HomeHome  WidgetsWidgets  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Share | 
 

 
Dimitri & Franny

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Online
avatar


Tanár

Tanár
Csatlakozott : 2017. Jul. 07.
Posztok száma : 23
Motto : “Be crazy. Be stupid. Be silly. Be weird. Be whatever. Because life is too short to being anything but happy.” Age : 32 Titulus : Womanizer Foglalkozás : Testnevelő-edző tanár Play by : Sebastian Stan
Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Dimitri & Franny   2017-10-02, 12:06 am

Dimitri & Franny
✦ ✦ ✦ ✦ ✦ ✦ ✦ ✦ ✦ ✦ ✦ ✦ ✦ ✦ ✦ ✦ ✦ ✦ ✦ ✦
A Amikor 2016. nyarán Bartolomeo Saguaro, az Abbey Mount dékánja felkeresett és felkért tanárnak alaposan meglepődtem. Azelőtt persze sosem hallottam az intézményről, jómagam amerikai és orosz magániskolák növendéke voltam, hiszen sportolói pályafutásom során e helyek voltak a kulcsfontosságúak előmenetelem számára. A tanári pályáról sosem álmodtam, ám az a fránya baleset... nos mindent elrontott, örökre. Az edzői  fizetésemnél pedig jóval többet kínált fizetségül, így nem teketóriáztam túl sokat. Legalább az adósságaimat is tudtam rendezni. Az iskolában tárt karokkal vártak, gyanítom Bart alaposan felhergelte a fiatalokat a nagy beharangozásával, miszerint egy olimpiai aranyérmes fogja oktatni őket. Persze legnagyobb sikerem Winster és a Lovell ház növendékei közt volt - míg előbbiek a sportkarrierjük biztonságát látták bennem, utóbbiak... Nos ismerjük a szép, fiatal hölgyeket nem de?! -, de alapjában véve körül rajonganak mind a diákok mind a tanártársaim. Ki-ki a maga reményeit fektette belém - pénz, hatalom, kapcsolatok, párkapcsolatok - de az emberek már csak ilyenek ugyebár.

Verőfényes novemberünk volt, a kora őszt idézte. ~Ideális nap az edzésre.~ Ha diákként és nem tanárként lettem volna itt, nyilván a Winster házat választom. Feltörekvőben lévő sportolók számára az a legideálisabb. Épp az egyik winsteres órámra igyekeztem az iskola folyosóján, amikor szembe jött velem. Elállt a lélegzetem. ~Nem lehet! Mégis mit keres itt?!~ Francesca Rossi teljes életnagyságában állt előttem közeledett felém. Nem tehetek róla, de örültem a viszontlátásnak. Arcom a viszontlátás felett érzett öröm mosolyától ragyogott fel, és áldottam a jószerencsémet, amiért ma erre indultam el.
- Красивая*? - Kérdem meglepetten tőle. Szerencsére üres volt a folyosó, így nem kellett a protokollaritással sem foglalkozzam. Az efféle felhajtást is csak akkor szeretem, ha a személyemnek szól vagy oka van. De most csak ketten voltunk, ő meg én és a kihalt folyosó. - Mit keresel erre, ahol a madár se jár? Csak nem ennyire hiányoztam Szépségem, hogy miattam beiratkoztál? - Eresztek meg egy magabiztos vigyort felé.

Nem tudom, hogy mit keres itt; de kíváncsivá tett a váratlan felbukkanása. No meg, megannyi édes emléket juttat a közös nyarunkról eszembe. Szinte újra érzem a napsugarait a bőrömön, hallom a tenger morajlását a fülemben akárcsak azt az édes, csilingelő nevetését és a visítozását, melyet akkor hallatott amikor megkergettem a medence körül majd bele is dobtam lefröcskölve a többi partin tartózkodót. És akkor az augusztusi viszont látásunkról még szót sem ejtettem. Úgy érzem magam, mintha megint gondtalan fiatal volnék, mint ahogy vele éreztem magam akkor... talán ezért nem tudtam azóta sem kiverni a fejemből. Mert adott valamit, amit a többiek eddig sosem. Félre ne értsd, nem vagyok se naiv, se öreg. De hazudnék, ha azt mondanám szabad perceimben nem gondoltam rá. Alig pár hónapja, hogy utoljára láttam ám csak még csinosabbnak és kívánatosabbnak találom, mint legutóbb. ~Vajon haragudott, hogy nem kerestem?!~ Mondjuk a számát a mai napig nem adta meg, anélkül meg nehéz lett volna felhívnom... Nem?!

• • 460 • Zene •  szívecske Sorry, hogy csak most!  elbújik  • © • •


* 'Krasivaya' ~Szépségem
//@Francesca Rossi: A helyzet IRL nem sokat javult, de végre volt annyi időm hogy összekaparjak egy kezdőt neked. Ha valami nem jó visíts PMben! szívecske


DIMITRI VASILEV


A hozzászólást Dimitri Vasilev összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb 2017-10-21, 11:43 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
avatar


Pierson ✘ Alelnök

Pierson ✘ Alelnök
Csatlakozott : 2012. Apr. 20.
Posztok száma : 47
Motto : just go and do what you do 'cause there's nothin' to prove Age : 21 Titulus : she hits like ecstasy Foglalkozás : diák Play by : Blake Lively
Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Dimitri & Franny   2017-10-08, 6:44 pm

My body is a temple of doom,
Doomed not to be by your side.


Fogalmam sincs, miért nézek a hátam mögé, mintha arra számítanék, hogy valaki mást szólított meg. Nem mintha lehetetlen lenne, de igazán mégsem hiszem, hogy erről lenne szó. Talán csak valami ösztönös hitetlenkedés késztet a mozdulatra, annyira valószínűtlennek tűnik ez a viszontlátás. Miért itt, miért most, és egyáltalán… hogyan? Mosolyra, noha kicsit talán zavartra görbülnek az ajkaim, és magam sem tudom, hogy a meglepettségem erősebb-e bennem, vagy inkább az emlékek izgatott bizsergése. Még csak két hónapja tart az iskolaév, és mint olyan, elevenen érzem még a számban a nyári napfény ízét, még nem kopott meg a nyáron magamra szedett barnaságom, ahogy a hajam is legalább olyan napszítta még, mint július közepén, és mindezzel együtt, még heves élénkséggel él bennem minden emlék Dimitri Vasilevről.
Nem mintha egyébként is olyan egyszerű lenne elfelejteni.
Persze itt és most, épp így, minden egészen más. Nem olyan, mint teljes szabadságban henteregni az óceán partján, ahol az embernek nincsenek kötelezettségei, és azt csinál, amit akar. Még csak nem is olyan, mint egy unalmas családi kötelezettség, ahonnan azért bár nem szép dolog megszökni, de nem is annyira szégyenteljes, mintha esetleg az iskolából szöknék meg. Na, tessék. Máris ilyen gondolataim vannak, hogy meglátom Dimitrit, pedig még egy szót sem nyögtem ki, és még csak azt sem tudom, miért van itt, vagy mit akar…! Egyébként is mindig borzalmasan nehezen tudtam eldönteni, ilyenkor valahogy miképp jó köszönteni valakit. Ami nyáron történt, az nyáron történt, és már nincs nyár, és noha nem tekinthetünk egymásra teljesen idegenként – talán inkább épp ellenkezőleg –, de igazából nem tudok rá semmi konkrétként sem hivatkozni.
- Szia…!
Anya mindig azt mondja, veszélyes kombináció vagyok – szentimentális és impulzív. Dimitri pedig úgy áll most előttem, mint saját gyarló természetemnek élő bizonyítéka. Más emberek talán nem keverednek a nyáron mindenféle sebesen lángoló viszonyokba, csak mert megtehetik, és csak mert így tartja kedvük. Vagy ha igen, akkor azt nem abban a hiszemben teszik, hogy a „holnap már úgysem számít”, és van is valami tervük azzal kapcsolatban, mit akarnak, vagy mit nem akarnak. Én csak jól éreztem magam vele. De sosem gondoltam tovább, hogy mi történik, ha újra találkozunk Görögország után. Aztán mégis találkoztunk, ami szinte ugyanolyan volt, csak pepitában, de úgy látszik harmadjára megtörik a varázs, hiszen ez itt most tényleg más.
- Miattad? Hogy érted, hogy miattad? – talán jobb lenne azzal kezdeni, hogy mondjuk „hogy vagy, mi újság?”, de amikor megtorpanok előtte, hogy mégse a folyosó két végéből kiabáljunk egymásnak, leginkább ez az egy szó férkőzik kellemetlenül a fejembe - Tavaly óta ide járok, ez a második évem, de… - nem mintha egyébként találnék bármi szégyellnivalót abban, ha esetleg tényleg miatta lennék itt, csakhogy ez nem így van. Ahogy talán örülnék annak is, ha ő miattam lenne itt, de ezt meg nem tudhatom, amíg meg nem kérdezem - …de te miért vagy itt?
Vissza az elejére Go down
 
Dimitri & Franny
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Abbey Mount School :: Get more adventure :: A múlt-
Ugrás: