HomeHome  WidgetsWidgets  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Share | 
 

 
#teamshellarno2

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
avatar


Pierson

Pierson
Csatlakozott : 2017. May. 27.
Posztok száma : 127
Motto : #mottohoshiindarou? Age : 21 Titulus : #stayawayfromme Foglalkozás : #student Play by : #luckybluesmith
Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: #teamshellarno2   2017-08-21, 10:04 pm

Team Shellar

Hétfő. A csodahétvége utáni hétfő. Az óráin felén a szám szélét rágtam és próbáltam arra összpontosítani amit a tanáraink mondanak. Több kevesebb sikerrel. Mert csak a történtekre tudtam gondolni. Hogy milyen is volt a hétvégém Shelley-el. Még mindig éreztem a bőre érintését és az illatát magamon. Pedig azóta legalább háromszor is letusoltam. De az emlékeimbe mélyen beleivódott az egész. Ijesztő, nem ijesztő. Végül is a barátnőm. Akire nem mellesleg büszke vagyok, csak az van, hogy nem mertem üzenetet írni neki egész nap. Semhogy, mit csinál, hogy van és csak rá tudok gondolni. Mert ez igaz, hogy nem tudom úgy lehunyni egy pillanatra a szemeimet ne rá gondolnék először. De milyen vagyok ugyebár? Kétségek között hagyom őt, nem írok, nem hívom. Mert én kétségbe volnék esve, ha nem hívna és nem írna. Ám mégis az az első gondolatom, hogy talán ez jó lesz így. Hogy esetleg ha egy kis időt adok neki, az jót tehet. Átértékelhet dolgokat, legfőképpen engem. Kiábrándulhat belőlem, abból a dolgokból amiket mondtam és halál komolyan gondoltam és gondolok most is. Hisz tényleg, halál komolyan őt venném el feleségül ha egyszer nősülésre vetemednék. Csak még nem. Mert idő kell ehhez. Egy biztos talaj, amire ha rálépek nem fog zsákutcára vezetni. Persze minden egyes tervem eddig csak egy álom, ami arra vár, hogy megvalósítsam őket. Mert tudom, hogy meg fogom valósítani őket. Hiszen annyi éve neki megyek a szüleim tervének, elképzeléseinek és a saját utamat járom. Ezután se lesz ez másképp. Mert mindenért nekem kell megküzdenem, úgy, hogy ők nem támogatnak. Nem látnak semmi jövőt a festészetben, mert szerintük, ebből nem lehet megélni, pontosabban a művészetekből nem lehet megélni és bármennyire törekszik az ember, vállalnia kell mindig a kockázatot. Hogy nem sikerül jól az elképzelése, esetleg alulértékelik. De az olyan biztos szakmákban, mint az övék van remény, mindig lesz egy stabil jövedelmük és ezt nap, mint nap az orrom alá dörgölnék ha tudnák és egy otthoni egyetemet választok. Azt amit esetleg ők javasolnak. Ám minél távolabb vagyok tőlük, annál jobb. Addig se hallgatom a nyavalygásuk. Plusz több időt tölthetnek együtt és átgondolhatják, hogy nem akarnak-e egy normális gyereket, akit irányíthatnak, mert minket egyáltalán nem lehet a húgommal. Csak ugye idősek már, szerintem nem az újabb gyerek felnevelése a céljuk. Meg hogy nézne ki? Lassan nekem kellene azon törnöm a fejem, hogy meglepjem őket unokákkal, akire vigyázhatnak, mert biztos ki akarnák egy kicsit sajátítani és elnevelni, hogy apa milyen buta nem választ jól szakmát, de majd neked olyan állásod lesz, mint nekünk s, blablabla. Amivel csak ellenem nevelnék. Mert simán kinézem belőlük. Most persze szerencsére nem vagyunk olyan közel ehhez a jövőhöz. Remélem nem is fog így alakulni. Azt leszámítva, hogy legalább ha engem nem, de az unokájukat szeretni fogják amikor lesz egy.
Azonban most teljes beleéléssel kell egyik füzetből átmásolnom a másik füzetbe az anyagot. Azért, mert az én jegyzetfüzetembe szó szerint sületlenséget írtam. Ha meg egyszer ezt így visszamondanám a tanárnak, akkor szembe röhögne. Mert látom, hogy hibás a kijelentés. Meg nem is úgy szól ahogy kellene a másik jegyzetfüzetben, amit elkértem az egyik társamtól. Itt jóval értelmesebbek, mint az enyémbe. De szerencsére csak egy darab óráról van szó. A nagyon korairól, amikor még kordában se tudom tartani a gondolataim. A fűben ülök, az egyik fánál, ami tökéletes árnyékot nyújt és nem nagyon sülök meg a hőségtől se nagyon. Szerencsére.



I came to break the wall that rose around you
To see the land of all

©️
Vissza az elejére Go down
avatar


Pierson

Pierson
Csatlakozott : 2017. May. 28.
Posztok száma : 83
Motto : ➹ ha becsukod a szemed és úgy teszel, mintha semmi nem történt volna, attól még az igaz marad Titulus : ➹ törtető Foglalkozás : ➹ énekes Play by : ➹ selena gomez
Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: #teamshellarno2   2017-08-21, 10:07 pm

Bailey &&
Shelley
Nem túlzok azzal, ha azt mondom, hogy ez volt életem legjobb és legfelejthetetlenebb hétvégéje. Nagyon jól éreztem magamat és nem bántam meg, hogy rávettem Baileyt, hogy jöjjön át hozzánk, mert így még felejthetetlenebb lett. Eleve hiányzott már a családom, mert régen láttam őket, szóval mindenképpen hazamentem volna, de így, hogy a szerelmem is haza jött velem, így még jobb lett ez a két nap, mint ahogyan azt terveztem.
A szombat éjszaka az… Nem volt tervben az, hogy lefogunk feküdni egymással, de szerintem a medence (is) tette az egészet, hiszen ott lényegében alig voltunk ruhában, én bikiniben ő pedig csak egy szál alsóban volt, így természetes, hogy még inkább elkezdtünk vágyni a másikra. Sokszor elképzeltem már, hogy milyen lesz az a bizonyos első alkalom, de a képzeletemet teljes mértékben felülmúlta. Aztán a vasárnap délelőtt… Az még inkább felejthetetlen. Egy jó kis festészet, egy jó kis gyakorlás, hogy végre több mindenhez is értsek, ne csak a zenéhez, de hát az is kudarcba fulladt. Bár az leginkább miattam történt, hiszen én kezdeményeztem azzal, hogy össze festékeztem az arcát. Aztán persze minden más követte a másikat, leginkább az utolsó kis produkciónk amit még most hétfőn is érzek.
Vasárnap késő délután-kora este indultunk vissza az egyetemre, bár nagyon nem volt ínyemre vissza menni, mert még igazán eltölthettünk volna így egy-két napot, kettesben. - hála a bátyámnak, akinek még jövök, mert tuti kérni fog valamit a szívességéért cserébe.
Bailey vezetett, így nekem volt időm aludni. Nem akartam elaludni, mert úgy legalább tudtunk volna beszélni és tovább tudtam volna élvezni a társaságát, de nagyon fáradt voltam, főleg mivel szombat éjszaka is keveset aludtam/aludtunk, így nem bírtam sokáig, fejemet neki hajtottam az ablaknak, lehunytam a szemeimet és álomba merültem. Legközelebb az egyetemen keltem fel, de nem volt kedvem vissza menni, így még ültünk egy kicsit a kocsiban. Nagyon nem volt kedvem vissza térni a rideg valósághoz.
Hazel még hétfőn is a hétvégémen csámcsogott, habár nem mondtam neki el nagyon részletekbe menőleg a dolgokat, de még így is faggatott hétfőn, még akkor is amikor órák után ki mentünk az udvarra. Szép idő volt, így kitaláltuk, hogy leülünk az egyik padra, mert egyikünknek sem volt kedve vissza menni a négy fal közé ilyen gyönyörű időben.
- Hé, az ott nem a pasid? – bök oldalba a drága szobatársam és a fejével az egyik fa felé biccent ahol Bailey nagyba jegyzetel.
Amikor meglátom, elmosolyodok, de nem nagyon akarok oda menni hozzá. Egyrészről mert egész nap nem keresett és nem tudom, hogy ennek mi lehet az oka, másrészről pedig szemmel láthatóan nagyon tanul, de nincs sok választásom amikor Hazel elhúz egy darabig és felé lök.
- Szia. – sétálok végül oda hozzá, bár előtte Hazelre néztem egy „ezért megöllek” tekintettel, majd megállok Bailey előtt és úgy nézek le rá.

    ölelés   ● ● coded by elena


LIVING WITHOUT PASSION IS LIKE BEING DEAD.

I'D RATHER DIE THAN LIVE WITHOUT PASSION.

Vissza az elejére Go down
avatar


Pierson

Pierson
Csatlakozott : 2017. May. 27.
Posztok száma : 127
Motto : #mottohoshiindarou? Age : 21 Titulus : #stayawayfromme Foglalkozás : #student Play by : #luckybluesmith
Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: #teamshellarno2   2017-08-21, 10:39 pm

Team Shellar

Furcsa fejet vágok, amikor megpillantok egy-egy sületlen kijelentést, azok közül a dolgok közül, amit oda szépen leírtam. Bár mondjuk nem viccből téptem ki az egészet és kezdtem elölről, amikor neki fogtam. Szemmel látható, hogy az a három oldal tele van ostobasággal, míg a másik legalább öt oldalt tudott lejegyzetelni az én három oldalamhoz képest. Ez meg határozottan borzasztó. Ahelyett, hogy most nagy boldogan rohanhatnék Shelley-hez jegyzetelnem kell. Nem lenne baj, ha holnap megint nem lenne ilyen órám. Mert akkor hagynám az egészet és majd bemásolnám valamikor máskor amikor több időm van. De ugye aki szétszórt az az is marad, ha nem arra gondol amire kellene.
Teljesen belemerülök az írásba. Túl akarok lenni rajta, közben meg persze azon is elagyalok amit írók. Hogy meg is jegyezhessem. Plusz még vissza is kell adnom a jegyzetfüzetet a jogos tulajdonosának, hogy ő is készülhessen belőle nyugodtan. Nem másolok szépen, most csak azon vagyok, hogy a szöveg szépen ott csücsüljön a jegyzetfüzetemben. Nem muszáj a legszebb betűkkel odafirkálnom, csak én ki tudjam olvasni, a többi nem számít.
Tény, hogy a húgommal való beszélgetés ma a folyosón nem volt valami csodás. Skype-on is említette már, de most a szemembe is megemlítette, hogy mennyire nem volt szép tőlem faképnél hagyni őt. Most mit mondhatnék? Hogy keressen ő is magának valakit? Amikor tudom, hogy milyen. Amikor tisztában vagyok az érzéseivel és hogy mennyire ragaszkodó, plusz csak én vagyok neki, mert a szüleink nullák. Ha a testvéremre se számíthatok a családból, akkor tényleg csak Shelley marad.
Hirtelen felkapom a fejem a jegyzetekről amikor meghallom az imént említett személyt. Felnézek rá. Elmosolyodom. Oké, most hogy fogok így normálisan jegyzetelni? Mert tuti nem arra fogok összpontosítani, hogy mi lapul a másik személy jegyzeteiben, hanem Shelley-re fogok figyelni. Csodás. De nem baj. Nem próbálkozom tovább feleslegesen. Most biztos fél vagy aggódik, amiért nem kerestem és magyarázatra szorul a csend, amit a tegnap óta meg se törtem. Pedig illő lett volna.
– Szia Shells! – összecsukom a füzeteket, leteszem a fűben a golyóstollal együtt, majd felállok és normálisan is üdvözlöm őt. Átölelem és megcsókolom. Mintha egész nap nem történt volna semmi és rengeteg üzenetet váltottunk volna egymással. De éppen ez az, hogy semmi se történt, még az se aminek történnie kellett volna. Egy jó reggelt üzenet, vagy valami.
– Jól… jól vagy? – persze tudom, hogy ez most olyan kérdés, amire ennek megfelelő választ is kapok. De nem számít. Tudom, hogy olykor elég eszement vagyok szóval, mindegy.
– Bocs, hogy nem kerestelek én csak… az első órán totál zokni voltam, szóval most be kell másolnom a tanagyagot a jegyzeteim közé.



I came to break the wall that rose around you
To see the land of all

©️
Vissza az elejére Go down
avatar


Pierson

Pierson
Csatlakozott : 2017. May. 28.
Posztok száma : 83
Motto : ➹ ha becsukod a szemed és úgy teszel, mintha semmi nem történt volna, attól még az igaz marad Titulus : ➹ törtető Foglalkozás : ➹ énekes Play by : ➹ selena gomez
Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: #teamshellarno2   2017-08-21, 11:11 pm

Bailey &&
Shelley
Komolyan elkezdtem már aggódni, hogy vajon Bailey miért nem keres. Az este amikor elváltunk még minden rendben volt, csókolóztunk mielőtt szétváltunk volna a kollégiumi szobáknál, szinte sugároztam az örömtől, Hazelnek is szinte végig úgy meséltem, hogy végig mosolyogtam az egész történetet. A vigyort nem is lehetett volna letörölni az arcomról.
Nem vártam ugyan el Baileytől, hogy írjon mondjuk reggel smst, de amikor megnéztem ébredés után a telefonomat, azért rosszul esett, hogy se hívás, se üzenet, semmi. Hazelnek 1 órát panaszkodtam és siránkoztam, hogy mennyire zavar ez az egész és vajon mi lehet amiért nem keres. Csóri, szerintem teljesen kikészült tőlem ebben az 1 órában, de mentségemre legyen szólva, hogy nem tartott volna olyan sokáig, ha gyorsabban sminkel. Én kb fél óra alatt elkészültem a felöltözéssel meg a sminkeléssel együtt, neki meg kellett kb 1 óra.
Nagyjából tudtam figyelni, habár egyszer-kétszer eszembe jutott ez a bizonyos emlékezetes hétvége, ahogyan az is felütötte gondolatként a fejemben, hogy mi lehet Bailey-vel amiért nem keres, és amikor ez eszembe jutott akkor rögtön leolvadt a mosoly az arcomról és elkomolyodtam. Nem tudtam, hogy hogyan kéne akkor most hozzá viszonyulnom. Azt mondta, hogy a kapcsolatunkat nem fogja letagadni a suliban sem, még sem keresett, napközben sem láttam a folyosókon, és egyre inkább csak az járt a fejemben, hogy még sem akar velem mutatkozni. Számtalanszor akartam neki üzenetet írni, de végül mindig kitöröltem a kész üzenetet, mert nem akartam, hogy azt higgye, hogy a napom másból sem állt, mint abból, hogy rágondolok szüntelenül. Tapadósnak sem akartam látszani, másrészről ezért sem írtam neki.
Nem sok kedvvel sétáltam oda Bailey-hez amikor Hazel meglökött az irányába, mert azok után, hogy szinte egész nap levegőnek nézett, nem akartam most beszélni vele, de ha már elindultam felé akkor oda is kell sétálnom hozzá, mert túl sok választásom nincsen.
Érezhetően meglepődök amikor megölel és megcsókol;
ha leakarna tagadni akkor nem csókolt volna meg itt az udvaron, a többiek szeme láttára. Viszont ha nem ez van a dologban akkor miért nem keresett? Mi történt tegnap este ami ennyire megváltoztatta őt?
Bólintok amikor kérdezi, hogy jól vagyok-e. Nem tudom, hogy vajon mire értheti, mert elég sok dolog történt ami után simán rákérdezhet, hogy jól vagyok-e.
Feszülten túrok bele a hajamba és egy erőltetett mosolyt varázsolok az arcomra.
- Reggel óta ezer meg egy dolog futott végig az agyamon, hogy miért nem keresel. Az maradt meg a leginkább, hogy este volt időd agyalni és rájöttél, hogy még sem akarsz olyan emberrel együtt lenni, mint amilyen én vagyok. Vagy esetleg találtál más lányt aki több mindent megtudna adni neked. – nem bírom ki, hogy ne mondjam ki azokat a gondolatokat amik reggel óta kínoznak.

    ölelés   ● ● coded by elena


LIVING WITHOUT PASSION IS LIKE BEING DEAD.

I'D RATHER DIE THAN LIVE WITHOUT PASSION.

Vissza az elejére Go down
avatar


Pierson

Pierson
Csatlakozott : 2017. May. 27.
Posztok száma : 127
Motto : #mottohoshiindarou? Age : 21 Titulus : #stayawayfromme Foglalkozás : #student Play by : #luckybluesmith
Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: #teamshellarno2   2017-08-21, 11:53 pm

Team Shellar

Csak eltakarom az arcom. Te jó ég! Írnom kellett volna neki. Végtére is nőből van, a nők mindent túlgondolnak még egy egyszerű nem írok semmit se dologba. Majd persze elhúzom a kezem az arcomról. Végtére is szándékomban áll a szemeibe nézni, ha hozzá beszélek. Mert ha most már elmondta mi az ami bántja akkor itt az ideje, hogy megnyugtassam őt. Hiszen néhány órával ezelőtt arról áradoztam neki, hogy mennyire szeretem akkor is ha kétségbe van esve vagy aggódik vagy teljesen maga alatt van. Nem nevetem el magam, mert tudom, hogy hibás vagyok. De ettől függetlenül a mosoly még mindig az arcomon van.
– Shelley Hemingway te tényleg azt hitted, hogy a kicsi Shelley és Bailey története csak egy tréfa volt? – persze nem akarom arra emlékeztetni, hogy mik a terveim már most jóval az egyetem végezte előtt. Csak az van, hogy ugyebár én is hibás vagyok. Ezt meg nem tudom, hányszor tovább fokozni. Mert jogosan mond el mindent ami az eszébe jutott azok után ami nem történt. De komolyra fordítva a szót, én is elkomolyodom. Hogy lássa képes vagyok halál komoly témáknál is normálisan reagálni. Nem pedig rögvest valami férfi politikával jönni, hogy mit tudom én volt jobb dolgom is.
– Nem gondolkodtam ilyesmin este. Meg se fordult a fejemben. Azután a csodás másfél nap után? – költői kérdésnek szánom csupán, nem akarom, hogy válaszoljon rá. Most még nem kell válaszolnia a kérdésemre. Vagy legalábbis erre végkép nem. Mert nem biztos, hogy neki ugyanaz volt csodás, ami nekem.
– A másik lányt meg hagyjuk, mert hozzád fogható nincs. – sóhajtok fel végül és megérintem az arcát. Aztán belegondolok az egész sérelem okába. Hogy miért nem valami mással állhatott elő például. A puszta felismerésre elengedem az arcát és magam mellé eresztem le a karom.
– Nem bízol bennem igaz? Pláne azután, ami történt kettőnk között. – próbáltam nagyon kíváncsi lenni és esetleg nem arra gondolni, hogy Shelley nem bízik bennem. Mondjuk az cseppet se vezetne jóhoz, mert tényleg azt hinné, hogy van valaki más a képben, amikor egyáltalán nincs. Hiszen ő a barátnőm, nem más. Minek kellene más? Tényleg? Ha egyszer jól érzem magam mellette és szeretem, akkor semmi értelmét nem látom annak, hogy más jöjjön a képbe.
– Félsz, hogy elhagylak? – kíváncsiskodom továbbra is. Mert ha esetleg ki tudom deríteni mi bántja őt, akkor még esetleg rendbe tudom hozni a dolgokat.
– Mert ettől igazán nem kell tartanod. A szüleid is nagyon kedvesek és a bátyád, ő egy istenkirály, szóval el tudom képzelni magam a családod részeként. Tehát attól se kell félned, hogy esetleg a velük való találkozás megijesztett volna. Mert nem ijesztett meg, az igen, ha nem mentem volna el.



I came to break the wall that rose around you
To see the land of all

©️
Vissza az elejére Go down
avatar


Pierson

Pierson
Csatlakozott : 2017. May. 28.
Posztok száma : 83
Motto : ➹ ha becsukod a szemed és úgy teszel, mintha semmi nem történt volna, attól még az igaz marad Titulus : ➹ törtető Foglalkozás : ➹ énekes Play by : ➹ selena gomez
Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: #teamshellarno2   2017-08-22, 12:17 am

Bailey &&
Shelley
Nagyon nem akartam ma Bailey-vel beszélni, amennyire lehet csak elakartam kerülni őt, mert nem akartam én lenni az aki kezdeményezi az egészet. Nem akartam én keresni őt, azt akartam, hogy írjon, hívjon, kopogjon az ajtónkon, bármi, bármilyen reakciónak örültem volna, csak az egész napos csendnek nem. Bár, szokták mondani, hogy van az olyan csend ami éppen hogy választ ad a kérdéseinkre, és nagyon félek attól, hogy ez a csend olyan csend. Még csak most kaptam meg őt, most kezdek el úgy igazán boldog lenni mellette, nem érhet most véget, nem érhet így véget.
Kicsit vonakodva ugyan, de oda sétálok hozzá, és a könyveimbe kapaszkodok, hogy legyen elég erőm megszólalni és ránézni. Eleve nem tudom, hogy most hányadán állunk így a hétvége után és az egész napos némasága után. Szerintem ha az a pár könyv nem lenne a kezemben akkor itt menten ájulnék el. Mint a zavaromban, mint a félelmemben.
Nem tetszik, hogy próbál viccelődni, mert fogalmam sincs miért, de a fejemben ez csak még inkább azt bizonyítja, hogy nem gondolja velem komolyan a dolgokat. Főleg a hétvége után, lefeküdtünk egymással, nem is egyszer, nem is akárhogyan, aztán rám unt és nem akar velem lenni többé, de mivel nem akart megbántani ezért inkább került amíg össze szedi esetleg magát, hogy szakítson velem.
Akaratlanul is kicsit belepirulok amikor megemlíti azt a másfél napot ami tényleg csodálatos volt. Zavaromban beletúrok a hajamba és elpillantok az arcáról, hogy ne kelljen a szemeibe néznem. Így is zavarban voltam, most felhozta a hétvégét meg célozgatva arra, hogy mi történt és még inkább sikerült elérnie, hogy még csak a gondolatba is belepiruljak.
Mikor ismét megszólal, újra ránézek. - Van egy másik lány? – csúszik ki szinte rögtön a számon amikor azt mondja, hogy hagyjuk a másik lányt. Milyen másik lányt? Kiről van szó? Ide jár az egyetemre? Meg sem várom a válaszát és szinte ösztönösen kezdem nézni az udvaron lévő diákokat. Néhányuk zenét hallgat, néhány csak néz ki a fejéből, vannak akik tanulnak, vagy beszélgetnek, vannak akik minket néznek.
- Ezt most nem teljesen értem... – szólalok meg, és újra a szemeibe nézek. - Ami kettőnk közt történt és nem kéne megbíznom benned? Nem értem, mire gondolsz? – arcomra teljes értetlenség ül ki, mert most már tényleg kezdem nagyon elveszíteni a fonalat.
- Sosem volt szerencsém a srácokkal… Mindig is féltem az elutasítástól, attól, hogy egyszer ráébrednek az emberek, hogy pótolható vagyok és elhagynak. – nem véletlenül szorítottam a háttérbe a pasizást is.
Akaratlanul is elnevetem magamat amikor azt mondja, hogy a bátyám istenkirály.

    ölelés   ● ● coded by elena


LIVING WITHOUT PASSION IS LIKE BEING DEAD.

I'D RATHER DIE THAN LIVE WITHOUT PASSION.

Vissza az elejére Go down
avatar


Pierson

Pierson
Csatlakozott : 2017. May. 27.
Posztok száma : 127
Motto : #mottohoshiindarou? Age : 21 Titulus : #stayawayfromme Foglalkozás : #student Play by : #luckybluesmith
Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: #teamshellarno2   2017-08-22, 12:50 am

Team Shellar

Én és a félreérthetőség kézen fogva járunk, szerintem már kisgyerek korom óta és nem hagy el. Még most se, mert direkt nyakatekerten fogalmazok most is. Felhozva olyasmit, amit esetleg nem kellene. Aztán amikor visszakérdez… Egy pillanatra megáll bennem a vér, kihagy egy ütemet a szívem, szét törik egy csodás tükör, pohár, akármi valahol a világ másik végében. Szóval mindenképp sokkoló ám mégis apró és jelentéktelen esemény. Mert most csak az számít, amit hisz. Ahogyan én elhitetem vele, hogy esetleg van egy másik lány és direkt azért mondtam így, hagyjuk most őt meg minden. De egyáltalán nincs. Most azonban mégsem akarom elnevetni az egészet, hogy ő esetleg tényleg feltételezi rólam van mellette valakim. Mert előtte se volt nagyon és mellette meg végképp nem lesz.
– Éppen ez az! Nincsen másik lány! Ezért mondtam, hogy hagyjuk a másik lányt. – magyarázok, inkább nyugodtan, mint sértődötten. Végül is, nőből van. Persze, hogy elég egy elszólás és máris felcsigázza az érdeklődésüket a dolog. De nem hibáztatom őt ezért, hiszen tényleg annyira aranyos amikor… hát ilyen.
Nem érti, hogy mire próbálok célozni, ami nem gond. Mert addig se kell kimondanom, hogy mire gondoltam. Hogy esetleg azt hiheti, hogy olyan vagyok, mint azok a srácok akik csak addig járnak egy lánnyal, amíg meg nem kapják őket és utána elegük lesz az egészből s, újat keresnek? Csak ezt persze nem tudtam így kimondani. Mert a végén még veszekedés szítanék és azt nem akarom.
– Nem baj ha nem érted. Csak ne aggódj amiatt ami történt. Még mindig a tiéd vagyok és senki sem fog elvenni tőled. – egyrészt nem fogom hagyni, szóval csak rajta múlik majd, mikor lesz elege belőlem.
Szemet forgatók amikor azt mondja, hogy pótolható és ezért az emberek elhagyják őt. Nem tudom megállni, hogy ne közeledjek hozzá ismét vissza.
– Én nem vagyok azok a srácok. Számomra nem vagy pótolható, mert te vagy a mindenem Shelley és eszem ágában sincs elhagyni téged. Szóval verd ki ezt a butaságot a fejedből. Olyan szerencséd nincs, hogy faképnél hagyjalak téged! – próbálom elviccelni a végét, mégis halál komolyan gondolom az egészet.
– De amúgy jó, hogy itt vagy, mert segítened kell! Hagyd, hogy… nézzelek. Három oldalnyi sületlenséget kell teljesen újramásolnom és öt oldalnyit kreálnom belőle vagy legalább négy és felet, mert nincsenek ekkora nagy betűim, mint a másik jegyzetfüzetében. – igen, ez csak egy elterelési akció. De amúgy jobb ha itt van mellettem és nem azon agyalok, vajon mit csinálhat és mennyire lehet kiakadva miattam. Mert most látni és tudni fogom, hogy itt van mellettem s, bizony kellően meg joggal is haragszik rám.



I came to break the wall that rose around you
To see the land of all

©️
Vissza az elejére Go down
avatar


Pierson

Pierson
Csatlakozott : 2017. May. 28.
Posztok száma : 83
Motto : ➹ ha becsukod a szemed és úgy teszel, mintha semmi nem történt volna, attól még az igaz marad Titulus : ➹ törtető Foglalkozás : ➹ énekes Play by : ➹ selena gomez
Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: #teamshellarno2   2017-08-22, 1:11 am

Bailey &&
Shelley
Szinte fájdalmasan nagy kő esik le a szívemről amikor azt mondja, hogy nincsen másik lány és ezért mondta, hogy hagyjuk ezt a témát. Nem hittem volna, hogy egy ember ennyire megtud könnyebbülni, de tényleg nagyon féltem attól, hogy tetszik neki valaki, aki nem én vagyok, vagy van olyan lány aki többet tud megadni neki, aki benne van mindenben és nem hezitál annyit egyes dolgok felett, mint mondjuk én tegnap délelőtt annál a bizonyos kérdésénél, mert ott bevallom, tényleg megijedtem és hezitáltam is, hogy mit válaszoljak. Pont ezekért jutott az eszembe, hogy esetleg van egy másik lány aki nem ilyen, van egy olyan lány aki sokkal jobb nálam és sokkal több mindent adhat meg a számára. Egy olyan lány aki már jártas ebben a témában és nem kell „tanítgatnia”, meg már azon a szinten van, hogy ő maga hoz be újításokat azokba az együttlétekbe és nem a fiú. Én viszont nem vagyok ilyen, nem vagyok még jártas ebben a témában, rengeteg idegen dolog van még számomra amit nem ismerek, szerintem megannyi dolog van amit Bailey-nek kell megmutatnia nekem és biztos, hogy zavarja őt, pont ezért gondoltam arra, hogy keresett magának helyettem valaki mást, aki nem olyan, mint én, akit nem kell ezen a téren irányítania, mert magabiztos már benne.
Amikor azt mondja, hogy nem baj az, ha nem értem, hogy mire gondol, csak ne aggódjak amiatt, hogy nem szeret már többé.
Közelebb lépek hozzá és nem bírom ki, hogy ne öleljem meg. Fejemet a vállára hajtom és behunyom a szememet pár pillanatig.
- Sajnálom. Nagyon sajnálom. – mondom halkan, még mindig ölelve, majd hátrébb lépek pár lépést, hogy a szemeibe nézhessek.
- Nem akartalak kérdőre vonni, csak… Csak kétségbeestem és már túlságosan is túlgondoltam a dolgokat. Tényleg nem akartam. – szuper, most már bűntudatom is van amiatt, hogy lényegében megvádoltam azzal, hogy megcsalt.
- ha még ezek után is szeretnéd, hogy maradjak, akkor szívesen itt maradok. – mondom végül, de az arcomon még mindig jól kiolvasható az aggodalom és a bűntudat keveréke..

    ölelés   ● ● coded by elena


LIVING WITHOUT PASSION IS LIKE BEING DEAD.

I'D RATHER DIE THAN LIVE WITHOUT PASSION.

Vissza az elejére Go down
avatar


Pierson

Pierson
Csatlakozott : 2017. May. 27.
Posztok száma : 127
Motto : #mottohoshiindarou? Age : 21 Titulus : #stayawayfromme Foglalkozás : #student Play by : #luckybluesmith
Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: #teamshellarno2   2017-08-22, 4:15 pm

Team Shellar

Tagadhatatlan, hogy jól esik a közelsége és legszívesebben el se engedném. De amikor azt mondja, hogy sajnálja… Hogy ő sajnálja és kétségbeesett. Mindez miattam volt. Ha egy kicsit gondoltam volna arra, hogy valójában mit érezhet, akkor írok neki. De nem írtam. Azért, mert nem mertem. Meg nem is akartam nagyon zavarni őt, mert féltem. Illetve arra gondoltam, talán egy kis időre van szüksége, a történtek után. Tudva, hogy mennyire követelőző voltam, jobbnak láttam ha hagyok neki egy kis teret. Ám belátom ez hiba volt. Irtóra nagy hiba! Ki tudná megmondani, most mit gondolhat rólam? Nem akartam, hogy féljen. Hogy azt higgye nem szeretem és valaki más van a dologban. Te jó ég, hülyeséget hülyeség hátán halmozok fel, ami magában elég ijesztő.
– Én sajnálom, nem tudtam, hogy ennyire kétségbe fogsz esni miattam. – gondolkodnom kellett volna először. Még mielőtt cselekszem és vagyis nem cselekszem semmit.
– Nem akarom, hogy elmenj. Szükségem van rád! – nézek komolyan a szemeibe és közelebb lépek hozzá, ha már ő ügyes volt és elhúzódott tőlem, nekem kell leküzdenem a távolságot ami kettőnk között áll. Megérintettem az állát és felemeltem, hogy biztosan megértse a következő mondatomat.
– Még sose volt igazi komoly barátnőm, szóval neked kell elmondanod, hogy mi az ami bánt és mit vársz el tőlem, mert magamtól nem tudom kitalálni. Ebben neked kell segítened nekem, mert egy csapat vagyunk, te meg én. Mi. – azzal lassan végigsimítottam az álla alatt az ujjammal, mintha direkt csak így akarnám idegesíteni őt, de amúgy nem.
– Szeretlek Shelley. Téged szeretlek, nem pedig valaki mást. – illetve, hogy még jobban hergeljem őt még meg is csókoltam. Igen, ez az egész állsimogatás csak egy elterelés volt. De minden egyes szavamat komolyan gondoltam. Már csak hozzá kell szoktatnom őt ahhoz, hogy ennyire fura vagyok. Ha nem lenne bennem semmi rejtélyesség nem lennék érdekes. Ha nem okoznék neki meglepetéseket, akkor egy idő után olyan unalmassá válnék, hogy arra nincsenek semmiféle szavak. Persze tudom, hogy komoly útikalauz fog kelleni a világomba, de tudom, hogy érte megéri. Mert értelmes és nem hiába választottam őt. Még formálható, még szerethető és bájosan követelőző, illetve ragaszkodó, ami fontos. Ebből látszik, hogy nem akar elveszíteni, hogy nem elégszik meg a némasággal, mert mindenre magyarázatot akar kapni. Ez jelenti azt, hogy egy kicsit is érdeklem őt és fontos vagyok neki. Én vagyok fontos neki, nem pedig valami más. Ez meg megnyugtató, igazán megnyugtató. Az viszont elszomorít, hogy ennyire el tudom őt keseríteni ha egy majdnem egész nap nem szólok hozzá.
– Van kedved diktálni? Csak mert nézd meg például ezt a hülyeséget, A Lascaux-barlang falán látható festmények igazán látványosak melyet festékszóróval készítettek. Így alkotva egy csodás graffitit tesznek ki. – mindezt próbáltam neki halál komoly arccal elő adni, de ha nagyon okos akkor tudja, hogy mekkora hülyeség az amit leírtam a lapra és most felolvastam neki.



I came to break the wall that rose around you
To see the land of all

©️
Vissza az elejére Go down
avatar


Pierson

Pierson
Csatlakozott : 2017. May. 28.
Posztok száma : 83
Motto : ➹ ha becsukod a szemed és úgy teszel, mintha semmi nem történt volna, attól még az igaz marad Titulus : ➹ törtető Foglalkozás : ➹ énekes Play by : ➹ selena gomez
Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: #teamshellarno2   2017-08-23, 8:12 pm

Bailey &&
Shelley
Totálisan hülyének érzem magamat, hiszen komolyan sikerült elhitetnem magammal azt, hogy valami baja lenne velem, vagy esetleg van egy másik lány is az életében. Hiába próbáltam elhitetni magammal azt, hogy nincsen másik lány, hiszen az egész hétvégét együtt töltöttünk és minden pillanat amit egymással töltünk az felejthetetlen, csodálatos, de közben másik félről meg az is ment a fejemben, hogy mi van akkor, ha van egy olyan lány, talált egy olyan lányt aki esetleg többet tud neki megadni, mint amennyit én megadhatok neki. Hisz nem vagyok tapasztalt, azt sem tudom, hogy úgy igazán mit szeret, és lehet, hogy pont unja, hogy tanítgatnia kell, úgymond, ezért inkább keres valaki mást aki öhm...tapasztalt ebben a témában.
Hiába próbáltam egész este nyugtatgatni az agyamat, a gondolataimat, de mindig oda lyukadtam ki, hogy sikerült találnia magának valakit aki jobb nálam, hisz legyünk őszintén, csak nyissuk ki a szemünket és számtalan embert tudnánk találni aki ennek megfelel, hogy jobb nálam. Hogy tudnám felvenni a versenyt ennyi emberrel szemben?
A szemeibe pillantok amikor végül gyengéden felemeli a fejemet az államnál, hogy ránézzek és esetleg ne a földet pásztázzam a tekintetemmel. Annyira kínos számomra ez az egész, hogy nem vagyok képes belenézni a szemébe.
Egy halvány, alig látható mosoly kerül az arcomra amikor arról beszél, hogy egy csapat vagyunk. Nincs semmilyen komoly elvárásom. - Csak ne hagyj el, nekem ennyi bőven elég. – mondom végül, de nagy erőfeszítésembe kerül, hogy ne nézzek ismét el róla, totálisan zavarban vagyok. Ez viszont teljesen elmúlik akkor amikor még közelebb lép hozzám és megcsókol. Oké, nem akar letagadni, hiszen ha így lenne akkor nem csókolna meg ennyi ember szeme láttára.
Akaratlanul is elnevetem magamat amikor felolvassa, hogy mit írt. - Úgy tűnik, hogy kicsit máshol járt az eszed. – mondom nevetve, majd végül leülök vele együtt, és elkezdek neki diktálni, de néha nem bírom megállni, hogy ne nézzem őt írás közben. Annyira...természetes, annyira megnyugtató. Annyira tökéletes számomra.

    ölelés   ● ● coded by elena


LIVING WITHOUT PASSION IS LIKE BEING DEAD.

I'D RATHER DIE THAN LIVE WITHOUT PASSION.

Vissza az elejére Go down
avatar


Pierson

Pierson
Csatlakozott : 2017. May. 27.
Posztok száma : 127
Motto : #mottohoshiindarou? Age : 21 Titulus : #stayawayfromme Foglalkozás : #student Play by : #luckybluesmith
Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: #teamshellarno2   2017-08-23, 9:56 pm

Team Shellar

Az elején bele se mertem volna gondolni, hogy ide jutunk. A kezdetek kezdetén teljesen bizonytalan voltam velünk kapcsolatban. Mert eleve alig mertem a közelében lenni, most meg szerintem simán mondhatjuk azt, hogy kivetkőztem saját magamból és most teljesen új Bailey áll előtte. De valójában nem. Szerintem mindig is ilyen voltam, csak egyszer valakinek elő kellett csalnia belőlem ezt a részemet is, mert mélyen a föld alatt lehetett elásva, mint valami horrorsztori közepében éppen életre kelő zombi. Ami éppen kimászik a földből. Na így képzeli el egy nem mindennapi személy, az én valamivel bátrabb énemet. Mert bátrabbá tesz. Erőt ad. Shelley szeretete. Szerelme. Nekem már csak valahogy ki kellene mutatnom, hogy megbecsülöm őt.
Amikor elmondja, hogy mit kér tőlem elmosolyodom. Nem terveztem elhagyni őt, neki kell elküldenie engem, ha esetleg megunt vagy beleszeretett valaki másból, mert belőlem meg pont kiszeretett. De majd igyekezni fogok, hogy ez még véletlenül se történjék meg.
– Nem akarlak elhagyni. Nem is foglak. Csak akkor ha egy nap majd te kéred. – bár határozottan mondtam ki minden egyes mondatot, a végétől kirázott a hideg. Mert mi van akkor ha egy nap megtörténik? Hogy fogok kilépni az életéből, ha arra kér hagyjam el? Sehogy. Mert nem fogok tudni megtenni. Most is nehezen tudom elképzelni, hogy egyszer mindez amit elértünk semmisé váljon. Tehát ezt a búskomorságot rögvest száműzöm a gondolataimból és rá összpontosítok. A szavaira. Nevetségesnek találja a jegyzetem. Hát mi tagadás, jó gondolatelvonóm volt, így érthető, hogy hülyeségeket írtam le. De vele együtt nevetek, mert nem tudom megállni.
– Nem tehetek róla, csak te jártál a fejemben. – vallom be végül majd leülök vele a fűbe, így hogy most ő diktál és én írok sokkal jobban haladok. Emellett hallhatom a hangját is, ami merőben más most, mint amikor énekel esetleg, ám így szintén szeretem hallgatni őt. Persze nem fogok rendszeres felolvasást tartatni vele, csak most nem láttam más megoldást. Addig is velem van.
– Köszönöm. – jut eszembe hirtelen az, hogy még meg se köszöntem, hogy segít, itt van és diktál, mintha egy tanár lenne.
– A végén még te is megtanulod a tanagyagot, ha így folytatom. – sóhajtok, bár nem szeretném ha a végén minden egyes nap ehhez hasonló szövegeket kellene átírnom, mert teljesen másra figyeltem. Most amúgy se írok valami szépen, hanem gyorsan sietve, hogy ne kelljen annyi szünetet tartanunk, mert kész akarok lenni. Végre azzal foglalkozni amivel igazán szeretnék. Vele.
Nem néztem fel a füzet alól, nem mertem felnézni. Egyrészt mert egy terven dolgoztam, de a másik pillanatban, meguntam, hogy úgy ülök mellette mintha egy őskövület lennék, ezért hátat fordítottam neki, majd hátra dőltem. Nem teljesen a fűben, voltam annyira okos, hogy az ölébe helyezzem a fejem, szembe az égbolttal.
– Tartsunk szünetet?



I came to break the wall that rose around you
To see the land of all

©️
Vissza az elejére Go down
avatar


Pierson

Pierson
Csatlakozott : 2017. May. 28.
Posztok száma : 83
Motto : ➹ ha becsukod a szemed és úgy teszel, mintha semmi nem történt volna, attól még az igaz marad Titulus : ➹ törtető Foglalkozás : ➹ énekes Play by : ➹ selena gomez
Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: #teamshellarno2   2017-08-24, 2:49 pm

Bailey &&
Shelley
- Nem akarom, hogy ez kettőnk közt véget érjen. – mondom halványan mosolyogva és gyengéden végig simítok az arcán.
Komolyan is gondolom minden egyes szavamat, hiszen nem is akarok belegondolni abba, hogy egyszer szétválhatnak az útjaink. Fiatalok vagyunk még, huszonévesek, és tudom, hogy nagyon ritka az olyan kapcsolat akik ilyen fiatalon jöttek össze és egész életükben együtt maradtak. Annyi mindenen kell majd keresztülmennünk, főleg mivel az egyetemből is jó pár évünk van még hátra, így hát tényleg sok mindent kell majd elviselnünk.
Fhu, nagyon utálom magamat, bárcsak ne lennék ennyire aggodalmas és ne gondolnék túl mindent. Egyszer ez fog kikészíteni, hogy az agyamat egy pillanatra sem tudom kikapcsolni, pedig most minden olyan tökéletes. Itt ülünk az udvaron, a szerelmem mellett, nem is kell nagyon sietnem vissza a szobába, mert elég lesz tanulnom azt a keveset majd este is. Kiakarom élvezni azt az időt amit Bailey-vel tölthetek, így igyekszem minden rossz gondolatot az elmém legmélyére eldugni.
- Van így is elég tanulnivalóm. – mondom nevetve, bár ma legalább keveset kell tanulnom.
El kell kezdenem majd írni egy új dalt, aztán majd koreográfián is kell gondolkodnom. Hm, ilyenkor sajnálom azt, hogy táncra is járok, mert így még több feladatom van. Hiába csinálom azokat a dolgokat amiket szeretek, de még így is fárasztó, de tudom, hogy a végén célba érek és minden fáradság, minden éjszakai fennmaradás megfog térülni.
Leteszem magam mellé a füzetet amiből eddig diktáltam, rá a saját könyveimre, majd halványan mosolyogva nézek le amikor Bailey az ölembe helyezi a fejét.
- Hm, bevallom, ez jobban tetszik mind az, hogy a tanulással foglalkozzunk. – mondom, majd lehajolok hozzá és gyengéden megcsókolom őt. Itt az ideje, hogy most én kezdeményezzek mások szeme láttára, ne csak Bailey.
Hétvége óta az jár a fejemben amit a szüleiről mesélt. Nem tudom kiverni a fejemből azt, hogy ennyire ellenzik a művészetet, pedig pont az lenne az egésznek a lényege, hogy támogassák a gyereküket, ne pedig elvegyék a kedvüket azzal, hogy megállás nélkül ellenzik azt amit szeret csinálni.

    ölelés   ● ● coded by elena


LIVING WITHOUT PASSION IS LIKE BEING DEAD.

I'D RATHER DIE THAN LIVE WITHOUT PASSION.

Vissza az elejére Go down
avatar


Pierson

Pierson
Csatlakozott : 2017. May. 27.
Posztok száma : 127
Motto : #mottohoshiindarou? Age : 21 Titulus : #stayawayfromme Foglalkozás : #student Play by : #luckybluesmith
Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: #teamshellarno2   2017-08-24, 5:29 pm

Team Shellar

Majdnem beleborzongok az érintésébe, annyira jól esik. Csak persze nem mutatom ki, inkább csak elmosolyodom és mint egy kiskutya dörgölőznék is a tenyeréhez, ha az arcsimogatás tovább tartana. De nem tart sokáig, így én se válok emberi kiskutyává. Szerencsénkre.
– Én se akarom, hogy véget érjen. Ha ez évek múltán is így lesz, akkor tudni fogom, hogy valamit itt az elején jól csináltunk. De még tényleg el kell mondanod mi az ami zavarhat téged, mert ha lehet akkor inkább elkerülném, minthogy aggodalom kerítsen a hatalmába. Bár akkor is nagyon szép vagy amikor aggódsz, csak ha nem kell akkor nem idegesítelek, szándékosan legalábbis. – magyarázok, ha egész beleéléssel tenném, akkor bizonyára még a kezeimmel is gesztikulálnék. Ám visszafogom magam és inkább figyelem őt. Lényegében ezzel csak biztatni próbálom őt, hogy ne féljen. Mert nem fogom megenni, ha esetleg elmondja mi az amit annyira nem szeret. Például ha irányítok. Sokan nem szeretik ha megmondjuk nekik, hogy mit tegyenek és hogy tegyék. Én meg rengeteget szoktam kérni tőle. Mert esetleg így próbálom biztatni őt, hogy ne adja fel és álljon ki amellett amit szeret. Legyen szabad. Hisz eszem ágában sincs elnyomni őt. Mert szerintem a kapcsolatunk koránt sem arról szól, hogy ki tudja jobban irányítani a másikat. Ezért is szeretek vele lenni, mert nem egy erőszakos tucatszemély, akivel szót se lehet érteni.
– Tudom. – én is elkezdek nevetni amikor meghallom őt.
Egészen biztos vagyok abban, hogy a festészeten kívül sok dologhoz nem igen értek. Jó persze észreveszem a szavak közti kitűnő összecsengést, de ennyi. Az nem sok. Mert csak és kizárólag a véleménynyújtáshoz és a tanácsadásra elegendő.
Végezetül az ölébe helyeztem a fejem és onnan bámultam őt. Nem tudtam megállni, hogy ne tegyek így. Épp végigmértem volna arca csodás vonásait, hogyha tényleg arra szánom el magam, hogy megfessem őt, akkor tökéletes legyen a kép. Már csak azt kell eldöntenem, hogy milyen festékanyagot használjak. Hmmm.
Közelebb hajol, nem csukom be a szememet, nem mert kíváncsi vagyok… megcsókol. Én meg majdnem elolvadok, így persze, hogy mégis becsukom a szemeimet és hagyom, az ajkunk elvesszen a másikén. Felnyitom a szemeimet, ha elhúzódik.
– Innen nézve is te vagy a legszebb. – ha megengedi akkor összekulcsolom a jobb kezem az ő felém közel lévő kezével.
– Mikor kell új dalt írnod? – kíváncsiskodom, hogy lássa az ő dolgai is éppen úgy érdekelnek, mint a sajátom. Hiszen segített diktálni, így érthető ha visszakérdezek vagy afelől érdeklődök, hogy mikorra kell szabaddá tennem magam, mindenféle szempontból. Mit tudom én, barátokkal való közös program és hasonlók.



I came to break the wall that rose around you
To see the land of all

©️
Vissza az elejére Go down
avatar


Pierson

Pierson
Csatlakozott : 2017. May. 28.
Posztok száma : 83
Motto : ➹ ha becsukod a szemed és úgy teszel, mintha semmi nem történt volna, attól még az igaz marad Titulus : ➹ törtető Foglalkozás : ➹ énekes Play by : ➹ selena gomez
Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: #teamshellarno2   2017-10-14, 8:57 pm

Bailey &&
Shelley
Idilli pillanat, és már nem is bánom azt, hogy Hazel szó szerint ide lökött Bailey-hez, hiszen ha nem tett volna így, akkor én tuti nem jövök ide saját magamtól. Nem lett volna elég bátorságom hozzá. Úgy gondoltam, hogy egy tökéletes hétvégét töltöttünk együtt, még úgy is, hogy esténként a szüleim otthon voltak, de talán pont így volt izgalmas az egész. Szóval, nagyon jó volt ez a hétvége és mivel hétfőn semmi életjelet nem adott magáról, érthető, hogy azt kezdtem már elhinni, hogy valamiért kerül engem, hogy valamivel megbántottam a hétvégén, vagy fogalmam sincs.
Halványan elmosolyodok amikor mondja, hogy mondjam el neki, ha bánt valami, ami érthető, hiszen nem lát bele a fejembe, nem tudja, hogy az adott pillanatban mi zajlik le bennem, meg amúgy is, egy női agy… Azokon igen nehéz kiigazolódni és olyat mondani, hogy azok a bizonyos szavak ne legyenek kifordítva önmagukból.
- Féltem attól, hogy megbántottalak valamivel a hétvégén. – mondom ki végül neki a gondolataimat. Őszintének kell lennünk és amúgy is tényleg igaza van, meg kell beszélnünk egymással a dolgokat, az érzéseinket és a problémáinkat, hiszen csak így tud működni kettőnk közt ez a dolog. Nem kéne félnem attól, hogy beavassam őt a gondolataimba, főleg mivel látott már dalt írni az pedig nekem eléggé személyes dolog, főleg akkor amikor a saját érzéseimről kell írnom. Nah, akkor meg még inkább, legutóbbi is személyesre sikeredett, de azt egy cseppet sem bánom.
Amikor fejét az ölembe hajtja, mosolyogva simítok ki egy tincset a homlokából, majd ugyanazzal a tinccsel kezdek el játszadozni, de csak óvatosan. Tudom, hogy nem szereti amikor a haját birizgálják, de nem is tudom… Engem valahogy jól eső érzéssel tölt el, a selymes és puha hajtincsei az ujjaim közt amiket gyengéden csikiznek a hajszálak. Nem tudok erről a hajmániáról leszokni. Azt mondta, hogy nem zavarja őt, ha én csinálom, de inkább abba hagyom a haja birizgálását, mert nem akarom, hogy kényelmetlenül érezze magát miattam. Még nem sikerült annyira kitapasztalnom, hogy hol van nála az a bizonyos láthatatlan határ amit nem szabad átlépni, és nem igazán akarom most kipróbálni. Ahhoz túl szép most ez a pillanat.
- Most nem új dalt kell írni, hanem egy nyolcvanas évekbeli dalt kell átdolgoznunk. Majd hétvégén szerintem agyalok rajta, 2 hetet kaptunk rá, annyi idő alatt csak sikerül valamit összehoznom. – mondom mosolyogva és lenézek rá.
- Hétvégén tervezel hazamenni?

    ölelés   ● ● coded by elena


LIVING WITHOUT PASSION IS LIKE BEING DEAD.

I'D RATHER DIE THAN LIVE WITHOUT PASSION.

Vissza az elejére Go down

Ajánlott tartalom




TémanyitásTárgy: Re: #teamshellarno2   

Vissza az elejére Go down
 
#teamshellarno2
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Abbey Mount School :: Welcome to Abbey Mount :: Udvar-
Ugrás: