HomeHome  WidgetsWidgets  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Share | 
 

 
Dimitri & Franny

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
avatar


Tanár

Tanár
Csatlakozott : 2017. Jul. 07.
Posztok száma : 24
Motto : “Be crazy. Be stupid. Be silly. Be weird. Be whatever. Because life is too short to being anything but happy.” Age : 32 Titulus : Womanizer Foglalkozás : Testnevelő-edző tanár Play by : Sebastian Stan
Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Dimitri & Franny   2017-10-02, 12:06 am

Dimitri & Franny
✦ ✦ ✦ ✦ ✦ ✦ ✦ ✦ ✦ ✦ ✦ ✦ ✦ ✦ ✦ ✦ ✦ ✦ ✦ ✦
A Amikor 2016. nyarán Bartolomeo Saguaro, az Abbey Mount dékánja felkeresett és felkért tanárnak alaposan meglepődtem. Azelőtt persze sosem hallottam az intézményről, jómagam amerikai és orosz magániskolák növendéke voltam, hiszen sportolói pályafutásom során e helyek voltak a kulcsfontosságúak előmenetelem számára. A tanári pályáról sosem álmodtam, ám az a fránya baleset... nos mindent elrontott, örökre. Az edzői  fizetésemnél pedig jóval többet kínált fizetségül, így nem teketóriáztam túl sokat. Legalább az adósságaimat is tudtam rendezni. Az iskolában tárt karokkal vártak, gyanítom Bart alaposan felhergelte a fiatalokat a nagy beharangozásával, miszerint egy olimpiai aranyérmes fogja oktatni őket. Persze legnagyobb sikerem Winster és a Lovell ház növendékei közt volt - míg előbbiek a sportkarrierjük biztonságát látták bennem, utóbbiak... Nos ismerjük a szép, fiatal hölgyeket nem de?! -, de alapjában véve körül rajonganak mind a diákok mind a tanártársaim. Ki-ki a maga reményeit fektette belém - pénz, hatalom, kapcsolatok, párkapcsolatok - de az emberek már csak ilyenek ugyebár.

Verőfényes novemberünk volt, a kora őszt idézte. ~Ideális nap az edzésre.~ Ha diákként és nem tanárként lettem volna itt, nyilván a Winster házat választom. Feltörekvőben lévő sportolók számára az a legideálisabb. Épp az egyik winsteres órámra igyekeztem az iskola folyosóján, amikor szembe jött velem. Elállt a lélegzetem. ~Nem lehet! Mégis mit keres itt?!~ Francesca Rossi teljes életnagyságában állt előttem közeledett felém. Nem tehetek róla, de örültem a viszontlátásnak. Arcom a viszontlátás felett érzett öröm mosolyától ragyogott fel, és áldottam a jószerencsémet, amiért ma erre indultam el.
- Красивая*? - Kérdem meglepetten tőle. Szerencsére üres volt a folyosó, így nem kellett a protokollaritással sem foglalkozzam. Az efféle felhajtást is csak akkor szeretem, ha a személyemnek szól vagy oka van. De most csak ketten voltunk, ő meg én és a kihalt folyosó. - Mit keresel erre, ahol a madár se jár? Csak nem ennyire hiányoztam Szépségem, hogy miattam beiratkoztál? - Eresztek meg egy magabiztos vigyort felé.

Nem tudom, hogy mit keres itt; de kíváncsivá tett a váratlan felbukkanása. No meg, megannyi édes emléket juttat a közös nyarunkról eszembe. Szinte újra érzem a napsugarait a bőrömön, hallom a tenger morajlását a fülemben akárcsak azt az édes, csilingelő nevetését és a visítozását, melyet akkor hallatott amikor megkergettem a medence körül majd bele is dobtam lefröcskölve a többi partin tartózkodót. És akkor az augusztusi viszont látásunkról még szót sem ejtettem. Úgy érzem magam, mintha megint gondtalan fiatal volnék, mint ahogy vele éreztem magam akkor... talán ezért nem tudtam azóta sem kiverni a fejemből. Mert adott valamit, amit a többiek eddig sosem. Félre ne értsd, nem vagyok se naiv, se öreg. De hazudnék, ha azt mondanám szabad perceimben nem gondoltam rá. Alig pár hónapja, hogy utoljára láttam ám csak még csinosabbnak és kívánatosabbnak találom, mint legutóbb. ~Vajon haragudott, hogy nem kerestem?!~ Mondjuk a számát a mai napig nem adta meg, anélkül meg nehéz lett volna felhívnom... Nem?!

• • 460 • Zene •  szívecske Sorry, hogy csak most!  elbújik  • © • •


* 'Krasivaya' ~Szépségem
//@Francesca Rossi: A helyzet IRL nem sokat javult, de végre volt annyi időm hogy összekaparjak egy kezdőt neked. Ha valami nem jó visíts PMben! szívecske


DIMITRI VASILEV


A hozzászólást Dimitri Vasilev összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb 2017-10-21, 11:43 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
avatar


Pierson ✘ Alelnök

Pierson ✘ Alelnök
Csatlakozott : 2012. Apr. 20.
Posztok száma : 48
Motto : just go and do what you do 'cause there's nothin' to prove Age : 21 Titulus : she hits like ecstasy Foglalkozás : diák Play by : Blake Lively
Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Dimitri & Franny   2017-10-08, 6:44 pm

My body is a temple of doom,
Doomed not to be by your side.


Fogalmam sincs, miért nézek a hátam mögé, mintha arra számítanék, hogy valaki mást szólított meg. Nem mintha lehetetlen lenne, de igazán mégsem hiszem, hogy erről lenne szó. Talán csak valami ösztönös hitetlenkedés késztet a mozdulatra, annyira valószínűtlennek tűnik ez a viszontlátás. Miért itt, miért most, és egyáltalán… hogyan? Mosolyra, noha kicsit talán zavartra görbülnek az ajkaim, és magam sem tudom, hogy a meglepettségem erősebb-e bennem, vagy inkább az emlékek izgatott bizsergése. Még csak két hónapja tart az iskolaév, és mint olyan, elevenen érzem még a számban a nyári napfény ízét, még nem kopott meg a nyáron magamra szedett barnaságom, ahogy a hajam is legalább olyan napszítta még, mint július közepén, és mindezzel együtt, még heves élénkséggel él bennem minden emlék Dimitri Vasilevről.
Nem mintha egyébként is olyan egyszerű lenne elfelejteni.
Persze itt és most, épp így, minden egészen más. Nem olyan, mint teljes szabadságban henteregni az óceán partján, ahol az embernek nincsenek kötelezettségei, és azt csinál, amit akar. Még csak nem is olyan, mint egy unalmas családi kötelezettség, ahonnan azért bár nem szép dolog megszökni, de nem is annyira szégyenteljes, mintha esetleg az iskolából szöknék meg. Na, tessék. Máris ilyen gondolataim vannak, hogy meglátom Dimitrit, pedig még egy szót sem nyögtem ki, és még csak azt sem tudom, miért van itt, vagy mit akar…! Egyébként is mindig borzalmasan nehezen tudtam eldönteni, ilyenkor valahogy miképp jó köszönteni valakit. Ami nyáron történt, az nyáron történt, és már nincs nyár, és noha nem tekinthetünk egymásra teljesen idegenként – talán inkább épp ellenkezőleg –, de igazából nem tudok rá semmi konkrétként sem hivatkozni.
- Szia…!
Anya mindig azt mondja, veszélyes kombináció vagyok – szentimentális és impulzív. Dimitri pedig úgy áll most előttem, mint saját gyarló természetemnek élő bizonyítéka. Más emberek talán nem keverednek a nyáron mindenféle sebesen lángoló viszonyokba, csak mert megtehetik, és csak mert így tartja kedvük. Vagy ha igen, akkor azt nem abban a hiszemben teszik, hogy a „holnap már úgysem számít”, és van is valami tervük azzal kapcsolatban, mit akarnak, vagy mit nem akarnak. Én csak jól éreztem magam vele. De sosem gondoltam tovább, hogy mi történik, ha újra találkozunk Görögország után. Aztán mégis találkoztunk, ami szinte ugyanolyan volt, csak pepitában, de úgy látszik harmadjára megtörik a varázs, hiszen ez itt most tényleg más.
- Miattad? Hogy érted, hogy miattad? – talán jobb lenne azzal kezdeni, hogy mondjuk „hogy vagy, mi újság?”, de amikor megtorpanok előtte, hogy mégse a folyosó két végéből kiabáljunk egymásnak, leginkább ez az egy szó férkőzik kellemetlenül a fejembe - Tavaly óta ide járok, ez a második évem, de… - nem mintha egyébként találnék bármi szégyellnivalót abban, ha esetleg tényleg miatta lennék itt, csakhogy ez nem így van. Ahogy talán örülnék annak is, ha ő miattam lenne itt, de ezt meg nem tudhatom, amíg meg nem kérdezem - …de te miért vagy itt?
Vissza az elejére Go down
avatar


Tanár

Tanár
Csatlakozott : 2017. Jul. 07.
Posztok száma : 24
Motto : “Be crazy. Be stupid. Be silly. Be weird. Be whatever. Because life is too short to being anything but happy.” Age : 32 Titulus : Womanizer Foglalkozás : Testnevelő-edző tanár Play by : Sebastian Stan
Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Dimitri & Franny   2017-10-23, 6:39 am

Dimitri & Franny
✦ ✦ ✦ ✦ ✦ ✦ ✦ ✦ ✦ ✦ ✦ ✦ ✦ ✦ ✦ ✦ ✦ ✦ ✦ ✦
A dolog egész megmosolyogtató, ahogy naivan hátra fordul azt remélve máshoz szólok. Holott mindketten pontosan tudjuk, hogy hozzá szóltam. Hisz rajtunk kívül nincs senki más a folyosón. Mosolyogva figyelem, amint visszafordul felém. Fogalmam sincsen rá, hogy mikor érkezett vagy miért; de újra azt az izgatottságot érzem mint a nyár folyamán a közelében. Zavart mosolyát látva a magabiztosságom sosem látott mértéket ölt, na nem mintha az egómat félteni kellene... köszöni szépen jól megvan alapból is. Végignézve a lányon konstatálom, hogy még megvan a nyáron szerzett barnasága, a haja is napszítta hatást kelt, holott már hónapokkal magunk mögött hagytuk a nyarat. Az ősz arany színbe vonta a fák lombjait, közelít a tél hiába süt most hét ágra a nap hamisan a nyarat idézve.

És még mindig lélegzetelállítóan gyönyörű. Hangot is adok ennek, hisz mindig csak úgy hívtam Szépségem, mióta csak ismerem. Csibészes mosolyt villantok rá, amitől a nők lábai kocsonyává szoktak válni. Láthatóan alig találja a szavakat. Elégedetten veszem tudomásul, hogy még mindig ugyanúgy képes vagyok hatni rá mint nyáron. Akárcsak ő énrám. Szentimentális és impulzív, veszélyes kombináció. Egyszerre ártatlan és olyan mint a drog, könnyedén függőséget okoz. Igazi méreg a férfi nemnek. Pláne, hogy én egy nyári románcnál többet nem terveztem vele eredetileg. Csak épp a szívemet felejtette el tájékoztatni erről valaki. A vicc az, hogy ezt egészen mostanáig nem értettem meg, de most hogy újra látom és itt van velem mintha ismét a helyére billent volna a világ. Az elmúlt hónapok hiányérzete pedig a múlté, mintha sosem éreztem volna azt a maró hiányt amit okozott tudattalanul is. Amit másokkal igyekeztem pótolni, mert senki se higgye hogy szent vagyok. ~Oh, még mit nem!~

- Nem hozzám jöttél látogatóba? - Zavartan nézek rá, kezem a kék melegítő nadrágom zsebébe túr leplezendő a zavaromat, amit érzek. Épp órát tartani indultam, így vörös, kék és fehér színekből álló edző ruhába vagyok öltözve. Édes orosz anyaföldem zászlajának színei. A lány talán így még sosem látott, sehol a feszesre merevített gallérú márkás ing, sehol a szövetnadrág és az Armani cipő. De még így is fessnek hatok - valljuk be, igencsak jól áll még az edző ruha is rajtam -, csak olyan mintha lazára vettem volna a figurát.
- Tavaly óta ide járok, ez a második évem, de… - Mentegetőzik, mire csöngeni kezd a fülem. "Ez a második évem..." Úgy érzem, mintha pofán vagy minimum gyomorszájon vágott volna ezzel a mondattal. ~Nem, az nem lehet!~

- Itt dolgozom Красивая*... - Felelek döbbenettől elnyílt szájjal. - ... idén szeptembertől én vagyok az új testnevelés szakos tanár. - Nyilván nem tudhatta, hiszen ezidáig egyik órámon sem futottam össze vele. Az Abbey Mountban nem minden diák órarendjében szerepel testnevelés, ugyanis nem tartozik a kötelező tantárgyak közé, pusztán választható. Gyanítom ő is azok közé tartozik, aki nem a testedzést helyezi előtérben az életében. Nem, mintha rászorulna hogy őszinték legyünk. Sőt, inkább valami más pályán tudnám elképzelni. Kifinomult, előkelő hölgyként ismertem meg, aki vicces és tele van élettel. A művészetek bizonyára közelebb állnak hozzá, mint hogy lefussa a tizenkét perces Cooper tesztet az órámon vagy fizikát tanuljon, esetleg egyéb reál tárgyat.
• • 504 • Zene •  szívecske Sorry, hogy csak most!  elbújik  • © • •


* 'Krasivaya' ~Szépségem
//@Francesca Rossi: Ha valami nem jó visíts PMben! szívecske


DIMITRI VASILEV
Vissza az elejére Go down
avatar


Pierson ✘ Alelnök

Pierson ✘ Alelnök
Csatlakozott : 2012. Apr. 20.
Posztok száma : 48
Motto : just go and do what you do 'cause there's nothin' to prove Age : 21 Titulus : she hits like ecstasy Foglalkozás : diák Play by : Blake Lively
Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Dimitri & Franny   2017-10-29, 8:58 pm

My body is a temple of doom,
Doomed not to be by your side.


Egy rövid ideig – és sajnos, csak rövid ideig – nem tudom eldönteni, hogy inkább izgatott vagy zavart vagyok. A viszontlátás persze gyomortájékon valami egyértelmű, boldog izgatottsággal tölt el. Ha nem itt lennénk, és nem úgy, ahogy, akkor bizonyára nem is lenne jelen bennem semmiféle zavar. Akkor nem kéne gondolkodnom azon, mi is történik itt, akkor felvetném, hogy igyunk meg valamit, mintha arra számítanék, hogy aztán külön megyünk haza, pedig tudjuk, hogy úgysem, és akkor megint nem kellene tovább gondolnom annál az egy esténél. (Egyébként sem voltam soha képes arra, hogy szervezetten, előrelátóan megszervezzem az életemet, és nyilvánvalóan ez alól az emberi kapcsolataim sem képeztek kivételt, akár baráti, akár ellenséges, akár romantikus kapcsolatokról volt szó…) Akkor valószínűleg egyszerűen csak örülnék, a nyári emlékek különösen édes ízt adnának még a hidegebb napoknak is, akkor csak lehetnénk azok, akik nyáron voltunk – és azok, akik talán mindig lenni szeretnénk.
Ennél azonban most komplikáltabb a helyzet, és ahogy szépen lassan megválaszolódnak a „miért?” kérdések, úgy válik számomra kínosan egyértelművé, hogy ezúttal – és Dimitrivel először – a zavarom sokkal erősebb, mint az örömöm. Ez bizony egy első, vele kapcsolatban, legalábbis.
Alig észlelhetően rázom meg a fejemet – honnan tudtam volna egyáltalán, hogy itt van? Gyakorlatilag még telefonszámot sem cseréltünk, a Görögország utáni egyetlen találkozásunk annak a rendje és módja szerinti véletlen volt. Persze, ha nagyon akartam volna, találtam volna közös ismerősöket, akiken keresztül elérhettem volna őt esetleg, de… hát, nem tettem. Ő sem tette. És bár nem tudnék semmit felhozni az ellen, ha újabb véletlenek során megint belecsúsznánk a régi mintákba, azért ez elég egyértelműen a helyén tartja a kettőnk között történteket: egy nyári kaland volt, az a fajta, ami a maga nemében tökéletes, de talán pont attól az, hogy nem vezet sehova. De jó rá visszagondolni, olyan igazán jó, hogy az ember a feje búbjától a sarkáig beleborzongjon. Épp csak ez most nem az a fajta viszontlátás, ahol bármi is lehetségesnek tűnne.
- Ó… - hiszen érkezik a magyarázat, ami ugyan az öltözékre kielégítő magyarázat, de egy kicsit nekem is tátva marad a szám, mint neki a ténytől, hogy én bizony ide járok. Nem lep meg annyira, hogy erről az infóról lemaradtam – nem igazán követem nyomon a tanári kari, meg az óraadó tanárok váltakozását, ez egy elég nagy egyetem, rengeteg szakkal, és ugyanez az oka, hogy vagy két hónapon át nem futottunk össze. Ez egy nagy kampusz. Előbb-utóbb mondjuk ez elkerülhetetlen lett volna, és egyedül annak örülök, hogy most nincs itt senki, hogy fül-, és szemtanúja legyen ennek a találkozásnak, ami ebbe a megvilágításba helyezve gyakorlatilag kezd kissé kínos lenni. Számomra legalábbis biztosan. Épp eléggé szeretnek pletykás nyelvek a szájukra venni – általában nem foglalkozom ilyesmivel, mert a legtöbb történetük nem igaz, vagy legjobb esetekben is csak féligazságokon alapulnak, de ha kitudódna a kapcsolatom Dimmel, az gyakorlatilag új szintre emelne a közbeszéd tárgyai között. Mások meglehet, élvezik az efféle figyelmet, de az én életemet csak megkeseríti. Szerintem Dimitrinek sem tenne túl sok jót, hovatovább, például az új munkájának sem.
Minden más pedig… nos, egyértelmű száguldás lenne valami katasztrófa felé. Ha pedig ezt én is érzékelem, én, aki egyébként sosem vagyok túlságosan meggondolt… hát az már kétségeket nem hagyhat maga mögött. Akkor miért szólal meg mégis a kis ördög a fülemben, a kis ördög, aki semmi jóra nem akar buzdítani ebben a szent percben? - Ó – igen, tudatában vagyok annak, hogy ennyit már korábban is mondtam, de szükségem van pár percre, amíg rendbe teszem magamban ezt a sok, egymásba gabalyodó információt, lehetőséget és veszélyt, a zavarom még képes nőni, zavartan kulcsolom össze magam előtt az ujjaimat, és a hangom ne több bizonytalan motyogásnál - Hát… ez elég kellemetlen.
Vissza az elejére Go down

Sponsored content




TémanyitásTárgy: Re: Dimitri & Franny   

Vissza az elejére Go down
 
Dimitri & Franny
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Abbey Mount School :: Get more adventure :: A múlt-
Ugrás: