HomeHome  WidgetsWidgets  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Share | 
 

 
Rule Archer

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
avatar




Csatlakozott : 2017. Sep. 10.
Posztok száma : 3
Motto : Saját démonaink leküzdése a legnehezebb, s kiállni ellenük, ahhoz kell igazán nagy bátorság Age : 28 Titulus : Handsome Aweseom Boy Foglalkozás : Winsteres Diák Play by : Channing Tatum
Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Rule Archer   2017-09-10, 3:38 pm

Rule Archer
Abban a pillanatban felhagytam a tánccal és mindennemű zenéhez kapcsolódó foglalkozással, miután az anyámat merénylet érte az egyik beülős helyünkön. A célpont az Archer család volt. Elakartak mindkettőnket rabolni, de csak anyámat sikerült, ellenállt, és menekülés közben eldörrent a fegyver. A testőr, -engem védett- csak egy volt velünk, anyámé, mert én a sajátomat leráztam. Szóval azon a végzetes estén amikor hallottam anyám sikolyát és láttam összeesni, bezártam. Magamat, mindenki előtt,apám előtt is, azelőtt sem volt felhőtlen a viszonyunk, de anyám halála után engem hibáztatott. Kell neki veszélyes üzletekkel foglalkoznia! Állítólag belekeveredett maffia ügyekbe is, és a mexikói kartell próbált minket elkapni nagyon sokáig. De aztán valahogy mindenki előtt tisztázta magát az apám, nem lényeges. Egy darabig Amerikában tanultam, a főiskolán, ám anyám halála után halasztottam. Nem igazán akartam tanulni, nem találtam a helyem. Végül apám úgy döntött, hogy ideje váltanom, így kerültem Abbey-ra. Azt hiszem jót tett a helyszín változás.

Az öklöm felhorzsolódva, a nyakkendőm a zsebemben és a tanári előtt ücsörgök. Odabent a tarnárnnőm épp azon aggodalmaskodik, hogy eltörött-e a másik srác orra, van-e agyrázkódása vagy sem? Kellett belém kötnie? Kellett neki a gála esten az anyámmal foglalkoznia. Senki sem csesztet vele, hiszen ezekben a körökben szinte nyílt titok ,hogy mi történt velünk. De nem, a kis köcsög szája nem állt be, sőt! Most itt ülök hajnalok hajnalán a büntetésemre várva. Csak az igazoló telefont várják a klinikáról. Nos igen, épeszű ember nem köt bele egy winsteresbe, még akkor sem ha az illető nem épp boksz szakra jár, én pedig érzékeny téma lévén beleadtam mindent az ütésbe. Ahogy ülök a kényelmetlen széken, az egyik lábam idegesen jár, és szinte hallom ahogy apám gratulálva csomagolja a cuccaim, ujjongva, hogy küldhet a katonai iskolába. Éljen! Társaimnak éreztem a folyosó árnyait, megannyi álmatlan éjszakán bolyongtam a Winster falai között, ha épp nem tudtam aludni. Nyugtató ugye kizárt, az dopping tetszek miatt. Így maradtak a természetes inhalátorok, illó olajok. De van, hogy ezek sem segítenek. Lényegtelen. A folyosó árnyai közül kivált egy árnyék.
- Cameron. keltem fel, és álltam meg a többfunkciós testőrömmel szemben. Mára már megtanult annyira észrevétlen maradni, amennyire tőle tellett. Az óráimra nem járt be, csak a tanterem környékén várakozott, mindig átfésülte a termeket, mielőtt én beléptem volna oda, fárasztó lehetett a melója. Nem lennék a helyében. Az állandó jelenlétét apám mélyen eltemetett aggódásának tudom be.
A kezeimet a zsebembe mélyesztettem és félrebillentett fejjel pillantottam végig az alakján, végül a kifürkészhetetlen szemeiben állapodott meg a tekintetem.
- Pakoljak? – a hangom rekedt és fáradt volt.
- Nem szóltam neki, huszonnyolc vagy, végre szabad vagy, itt tényleg szabadnak tűnsz, távol tőle. Nem foglak beköpni neki, a saját ügyeidet magadnak kell lerendezned.
Kieresztettem az eddig benntartott levegőmet, észre sem vettem, hogy nem vettem levegőt. A vállaim feszesek és merevek voltak.
- Mr. Archer, jöjjön be! – beléptem, Cameron kintmaradt. – Maga igazán kiváló tanuló, annak ellenére, hogy a Winster sorait erősíti, kiváló a sportban is és a tanulmányai eredményeiben is. Méltán büszke lehet magára a ház, de ez a mostani botlása… Nem vet valami jó fényt magára. Mindazonáltal, mivel ha felfüggesztenénk önt, azzal a Winster ház átlaga is csökkenne, így büntetést fogok kiszabni magának. Tanuló szobára úgy vélem felesleges mennie, eleget tanul, inkább besegít az iskola gondnoknak a takarításban. Holnap délután az edzés után kezd, tudja, hogy hol találja a gondnokit. – elővett egy hivatalos formanyomtatványt és ráfirkantott pár dolgot, a három hónapos takarítás büntetést olvasva elkerekedett a szemem és értetlenkedve pillantottam a nőre.
- Jól látja. – hitetlenkedve szusszantottam, úgy döntöttem, jobb ha befogom, és inkább megyek aludni.
Mrs Leroy ezután a nyakamra járt,a távolból ellenőrizte, hogy rendeltetésszerűen használom-e a felmosó fát, meg a vödröt, és a szivacsokat, a harmadik napon változott valami, mert másnap az egyik szünetben hívatott magához.
- Mától Aoi tanár úrnál fogja a büntetését teljesíteni. –a szemöldökömet ráncoltam.
- Ahh…Ahzt hiszem, nem tudom, kiről beszél. nos igen, a tánc témaköre meglehetősen távol állt tőlem az ominózus tragédia miatt.
Szóval nem meglepő, hogy nem tudom, hogy ki lehet a tanárom, s nem mellesleg amelyik tanárok nem tanítanak, azoknak minek jegyezzem meg a nevét?
- Aoi tanár úrról, tánc és koreográfia tanár. – hitetlenkedve nevettem el magam.
- Biztos viccel, nekem ott semmi keresnivalóm, maximum, ha csak nem azt akarja, hogy a táncparkettet suvickoljam, emlékszik, én és a takarítás, negyed évre! – imitáltam a mozdulatot.
- Emlékszem, de én vagyok a tanára, és megmásíthatom a döntésem, vagy inkább a felfüggesztés? – elszántan pillantottam a tanár nőre.
- Függesszen csak fel! – vetettem oda morogva. Végül győzött a józan ész és az ember többfunkciós testőre, az egyik oldalról ő támogatott, ő még a karomat is fogta, és szinte vonszolnia kellett. Nem akartam itt lenni. Egyáltalán honnan ez a hülye ötlete ennek a banyának?!


Üdv, a nevem Rule Daniel Archer, 28 éves vagyok, 1989.08.24., New-York-ban láttam meg a napvilágot. Nemzetiségem amerikai. Jelenleg Egyetemista vagyok és a Winster csoportba tartozom. Channing Tatum arcát vettem kölcsön.
Jellem
Elszánt vagyok, ha valamit akarok azt véghez viszem, előbb utóbb, úgyis az lesz amit én akarok. Apám képes csak arra, hogy elnyomjon, mert ő tud fogást találni rajtam, rendszerint anyám halálával kapcsolatosan. Ugyanis kettőnknek volt némi titka, anya szerette volna ha táncolok, mert tehetséges vagyok, rengetegszer szedett össze az utcán, utcáról általában brake klubokban, vagy brake versenyeken, többnyire illegális helyeken, az egyik testőre kísérte el az ilyen alkalmakra, akivel igazán bensőséges kapcsolatot ápolt. Nem bántam, legalább ő megadta neki azt amire apám képtelen volt. Szeretem mindkét szülőmet, de anyám elvesztése mélyen érintett. Ekkor döntötte el apám, mivel anyám vonásait örököltem, hogy irány Abbey. Nem igazán örültem neki, de az amerikai focicsapata van olyan jó mint New Yorkban. QB és RB vagyok. Lényegében irányító, és futó. Ami azt jelenti, hogy csapatkapitányként funkcionálok, és olykor futok is a labdával. Ha a pályán vagyok úgy érzem, hogy távol vannak tőlem a problémáim, kicsit talán mintha futnék is ezek elől, mert nem voltam képes feldolgozni anyám halálát, sem pedig szembenézni apámmal és a sarkamra állni. Sok csapattársammal ellentétben én titkolom az eredményeimet az iskolapadban, mert apám a végén még katonai iskolába küldene, ha romlana a tanulmányi átlagom, így ahelyett, hogy a meccsek után bulizni mennék, én tanulok. Vagy ahelyett, hogy a lány koleszosokat bosszantanám, és gatyákkal szórnám tele a kampuszt, tanulok. Sokan nagypofájú exhibicionistának gondolnak, mert valahogy mindig megszívom, ha épp sikerül rávennie a csapat tagjainak némi szórakozásra. Én inkább hedonistának mondanám magam, ha sikerül megfeledkeznem az életem sötét oldaláról, igen csak jól tudom érezni magam, és benne vagyok bármiféle kikapcsolódásban. Próbálom megtalálni az egyensúlyt a foci és az üzleti szak, és a privát szenvedélyem között, van egy klub ahova időnként eljárok, underground zenéket játszanak, majdnem mintha Amerikában érezném magam. Ott néha elengedem magam.  
Külső
Hanyagul felzselézett haj, könnyed mosoly ami jellemez. A ruháim mindig a mai divatnak, és az alkalomnak megfelelőek. Legtöbbször a farmer és póló/ing kombinációkat részesítem előnyben, kint az utcán, de a Wenster ház falai között a melegítő nadrágot sem vetem meg.  Egyébként száznyolcvanöt centi magas vagyok, kisportolt alkatú, fitt és az edzőm figyeli, hogy mit eszek, ha pedig ez nem lenne elég, egy testőr is  figyeli minden mozdulatomat, aki személyi edző ebből kifolyólag étkezési tanácsadó is . A szemeim színe kék, ha mérges vagyok jég kék, ha valami tetszik, és jó a hangulatom, akkor általában tengerkék. Kevés embernek adatott meg eddig, hogy megfigyeljenek. Ők mindig csak a felszínt látják, a gazdag elkényeztetett srác, aki az apja utasításait követi, és nem vagyok hajlandó megmásítani a véleményüket. Anyámtól kapott gyűrűt hordok egy nyakláncon a nyakamban, ez a szerencse talizmánom. a Meccseken is rajtam van, leragasztom a mellkasomra. Velem kell lennie. Rengeteg bajtól megvédett már, és egyébként is az anyámtól van. Van egy tetoválásom a jobb bicepszem belső felén.Ez közös tetkó volt anyámmal, egymás mellett. Ezt jelentette, de ő már nincs mellettem. Tulajdonképpen, négy vonalról van szó. De nekem sokat jelent, most már azt jelenti, hogy mindig megkell becsülni a szeretteinket, valamilyen szinten az apámmal is igyekszem ezt tenni, még akkor is ha nem szolgált rá.
Hétköznapokon egy okos órát hordok a karomon, megy a jelentés a személyi edzőnek, ha változik a teljesítményem, pulzus, ilyesmik.
Olykor motorral, vagy sport kocsival látni; leginkább Harley típusú kétkerekű alatt, mikor milyen kedvem van, vagy el akarok-e ázni az angliai éghajlat alatt, vagy sem.
abbey mount
institute for higher education


What do you want? To live, to walk on my own

Vissza az elejére Go down
 
Rule Archer
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Abbey Mount School :: Growing like a newborn :: Elfogadásra váró karakterlapok-
Ugrás: