HomeHome  WidgetsWidgets  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Share | 
 

 
Jason Everett

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
avatar


Városlakók

Városlakók
Csatlakozott : 2017. Sep. 12.
Posztok száma : 7
Motto : Mottó helye Age : 30 Foglalkozás : mentőtiszt Play by : Christopher Charles Wood
Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Jason Everett   2017-09-12, 6:24 pm

Jason Everett
- Még mindig nem értem, miért kellett olyan messzire menned. – anyám hangja fáradt és fásult is. Két éve már, hogy eljöttem Chicagoból. Ő és Phil még mindig ott élnek, de ahogy legutóbb hallottam, apa szeretne visszamenni Torontóba vagy Vancouverbe. Kanadába alapvetően. Régen nem volt már téma, hogy most épp, hogy állnak a kérdéssel kapcsolatban, mivel legutóbb anya eléggé kiakadt már a költözés gondolatától is. Érthetetlen, amikor több, mint egy évtizedet élt ott, én is ott születtem és a sulit is ott kezdtem. Éppen annyira tartom magam kanadainak, mint amennyire amerikainak. Talán egy kicsit jobban is húzódóm az elsőként említett származásom felé, mint az utóbbihoz, pedig a gimit már az USÁban végeztem el és később mentősnek is ott tanultam, végül pedig az Államokat hagytam magam mögött, amikor úgy döntöttem, hogy Európába költözöm.
- Anya, ezt már sokszor megbeszéltük. – szusszanok végül, de a szemforgatást visszafogom és nem prezentálom, mivel a videóhíváson át, tökéletesen látszódna és nincs kedvem egy újabb feneketlen vitához. Pláne nem több ezer kilométerre tőle.
- Figyelj csak, apa merre van? Azt hittem, ma ő is otthon lesz és beszélhetünk. – a gyors témaváltás eddig mindig működött. Egy szélesebb mosolyt is megeresztek, hogy esély se legyen visszatérni a korábbi témára, amit túlságosan sokszor megvitattunk már az elmúlt huszonhat hónap alatt, amióta itt vagyok.
- Phil! – meglepetésemre anya elkiáltja magát és nagyjából fél percen belül, a kopaszodó, de mindig vidor képű nevelőapám is belelóg a képbe. Persze csak a homloka és a szemei, mert folyton elfelejtik normálisan beállítani a lapit, aminek a kamerája így csak a felső sávot mutatja belőlük.
- Szia fiam! Mi a helyzet? – minden alkalommal így köszön be, nem számít, hogy telefonon hívja valaki – vagy ő mást –, esetleg videofonál, de még élőben is örökké elsüti ugyanazt a kérdést, amire a legnagyobb jó indulattal is baromi nehéz összefoglalóan felelni.
- Itt nem sok. Sokat dolgozom. Plusz melót vállaltam az egyetem területén; hetente egyszer ügyeletet látok el. Leginkább óvszert meg terhességi teszteket osztogatok, mint mutogatósbácsi a himbilimbit vagy a cukorkát. Olykor meg a detoxba lesz kirándulásom egyik-másik diákkal, bár ez még nem esett meg. – elvégre év eleje van csak. Nem az első lenne, csak amikor legutóbb ilyen okból kifolyólag erre jártam, akkor még nem volt ez a plusz munkám (akkoriban a segélyhívós riasztásra érkeztünk), mint ami most befigyelt. Kereset kiegészítésnek tökéletes és, mintha csak óramű pontossággal működne a dolog:
- Ó te jó ég! Azt ne mondd, hogy az angol diákok gyakran kötnek ki ott! – anya, ha akarná se tudná leplezni az elszörnyedését. Tudom, hogy Amerika messze van, de tényleg ennyire elkerülik a hírek a angol ifjúságot és az alkoholt meg a drogokat illetően?
- Anya, nincs miért aggódnod, én csak beviszem őket. Már akit szükséges. – rám ugyan nincs különösebb hatással a dolog, a munkám része az is, hát istenem. Anya persze még mindig csak hápog és az orra alatt vannak megjegyzései, de apa közben felismeri a helyzetet, hogy mikor kell átvenni a szót.
- Figyelj csak fiam, Hálaadáskor lenne kedved hazalátogatni? – meglep kicsit a kérdéssel. Phil nem nagyon a családi ünnepek híve és ezért, nem tudok nem rögtön arra gondolni, hogy valami gáz van.
- Még nem gondolkoztam rajta. Miért olyan fontos ez most? Minden rendben? – vonom összébb a szemöldökeimet és mindkettejük vonásait tanulmányozom egyszerre a videón keresztül. Élőben jobban menne persze.
Annyi bizonyos, hogy egyikük sem hajlandó a képernyőre meredni, egyszerre találnak valami érdekesebb látnivalót a padlószőnyegen.
- Mi… mi ez az egész?! – na most már határozottan nem tetszik egyikőjük sem, mert egyáltalán nem úgy viselkednek, mint akiknél teljesen oké lenne minden.
- Semmi fiam. Nincs semmi, ami miatt aggódnod kellene, csak hiányzol anyádnak és nekem is. – az a fajta elnéző mosoly ül meg az arcán, amit gyerekkoromban sokszor láttam, amikor rossz fát tettem a tűzre. Kicsit sem nyugtatott meg, de videón keresztül ezt mégse olvashatom a szemére.
- Megpróbálom összehozni. – a látogatást haza az ünnepek közeledtével. Más esetben nem feltétlen vállalnám be a sok órás repülőutat megint, de azt hiszem a mögött az elnéző mosoly mögött van valami komolyabb, amit nem így akarnak közölni, hanem inkább szemtől személyesen...
Üdv, a nevem Jason Everett, 29 éves vagyok, 1987. Október 17-én, Torontóban láttam meg a napvilágot. Nemzetiségem kanadai és amerikai. Jelenleg mentőtiszt vagyok és a városlakók csoportba tartozom. Christopher Charles Wood arcát vettem kölcsön.
Belbecs
Habár hallgatok a Jasonre is, jobban szeretem, ha Jacenek szólítanak. A becenevemet valamikor hároméves korom körül kaptam, köszönhetően a nevelőapámnak és annyira jól sikerült a rám aggatása, hogy azóta is ragaszkodom hozzá. Nemcsak a család vagy a közeli barátok, haverok, hanem nagyjából mindenki így ismer, alapból bemutatkozni is ezen a néven szoktam. Barátságosabb és közvetlenebb, mint a kicsit ódivatú, anyakönyvezett változat, én meg nem mondhatni, hogy nagyon szeretem megtartani a távolságot az emberekkel. Persze nem azt állítom, hogy azonnal bárkit a bizalmamba avatok, de alapvetően elég nyitott, kedves, jó pofa fickó vagyok vagy legalábbis annak tartom magam. Könnyen sikerül megtalálnom a közös hangot másokkal, ami a munkám során szinte mindig nagyon jól jön. Mentősként alapvetőnek tartom, hogy barátságosnak és megbízhatónak találjanak, nem mindegy ugyanis, hogy mibe is avatnak be azok, akiknek a segítségére sietek (vagyis csak félinfókat kapok vagy a teljes sztorit). Egyébként meg csak képzeld el a helyzetet: olyan kérdéseket kell feltennem, már amennyiben a páciens eszméleténél van, amit a legjobb barátjának vagy az anyjának se biztos, hogy elárul az ember (fogyasztott-e kábítószert, bármilyen egyéb tudatmódosító szert, alkoholt vagy mennyi a súlya – ugye nem kell részletezzem, a hölgyek általában nem szívesen felelnek erre, de nem poénból muszáj tudnom, gyógyszer adagolás miatt mérvadó –), nem beszélve arról, hogy olyan testrészeit kell megvizsgálnom, amit esetenként mondjuk 1970 óta más élő személy nem is látott.
A lényeg, hogy nagyon rövid időm van arra, elnyerjem a beteg bizalmát és úgy érezze, rám bízhatja azon személyes információit magáról, amit más esetben hétpecsétes titokként őrizne. Persze a közvetlenség sem mindig kifizetődő, volt már, hogy pont amiatt keveredtem ...hát enyhén szólva is kellemetlen szituációba.
A legrosszabb szokásom, hogy dohányzom. Pontosan tudom mennyire is káros szenvedély, de nem akarom letenni. Már túlságosan is megszoktam a rituáléját, a monoton mozdulatokat minden egyes letüdőzésnél, nem beszélve a nikotin jótékony hatásáról is, de elsősorban azért ragaszkodom hozzá, mert alapvetően a nagy büdös helyzet az, hogy nagyon szeretem. Pláne kávé mellé. Ez a kettő az örökös gyengém.
Távol élni a családomtól és a legjobb haveroktól nem mindig könnyű. Gyakran kifejezetten magányos és szó szerint szar, már elnézést a kifejezésért, de minden más esetben azt mondanám, hogy boldog, kiegyensúlyozott és az élet dolgaival elégedett ember vagyok. Jó munkám van, Angliát is egészen megszoktam már – el se hinnéd mennyire rohadtul más Torontó és Chicago után –, ennél több pedig szerintem nem is kell ...vagyis, hát nekem nem kell.
Külcsín
183 centire nőttem, amivel az átlagos magasságúak közé tartozom. A szemeim sötétkékek, amiket olykor számomra teljesen érthetetlen okból kifolyólag, de barnának néznek. A hajam sötétbarna, általában rövidre vágva hordom. Borotválkozni nem szeretek, ezért eme tevékenységet elhagytam a reggeli készülődésimből.
Átlagos alkattal rendelkezem. Szeretek túrázni járni, dimbeket-dombokat megmászni, teremben falat mászni is. Futni nem annyira, de azért az edzőterembe is eltalálok olykor. Ha már dohányzom, legalább megpróbálom valamennyire fitten tartani magam vagy valami ehhez hasonló.
Az apáim kanadai származásúak. Gondolom most felmerülhetett a kérdés, hogy miért a többes a szám, meg ez egyáltalán miért lenne releváns, hogy itt szerepeljen. A válasz egyszerű: az édesapám tősgyökeres torontói férfi volt, két éves koromban halt meg. Anya utána megismerte Philt, aki ugyan Vancouverből származott, de végül Torontóban kötött ki, később, mikor elvette az anyámat, örökbe is fogadott, szóval innen a kanadai származásom. Az anyám pedig amerikai, Chicagoból, egy multivállalat kihelyezett területi referenseként élt huzamosabb ideig Kanadában. Nos, mindkét szülőm, tök átlagos, fehér felmenőkkel rendelkezett, én meg rájuk hasonlítok ...szóval így került ez a kis plusz ide.
Szeretek farmert, sötétebb színű anyagokból készült nadrágot, pólót és lazább ingeket hordani. Nem hinném, hogy lenne bármi érdekes vagy említésre méltó különösebben az öltözködésemben, leginkább az átlagos írja le megfelelően azt, hogy mit kedvelek általában viselni.
abbey mount
institute for higher education
Vissza az elejére Go down
avatar


Kinsley ✘ Elnök

Kinsley ✘ Elnök
Csatlakozott : 2012. Apr. 19.
Posztok száma : 599
Motto : my love's a revolver, my sex is a killer, do you wanna die happy? Age : 23 Titulus : Miss Don't Mess With Me Foglalkozás : Diák Play by : Nina Dobrev
Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Jason Everett   2017-09-13, 9:36 pm

Elfogadva!
Abbey Mount Institute for Higher Education
Üdv itt, Jason!  izgatott

Örömmel jelentem, hogy te vagy a leges legelső mentőtiszt az oldalon. Orvosunk talán volt, de hogy mentőtiszt?

Hát hol is kezdjem? röhög Úgy látszik, hogy igaz a mondás, miszerint egy gyerek akkor is az marad a szülei számára, ha felnő és önállóvá válik. Egészen aranyos volt elképzelni, ahogy Jason mamája azért rágja a fülét, mert ilyen messzire ment. Nem csodálom egyébként, az anyák mindig mély és szoros köteléket alakítanak ki a gyerekeikkel, teljesen érthető, hogy hiányzik neki.

Rengetegszer olvasni, hogy egy gyerek milyen rossz kapcsolatban van a mostohaszülőjével, így rendkívül felvillanyozott, amikor átjárt a Phil és Jace közötti harmónia a sorokba szőtt szavaidon keresztül. *-*

Azt nem tagadhatom, hogy az én fantáziámat is megbirizgálta a kérdés, vajon mit rejtegetnek Jace elől a szülei, így biztos, hogy követni foglak a játéktéren. Remekül tetted, hogy hagytál egy elvarratlan szálat, ugyanis így rendkívül könnyű lesz a játéktérre hajtanod. röhög

Semmi baj nincs azzal, hogy nem szeretsz borotválkozni, sőt... Rolling Eyes és abban sem vagyok biztos, hogyha a pácienseid lányok, csak alkoholmérgezéssel kell őket kezeltetni, mire beérnek a kórházba. Főleg, hogy egy ilyen szívtipró alak dolga bevinni őket  izgatott És ez nagyon nem ideillő téma, de már csak ezért is furcsálltam, hogy szinte semmit nem tudtam meg Jace szerelmi életéről... egyszerűen képtelenségnek tartom, hogy Ámor nyila még egyszer sem találta el!  elpirul Na, de mindegy is... nem húzom tovább az időt, úgyis kibújik a szög a zsákból.

Látogasd meg a foglalókat, aztán pedig játssz kedvedre! Jó murit kívánok! izgatott heart

Avatar foglaló
Egyetemisták nyilvántartója
Játékostárs kereső
Kapcsolatlisták
Klubok
Instagram
Twitter
AbbeyBlog
Telefonok

abbey mount
institute for higher education



BRUNETTES DO IT BETTER
her daddy must have been the devil cause she hotter than hell. shes doin' what shes doin' and shes doin' it well. she lines 'em all up just to knock 'em all down. she said you dont know nothin' so shut your mouth. and that's because...

Vissza az elejére Go down
 
Jason Everett
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Karakter kereső
» Jason Cromwell
» Jason Mandrake
» Jason Liam Norman
» Jason Teague

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Abbey Mount School :: Growing like a newborn :: Elfogadott karakterlapok :: Kívülállók-
Ugrás: