Posztok száma : 501
Motto : “She captured a feeling, sky with no ceiling, the sunset inside of a frame.” Age : 23 Titulus : sweet as cinnamon Foglalkozás : bolondgomba Play by : Emma Stone
Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: becca & leda   2017-07-20, 2:42 pm

Headspace, I need a route of my headspace 'Cause it's a war in here

Hümmögve megrázom a fejem, amikor felém kínálja a szedret. Szerintem most egy falat nem menne le a torkomon, még a legkedvencebb kajámból sem. Sőt, Becca reakciójától függően még az  is lehet, hogy soha többet nem eszek, vagy legalább éhség sztrájkba kezdek, ha az istenért sem akar esetleg megbocsájtani nekem. És annak oka, hogy ilyen hülyeségeket gondolok azonnal, holott még el sem mondtam neki semmit, egyértelműen annak a jele, hogy ilyen durván furdal a lelkiismeret. Hiszen igazából nincs mentségem arra, ami történt. Oké, lehet, hogy ittam - és a továbbiakban egyébként ezzel fogok magyarázni mindent, csak hogy tényleg, igazán borzalmas ember legyek -, de azért nem annyit,  hogy ne tudjak magamról, meg arról, mit csinálok. A legrosszabb az egészben, hogy a történteknek van egy olyan kis része, amit hülye lennék bevallani Beccának. Mi több... igazán talán magamnak sem vallom be, mert nem tudnék mit kezdeni vele, de Beccának aztán végképp nem fogom bevallani, hogy pár pillanatig mennyire nem bántam egyáltalán, hogy Felix nem csak megcsókolt, de én visszacsókoltam. A történetnek ennek a része mostantól  hivatalosan is nem történt meg, és hivatalosan sem fordult meg a fejemben semmi több, amit egy zárt szobában művelhettem volna Becca exével, akinek mintha a lány életéből történő kivonulása mindent megváltoztatott volna.
Mármint... azóta minden egy kicsit más. Becca biztosan. És egy ideje én is, mert az is hazugság lenne, hogy ez az egész csak a táborban kezdett el derengeni nekem, de szentül megfogadtam az éjszaka, hogy amint beszéltem erről Beccával, el fogok felejteni mindent, ami egy kicsit is Felixhez köthet. Mindent. Abszolút, tényleg MINDENT! Így nekem is egyszerűbb lesz...
Becca mindenesetre egész jól rátenyerel a lényegre - Igen, Felixről van szó, de nem ilyen kontextusban - kényszeredetten elmosolyodom egy percre, halkan sóhajtok. Semmi értelme tovább kerülgetni a forró kását, főleg, ha már rég eldöntöttem, hogy ez a beszélgetés elkerülhetetlen - Tegnap este tartottunk egy ilyen hülye, tábortüzes bulit. És volt ott egy Winsteres srác, aki talán a kelleténél kicsit jobban nyomult rám, és én a kelleténél talán többet ittam, hogy ezzel állatira nem tudtam mit kezdeni - és ez így még majdnem igaz is, azt leszámítva, hogy ezzel az egész Winsteres srác dologgal csak igyekeztem távol tartani magamat Felixtől, és őt távol tartani magamtól - Vissza akartam menni a szobámba, amit ő valószínűleg felkérésnek értelmezett, mindenesetre nyilván nem akartam _vele_ visszamenni a szobámba, és... - konkrétan érzem, hogy kiszárad a torkom. Kicsit olyan, mintha szándékosan meg akarnám vágni magam egy késsel, amit egyébként sosem tennék, vagy valami hasonlóan önpusztító dologra készülnék. Csak hunyorgok Beccára, és szinte úgy hadarom el a következő mondatot, mintha attól félnék, hogy most fog agyoncsapni egy villám. És amúgy tényleg ettől félek - ... és akkor jött Felix, aki szintén ivott, és neki valamiért az volt a megoldása erre az egész helyzetre, amit gondolom épp elég jól átlátott, hogy... megcsókolt - úgy sandítok fel szegény Beccára, hogy egyszerre aggódom érte, meg magamért. Meg mondjuk... egy kicsit sajnos Felixért is.



(lenyúlod, letöröm a kezed<3)
Vissza az elejére Go down
avatar


Elliott

Elliott
Csatlakozott : 2014. Jun. 26.
Posztok száma : 130
Age : 23 Titulus : becca for president Foglalkozás : khaleesi Play by : emilia clarke
Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: becca & leda   2017-07-23, 2:59 pm








- És...? - pislogtam rá izgatottan, mikor hirtelen elhallgatott. És mi? Utánament? Rámászott? Megpróbálta megerőszakolni? Fenyegetőzött, hogy megerőszakolja? Igazából fogalmam sincsen miért éppen ezek jutottak eszembe, mikor nyilvánvalóan nem ez volt a probléma, és nyilvánvalóan ennek nem volt köze Felixhez, noha Leda arca éppen olyan megtörtnek és fáradtnak tűnt, mintha valami ilyen kaliberű dolgok történtek volna.
Szívem szerint a fejébe másztam volna, hogy onnan előkaparjam azt, amit mondani szeretett volna. Leginkább aggódtam. Leda komolynak tűnt, sokkal komolyabbnak, mint az esetek nagy többségében.
Aztán végre bejött Felix is a képbe.
De mondjuk, bár ne jött volna.
Leda már kinyögte, és már úgy nézett rám, mintha friss árva lennék, mire valójában eljutottak a tudatomig a szavak. Szinte éreztem, ahogy bejutnak a fülembe, ott egy kissé elidőznek a középfülem csontjain, végül a hangokból érthető szöveg formálódik valahol az agyam környékén. Érthető szöveg, amit annyira azért mégsem értettem.
Aztán mire lassacskán leesett a tantusz, hogy miről van szó, és miért kéne kiakadnom ezen, addigra eltelt bő egy kínos, hallgatag perc.
- Wow! - Először csak ennyit mondtam. Az volt a legrosszabb az egészben, hogy Leda tartott a reakciómtól, miközben nekem elképzeléseim sem voltak, hogyan kéne reagálnom. Vizuális típus voltam - köszi -, úgyhogy leginkább arra koncentráltam, hogy elképzeljem kettőjüket együtt.
Leda volt a kedvenc emberem. És Felix is az egyik kedvenc emberem volt - még akkor is, ha már nem szerettem szerelemmel. De akárhogyan is, sosem jutott eszembe, hogy ennek a két embernek bármi köze is lehetne egymáshoz, ha nem rajtam keresztül. Ami mondjuk egy önző gondolat volt. Egy önző gondolat volt az, hogy Leda csak az én barátnőm lehet, és hogy Felix csak hozzám vonzódhat. És önző gondolat volt, hogy még most is, hogy tudom, megtörténtek a dolgok, egyáltalán nem tűnt lehetségesnek. Körülbelül, mintha az igazi Mikulás állna előttem, de mivel tudom, hogy nem létezik, azt gondolnám róla, hogy csak egy beöltözött postás. Ugyanígy ennek sem éreztem a valóságosságát.
- Bocsi, hogy nem mondok semmit - nyögtem végül, még egy perc csönd után. - Csak igazából, nem egészen tudom, hogyan kéne reagálnom, vagy mit kéne mondanom - vetettem rá egy furcsa mosolyt. - És utána? - kérdeztem végül. - Gondolom beszéltetek. Milyennek érezted? Vagy mit gondoltál róla? Érted. Most akkor van valami köztetek? - pislogtam rá még mindig képlékenyen, és leraktam az ágy mellé a szedres poharat. - Azért kérdezem, mert nem egészen tudom, hogyan kezelhetném ezt a dolgot. Felix nem az enyém. Te sem vagy az enyém. De őszinte leszek: ne legyetek együtt! Nem hinném, hogy megtudnék, vagy megakarnék barátkozni a gondolattal.
Leda volt a legjobb barátnőm. Valójában, az egyetlen olyan barátom, aki tényleg igazi volt, akire tényleg mindig támaszkodhattam, és akit tényleg szerettem, mint mondjuk egy családtagot. Nem akartam veszekedni. Bárki más ült volna előttem, és vallott volna színt, valószínűleg másképpen reagálok. De Ledánál maga a tény, hogy Leda volt, egy enyhítő körülmény volt. Miközben súlyosbító is, Felix szempontjából, aki felől leginkább árulást éreztem. Talán azért is éreztem, hogy őt kell hibáztatnom, mert ő csókolta meg Ledát, és nem fordítva, és valahol egyébként is őt akartam hibáztatni.



Vissza az elejére Go down
avatar


Elliott ❅ logic princess

Elliott ❅ logic princess
Csatlakozott : 2012. Apr. 22.
Posztok száma : 501
Motto : “She captured a feeling, sky with no ceiling, the sunset inside of a frame.” Age : 23 Titulus : sweet as cinnamon Foglalkozás : bolondgomba Play by : Emma Stone
Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: becca & leda   2017-08-05, 2:58 pm

Headspace, I need a route of my headspace 'Cause it's a war in here

Wow? Hát, hm. Igen. Végül is, ezt is lehet mondani a dologra. Voltaképpen, ha mondtam volna ott és akkor bármit is, akkor talán ezt mondtam volna én is, épp csak egészen más okokból, mint amiért most Becca mondja. Mert ha egy kicsit is önzőbb ember lennék, ha akárcsak kicsit is kevésbé érdekelne Becca (csak hogy érdekel, mert a családom után ő az első, és a legfontosabb ember az életemben, akivel már legalább olyan zsigerileg törődök, mint a vér szerinti testvéreimmel), ha kicsit is kevésbé lennék hajlamos arra, hogy mindig, minden körülmények között hallgassak a lelkiismeretemre... hát, akkor valószínűleg ennél sokkal több minden is történt volna abban a nyomorult táborban, mert most, hogy beszélek róla, megint kénytelen vagyok visszahelyezni magam abba a helyzetbe, és abba, amit akkor éreztem, amikor Felix megcsókolt. Igazság szerint... nem. Nincs semmi igazság szerint!
Szerencsére hamar sikerül elvágnom gondolataim kellemetlen irányba való haladását, és könnyen is, mert Becca hallgatása megijeszt. Mármint, remélem, a hallgatása azt jelenti, hogy nem fog velem ordítani, mert annak zsigerből jönnie kellett volna, amint eljutott hozzá, amit mondtam. Ez persze még nem jelenti azt, hogy esetleg ne reagálhatna rosszul, és igazából magam sem tudom, hogy miért attól féltem a legjobban, hogy nagyon dühös lesz. Ha mondjuk inkább szomorú, mint dühös, az sokkal-sokkal rosszabb. Talán csak azért ettől rettegtem, mert ha ordít, ha kiborul, talán nem hagyja, hogy megmagyarázzam neki ezt az egészet, és biztosítsam arról, hogy nem lesz ebből semmi, de semmi az égvilágon, valami több meg véletlenül sem. Azért még mindig aggódok. Nem enged a szorítás a gyomromban. Görcsösen kulcsolom össze az ujjaimat, nehogy esetleg remegjenek, és lebukjak. Valami olyasmivel, amit tudom, Becca valószínűleg amúgy sem feltételezne rólam, és mérhetetlenül rosszul érzem magam amiatt, hogy egyáltalán nem olyan egyszerű nem Felixre gondolnom, mint szeretném, de hát... felnőtt ember vagyok, létezik ez az önuralomnak nevezett dolog, és sosem voltam annyira impulzív, hogy ne tudjam ezen átrugdalni magam. Menni fog. Főleg, ha Becca ott lesz velem, mint mindig, hogy menjen. Sosem örültem még így annak, hogy nemsokára itt a nyári szünet...
Bizonyos értelemben egyszerre örülök, és kicsit zokogok fejben, amikor kimondja, hogy nem akar minket együtt látni. Nem mintha igazán elgondolkodtam volna a lehetőségen. Nem mintha ne tudtam volna, hogy nem örülne neki. Persze az ember néha nehezen szab gátat a fantáziájának, mert az nem olyan, mint a tényleges önuralom, és azért hazudnék,  ha egy kis részem... nem képzelt volna el egy egészen más forgatókönyvet, rólam, meg Felixről. Az viszont biztos, hogy így könnyebb. Még kicsit el is szégyellem magam, hogy Becca ilyen józanul reagál az egészre - miért is gondoltam rögtön arra, hogy rosszabbul fog? - Jézusom, nem, nem, nem, nincs köztünk semmi! Hülyeség volt az egész, és... igazából szóra sem érdemes, csak mivel ott volt az a Winsteres srác, meg még nem tudom, aki még ébren volt, nem akartam, hogy valaki mástól valami félreérthető jusson a füledbe erről az egészről - szögezem le nagyon sietősen, és magamban tudom, hogy azért egy kicsit könnyedebbre állítottam be ezt az egészet annál, ami igazából történt. De szerencsére a gondolataimnak nincsenek szem- és fültanúi - Utána természetesen semmi. Megmondtam Felixnek is, hogy ez elég nagy baromság volt, és szégyellje magát - ami mondjuk még igaz is, kiegészítve persze azzal, hogy ez rám ugyanúgy érvényes, de hát épp most járom is miatta a kálváriámat.



(lenyúlod, letöröm a kezed<3)
Vissza az elejére Go down
avatar


Elliott

Elliott
Csatlakozott : 2014. Jun. 26.
Posztok száma : 130
Age : 23 Titulus : becca for president Foglalkozás : khaleesi Play by : emilia clarke
Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: becca & leda   2017-10-03, 11:22 pm







Rebecca Twain tipikusan az az ember volt, aki ha kellett - és persze ha nem - a bolhából is képes volt elefántot varázsolni. De tényleg. Adj egy bolhát, holnapra garantáltan sikoltva követeled majd, hogy máglyán égessenek.
Ugyanakkor Leda nem az az ember volt, akinek a bolháival előszeretettel játszottam génmanipulációt. Leda volt az egyetlen olyan ember, aki tényleg elfogadott úgy, ahogy voltam, és talán az egyetlen olyan ember, aki elnézte az elefántjaimat. Mert nekem voltak elefántjaim. Jó sok, és jó nagyok.
Úgyhogy az, hogy inkább nyugodtan, mintsem szívrohammal fogadtam a hírt, hogy ő meg Felix egymásba gabalyodtak a kényszermunkatáborukban, legnagyobb mértékben annak volt köszönhető, hogy róla volt szó. Meg annak, hogy a samponok fejbőrömbe dörzsölése, és a folyamatos zuhanyzás minden létező energiámat kiszipolyozta belőlem, szóval hacsak nem Felix teleportál be a szobába, akit most egy jól irányzott rúgással homlokon talpalnék, akkor bizony én meg nem mozdulok.
Mélabús, kisírt szemeim tanácstalanul pislogtak barátnőmre. Persze, a furcsa, árulásra emlékeztető érzés ott lobbant bennem, ahol annak lobbannia kellett, de valamiért nem éreztem tényleges haragot iránta. Talán azért, mert őszinte volt, és azért, mert most is engem helyezett minden más elé.
Halvány mosoly költözött szárasságtól repedezett ajkaimra, és bólintottam.
- Köszönöm. Az őszinteséget. - Sóhajtottam, ujjaim pedig ismét megkeresték a magára hagyott szedres poharat, hogy újfent kövérre érett szemeket lopkodjak ki belőle. - Ha mástól hallom, valószínűleg nagyon fosul érintett volna. Mármint tényleg - bólintgattam, és guvadt szemekkel pislogtam rá. - Azért majd lesz egy két szavam Felix-hez. Most már cseppet sem bánom, hogy betörtem a szobájába. Igazából azt sajnálom, hogy nem hagytam magam után nyomokat. Így nem jó, hogy nem is tud róla - grimaszoltam, és azon tűnődtem, miféle jelekkel kellett volna a tudtára adnom, hogy VÉGED. Mármint hé, én sem nyomulok az ő haverjaira, neki is tabu Leda. Egy barátnőm van, annyira nem nehéz elkerülni.
Még egy kínos percig csendben majszoltam a duzzadt, fekete bogyókat. Végül egyiket éppen ajkaim közé csippentve pislogtam fel a még mindig előttem alázkodó Ledára, a bogyónak engedtem, hogy beguruljon a számba, és pár ízletes harapással eltűnjön onnét, majd széles mosolyra húztam a számat.
- Nem gyilkoltál meg senkit Leda. Ne nézz így! Gyere ide, játsszuk el, hogy nyálasak vagyunk - tártam szét két karomat, és magamhoz öleltem a még mindig aggódó tekintettel ücsörgő vékony lányt. - Egyébként... - húzódtam el tőle, és szemeim izgatott csillogásából talán már most sejtette, hogy újabb közös projekt ötlete fészkelte be magát a fejembe. - Arra gondoltam, hogy indulok ház elnöknek.




Vissza az elejére Go down
avatar


Elliott ❅ logic princess

Elliott ❅ logic princess
Csatlakozott : 2012. Apr. 22.
Posztok száma : 501
Motto : “She captured a feeling, sky with no ceiling, the sunset inside of a frame.” Age : 23 Titulus : sweet as cinnamon Foglalkozás : bolondgomba Play by : Emma Stone
Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: becca & leda   2017-10-08, 4:48 pm

Headspace, I need a route of my headspace 'Cause it's a war in here

Megkönnyebbülést kéne éreznem, ugye? Végül is, egy kicsit érzem – mert nem vagyok páros lábbal kirúgva a szobánkból, meg (legfőképp) a barátságunkból, amit valószínűleg sokkal kevésbé lennék képes túlélni, mint a tényt, hogy romantikus értelembe véve soha semmi közöm nem lehet Felix Cooperhez. Azt hiszitek, hogy csak rizsázok, de ez tökre komoly. Becca állandó az életemben. Olyasvalaki, akire számíthatok, még ha mások gyakran azt hiszik, ő sokkal többet számít rám, mert ez nem baj, ha szükségem lenne rá, tudom, hogy ott lenne, és nem tenne fel kérdéseket, ha holnap el kéne tüntetnem egy holttestet, hozná az ásót, aztán nem emlegetné fel soha. De Felix? Vagy úgy egyáltalán… bármilyen pasi, akit még nem ismersz ilyen régóta, és leginkább csak a vonzódás fizikai törvényei akarnának lehúzni a rendes ösvényről? Ugyan már. Én sosem hittem ebben. Ha választani kell, mindig a barátaimat fogom választani, mert szerintem az igazi szerelem egyszerű, mint az egyszer egy, ott nincsenek kérdések, és rettegés, hogy elveszítek miatta bárki mást. Ha pedig ez lenne az ára… hát meg sem akarnám fizetni. Egyszerűen csak nem.
És mégis van bennem egy kis keserűség. Nem is igazán Becca miatt, nem is igazán neki szól – inkább csak az a picike csalódottság, hogy engem mintha mindig elkerülnének a nagyszerű romantikus sztorik, pedig nincs velem semmi baj. Nem…? Mindegy. Ennek most nem szabad fontosnak lennie. Csak egy picit szúrják a szememet holmi visszafojtott könnyek, ami részben persze nem is feltétlenül annak szól, aminek éppen hátat fordítok, hanem annak, hogy örülök, amiért Beccával rendben vagyunk, hogy fáradt vagyok – érzelmileg különösen –, meg annak, hogy Becca is sírt, és kicsit túltolom néha az empátiát.
Elmosolyodom. A nap végén azért mégis elég jó érzés, hogy szuper barátaim vannak - Tudod, hogy nem kell megköszönnöd – rázom meg a fejem, és csak egy kurta kis fintorral adózok a Felix-témakör újabb hozadékának, mert persze, az még mindig egy kis veszélyforrás, hogy Felix valami mást mond Beccának, mint én. Persze tényszerűen nem tud mást mondani, mert ez történt. De érzelmileg? Hát, a halál sem tudja mondjuk, hogy mennyire kell(ene) komolyan vennem bármit is, ami a hétvégén történt. Vagy amit a hétvégén éreztem. Jobb lenne, ha ezt többet szóba sem hozná egyikünk sem, de jobban ismerem Beccát annál, hogy erre itt helyben akarnám rávenni. Majd tök véletlenül odébb húzom kávét venni a folyosón, ha Felix sétálna velünk szemben. Tök jó terv a következő két évre, mi?
- Szerintem ideje lezárni a Felix-periódust az életben. Mindkettőnknek – engedek meg magamnak egy kicsit önironikusan élcelődő hangot, de egyébként teljesen komolyan gondolom. Beccának el kell engednie egy régi kapcsolatot, amire voltaképpen már rég nincs is szüksége. Nekem pedig el kell engednem egy hülye „mi lett volna, ha-„-akármit. Szerintem együtt menni fog. Milyen fickó az, aki mindkettőnkön kifog? Nem, nem, ilyen nincs. Ilyen nem létezhet, mert kikérem magamnak!
- De hát tényleg nyálasak vagyunk – közlöm, ahogy nevetve magamhoz szorítom, szokatlan, ahogy a rövid hajvégei az arcomat csiklandozzák, de most már új haja is van mindkettőnknek, hogy tényleg egy új fejezetet nyissunk. Na, most mondja bárki, hogy nem vagyok kurvára drámai, meg tényleg nyálas! Elengedem. Aztán egy kicsit leesik az állam - He? – ja. Pont így kell reagálni, mi?



(lenyúlod, letöröm a kezed<3)
Vissza az elejére Go down
avatar


Elliott

Elliott
Csatlakozott : 2014. Jun. 26.
Posztok száma : 130
Age : 23 Titulus : becca for president Foglalkozás : khaleesi Play by : emilia clarke
Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: becca & leda   2017-10-20, 6:15 pm







Leda és köztem soha - és ez egy nagybetűs S.O.H.A - nem történt semmi olyasmi, ami miatt a légkör egyetlen minutumra is kényelmetlenné, vagy kínossá vált volna. Ő volt az az ember, akivel nem csak a szexről, az ovulációs fájdalmaimról, de még a menszesz előtti kellemetlen hasmenéses napjaimról is bátran diskurálhattam, és az a tény sem rettentette el túlságosan, hogy a jellemzően négy-öthavonta jelentkező hipochonder viselkedési formám időszakában legjobb barátnőmként rá esett a feladat, hogy végighallgassa az akár a székletemről, de annál még sokkal privátabb témákról is szóló paranoiás észrevételeimet. Így hát talán jogosan néztem el neki a ránk szabadított kínos közeget.
- Tudom, de azért mégis - vontam vállat. - Felix például egészen biztosan nem vallotta volna be nekem az igazságot, mi? - motyogtam az orrom alatt bosszúsan, csak úgy mint mellékes, és persze közben elhessegettem a gondolatot magam körül, hogy valójában Felix nem is túlzottan tartozott nekem semmiféle magyarázattal, meg amúgy is, mit vádolgatom itt a háta mögött. Mert hát na. Egyrészt, csak ne repkedjenek itt körülöttem ilyen fertő elméletek, másrészt meg, hát még szép, hogy nekem állt feljebb, elvégre most én voltam itt a sértett fél, és végre megalapozottnak találtam minden rosszat, amit eddig elkövettem ellene - a kerüléstől kezdve a szobájában való kutakodásig. Ebben persze tudtam, hogy megint nincs igazam, de érdekelt? Még szép, hogy nem.
- Hm? - pislogtam négyet felocsúdva gondolatmenetemből. - Nem-nem - ráztam a fejemet szilárd magabiztossággal. - Úgy értem, persze, te lezárhatod, de ennek itt nincs vége Rebecca Twain részéről. - Igen, tudom, harmadik személyben beszéltem magamról. Eh. - Én nem adom fel csak úgy. Egyrészt, még mindig tartozik nekem a Bon Jovi cd-mmel. Másrészről pedig, most már egy bocsánatkéréssel is. Sőt, ami azt illeti, ha valaki csak úgy kéretlen-kelletlen lekapna téged, és utána ilyen... - karommal végigmutogattam rajta fel-le, fel-le - ...lelkileg instabil állapotba juttatna, egészen biztosan beverném az orrát. Szóval örülhet, ha csak csúnyán nézek rá, és nem kérek többet egy cd-nél, meg egy bocsánatkérésnél. Esetleg kettőnél, az ilyeneket nem osztogatják nekem túl gyakran - sóhajtottam, és karjaimat összekulcsoltam mellkasomon. Elhatározott arckifejezésem elhalványult Leda láttán. Felsóhajtottam. - Jó. Rendben, értem én. Ez az utolsó, UTÁNA tényleg végleg elengedem.
Lassan új vizekre látszottunk evickélni, és ha örökké talán nem is, a mai napra egészen biztosan felfüggesztettük a Felix témát - legnagyobb örömömre. Egy gyors öleléssel pontot téve nem létező veszekedésünk végére átterelődött a téma valami egészen másra, és vigyorom csak még izgatottabb, és szélesebb lett a lány értetlen arckifejezésének láttán. Én ezzel szemben gyorsan felöltöttem magamra a "tudod, hogy a terv része vagy" nézésemet, és villogó szemekkel pásztáztam, ahogy minderre még azelőtt rájön, hogy kimondanám.
- Vagy akár mondhatnám úgyis, hogy indulunk - emelgettem szemöldökeimet jelentőségteljesen, és felkuporodtam az ágyra, hogy nekilássak ismertetni, miért is válna a bolygó egy sokkal jobb hellyé, ha mi ketten indulunk a választásokon. - Arra gondoltam, hogy senki nem lehetne jobb vezető nálunk. Nekem nincs bajom a mostaniakkal sem, de a hagyományos Elliott eseményeken kívül nemigen rukkolnak elő semmi nagy újdonsággal. A fiatalabb Elliottosok meg lassan úgy viselkednek, mint a Matheresek. Én megnevelném őket, téged pedig szeretnének, mert kedves vagy - pislogtam rá, és mielőtt közbevághatott volna, gyorsan jeleztem, hogy ez még mind semmi. - Továbbá... Khm... A múltkor elfogyott a tárkony. Mármint a közös konyhából. Végül én vettem a boltban. - De Ledát nem érdekelte a tárkony. Én pedig a végére hagytam a legjobbat. Az aduászt, a titkos titkos fegyvert. - És, ha mindez nem lenne elég, emlékszel a világ legőrültebb, legzseniálisabb ötletére, amit a múltkor vázoltál fel nekem? Az ABBEY-FEST ötletére! - Tádá! Két kezemmel szivárványt írtam le kettőnk között, aztán két kezemet ide-oda kaptam, ujjaimat ki-be nyitogatva, tűzijátékot imitálva. - ABBEY-FEST, ABBEY-FEST, ABBEY-FEST ! - visszhangoztam a hatás kedvéért, és két térdemhez csaptam tenyereimet. - Szerintem még sosem volt ilyen jó ötlete senkinek ezen az egyetemen. És Leda te arra születtél, hogy megszervezd. Kezdeményezhetnénk az ötletet, és elnök-alelnökként át sem vennék tőlünk a főszervezés szerepét, tekintve, hogy mindig a vezetőség szervezi ezeket. - Két kis markomat összekulcsoltam magam előtt, államat ujjaimra helyeztem, és sóhajtottam. - Ha ez sem győzött meg, akkor semmi. Ja, és alkotmányosan bevezethetjük az Elliottban a globális Kaja Kedd-et.






Vissza az elejére Go down
avatar


Elliott ❅ logic princess

Elliott ❅ logic princess
Csatlakozott : 2012. Apr. 22.
Posztok száma : 501
Motto : “She captured a feeling, sky with no ceiling, the sunset inside of a frame.” Age : 23 Titulus : sweet as cinnamon Foglalkozás : bolondgomba Play by : Emma Stone
Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: becca & leda   2017-10-26, 5:35 pm

Headspace, I need a route of my headspace 'Cause it's a war in here


- Azért a rend kedvéért jegyezzük meg, hogy nem is ő a barátnőd, hanem én. Vagy azt is, hogy ezt már soha nem fogjuk tulajdonképpen megtudni, mert lehetősége sem volt rá - tekintetbe véve, hogy ugye én leszálltam a buszról, és rögtön jöttem haza, a haza pedig egy az egyben jelenti Beccát is, vagyis Felix akkor tudott volna maximum megelőzni, ha versenyt futunk, és mondjuk lelök a lépcsőn, ezzel nem fair előnyre téve szert - De egyébként is, ez nem számít - és ezt nem azért mondom, hogy ne tűnjön úgy, mintha én most itt fullba bevédtem volna a srácot. Igazából csak szeretném elbagatellizálni az egészet, nyilván a saját érdekemben is, de azért is, mert egyébként halálosan komolyan mondtam: nem szeretném, ha Becca valami furcsa konokság miatt ne tudná túltenni magát a dolgokon. Nem csak azon, ami velem történt, hanem úgy egészében Felixen is. Most is két percen belül fel tudná húzni ezen magát, látom rajta, de voltaképpen miért jó ez neki? Egyáltalán nem jó ez neki! És mint barátnő, nyilván kötelességem, hogy az ilyesmire fel is hívjam a figyelmét.
- Ez már így is az utolsó utáni meg az az utáni, nem gondolod? - csak azért nem próbálom meg ténylegesen le is beszélni róla, mert én sem szeretem lényegtelen dolgokon felhúzni magamat, meg egyébként is, már jó ideje ismerem, és tudom, hogy ez most jelen pillanatban úgyis esélytelen vállalkozás lenne. Ha szerencsém van, későbbre majd mondjuk megfeledkezik róla, ha Felixnek van olyan mákja, hogy a következő pár napban nem kerül a szeme elé. No, akkor vannak esélyeink. Egyébként majd imádkozom, hogy legyen annyi esze a gyereknek, hogy hallgasson, és ne próbáljon meg érvelni a maga javára, és legfőképp azért, hogy engem ne emlegessen fel, semmilyen formában - És hát a lelki állapotomat szerintem inkább én okoztam saját magamnak, de hagyjuk, tényleg, ugorjunk - mert én semmit nem szeretnék jobban. Komolyan.
Aztán ebből valahogy olyan helyzet lesz, amikor akaratlanul is arra gondolok, hogy: vigyázz, mit kívánsz.
Fogalmazzunk úgy, hogy eddig sosem szerepelt a terveim között, hogy elnöknek indulok. Mármint... én eléggé el tudom foglalni magam ilyesmi nélkül is, kiveszem a részem az olyan közösségi dolgokból, amelyek érdekelnek, a többivel meg szerencsére így nem kell foglalkoznom, és ez tökre jó így. De indulni? Mármint... komolyan indulni? Ó, egek. Hovatovább: az, hogy a közösségi konyhában elfogyott a tárkony, és Beccának kellett vennie, valahogy nem tűnt elegendő indoknak arra, hogy ezt tényleg meg is akarjam tenni.
- Hátühm, Becca, én nem tudom... - valamikor a szónoklata közepén ezt megpróbálom közbevetni, nyilván tökre hatástalanul, szóval inkább csak befogom, és türelmesen végighallgatom. Vagyis végighallgatom odáig, amíg el nem kezdi felemlegetni az Abbey-Festet. Az Abbey-Festet! AZ ÉN ABBEY-FESTEMET!!!
Namármost, azt nem árt tudni rólam, hogy alapvetően hiányzik belőlem minden megalomán hajlam. De azért ha valamit... hát, az Abbey-Festet elég szívesen megvalósítanám - Abbey-Fest. És Kaja-Kedd...! - gyenge emberi lény vagyok, a szemeim helyett meg olyan csillagok vannak, mint az emojiban. Nem tudom, mikor tolt a hozzáállásom egy laza kétszáz fokos fordulást. Valószínűleg ott, amikor Becca Abbey-Fest kántálásra lelkesen rugózni kezdtem az ágyon - Ajj, basszasas! Csináljuk! Csak miért ilyen elkúrt a rendszerünk? Én nem akarok elnöknek indulni, én csak az alelnököd akarok lenni - mondom aztán, ahogy egy fél percre azért még arcba vág a valóság, és igen, azért, mert Beccának igaza van. Ő megneveli őket, én meg kedves vagyok. (És nincsenek hatalmi vágyaim. Csak az Abbey-Festemet akarom. Meg kaját. Bár azt mikor nem?)



(lenyúlod, letöröm a kezed<3)
Vissza az elejére Go down

Sponsored content




TémanyitásTárgy: Re: becca & leda   

Vissza az elejére Go down
 
becca & leda
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Abbey Mount School :: Welcome to Abbey Mount :: Testvériségek lakrésze :: Elliott house-
Ugrás: