HomeHome  WidgetsWidgets  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Share | 
 

 
Kat Delauney

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
avatar


Kinsley előkészítő

Kinsley előkészítő
Csatlakozott : 2017. Aug. 19.
Posztok száma : 11
Motto : She tastes like chocolate: sweet and bitter... and definitely cause an A D D I C T I O N Age : 18 Foglalkozás : kinsleys diák Play by : madison beer
Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Kat Delauney   2017-08-19, 1:28 pm

Kat Delauney
Gyönyörűen verőfényes, nyári napon születtem 2000-ben, egy angol család második gyermekeként, majdnem tíz perccel később, mint ikerbátyám. A vezetéknevem árulkodó lehet, és jól is teszi, aki arra tippel, hogy édesapám francia felmenőkkel rendelkezik. Egyszer, régen a családtagjai talán azok voltak mind, de hosszú évek óta a szigetországban élnek és ők maguk is angoloknak vallják származásukat. Ennek ellenére előszeretettel töltik a nyári szabadságukat a francia paradicsomban.
Richard Delauney és Susanne Williamson egyetemista korukban találkoztak, és másfél év ismeretség után össze is kötötték életünket. Édesapám a Royal Military szépreményű diákjaként fejezte be tanulmányait, míg édesanyám a Queen Mary egyetem orvosi karán gyarapította tudását. Később hosszú ideig London Egészségügyi Központjában gyakornokoskodott, majd egy magán klinika orvosaként állhatott munkába.
Alig négy éves lehettem, amikor édesanyám munkalehetőséget kapott Los Angelesben, miután megnyerte egy ottani kórház elég magas pozíciójára meghirdetett pályázatot. Mindig is nagy álma volt Amerikába költözni és most itt volt a lehetőség, amit természetesen esze ágában nem volt elszalasztani és őszintén szólva oka sem. Apa teljes mértékben támogatta, hisz mindig osztotta az örömét, mellette állt minden helyzetben, plusz büszke is volt arra, hogy a felesége önállóan valóra váltja a leghőbb vágyait. Mivel katonának állt az egyetemi évei után, ezért anyának még a családunk vagyoni helyzetéről sem kellett aggódnia, vagy azért, hogy utolért minket a nincstelenség, ha nem jön be a meló. Minden adatott volt.  
Hogy bevalljam, nem emlékszem, tipegő koromban hogyan viseltem a változást és milyen hatással volt rám, de a szüleim elmondása szerint az oviban, ahova beírattak, hamar rengeteg barátra tettem szert. Arra viszont tisztán emlékszem, hogy milyen izgatottan vártam az első osztályt, az iskolát és a „nagyok életével” kapcsolatos kalandokat. Sosem felejtem el Kit értetlen fejrázását, meg a hosszú küzdelmét sem azért, hogy ne kelljen otthagynia az ovit.
Szerettem pedáns diák lenni, de a nyarat annál is jobban, amikor anyu szüleivel tölthettem az időt a Francia Riviérán, vagy apai nagyszüleimmel a gyönyörű, csendes természet ölelésében pihengve.
A barátaim között talán én voltam a legboldogabb gyerek, hisz a családom minden alapanyagot biztosított ahhoz, hogy izgalmas életem legyen: katona apuka, orvos anyuka, különleges származással rendelkező nagyszülők. Egyik osztálytársamnak sem adattak meg ilyen körülmények.
Aztán az elképzelés apró szilánkokra tört, amikor rájöttem, hogy a szüleim ugyanolyan sűrűn kapnak össze és veszekednek, mint minden más gyereké. És az ő vitáik durvábbaknak tűntek, hisz senki meg nem mondhatta volna azokból a dolgokból, amiket egymás fejéhez vágtak, hogy szeretetben élnek, de még azt sem, hogy egykor bármilyen meleg érzés tápláltak a másik iránt. A dolgok addig fajultak, hogy már a válás is szóba jött, és ha a családi hátterem nem lett volna elég bonyolult, a postánkba egy levél landolt, amiben arról értesítették apát, hogy ismét besorolják. A hír mintha újból összekovácsolta volna a széthullott szeretet, és én teljesen elhittem, hogy innentől kezdve minden rendben lesz.
Senki sem számított arra, hogy apa bevetése korábban ér véget, apa pedig arra nem, ami őrá várt otthon. Elmondása szerint meglepetésnek szánta a korai hazatérését, azonban amikor belépett a bejárati ajtón, akaratán kívül ő került a meglepett szerepében. A nő, akihez egykor szíve erősen kötötte, épp aznap, abban a percben egy másik férfit szeretett a hitvesi ágyukban. Anya azzal próbált mentegetőzni, hogy apa sosincs mellette a hivatása miatt, és én kicsit egyetértettem vele a vádban, szóval amikor sor került a válásra, inkább vele maradtam attól tartva, hogyha aput választom, rengeteget leszek egyedül. Kit azonban nem foglalkozott ezzel, képtelen volt eltekinteni attól, hogy édesanyánk tönkretette a családunkat. Annyira, hogy a tárgyaláson hozzá se szólt. Felém pedig mindössze annyit intézett, hogy áruló vagyok, és nem csak apát hagytam cserben, de őt is azzal, hogy anya mellett maradtam.
Sosem akartam azt sugallni a döntésemmel, hogy támogatom anya viselkedését és amúgy is elég hamar megbántam, hogy mellette maradtam, hisz a férfi, akivel a házasságtörés mezejére lépett - eredeti nevén Terry - az élettársra lett. Minden hájjal megkent hazugság lenne, ha azt állítanám, hogy jól kijöttem vele. A lányit meg egyszerűen ki nem állhattam. Az egyik, a velem nagyjából egyidős - Lola - egy emocionálisan instabil kretén, aki arra vágyik, hogy körülötte forogjon a világ, így gyakran öngyilkossági kísérletekbe fog. A másik pedig, aki másfél évvel idősebb nálam, egy igazi, gonosz r*bi. Ő viszont nem csak szeretne a középpontban lenni, hanem el is intézi, hogy így legyen. Emiatt gyakran mindenféle szó és egyéb csatákba keveredtünk, ugyanis nem voltam hajlandó lemondani arról, hogy én vagyok a család királylánya. Hirtelenül arra eszméltem, hogy rettenetesen hiányzik Kit és apu. Nem is értettem, anya hogy volt képes lemondani róluk ezek miatt. A Tescoban sem mindig jár jól az, aki kettőt fizet és hármat kap.
Ami azonban arra késztetett, hogy a tettek mezejére lépjek az, hogy anya úgy döntött, San Franciscóba költözünk az új családjával, mert Terry jobb munkalehetőséget kapott ott. Szavakba nem fogható, milyen csúnyán összekaptam anyával a hír hallatán. Rájöttem, hogy nincs szükségem arra, hogy elnyomva érezzem magam, és ha már kénytelen vagyok lemondani az eddig életem maradványairól, hátrahagyni az iskolámat és a barátaimat, akkor inkább Londonba költözöm vissza, apához és Kithez. A terv kidolgozása cseppet sem volt olyan nehéz, mint anyámat meggyőzni arról, hogy nekem így lesz jobb. Kétségbeesésében minden szentre megesküdött, hogy fontosabb vagyok a mostohalányainál és újdonsült vőlegényénél – és ebben biztos is voltam – de ez a tény kicsit sem tántorított el.
Anya végre belenyugodott, én pedig hazaköltözhettem apához, aki időközben vett egy lakást a szülővárosunkban, Norfolkban, illetve lemondott a hivatásáról, hogy minket nevelhessen. Állást édesapja jól menő cégénél kapott, és noha soha nem vágyott irodai munkára, egészen élvezi, amit jelenleg csinál.
A nyaram ezúttal nem azzal telt, hogy a Francia Riviérán sütöttem magam, vagy a természetben túráztam, hanem azzal, hogy otthon iskolákat böngésztem. Aztán apa egyik este egy nyomtatott A4-es lapot nyomott a kezembe, ami egy e-mailt tartalmazott az angol nagyimtól. Arról értesített, hogy szerinte a legjobb hely számomra és Kit számára édesanyám egykori gimnáziuma és egyeteme lenne, és mivel édesapám tudta, milyen jó diák vagyok, és mennyire rajongok mindenért, ami a továbbtanulással kapcsolatos, egyetértett abban, hogy a helyem az Abbey Mount különleges programján van, ahol úgymond egyszerre lehetek gimnazista és egyetemista. Remélem, szeptembertől legalább annyira izgalmas és jó élet vár rám ott, mint a los angelesi iskolámban volt.
Üdv, a nevem Katherine Peony Delauney, 17 éves vagyok, 2000.08.13-án, Norfolkban, az Egyesült Királyságban láttam meg a napvilágot. Nemzetiségem angol. Jelenleg végzős gimnazista vagyok és a Kinsley House Előkészítő csoportba tartozom. Madison Beer arcát vettem kölcsön.
Jellem
Ő tipikusan az a lány, akit sokan már a külseje miatt nem kedvelnek, merthogy van valami ellenszenves a gesztusaiban és abban, ahogy az idegenekre pillant. Tekintetében valamiféle előítélet rejlik, amit ámbár nem oszt meg elsőre senkivel, tisztán érezhető.
Ő az a diák, akiről rengetegen önérzetesen állítják, hogy ismerik, és elég sokat tudnak róla, de közben mégsem, mert ő maga egy igazi rejtély.
Kevés barátja van, mert nem bízik meg az emberekben, mások viszont úgy gondolják, hogy azért, mert fennhéjázó. Büszke is, de mindössze azokra a sikerekre, amiket önerőből ért el.
Az egyetlen, akiben teljesen megbízik a bátyja, történjék bármi is, viszont a pletykák azt visszhangoztatják, hogy másféle érdekek is fűzik hozzá.
Az idegenekkel szemben zárkózott, nem beszél magáról túl sokat, vagy ha igen, akkor csupa annyira egyértelmű dolgokat mond, mint például, hogy a női nemet erősíti. Ezekkel a tényekkel azonban csodásan azt a látszatot kelti, hogy igenis nyitott mások felé.
Szeret olvasni, de annál jobban filmezni. Imád zenét hallgatni, de táncolni még jobban. Az evés az egyik kedvenc időtöltése, viszont a konyhában soha be nem tenné a lábát, hogy főzzön.
Nincs oda a lovakért, az egyszarvúakat viszont csodálja. A divat lényege véleménye szerint nem más, mint tucat embereket gyártani, és valamilyen szinten mégis követi. Hogy ne tűnjön ki annyira a tömegből, és ily módon újabb okokat adjon az őt ostorozó szempároknak arra, hogy fantáziájuk segítségével mindenféle valótlant találjanak ki róla.
Ez a lány egy anomália.
Külső
Nos, sokan úgy tartják, hogyha nem lenne az a bizonyos ellenszenv, ami megragadja az ember tekintetét, lehet, Kat ki se tűnne a tömegből.
A szeme.
Mondja mindenki, aki szóba hozza és megemlíti a nevét egy mondatban az antipátiával. Azok a rideg zöld szempárok… Pedig a fenyők színéről azt állítják, megnyugtató. Nos, az ő szemében minden rejtőzik, csak maga a béke nem.
Kreolos bőrét édesapjának köszönheti, aki filippínói felmenőkkel rendelkezik, sötétbarna, eredetileg szögegyenes hajzuhataga pedig tökéletes keretbe foglalja ovális arcát. Szempillái rendkívül hosszúak, ez pedig azokban a ritka esetekben is látszik, amikor nem sminkeli ki magát.
Pisze orral és formás ajkakkal rendelkezik, amik jól állnak arckompozíciója többi komponensével.
Testalkata vékony, de formás, mellbősége meglepő méretekkel rendelkezik a fizikumához képest.
A laza elegancia híve, rengeteg kiegészítőt hord és szereti a parfümöket.
Ami a lábbelijét illeti, többnyire, a hétköznapokban sportcsukát hord, de ha az alkalom megkívánja, könnyen és kényelmesen mozog magassarkú cipellőkben is.
abbey mount
institute for higher education
Vissza az elejére Go down
avatar


Mather

Mather
Csatlakozott : 2012. Jun. 06.
Posztok száma : 171
Motto : we are the diamonds that choose to stay coal Titulus : vulgar picture Foglalkozás : ügyeletes fogtündér vagyok Play by : Oliver Sykes
Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Kat Delauney   2017-10-11, 6:07 pm

végre valahára elfogadva!
Abbey Mount Institute for Higher Education
Szia Kat!

Pont ilyen hangot adott az egerem is, mikor megnyitottam a lapodat, Katt. Bocsánat, hogy ilyen sokára kattintgattam ide végül rád, holott az előtörténet részt már rég elolvastam, és már csak az apróságok maradtak, és imádtam minden egyes szavát a lapnak *-*.

Tetszett, mennyi mindent bele tudtál sűríteni egy ilyen kicsi lányba, anélkül, hogy elhagyná a realitás talaját.
Annyi mindent megtudtunk róla, annyi információt elárultál, és mégsem sikerült megismerni olvasás közben, a tömérdek tudnivaló tengében mégis ott áll Kat, aki rejtélyes, ellentmondásos, kiismerhetetlen és mindenképpen imádnivaló.
Anomália vagy, oximoron, paradoxon, egy ambivalens csoda, mintha csak előre elgondolt szándékkal "váratlan hiba lépett fel" hibaüzenetet kalibrálnánk egy rendszerbe, azt hazudjuk nem számítottunk rá, mégis benne van már, mielőtt a hiba mutatkozna.

Önös érdekeim sajnálták ugyan, hogy Kit nem kapott egy kicsit több szerepet a lapban, Kit-Kat létetekre olyanok lehetnétek, mint a jobb meg a bal Twix.

És most, hogy kifogytam a szóviccekből, meg amúgy is régóta ülök már az elfogadósdi felett, inkább csak utadra engedlek, népszerűsítsd büszkén az előkészítősöket, de azért mielőtt beleveted magad a játéktér rejtelmeibe, Kattogd végig a foglalókat, meg minden ilyesmi.

Üdv köztünk, drága!  szívecske


Avatar foglaló
Egyetemisták nyilvántartója
Játékostárs kereső
Kapcsolatlisták
Klubok
Instagram
Twitter
AbbeyBlog
Telefonok

abbey mount
institute for higher education


Vissza az elejére Go down
 
Kat Delauney
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Abbey Mount School :: Growing like a newborn :: Elfogadott karakterlapok :: Kinsley house-
Ugrás: