HomeHome  WidgetsWidgets  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Share | 
 

 
Kiara Nolan

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
avatar


Elliott

Elliott
Csatlakozott : 2017. Sep. 28.
Posztok száma : 3
Motto : Mottó helye Foglalkozás : diák Play by : Arizona Muse
Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Kiara Nolan   2017-09-30, 7:00 pm

Kiara Nolan

Vigyél haza!

Az eső pont olyan intenzitással esett, ami nem volt a legkedvezőbb abban az esetben, ha az ember lánya igazán fontos találkozásra készült. Legalább is Kiara pontosan így gondolta. Vacogva húzta össze magán a piros színű, vékony kis blézerét, majd miután abszolút esélytelennek tűnt győzelme az időjárással szemben, pukkadva eresztette le a feje felé tartott újságot, ami már jó ideje semmit sem ért. A lapok szinte szétmállottak az ujjai között, haja pedig csapzottan tapadt a homlokához. Nem szerette az angol időjárást, még akkor se ha mindig is itt lakott. Hiába tudta ugyanis, hogy egy igazi, vérbeli angol nem indul neki - soha, sehova, semmilyen körülmények között, - esernyő nélkül, neki most ennél minden gondja jóval nagyobb volt. És különben is idővel úgyis megszárad mindene, az már más kérdés, hogy vajon átvészeli - e az elkövetkezendő napokat megfázás és takony nélkül. Nem ismerte a környéket, soha nem járt erre. Sőt igazából nem is hagyhatta el túl sűrűn a falakat, most is csak azért engedték el, mert egyrészről betartott minden szabályt, és mert egyértelműen arra törekedett, hogy túlélje az életnek nevezett színdarabot, és mert próbálta a legjobbat kihozni a helyzetéből. A leckéit idejében megírta, sokat olvasott, foglalkozott a kisebbekkel és a többiekkel ellentétben benne meg lehetett bízni. Pedig ha tudták volna, hogy jelenleg nem épp olyan dologra készül, ami megfelel a szabályoknak! Lakat alatt őrizték volna, és elzárták volna a külvilágtól minden eszközzel!
Három napjába telt kinyomozni a férfi lakcímét. Egy napba, hogy rá tudjon arra keresni, és agyába rögzítse az útvonalat. Ettől függetlenül persze egy apró fecnire felvéste a pontos címet, azonban London még mindig nagy város volt, túlontúl nagy egy tizennégy éves lánynak. Mikor a szülei még éltek, soha nem járkálhatott egyedül, maximum a környékükön, vagy éppen a suliba mehetett el busszal, de messzebb nem. Nem ismerte a várost, az autóval történő utazásai során pedig mindig lelkesen bámulta a hullámzó embertömeget a szép, vagy épp lepukkant házak sokszínűségét. Elveszettnek érezte magát, hiszen nem volt senki aki a pártfogásába vette volna, kiszakították a megszokott életéből, és még a szülei hiányával is meg kellett küzdenie. A gyászt gyermeki módon kezelte. Sírt ha fájt, sírt ha hiányzott neki mindenki, de igyekezett sokat gondolni rájuk és esténként egy imával megemlékezni rájuk. Ilyenkor mindig elmesélte nekik milyen napja is volt, azonban beszámolói a napi tevékenységekre korlátozódtak. Az érzéseiről soha nem beszélt, nem mesélt nekik arról, hogy érzi magát, igazából nem gondolta, hogy ott fenn, a mennyországban túl sokat foglalkoznának azzal, hogy neki milyen is a hangulata. Beletörődő sóhajjal bújt minden este ágyba, és mikor senki nem látta, szipogva sírta magát álomba, ezzel is megkönnyebbülve.
Most pedig, egy évvel a szülei halála után az egyetlen bizodalma a férfi volt. Nem akart tizenöt másik gyerekkel együtt lakni, nem akart magányos lenni. Hiányzott a családja, egy erős kéz, melyre támaszkodhat, az apa, a báty, bárki, aki várfalként létezhet mellette. Ennél jobb embert pedig nem is tudott volna elképzelni, mint Michael.  
Nem kellett becsengetnie, hiszen épp egy idős hölgy nyitotta ki az ajtót, ő pedig be is slisszolhatott. Félhosszú, elázott haját idegesen simította hátra a fején, és nem éppen úgy nézett ki, mint aki egy komoly ügyben érkezett. Sőt! Leginkább ázott verébként funkcionált, aki inkább érdemel szánalmat, mintsem hogy komolyan vegyék.
Pedig ő tényleg felkészült erre a beszélgetésre!
A két éve spórolt pénze a zsebében pihent, ahogy egy lista is arról, hogy havi szinten mire van szüksége, az mibe kerül, és hogy ebből a pénzből mennyi ideig tudja magát eltartani úgy, hogy nem kerül semmibe az ottléte. Kiszámolta a rá eső rezsit, az ételt és azt is, hogy mennyiért kell munkát vállalnia az iskola mellett, hogy mindent ki tudjon fizetni. Cserébe csak azt akarta, hogy a férfi vegye magához. Hiszen az apja barátja volt! Jó barátja! Mindig együtt beszélték ki a munkából hazahozott humoros történeteket, együtt jártak sörözni néha, és Michael tényleg szinte már családtag volt. Nem is értette, hogy nem jutott eddig eszébe. Talán azért, mert nem akart a nyakán maradni, azonban egy év kínkeserves várakozás és kilátástalanság az árvaház falai között elégül szolgáltak arra, hogy valami jobb után vágyakozzon.
És most, a férfi ajtajában állva, rettegve a válaszától, a szíve szinte megszűnt dobogni. Annyira ideges volt, hogy remegő ujjaival alig bírta megnyomni a csengőt. Háromszor is csengetett, a végén már türelmetlenül és hosszan, és közben magában fohászkodott azért, hogy a férfi legyen itthon. Nem szívesen maradt volna ki éjszakára, azonban abban biztos volt, hogy a küszöb előtt ülve várná meg míg hazaér, nem törődve azzal, hogy felrúgja a szabályokat, és nem érkezik vissza a jelenlegi "otthonába" a megbeszélt időre.
Azonban az imáit valaki ott fenn meghallgatta, ugyanis először csak egy hosszas morgás, majd egy "megyekmármiolyansürgős" mondat hallatszódott, Kiara pedig fehérre vált arccal nézett döbbenten a magas férfira. Pillantása annak borostás arcára siklott, hatalmas, szikár termetére, széles vállaira, csillogó szemeire és azonnal érezte hogy elveszett. A férfi messze nem hasonlított az emlékeiben élő Michaelre. Az a fiú vékony volt és nyurga, arcán pedig soha nem látott borostát. Bár lehet, hogy csak az emlékei fakultak már meg, vagy kölyök volta szépítette így meg a dolgokat. A mostani férfi FÉRFI volt, nem volt már meg vonásaiban a kisfiús báj, tekintetébe soha nem látott érettség és tudás költözött, ez pedig felkeltette a lány figyelmét és érdeklődését.
Szépnek találta leendő "apját" és a félelemtől hófehér arcára valami egészen új, az izgatottság pírja költözött.
- Kiara vagyok! Kiara Nolan! Önhöz jöttem, Mr. O'conell. Remélem még emlékszik apámra, sok időt töltött nálunk régebben....

A bál

- Mich! Ha jön Kevin, csak engedd be kérlek! És anélkül, hogy kiselőadást tartanál a szexről, meg minden ilyen dologról! Kímélj meg minket, meg a barátságunkat is! - kiabálta a lány a bérház kisebbik szobájából. Tizennégy éves kora óta lakott itt, és így, négy évvel később azt lehetett mondani, hogy imádta a birodalmát. Szobáját mindenhol könyvek borították, az ágyán kívül csak egyféle bútor volt megtalálható nála, azok pedig a polcok voltak. Kisebbek, nagyobbak, falra szerelhetőek, és mindegyik roskadásig volt megpakolva. Imádott olvasni, és a legjobban a kedvenc könyvébe tudott belefeledkezni, na meg egy két sorozatba. Imádta az össze nem illő párosokat, vagy azokat, akikben van valami különleges. Gyermeki módon rajongott, és a barátai is hasonló érdeklődésűek voltak, akikkel hamar megtalálta a közös nevezőt. Nem igazán volt kicsapongó, egy-két buli belefért az életébe, azonban ezt nem vitte túlzásba. Jobban érdekelte a közös vacsora Mich-el, mint bármilyen házibuli, és talán épp azért vált anyáskodóvá, hogy ezzel is kicsit kompenzálja azt az óriási szívességet, melyet a férfi tett érte.
Hála az égnek mindig is jól kijöttek, csipkelődtek, heccelték egymást, és a kettejük kapcsolata inkább volt testvéri, mint apa-lánya. Bár Kiara lelkesen csillogó szemekkel nézett a férfira, soha nem lépte át azt a határt, melyet maguk közé állítottak -  ennek ellenére akármennyire is próbált a jelenre és a korosztályára koncentrálni, a plátói szerelem minduntalan visszakúszott a gondolatai közé, és ezzel együtt a férfit is visszarepítette. Számára ő volt a tökéletesség, és talán épp emiatt nem talált senkit maga mellé. Életéből kimaradtak a romantikus légyottok, az első csók, a forró szeretkezéssel töltött éjszakák, vagy csak valaki, akivel kézen fogva sétálhattak volna. Nem különösebben hiányolta a társat, azonban ahogy a napok egyre gyorsabban teltek, és ő egyre idősebbé vált, úgy kezdte egyre nagyobb vágyakozással nézegetni a mellette sétálgató párokat, vagy csak a szerelmes sorozatokat. Egyedül érezte magát, azonban abban is biztos volt, hogy igényét holmi fiúcska nem tudná kielégíteni. Férfira vágyott, akár nagyobb korkülönbséggel is, és ha már ez az eszébe jutott, akkor ezzel együtt Michael is. Nem tudott nem férfiként ránézni, még akkor se, ha tudta nagyon jól, hogy ő soha nem fogja látni benne a nőt, csak azt a kislányt, aki négy évvel ezelőtt ázottan megjelent az ajtajában.
Keze finoman végigsimított a vörös ruhán, melyet egy héttel ezelőtt vásárolt a dugi pénzéből. Egy hónapja körvonalazódott benne a terv, hogy talán mégis tiszteletét teszi a végzősök bálján. Hiszen sikeresen zárta az évet, felvették az Abbey Mountba, ahol Michael is tanított, és ez a mai este a tökéletes zárása volt az egész éves hajtásnak. Ezidáig nem igazán viselt nőies darabokat, haját nem igazán formázta, csak hagyta, hogy tincsei oda hulljanak, ahová akartak, így kissé félve kezdett neki a készülődésnek. Még volt tíz perce Kevin érkezéséig, azonban nem akart kapkodni. Törülközőbe csavart testével az ágyára ült, majd az ablakpárkányra állította a tükrét, és felsorakoztatta az újonnan vásárolt sminkcuccait is. Kezébe vette az alapozót, a korrektort, majd pont úgy járt el, ahogy az egyik híres youtuber is abban a videóban, ahol sminktrükköket oszt meg a nagyközönséggel. Lágyan a bőrére kente az anyagot, majd púderezett, árnyékolt. Az eredménnyel elégedett volt, már csak egy valami rettentette el. Ez pedig a tusvonal volt, melyet hiába gyakorolt már napok óta, valahogy mégsem sikerült olyan jól, ahogy kellett volna. Mély levegőt vett, kifújta azt, majd remegő kezébe vette az apró ecsetet és egy határozott mozdulattal határozott vonalat húzott. Most először sikerült a művelet, és mikor elkészült és a helyére tette a vörös rúzsát tökéletesnek találta az arcát. Haját lágyan hátratűzte, parfümöt fecskendezett a vállára, nyakára, majd kibontotta magát a már száraz törülközőből.
- Kia! Itt van Kevin! Igyekezz! - hallotta a lentről felszűrődő mély baritont, majd a csengőt, és találkozásból adódó mosolygó bemutatkozást. Nagyot sóhajtott, majd kezébe vette a ruhát és belelépett. A súlyos anyag körülölelte a testét, és még jobban kihangsúlyozta karcsú alakját. Vörös volt akár az érett cseresznye és árnyalata kiemelte bőrének porcelánszín árnyalatát. Még egy utolsó simítást végzett a haján, nyakába akasztotta anyja csillogó nyakékét, a cipőjébe bújt, majd kezébe vette az ezüst szín táskát is. Elégedett volt magával, és ez az elégedettség leginkább izgatottságban ütközött ki. Sosem látta még magát ilyennek. Különlegesnek, szépnek... és olyannak, mint az anyja. Számára ő volt a példakép, a nő, akire mindig is hasonlítani akart, és most, kiöltözve, kisminkelve annyira hasonlított hozzá, hogy csaknem elsírta magát. Táskájába egy adag zsebkendőt rejtett, majd kitárta az ajtaját. Nem vonult lépcsőn, nem ez volt a hamupipőke pillanata, mégis mikor megjelent a fiúk előtt, megfagyasztotta a pillanatot. A nevetések elhaltak, mindkét szempár rá szegeződött, és ettől egy pillanatig annyira megilletődött, hogy meg kellett torpannia. Végignézett magán, a leesett állakon, az elismeréstől csillogó íriszeken, majd arcára lágy pír ült ki. Fenségesnek érezte magát, és most először, ebben a pillanatban vélt Michael tekintetében valamit felfedezni. Valami nem odaillőt.
Valamit, amitől a gerince mentén végigszaladt a borzongás...
Üdv, a nevem Kiara Nolan, 19 éves vagyok, 1998.02.14-én, Londonban láttam meg a napvilágot. Nemzetiségem angol. Jelenleg diák vagyok és a Elliott house csoportba tartozom. Arizona Muse arcát vettem kölcsön.
Jellem
Nem túl bonyolult jellem. Összességében egy kedves teremtés, amolyan későn érő típus. Gyerekként nagyon szorgalmas volt, és ennek köszönhető, hogy egészen jó jegyeket sikerült produkálnia. Az iskola legjobbjai között végzett, ez pedig egyértelműen azt jelenti, hogy nagyon kitartó és maximalista.
Szárnyait még csak most bontogatja, és a kamaszkorba még csak most sikerült belépnie, de jobb később mint soha, nem?
Imádja a romantikus történeteket, a nagy szerelmes jeleneteket és mindig van egy kedvenc sorozata, amiért rajonghat. Most épp Shadowhunterst néz, és meghal belőle a MALEC párosért. Közben persze erősen agyal azon, hogy vajon miért nem férfinak született, mert hogy szerinte csodálatos dolog a férfiszerelem. Eddig nem volt túl hangos, mostanában azonban kinyitogatja a száját. Ha kell hevesen felcsattan, igyekszik megmutatni magát mindenkinek, és kissé nyitottabbá válni. Még nem annyira önérzetes, mint kellene, de már simán el lehet beszélgetni vele a szexről, vagy épp a pasikról, még akkor is, ha egyáltalán nincs semmilyen tapasztalata. A témában csak azért jártas, mert millió felvilágosító könyvet elolvasott, és mert a legtöbb könyvben és sorozatban mindig ugyanazon nyavalyognak az emberek. Ez pedig bőven elég a logikus énjének, hogy megtalálja a probléma okát, majd kiszűrje a legjobb megoldást.
Vannak barátai, azonban mióta kikerült a középiskolából elég sokat elveszített. Más város, más egyetem, és bár hiába nyitva állt előtte a lehetőség nagyobb nevű intézménybe jelentkezni, ő mégis az AM-et választotta és Michaellel való életet. Szerelmes típus, és bár soha nem vallaná be magának, Mich-nek meg pláne nem, évek óta egy emberért dobog a szíve, aki még ezidáig nem vette észre. Néha kicsit túl stréber, néha kicsit túl pörgős, és mindig valami baj történik, ha a kávét túladagolja. Imádja a rock zenét, a pörgős együtteseket, és inkább koncert, mint disco párti. Anyáskodó, gondoskodó és családcentrikus. El sem tudja képzelni a reggeleket Michael társasága nélkül, és anélkül hogy ne vesszenek össze az utolsó adag tejen.  
Imádja az irodalmat, és a könyveket. Rengeteg könyve van, és lassan már nem tudja őket hova tenni. Az ésszel és tudással kapcsolatos dolgokban nagyon jó, azonban épp emiatt egyáltalán nem gyakorlatias. Főzni jól tud, és takarítani is, viszont minden egyéb másban iszonyatosan béna. Nem egy sportember, már egy kisebb lépcsőzéstől is kiborul. Nagy állatvédő és állatbarát.
Külső
165 cm magas, vékony, 50 kg. Alkatát tekintve leginkább az anyjára ütött, azonban vékonyságban még rajta is túltesz. Haja világosbarna, szeme zöld, és nagyon szépen vágott, mintha csak egy macska szemébe néznél. Arca háromszög formájú, orra egyenes vonalú, álla talán kicsit előrébb ugrik mint annak kellene. Ettől függetlenül egészen csinos az összkép, legalább is mostanában. Régebben hosszú haja volt, amit csak és kizárólag összefogva hordott. Haját a végzős bál előtti napon vágatta le az álláig érőre. Azóta nem nagyon tűzögeti, helyette vagy egyenesen, vagy begöndörítve viseli. Imádja, hogy ilyen könnyen kezelhető, és az új hajától az életébe pozitív változást is remél. Szemüvegét lecserélte kontaktlencsére, így már többen is utánafordulnak az utcán, leginkább azok, akik nem vágynak dús idomokra. Fiús alkattal rendelkezik, néha úgy érzi, egy általános iskolás lány sokkal kerekebb nála. Viszont ha nagy mellekkel nem is áldotta meg a természet, a feneke formás és egészen arányos.
A divattal kapcsolatban vannak hiányosságai. Simán képes volt kockásat csíkossal hordani, azonban az egyetemen megismerkedett egy lánnyal, aki ezekben a kérdésekben elég nagy segítség a számára. Az ő segítségével sikerült túllendülnie a divatbotránynak titulált öltözködési stílusán.
Nem hord ékszereket, viszont nagyon szeretne tetováltatni, és mostanában előszeretettel fűzi Michaelt, hogy együtt csináltassanak valami klassz mintát.
Szereti a lányos, cuki dolgokat. Imádja a japán vonulatot, a helló kittys dolgokat és minden édes kis rajzolt figurát. Vágya, hogy egyszer eljusson japánba, és ott bevásárolhasson az igazán csajos dolgokból.
abbey mount
institute for higher education
Vissza az elejére Go down
avatar


Kinsley ✘ Elnök

Kinsley ✘ Elnök
Csatlakozott : 2012. Apr. 19.
Posztok száma : 594
Motto : my love's a revolver, my sex is a killer, do you wanna die happy? Age : 23 Titulus : Miss Don't Mess With Me Foglalkozás : Diák Play by : Nina Dobrev
Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Kiara Nolan   2017-10-06, 10:28 am

Elfogadva!
Abbey Mount Institute for Higher Education
Szió, Kia! :3

Üdvözöllek az oldalon!  röhög
Elnézésedet kérem, amiért megvárattalak az elfogadóval, van az úgy, hogy nem befolyásolhatom a szabadidőm mennyiségét  sír De hagyjuk is az irl dolgokat, inkább térjünk rá erre a csodálatos lányra.

Először is gratulálni szeretnék a pb választáshoz, Arizona egyszerűen gyönyörű, arról nem is beszélve, hogy remekül illik Kiarahoz. És ez a név... egyik kedvencem ever! röhög

Szinte magával ragadó a kíváncsiság, amivel ez a lány a világ felé nyit, illetve az élet hétköznapi, de számára teljesen új dolgai felé.
Az előtörténetedet olvasva hirtelenül rettenetesen izgatott lettem. Nem igazán mondanám, hogy Kiara elkésett, amit az intimitás felfedezését illeti, hisz mindenkinek máskor jön el az ideje. Manapság aligha mondható, hogy vannak vele egy idős lányok, akik még őrzik az ártatlanságukat, így véleményem szerint ez becsülendő. Legalább annyira, amennyire az, hogy nem sieti el a dolgot, csakhogy túl legyen rajta. Én is amondó vagyok, hogy az első legyen különleges   

Sajnálom, ami a családjával történt, ahogyan azt is, hogy sokszor elveszettnek érzi magát a magányosság miatt és közben felnézek rá, amiért ilyen bátran és éretten kezeli az életet. Elképesztő a rengeteg erőfeszítés és tervezgetés, amit annak érdekében tett, hogy sorsa jobbra váljon.

Az írássílusod pillekönnyű, írásaid olvastatják maguk  szerelmes Egy élmény volt a karakterlapodat olvasni!
Na, irány foglalózni, aztán megkeresni a tanárbácsit, mert rendkívül kíváncsi vagyok arra a valamire, amit Kiara felfedezett a tekintetében Rolling Eyes

u.i. beszíneztem a karilapod, remélem nem bánod  heart  szív

Avatar foglaló
Egyetemisták nyilvántartója
Játékostárs kereső
Kapcsolatlisták
Klubok
Instagram
Twitter
AbbeyBlog
Telefonok

abbey mount
institute for higher education



BRUNETTES DO IT BETTER
her daddy must have been the devil cause she hotter than hell. shes doin' what shes doin' and shes doin' it well. she lines 'em all up just to knock 'em all down. she said you dont know nothin' so shut your mouth. and that's because...

Vissza az elejére Go down
 
Kiara Nolan
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Abbey Mount School :: Growing like a newborn :: Elfogadott karakterlapok :: Elliott house-
Ugrás: