HomeHome  WidgetsWidgets  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Share | 
 

 
Everett & Summers

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
avatar


Dunant

Dunant
Csatlakozott : 2012. Aug. 21.
Posztok száma : 71
Motto : Be young, be dope, be proud Like an American. Age : 24 Titulus : she's a silver lining, lone ranger riding through an open space Foglalkozás : diák Play by : Nina Dobrev
Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Everett & Summers   2017-09-14, 7:22 pm

take me where the wild things are

Remélem, a recepciónál nem azért néznek rám furán, hogy nem abortuszra akarok időpontok, nem akarok gyógyszereket felíratni és még csak pszichológus sem kell, hanem az iskola által meghirdetett Amazonas-menti út miatt muszáj beoltatnom magam pár finomság ellen (már ami ellen lehet), mert megint összekevernek a testvéremmel. Tudjátok, Dél-Amerika akkor válik ellenállhatatlanul vonzóvá, amikor kilátásba kerül, hogy Stanley a dzsungelbe aztán tutira nem fog követni, és talán egy nap alatt el tudom mondani minden iskolatársamnak, hogy én nem ő vagyok, hovatovább rettentően kevés dologban hasonlítunk. (Mondanám, hogy semmiben, de sajnos és szerencsére annyira nem ismerem, hogy ezt magabiztosan kijelenthessem.) Az ember azt hinné, ennyi idő alatt már mindenki túltette magát a jelenlétemen, de mióta Angliába jöttem, kimondott pech-szériám van. Eszeveszetten vágyakozom Amerikába. Oké, hogy az Amazonas nem épp az USA, de voltaképpen bármi megteszi, ami innen kellőképp messze van.
És bármi megteszi, ami nem csak izgalmas, de még jó célt is szolgál. Szeretem az ilyesmit. Nem csak arról van szó, hogy jónak, és hasznosnak érzem magam tőle, hanem arról, hogy őszintén remélem, tudunk segíteni. Egy kicsit, tényleg, csak egy kicsit jobb hellyé tenni a világot. Fú. El ne felejtsem bevinni a szervizbe a gépemet is, hogy garantáltan ne hagyjon cserben, és dokumentálhassam az utunkat. És még millió egyéb dolgom is van, mielőtt feltehetném magam a repülőre, kezdve azzal, hogy beoltatni muszáj magad időben, mert egy csomó oltásnak eltart egy ideig, míg kifejti a hatását. Vagy valami ilyesmit olvastam. Annyira azért nem ástam bele magam a témába, ha már a suli van olyan felkészült, hogy nem nekem kell kitalálni mi-minden ellen kéne védőoltás, meg még keressek is valakit, aki azt mind beadja, hanem minden háznál van. Ez azért eléggé tetszik.
- Nincs benn senki, menjen csak.
Tájékoztat végül némi meghökkenés után a nő a recepción, én meg jól nevelten megköszönöm, és bekopogok az orvosi ügyeletre - Helló? A védőoltások miatt jöttem.



(lenyúlod, letöröm a kezed<3)
Vissza az elejére Go down
avatar


Városlakók

Városlakók
Csatlakozott : 2017. Sep. 12.
Posztok száma : 7
Motto : Mottó helye Age : 31 Foglalkozás : mentőtiszt Play by : Christopher Charles Wood
Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Everett & Summers   2017-09-15, 12:00 am


Nem számítottam arra, hogy a tervezett-nem-tervezett Hálaadás előtt még látogatást teszek a kontinensen, ahonnan származom. Alapvetően nem készültem rá, gyakorlatilag, meg ember tervez… ugyebár, ahogy a mondás tartja. A lényeg, hogy végül úgy alakult, én is utazom a diákokkal – plusz pénz és nem mutat rosszul később az önéletrajzomban sem –, mielőtt azonban még bárki, bárhová menne, szükség van annak a lehetőségét megadni, hogy egy több szempontból is súlyos, fertőző betegségek gócpontjaként tekintendő területre menetelhez oltásokat biztosítson az egyetem. Az egyik ilyen napot pedig nekem sikerült megnyerni azon egyetlen alkalmak egyikén, amikor hetente egyszer itt vagyok. Nem nagyon bánom, szó sincs róla, legalább most nem kotont vagy terhességi tesztet kell osztogassak, esetleg rosszabb esetben gyomrot mosni vagy ehhez hasonló nyalánkságokat.
A vakcinák és a gyógyszerek ott sorakoznak a szekrényben, annak, aki kéri. Csupán csak jeleznie kell, meg beleegyező nyilatkozatot aláírnia, aztán mehet a menet, már ami a felkészülés ezen részét képezi. A többi nem rajtam múlik természetesen.
A munkából se máskor, sem pedig most nem kések. Időben érkezem, ahogy mindig. Nem hordok fehér köpenyt – meg semmilyent se –, mert nem vagyok doki, csak egy szimpla sötétkék, kórházi dolgozók számára biztosított nadrág-felső párosba bújok át még az oltások megkezdésének időpontja előtt. Arról fogalmam sincs, hogy mennyire lesz nagy vagy éppen kicsi a forgalom, de jobb mindenre előre felkészülni a lehetséges tennivalókon túl lelkiekben is, pláne, ha megint csak kábé malmozás fog jutni osztályrészül. Nem mintha mondjuk bánnám azokat a napokat, amikor semmittevéssel telik a nyolc órás munkaidő. A hallgatónak, diákoknak szerencsés, én meg maximum még egy napot henyélhettem át fizetésért. Ez azért még nem a világvége…
A kopogásra felfigyelve azonban hamar leesik a tantusz, ma már egészen biztosan nem csak a magam társaságát kergethetem, meg a recepción ülő Jennyét, akit általában akkor sikerül megtalálnom, amikor végképp eluntam a saját fejemet a semmittevések kellős közepén. Azt nem tudom, hogy ő mennyire van oda a dologért, de részemről egészen kellemesnek számít az időtöltés, főleg, hogy annál kevesebb a malmozással eltölthető percek vánszorgásának ideje.
- Szabad! – szólok ki, bátran lépjen csak be az, aki bebocsátást szeretne és elpakolom a kicsit sem érdekes vagy izgalmas napilapot, amit eddig sikerült bújjak, elűzendő az unatkozást. A megkezdett kávé viszont még ott figyel az asztal kellős közepén, szomorúan árválkodva.
- Kerülj csak beljebb és foglalj helyet kérlek. – intek a fejemmel a belépőnek és csak azért nem magázódóm, mert az angol nyelv alapból nem ismeri ezt a formát, felemelkedve a székemből és széles ívben mutatok a szemben lévő ülőalkalmatosságra, hogy tegye csak le magát a kisasszony. Mármint feltételezem, hogy kisasszony..
- Az Amazonas-kirándulás kapcsán, igaz? – noh, azért nem árt ezt is tisztázni rögtön az elején, láttam én már karón varjút, hogy úgy mondjam és a legérthetőbb és -tisztább helyzetekben is volt, akinek sikerült azért eltévedni vagy másként értelmezni az egyértelműt. Ha megkapom a rábólintás verbális vagy non-verbális formájának egyikét, akkor már le is győztük az első akadályt.
- Mielőtt még belefognánk, lenne egy rakat kérdésem. - na nem önszórakoztatásképpen, hanem, mert muszáj, ennek következményeként pedig kiszedek a fiók mélyéről egy részletes kérdőívet, amire, ha felkészült, akkor neki is foghatunk annak, amiért elvileg jött.

Vissza az elejére Go down
avatar


Dunant

Dunant
Csatlakozott : 2012. Aug. 21.
Posztok száma : 71
Motto : Be young, be dope, be proud Like an American. Age : 24 Titulus : she's a silver lining, lone ranger riding through an open space Foglalkozás : diák Play by : Nina Dobrev
Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Everett & Summers   2017-09-16, 5:41 pm

take me where the wild things are

Az invitálásra természetesen azonnal beljebb kerülök, hogy ott közöljem jelenlétem okát. Nem lepne mondjuk meg, ha én lennék az a stréber, aki elsőként keveredik ide a jelentkezők közül, de hát épp elmaradt az egyik szemináriumom, úgyhogy keresve sem találhattam jobb alkalmat. Így gyorsan letudom a dolgot, egy gonddal kevesebb, ráadásul itt vagyok az ügyelet viszonylag korai óráiban, szóval nem kell a váróban nyomorognom egy csomó arról panaszkodó diáktársammal, hogy nyomorgva kell várakozniuk. Brr. És ráadásként még nem kell direkt kitalálnom valami időpontot, ami alatt valami mást kellene csinálnom, vagyis ez egy igazi win-win helyzet. Azt leszámítva persze, hogy oltásokat fogok kapni, de hát a nagy lányokat ez annyira nem zavarja - nem is arról van szó, hogy zavar, az ilyesmi nem fáj különösebben, de azért nem hiszem, hogy sok embert töltene el lelkesedésekkel a tűk látványa, meg érintése. Ez afféle... szükséges rossz.
- Köszi - biccentek a férfinak (orvosnak, ápolónak? Hát, ember legyen a talpán, aki elsőre be tudja lőni a különbséget. És hiába mondanám, hogy orvosnak kicsit fiatalnak tűnik, az egyetemen pont tudja az ember, hogy mindenki kezdi valahol.), és helyet is foglalok, mert azért bizonyára senki sem várhatja el tőlem, hogy álljam végig, amíg talán háromszor is karon (remélem karon...?) szúrnak. Eddig tökre nem voltam ideges, és nem is konkrétan az oltások aggasztanak, de valahogy mindig kicsit frusztrált leszek, ha orvosi rendelőben vagyok. Még akkor is, ha nincs semmi bajom, valahogy a közegtől gyakorlatilag máris betegnek érzi magát az ember. Elég szar dolog.
- Igen-igen, amiatt. Hány oltást is jelent ez pontosan...? - kérdezem is rögtön, míg a táskámat az ölembe húzom, és összekulcsolt kezeimet arra támasztom, míg mérsékelten kényelmesen hátradőlök. Csak a miheztartás végett... szeretem tudni, mikor, mire számítsak egyébként. Például annak kapcsán is, hogy mit és mennyit takar az a "rakat" kérdés, mely kifejezés hallatán egy kicsit elcsodálkozom, de nem mondom, hogy jó, oké, köszi, akkor én meggondoltam magam, és inkább megyek. Elvégre most tényleg ráérek, hát akkor essünk túl azon, amin túl kell esni - Ühm, oké, figyelek - biztosítom róla épp csak egy pillanatnyi csend után.



(lenyúlod, letöröm a kezed<3)
Vissza az elejére Go down

Ajánlott tartalom




TémanyitásTárgy: Re: Everett & Summers   

Vissza az elejére Go down
 
Everett & Summers
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Abbey Mount School :: Welcome to Abbey Mount :: Földszint-
Ugrás: