HomeHome  WidgetsWidgets  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Share | 
 

 
Summer is over - Chris & Shenna

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
avatar


Lovell

Lovell
Csatlakozott : 2017. Sep. 10.
Posztok száma : 5
Motto : Mottó helye Age : 21 Foglalkozás : tanuló Play by : Carmella Rose
Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Summer is over - Chris & Shenna   2017-09-12, 7:59 pm

A nyár vége a levegőben lógott. Noha a nappalok még mindig hosszúak és forróak, de a naptár rohanása egyértelműen jelzi, hogy hamarosan itt a vége, ideje visszatérni a városba. Az életbe. Ez nekem Manhattan forgatagát csupán pár napra jelenti, utána pedig irány vissza az egyetemre, Angliába. St. Barts tökéletes volt. Megkaptam hőn áhított pihenésem, a színem több mint tökéletes lett és ha mellőzni akartuk a nem kívánatos társaságot, monokiniztünk. Senki nem mer közel menni monokiniző csajokhoz, nehogy aljas kukkolónak legyen megbélyegezve. Mosolyogtatóan édes dolog, nem? Mi pedig vissza is élünk vele. Az első három hétben hurcoltam magammal a telefonom minduntalan küzdve a kényszerrel, hogy SMS írásba kezdjek. Maradt helyette az a platform, ahol akkor is lát, ha nem akar. Hacsak nem egész nyáron telefon és internet nélkül létezett. És valahogy akartam is, hogy lásson. Lássa jól érzem magam. Sokat gondoltam akaratlanul is az elutazásom előtti éjszakára. Olyan volt, amilyennek egy rendező tervezné. Spontán, szenvedélyes és isteni. Reggel pedig tolvaj módra settenkedtem ki a lakásukból, magamon az illatával. Szívet tépően mesés látványt nyújtott az álmában is ajkain játszó kielégült arckifejezés. Mégis mennem kellett, mert ígéretet tettem. Minden alkalom után megfogadom, hogy több nem lesz, mert olyan édes érzésekből és vágyakból felépült csapda ez, melyből ki sem akarok szabadulni. Mégis még mindig titokban tartjuk, mintha valódi bűnt követnénk el ezáltal. Sokféleképp próbáltam már megmagyarázni őt magamnak. Keresni legalább egy alapos indokot, amit hangosan is ki lehet mondani, vagy csupán csendben beismerni, persze a dolgok azon nyilvánvalóságán túl, hogy egy teremnyi távolságból is képes vagyok reagálni a közelségére. Bensőm rezonál a hangjára, hallgatnám is akár éjjel, akár nappal.
Ahogy az lenni szokott Hamptonsban zárjuk a nyarat az egész családommal és a barátainkkal. Én azonban már egészen máshol járok gondolatban. Valahol messze, Anglia zöldellő dombjai között. Mindig megannyi a kérdés, hogy miért nem jövök mégis haza, ebben az országban is vannak kiváló egyetemek, de miért számítana a távolság? Állam vagy épp kontinens, évközben teljességgel mindegy. És akkor Mr. Szexi idegesítően bizsergető jelenlétét is nélkülöznöm kellene. Talán el is felejtene az első szemeszter végére, helyettem pedig más valakit bolondítana meg vérforraló tekintetével és csókolnivaló ajkaival. A telefon rezgése húz ki a gondolatok örvényéből. Fájóan nagyot dobban a szívem a név láttán. Ajkaim maguktól húzódnak mosolyra. Ezt szerettem volna nem? Hogy megkeressen. Kétlem, hogy csupán a szexhiány mozgatná ujjait, azt gyanúm szerint megoldotta az elmúlt hónapokban. Azonban a lényeg megtörtént. Szórakozottan válaszolok neki, hogy másfél óra maximum mire hazaérek. Felhúzom szemöldököm a hirtelen érkező második üzenetet látva. Nála. Alhasam összerándul. Semmi erotikus nincs ebben a pár szóban, mégis mintha tudnám mit jelent, mi van a hátterében. Nem kezdem ostoba visszakérdésekkel bombázni, hogy hiányoztam-e. Gonosz kis mosoly jelenik meg arcomon míg megírom a választ: Este a Blur-ben nyárzáró buli lesz. Találkozzunk ott. Elrakom a telefont és visszasietek a házba. Kicsit elhamarkodott ígéret volt, de szerencsére vásároltam már. Nem gondolta talán, hogy fáradtan fogok hozzá beesni csak úgy. Ez a privilégium nem része a mi kis működéseinknek. Persze előfordult már, hogy varázslatos módon a koliban találtam az ágyamban egy istentelen időpontban és azóta sem tudom, hogyan kivitelezte. Egyből kedvem támad a hazaútra. Végtére is alig pár nap és ismét utazni kell. A szüleim persze nem lepődnek meg túlzottan amikor bejelentem, hogy hazaindulok. Elmúltam 21, teljesítettem a velük való kötelező protokoll nyaralás napjait, így aztán mehetek a dolgomra. Elkérem apa kocsiját, túlságosan izgága vagyok, hogy kivárjam míg bárhogy máshogy visszaérek a városba. A vezetés legalább leköt.
Hazaérve gyors fürdőt veszek, a hajamat pedig egyszerűen átvasalom és legalább hússzor fésülöm át, hogy elégedetté tegyen. A ruhám pedig remélhetőleg legalább annyira kivált majd belőle pár elismerő tekintetet, mint amennyire szokott. Fekete magassarkút húzok, ajkaim pedig csupán szájfényt kapnak. Véletlen sem azért, mert Chris irtózik a rúzsoktól. Késznek ítélem magam és elindulok. Remélhetném ugyan, hogy nem lesz ismerős egy sem, de az az igazság, hogy lesz. Itthon vagyunk és távozókként nem adunk sokáig pletykaalapot. Egyébként sem friss ismeretség kettőnké.
A klubba érve köszönök, italt orzok magamnak és belekezdek a nyári élmények meghallgatásába. Egykori iskolatársam Nicky lelkesen sikongatja Chris nevét. Vállaim felett magam is hátrapillantok. Valóban itt van. És szomjazóként iszom magamba látványát. Most tűnik fel, hogy milyen iszonyatosan hosszú volt ez a nyár, mert azért akárhogy is nem vagyunk együtt, az év nagy részét együtt töltjük valamilyen formában. Kivéve a nyarakat. Azonban itthon én sem tehetek úgy, mint aki nem ismeri, így mosollyal fordulok felé. Mindenki üdvözli vagy kézfogással, vagy puszival és ebből én sem maradhatok ki. Belépek az aurájába, lágy csókot nyomva arcára, hogy füléhez hajolhassak.
- Micsoda öröm Christopher! Már azt hittük nélkülöznünk kell a társaságodat. Az elegáns késés női kiváltság tudhatnád. - nevetek fel halkan és némi küzdelem árán hátrébb lépek.
Biztatják, hogy igyon velünk, sőt rögtön hívjon is meg mindenkit és pótolja amivel lemaradt. Nem tudom hogyan dönt. Egyike vonzó tulajdonságainak, hogy mindig képes valamivel meglepni. Végül én magam indulok a pulthoz visszautasítva egy táncmeghívást. Vodka tonikot kérek, mint általában ha nem tudom eldönteni mit igyak. Belekortyolok a hideg italba, felpillantva rá.
- Hogy telt a nyarad? - kérdezem semleges hangon, bújtatva benne a kíváncsiságot és a vallomásom azon részét, hogy mekkora örömet okozott az összesen nyolc szavas írásos beszélgetésünk. Hogy reméltem láthatom még az egyetem előtt, saját környezetben, távol minden kíváncsi tekintettől. És szerettem volna rögtön a lakásukra rohanni, úgy ahogy voltam, megkérni, hogy hámozzon le rólam minden ruhadarabot és mutassa meg hiányoztam-e neki és ha igen, mennyire. Hogy adja nekem az egész éjszakát és a holnapi napját is. Töltsön fel energiája csodájával, lényének imádott esszenciájával. De semmit sem mondok. Úrinő nem könyörög szexért. Még csak az kellene. - Cigit? - nyújtom felé és noha tudom, hogy sportember ő meg tudja, hogy akkor dohányzom ha iszom, de miért ne.
Vissza az elejére Go down
avatar


Winster

Winster
Csatlakozott : 2017. Sep. 10.
Posztok száma : 5
Motto : I can be nice only 1 person a day. And today isn't your day Age : 21 Titulus : Mr. Szexi Foglalkozás : Tanuló Play by : Ben Dahlhaus
Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Summer is over - Chris & Shenna   2017-09-13, 5:39 pm

Bár a nap sugarai még mindig meleget árasztanak magukból, de levegőben mégis érezni lehet a nyár végét és az ősz közeledtét. A levegő fülledt és  páratartalma hirtelen megemelkedett. Magam sem tudom, hogy milyen érzésekkel tölt el a tudat, hogy hamarosan vissza kell utazni Angliába, hogy újra az egyetemisták életét éljem. Egyik részem hiányolja az angol levegőt, az embereket, a sportot, versenyeket...és persze Őt. A másik felem viszont maradna ott ahol van, nem foglalkozva a jövőjével, a rá váró feladatokkal, kizárná a külvilágot és folyamatosan csak szórakozna. Ez a felelőtlenebb énem, aki néha szeretne a felszínre törni és kitombolni magát. Én pedig meg is adtam neki a lehetőséget, az a nyár nem szólt másról csak a fékezhetetlen bulikról, csajozásról és természetesen a tengerpartról. Nem mondanám, hogy túlságosan jól éreztem magam, nem ez volt a legjobb nyár az életemben. Különösképpen azért, mert folyton hiányérzetem volt. Hiányzott valaki, nem telte el úgy nap, hogy nem bámultam a közösségi oldalakat, de az egyáltalán nem tudta pótolni hiányát. Nem akarok így érezni, nem akarom ezt a különös játékát az agyamnak, azt akarom, hogy minden olyan legyen mint azelőtt, hogy megismertem. Túlságosan sebezhetőnek és gyengének érzem magam minden alkalommal amikor a közelemben van és az nem jó, nagyon nem jó. Nem akarok senki céltáblája lenni, én vadásznak születtem.
Minden nap felidéztem magamban az utolsó éjszakát amit együtt töltöttünk. Pont olyan volt amilyennek lennie kellett, szenvedélyes, vad és mai napig beleremegek ha visszagondolok rá. Testem vágyakozik az érintése után, mindent képes lennék odaadni azért, hogy újra átöleljen és testének ízét érezhessem nyelvem hegyén. Kereshettem volna. Számon kérhettem volna rajta, amiért köszönés nélkül hagyott hátra, megkérdezhettem volna hogy telik a nyara, érdeklődhettem volna, de nem tettem. Egy kósza üzenetet sem küldtem neki egész idő alatt, helyette inkább másokkal próbáltam meg kitörölni a fejemből. A nőcskék jöttek-mentek az ágyamban, de egyik sem tudta megadni nekem mindazt amire vágytam, egyikük sem tért vissza kétszer. Gondolataimat és szívem hívását a női keblek között próbáltam feledni, ideig-óráig működött is a dolog, de ahogy a mámor elszállt, a vér pedig visszapumpálódott a fejembe akaratlanul is visszakúszott gondolataimba. Ilyenkor nem maradt más választásom, mint felkeresni a haverokat, leinni magam és becserkészni egy újabb őzikét, aki legalább megközelíti azt a szépséget, eleganciát és tüzet amihez hozzászoktam. Ígéretet tettem magamnak és férfiúi büszkeségemnek, hogy nem fogom keresni őt. Megvárom amíg a hiányom majd felemészti őt és magától rohan a karjaimba. De...nem tartottam be az ígéretem. Útban az uszoda felé, ujjaim szinte maguktól pötyögik neki az SMS-t. Fel is hívhattam volna, de egyrészt így gyorsabb és sokkal könnyebb nekem. Nem is tudom mire vártam,  vagy mit reméltem, abban sem vagyok biztos, hogy még Amerikában van, de muszáj volt elküldenem neki ezt az üzenetet. Vágyom rá és nem akarok még egy éjszakát magányosan vágy ismeretlen kurvák mellett elfecsérelni. Őt akarom. Azt hittem kissé lelkesebb lesz, hogy meghívásomra azonnal igent mondd és rohan, hogy szenvedélyesen forrjunk össze egymás karjaiban. Ehelyett viszont valami ostoba nyárzáró partira hív. Gondolkodom néhány pillanatig mielőtt válaszolnék, majd elküldöm neki a válaszom. Rendben
A telefonom bezárom a szekrényembe, majd elindulok a medencék felé, hogy megmozgathassam végre magam és legfőképpen azért, hogy eltereljem a gondolataimat az előttem álló estéről. Néhány kör után, felhúzom magam a medence szélén, hogy megtörölközhessek, majd öltözés után azonnal vissza is indultam a lakáshoz. Anyám valamilyen idióta értekezleten van, mint mindig, apa pedig golf mérkőzésen. Ha jól rémlik.
Gyors zuhanyzást követően máris a megfelelő öltözet után kutakodom a szekrényem mélyében. Nem akarok túlságosan kiöltözni, de azért szeretném, ha jól néznék ki. Elvégre le akarok nyűgüzni ma este valakit. Végül a klasszikus kombináció mellett döntöttem.
A taxi dugóba keveredett, utálom ezeket a kibaszott forgalmas utcákat, idegesen dobolok lábaimmal a hátsó ülésen. Késni fogok, pedig én utálok késni.
Miután valahogy megérkezünk a szórakozóhely elé, kifizetem a fuvart és máris nyakamba veszem a helyszínt, hogy megtaláljam azt aki miatt itt vagyok, aki miatt képes voltam dugóban dekkolni több mint fél órát, és akinek szépsége a terem másik végéből is sugárzik felém. Végigjáratom rajta tekintetem és elismerően biccentek, bár nem tudom, hogy ő ezt mennyire láthatja a fények játéka miatt. Széles mosollyal az arcomon üdvözlök mindenkit, kit kézfogással, kit pedig öleléssel és puszival. Közelebb lép hozzám. Átkarolom a derekát és illata megrészegít, viszonozom a puszit, bőrének érintése szikrákat lobbant bennem.
- Legalább itt vagyok, nem igaz? mit számít az a kis késés. Teszem hozzá gondolatban. Testem automatikusan indul utána a pult irányába, ha már késtem az a legkevesebb, hogy mindenkinek fizetek egy kört. A kérésekkel a fejemben, és csípőmozgásának az előteremben követem őt, szinte hozzá tapadva. Kérem az italokat. Magamnak egy dupla whikeyt, jéggel. Újra végignézek rajta, tetszik amit látok, de nem mondom ki. Nem kellenek az üres szavak, a pillantásom valószínűleg úgyis mindent elárul.
- Egyhangúan. Korántsem olyan jól mint neked. utalok finom arra, hogy igen, bizony követtem őt, és amit megosztott a világgal arról én sem maradtam le. Közelebb hajolok hozzá, hogy a távolság még jobban megszűnjön közöttünk. Szavaim bennragadnak, nem tudom mit mondhatnék, inkább csak élvezem közelségét és részegítő illatát. A felém nyújtott cigarettára felhúzom a szemöldököm és megcsóválom a fejem.
- Nem. És neked sem kellene. mondom neki a lehető legszigorúbb hangnem amit ebben a pillanatban elő tudtam varázsolni.
- Hiányoztam? kérdezem meg még egy korty ital után majd folytatom. - Még meg sem csókoltál.

Vissza az elejére Go down
avatar


Lovell

Lovell
Csatlakozott : 2017. Sep. 10.
Posztok száma : 5
Motto : Mottó helye Age : 21 Foglalkozás : tanuló Play by : Carmella Rose
Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Summer is over - Chris & Shenna   2017-09-15, 5:51 pm

Egy átlagos kapcsolatban, a reptéren várt volna. Vagy megleptem volna és én várom őt otthon, hogy belekezdjünk a milyen régen nem láttalak terápiába. Minden sejtem, zsigerem feszül érte, a gondolatért, hogy karjaiba zárjon és érezhessem ajkait az enyémeken. Hogy megérintsen, a fülembe mormogjon az izgatóan szexi hangján. Azt akarom hallani, hogy hiányoztam neki és kíván. A szenvedélyét akarom. Hogy húzza le a bugyimat. Nem vagyok normális. Pedig megígértem, hogy befejezem. Nem fogok a rendelkezésére állni. Nem, amíg bárki más is jó neki. Tisztában vagyok azzal, hogy kelendő. Hogy sok csaj szaladgál körülötte vagy épp élvezi a társaságát de önző mód azt akarom, hogy őket csak nézze, de engem lásson. Hogy alattomos gondolatként ott fészkeljek a fejében akármelyikhez is nyúl hozzá, hasonlítsa csak őket össze velem. Azzal, amit velem megél. És sajnálja, hogy nem én vagyok ott. De a miénk nem átlagos kapcsolat. Ha már itt tartunk nem is vagyunk kapcsolatban és odaát Angliában az sem igazán nyilvános, hogy mit művelünk ha kettesben maradunk. Eldöntöttem, hogy nyáron nem keresem. Nem hívom le Hamptonsba sem, nem lesz szex a tengerparton. Nem fogunk kézenfogva sétálni a naplementében. Nem. Szusszanás kellett, levegő, hogy ez a hatás ami a közelében folyton maga alá temet, kicsit halványuljon. Tisztában voltam vele, hogy valószínűleg hasonló megfontolásból nem fog felhívni. Pedig megtalálhatott volna olyan nagyon könnyedén és lehetett volna az egész nyarunk magányban eltöltött végtelen testiség, de nem így történt. A két hónap pedig eltelt. És noha flörtöltem, randevúztam, letudtam a kis semmis nyári kalandokat, éjszakánként egy arc kúszott mindig vissza elmémbe, akinek sziluettje és hangja egyaránt elbűvölt, csiholta a vágyakat, hogy aztán szétzilált ágyneműben ébredjek, fájó és üres sajgással, mert álomképpel szeretkeztem.
Két hónap szünet. Azt akartam, hogy figyeljen legalább online, gondoljon rám. Tudom, ez nem racionális és nem egy helyes irányú gondolkodás, de valamivel fel akartam hívni a figyelmét. Értékel fürdőruhában, így aztán nem spóroltam a képekkel. A többiek szavai pedig nem érdekeltek. Ő azonban nem reagált. Hisz nem olyan. Intim kettesben élvezhetem a figyelmét maximálisan, erre sosincs panaszom. Soha nem is volt. A tartást azonban mi sem bizonyítja ékesebben annál, hogy nem rohantam a karjaiba rögtön. Sőt, invitáltam rengeteg ember közé, magam sem tudom miért. Egy pillanatra elvakított, hogy ennyi ember között elnyomott vágyaim is biztonságban maradhatnak. Mégis várom, hogy megérkezzen. Be akarom inni látványát, érezni akarom az illatát. Normális keretek között persze. Viselkednem kell.
Megingok mikor meglátom. Lelassul az idő, a másodpercek nekem kedveznek, mert minden lépését végig tudom nézni, büntetlenül. Nem is vágok sem meglepett arcot, sem mást. Én hívtam ide. És beállok a sorba puszit adni, köszönteni. Kihasználva a pillanat mindenét, hogy büntetlenül és szabadon tehetem meg, hogy érintkezem vele. Így. Szabadon. Tenyere ugyan nem csupasz bőrömet érinti, mégis átmelegít. Ajkai ártatlannak hatnak arcomon, de egy kósza pillanatra mégis le kell hunynom szemeimet az érzéstől. Szeretném ha nem érne véget. Ha itt és most befagyna az idő és nem menne tovább. Az ital azonban olyan szükséglet, hogy muszáj. Bátorságot ad és még boldoggá is tesz mindenkit. Tudom, hogy mögöttem jön. Érzem a közelségét. Testének melegét. Protokoll kérdést teszek fel, de sokkal több mögötte a kimondatlan. Nem akarok belegondolni a női hadba, akiket körbeudvarolt.  Mosollyal ajkaimon mérem végig. Eszerint betaláltak a képek.
- Tudod, hogy van ez. - pillantok rá újra a vodka-tonikom mellől - A nyár a szórakozásé. Nagy egyhangúságodban azért gondolom nem a négy fal között szenvedtél egyedül.. - ajkaimon ugyanúgy ott a mosoly, de kicsit megbánom, hogy nem hívtam le legalább Hamptonsba. Bár nehéz csak figyelni őt, de nem vele lenni. Mással látni meg még inkább az. De ilyen az, ha nem vagy valakivel kapcsolatban. A szigorú hangnem hallatán kérdőn felvonom a tekintetem. Nem gondoltam reálisan végig, hogy sportember lévén megveti az ilyesmit. Nekem sem kellene, de pótcselekvés. Főleg bulikban.
- Még sosem szóltál a cigi miatt. - dobom vissza a dobozt a táskámba, a meggyújtatlan szálamat ujjaim között sodorgatva.
Szavait hallva tekintetem rögtön ajkaira siklik. Azonban a kérdés és az állítás kicsit sokkba tesz. Kikiabálnám, hogy de igen, hiányoztál és más vágyam sincs, mint két napig csókolni. De nem ilyen egyszerű a dolog, vagyis én nem vagyok ilyen egyszerű. Közelebb lépek hozzá, ahogy ő is tette, így jóformán tényleg csupán csak leheletnyi a távolság.
- Meglehet, hogy gondoltam rád olykor. - nedvesítem meg ajkaimat - Csók? Ó, kedvesem hát mióta is üdvözöllek én azzal? - hangom átmegy incselkedőbe és felülök a bárszékre. Lábaimat keresztbe rakom. Ugyan vettem fel bugyit, de nem mutogatnám akárkinek ha nem muszáj. Belekortyolok az italomba, bár nem is érdekel mi van a pohárban. Ő érdekel. De ez egy másik kérdés.
- Meglepődtem az sms-en ma reggel. - ismerem el - Hiányzott a..társaságom netán? - kérdezem édesen kedves hangon - Mert elég egyértelmű ajánlatot tartalmaztak a szavaid.
És kimondanám, szeretném kimondani, hogy örültem neki. És igent akarok mondani. Minden pólusom és porcikám igent mond neki, kivéve a konok agyamat. Az bezzeg tiltakozik. Lerakom a cigit. A feddő hangnem valamiért tőle hatásos. Ujjaimmal megcirógatom kézfejét. - Nem gyújtok rá. De táncba kell vinned. Az a minimum. És ha jól emlékszem a suliban meg is ígértél valami ilyesmit. - váltok át játékosba.
Vissza az elejére Go down

Sponsored content




TémanyitásTárgy: Re: Summer is over - Chris & Shenna   

Vissza az elejére Go down
 
Summer is over - Chris & Shenna
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Summer Camp
» Kate and Chris - száguldás

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Abbey Mount School :: Get more adventure :: Távol a világban :: Amerika-
Ugrás: