HomeHome  WidgetsWidgets  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Share | 
 

 
Ash & Rule

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
avatar


Winster

Winster
Csatlakozott : 2017. Sep. 10.
Posztok száma : 14
Motto : Saját démonaink leküzdése a legnehezebb, s kiállni ellenük, ahhoz kell igazán nagy bátorság Age : 28 Titulus : Handsome Aweseom Boy Foglalkozás : Winsteres Diák Play by : Channing Tatum
Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Ash & Rule   2017-09-27, 10:09 pm


Muszáj kitörniük,
még akkor is, ha az,
ami a korlátok túloldalán várja őket,
egyszerre ijesztő és ismeretlen.
Ash & Rule




N
ézzük csak, itt állok a Kinsley ház előtt, az új autómnak dőlve, apám üzleti partnerének lányát viszem a bálra. Az hagyján, hogy fiatalabb nálam, de ha elmúlt huszonegy, már nem érdekelt. Szmokingban, csokornyakkendővel, és egy nevetséges rózsaszín zsebkendővel az öltönyöm zsebében ácsorogtam. Igen, ezt Lindsay miatt van, hajlandó voltam belemenni, de nem igazán füllött a fogam ehhez a kiegészítőhőz, ehhez a színhez inkább. Tipikus politikus asszony, a hátam is borsódzik tőle. Én nem ebbe a világba születtem, pontosabban nem ebbe kellett volna, jól ellettem volna egy egyszerű gettó srác szerepében is, de nem. Nekem a nagyszerű és méltán híres, hírhedt Archer fiának kellett lennem. Hurrá! Az órámra pillantottam, késik. Negyed órája. Az ujjaim lefagytak, így beszálltam a kocsimba, és beindítottam a fűtést, nem érdekelt, hogy abban a pillanatban lépett ki az ajtón. Az, hogy mi ketten együtt megyünk a bálra, csak a szüleink miatt van, gyanítom ő is mással ment volna, de ő az a fajta szabály szerető lány, aki minden áron teljesíti a szülei parancsát. Pech. Bedugtam a pendrájvomat a műszerfalba és elkezdtem a számok között szörfölni, ütős rapnél álltam meg, szinte a basszustól majd kiestek az ablakok, amikor kopogásra lettem figyelmes, lehalkítottam a zenét, és még mindig doboltam a lábammal az ütemet. Lindsay volt, felvontam a szemöldököm, abban a borzalmas rózsaszín estélyiben volt, amihez ragaszkodott. Amikor nyilvánvalóvá vált, hogy mi együtt megyünk, akkor három féle színű kendőt küldött, és közölte, hogy majd a bál napján eldönti, hogy melyiket tűzzem a szmokingomba. Fenomenális.
A bál, valamiféle angol ünneppel kapcsolódott össze, nem igazán vettem a fáradtságot, hogy megjegyezzem, örültem, hogy nem esik, amikor át kellett kísérnem a pergolák alatt Lindsayt, és megálltunk a fotós előtt egy villantás erejéig. Körbenéztem. Ismerős arcokat kerestem. Egy szót sem szóltunk a partneremmel, még az jatót sem nyitottam ki neki, amikor beszállt abba, ki már elébe mentem a dolgoknak ,és elővettem az udvarias oldalamat.
Nem szorítottam magamhoz, csak amennyire szükséges volt, és az illedelmes határon pihent a tenyerem is a derekánál. Egyébként nem lehetett oka a panaszra, kellemes idomok, és szupermodell test, inkább a Lovell házba kellett volna kerülnie, az öltözködéséből ítélve. Mindegy is.
Nem táncoltam, nem óhajtottam táncolni, még a társas táncokat sem, így szabad utat engedtem Lindsaynek, hátha akad más aki lekéri. Én elvonultam a többi Winsteres srác közé, némelyik elkezdett ivós versenyt játszani, azokat otthagytam.
Egy ponton elegem lett az egész bájolgásból, és kimentem a tornateremből, hogy friss levegőt szívjak, jó ideig csak a testőrömmel beszélgettem, foci meccsekről, arról, hogy mit volna jó most csinálni, amikor végre visszamentem a melegbe. Nem akartam hogy bármelyikünk is megfagyjon. Amikor visszaérkeztem a bálba, javában folyt a kultúráltabb társalgás, igen, ez most nem az igyuk le magunkat a sárga földig, hanem tényleg valami komolyabb angol háttér esemény, vagy jótékonysági bál? Nem is érdekelt igazán, csak jövök, mert apám még így is megszorongatna, hogy nem teszem az Archerek kötelességét, és nem képviseltetem magam fontos eseményeken.
Miközben vissza igyekeztem, vállal levettem véletlenül egy nyurga srácot, kis híján elesett, de még utána kaptam, aztán elmorogtam egy bocs’-ot gyorsan, és tovább indultam. A partneremet kerestem, hogy közöljem vele, én haza indulnék, több időt nem szánok itt tölteni.


Zene:Dangerous Megjegyzés: Ne gyere nekem! Wink gondolkozik  Öltözék:



What do you want? To live, to walk on my own

Vissza az elejére Go down
avatar


Mather

Mather
Csatlakozott : 2012. Jun. 06.
Posztok száma : 171
Motto : we are the diamonds that choose to stay coal Titulus : vulgar picture Foglalkozás : ügyeletes fogtündér vagyok Play by : Oliver Sykes
Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Ash & Rule   2017-10-06, 9:56 pm

A „mittomén”, amit valaki az imént a kezembe nyomott, olyan elemi erővel perzselte végig a nyelőcsövem, ahogy arra számíthattam volna azok után, hogy az „ez mi a faszom?” kérdésemre senki nem tudott választ adni azon túl, hogy „mittomén”. Lényegében mindegy is volt, én legtöbbször csak szó nélkül ittam, amit a kezembe adtak, gazdaságos ember lévén és piát nem öntjük ki alapon hát lehúztam azt a gagyi flaskába rejtett szörnyűséget is, ami valószínűleg az összes Mather házban fellelhető tömény szesz keveréke lehetett az elsősök könnyeivel hígítva.
Először kedves ismerősként köszöntöttem az érzést, ahogy a színtiszta alkohol végigmarja a torkom, ám az átlagosnál is undorítóbb keverék most valahogy soknak bizonyult, alig ért le a folyadék, egy gyors kanyart véve már fordult is visszafelé, nekem pedig minden erőmre szükségem volt, hogy ne hányjam el magam tőle.
- Baszki, haver, jól vagy? – valaki megveregette párszor a hátam, amitől nekem kedvem lett volna az arcával tenni ugyanezt, de olyan erővel szorult össze a fogsorom, hogy egy sértő inzultálás sem tudott kicsúszni a számon azzal kapcsolatosan, hogy mégis milyen kibaszott idióta barom ver hátba valakit, aki épp készül hányni.
Szavak helyett inkább hátralendítettem a jobb kezem, míg a ballal szüntelenül markoltam a férfimosdó hozzám legközelebbi mosdókagylójának piszkos, fehér kerámia szélét, ami a legbiztosabb pontja volt az életemnek jelen pillanatban. Párszor megmozgattam az ujjaimat, és szerencsére valaki egyből vette is a lapot, hallottam, ahogy még egy utolsót slukkol a cigijéből, majd engedelmesen a kezembe nyomja.
A füst megtöltötte a tüdőmet, én pedig fogva tartottam egészen addig, amíg a hányinger is szűnni kezdett, majd egy nagy sóhaj kíséretében a plafon felé fújtam az összeset. Nem volt valami erős anyag, szinte biztos voltam benne, hogy több dohány, mint fű került a papírba, mikor tekerték, de most mégis igazán hálás voltam a sűrű, halványszürkés füstnek, ami az egyetlen szórakoztató dolog volt jelenleg az estémben. Lényegében csak ezért vettem tiszta ruhát.
Soha nem kötöttek le úgy igazán az iskolai programok, nekem aztán tetves mindegy volt, hogy jótékonyság vagy magamutogatás, én mindegyikre csak azért érkeztem, hogy keresztbe álljanak a szemeim és elbasszam mindenki mókáját, mert egy ilyen gyarló emberi lény vagyok, és titkon találtam valami megnyugtatót abban, ha nem csak nekem szar, hanem másoknak is.
- Ash, szerintem menj ki kicsit. Inkább az udvaron csandázz, mit itt. – érkezett egy újabb baráti jó tanács a hátam mögül, és biztos voltam benne, ha ezt egy újabb hátba veregetés követi majd, akkor orrok fognak törni, végül csak morogva elengedtem a mosdókagyló szélét, és eleget téve a barátaim kérésének, kiszenvedtem magam a folyosóra.
A pupilláim időközben valószínűleg porcelántányér méretűre kerekedhettek, de nem igazán volt számottevő a változás, mert a látásom már a harmadik feles után kezdett életlenedni, mostanra meg már csak kuszán kavargó foltok bukkantak fel a látóteremben ott, ahol normális esetben éles alakoknak kellett volna kirajzolódni.
Botladozó lépteim útközben beleakadnak valakibe, egy határozottan izmos váll taszít rajtam egyet, majd a hozzá tartozó karok egyike azonnal megpróbálja függőlegesbe korrigálni a testem, amit nekem egyedül már igazán nem sikerül teljesítenem.
- Hé! - morgok rá a nagydarabra morcosan – Húzd összébb magad, ha már ekkora vagy, te fasz.
Csökött kis agyam persze még véletlenül sem kapcsol időben, sőt, egyáltalán semmi helyzetfelismerés nincs a birtokomban részegen, más esetben egész biztos nem kezdek el szájalni valakivel, aki épp most mentett meg attól, hogy végigzuhanjak a padlón. Köszi helyett mégis csak gyermeteg inzultálásra futja, meg egy morcosan összevont szemöldökre, aztán vagy beéri ennyivel, vagy nem, hol a faszba érdekel már ez engem.



571 x whiskey fever x végtelenül tahó leszek végig, bocsi előre is :"D  


Vissza az elejére Go down
 
Ash & Rule
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Abbey Mount School :: Get more adventure :: A múlt-
Ugrás: