HomeHome  WidgetsWidgets  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Share | 
 

 
Maxence McAllister

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
avatar


Mather

Mather
Csatlakozott : 2017. Jul. 23.
Posztok száma : 5
Motto : Mottó helye Foglalkozás : Diák
Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Maxence McAllister   2017-10-10, 9:36 pm

Maxence McAllister
Az eléggé távoli múltban…

- Ezek meg min veszekednek? - érkezett vissza négy, egy bizonyos gyorsétterem logóját viselő szatyorral Nathan, hogy a kibontakozó jelenetet látva inkább lehuppanjon mellém és tisztes távolból figyelje az ő, meg az én húgom kibontakozó csodás jelenetét.
- Fogalmam sincs, az első magasabb hangnál kikapcsolt az agyam - feleltem őszintén, miközben átvettem tőle a nekem hozott kajás zacskót. - Mondd, hogy most nem felejtettek el bacont rakni a szendvicsbe?
- Nyugi már, külön rákérdeztem és van benne. Meg kértem neked egy kólát is.
- Isten vagy - vigyorodtam rá, majd mikor megtaláltam az italos dobozt, jól bele is szürcsöltem az adagomba. Egy újabb hétfői nap állt előttünk, amiről úgy véltük hogy jobb, ha iskolamentesen kezdjük. Tény, tartottunk tőle, hogy már eléggé rezeg a léc alattunk, mert kis négyesünk nem egyszer tett rossz fát a tűzre, de úgy véltük ennyi még belefér. Elvégre mégis csak apáink az országgyűlés alsóházának képviselői, egy-két rebellis gyermeki megmozdulás belefér, nem de?
Nos igen, a Ralston és a McAllister családi közötti első kapcsolat a közös politikai pálya jelentette, majd az is, hogy majdnem hogy egyszerre köszöntött be az iker-gyermekáldás a két családba. Nem meglepő aztán, hogy együtt járattak minket mindenféle idióta szakkörre, magán tanárhoz és egyéb borzalmakhoz, de az eléggé tényszerűnek tűnt, hogy én mélyebb baráti viszonyt ápoltam Jonathannal, mint Cherry Audryval. Mindennek ellenére általános iskolás korunk végéig szinte össze voltunk nőve mi négyen, persze néha hozzánk csapódott Nathanék kisöccse, James is, aki akkoriban egy ártatlan kiskölyöknek tűnt… más kérdés, hogy később kimutatta a foga fehérjét, de ez egy másik történet.
Akkor még szinte csak szárnyait bontogatta rebellis valóm, még olyan kis esetlen próbálkozásaim voltak, de tény, mind a négyünknek szükségünk volt arra, hogy ki-ki törjünk szüleink vas szigorából, akik átkozottul adtak a látszatra. Mintha a kibaszott királyi család tagjai lettünk volna, pedig biztos voltam benne, hogy sose fogok együtt teázni a királynő corgiaival. Pedig tuti menő lett volna!
- Figyu Max, ha a lányok lenyugodtak… akkor jelezzük nekik, hogy esemény van - bökött oldalba Nathan.
- Esemény? Mégis, mi? - néztem rá érdeklődve, majd a zsebéből előhalászott egy doboz cigarettát. - Atya ég, Jonathan, ezt meg honnan szerezted?
- Apáé. Mikor anya felidegesíti, titokban mindig rágyújt. Kifigyeltem, hogy hova rejti - terült szét az arcán egy elégedett vigyor.
- Nathan… ma már mondtam, hogy isten vagy, de akkor most megismétlem önmagam - jelentettem ki, elvégre akkoriban, kis pisis fejjel micsoda atyaúristenség volt, ha tudtál szerezni cigit, aztán a haverjaiddal elbújva hülyére köhögted magad tőle, miközben arról győzködted magad, meg a többieket is, hogy milyen király dolog ez a bagó.
- Az nem kifejezés. Épp ezért, asszem időszerű észhez téríteni a lányokat - mondta, majd lassan felállt a helyéről.
- Szerintem is - biccentettem, majd utána eredtem. Akkoriban úgy gondoltam, hogy a mi kis négyesünk egy megtörhetetlen egység és ha még arra is kényszerítenének egyszer, hogy elvegyem Audreyt, Jonathan meg Cherryt, akkor legalább idősebb korunkban is lenne okunk találkozni.
Szomorú, hogy a családunk eléggé máshogy gondolkodott. Megelégelve a viselkedésünket, mindannyian különböző iskolákba kerültünk, én például egy walesi vallásos fiúiskolába, ami több órányira volt a civilizált területektől.
Azt sajnos nem kalkuláltam bele a dolgokba, hogy gimnáziumi éveink alatt sok minden változhat, így például az is, hogy miképp állunk hozzá a világhoz. De valljuk be… úgy elveszíteni egy barátot, hogy tulajdonképpen nem is tudunk róla, az eléggé fájó.

Még mindig a távoli múlt, de már mégse annyira…

Van abban jó is, meg rossz is, hogy kiszakadhattam a családi közegből. A jó az volt, hogy nem figyelt folyamatosan szüleim óvó tekintete… de helyette sikerült megkapnom azokat az átkozott papokat, akik próbálták belém nevelni a jó erényt, ami azért nekik is kemény feladatnak bizonyult. Szerintem örömükben sírtak, mikor végre elhagytam az iskolát, na meg abban is biztos vagyok, hogy édesapámnak nem kevés plusz pénzt kellett utalnia a bankszámlájukra, hogy ne csapjanak ki. Mert komolyan, hiába papoltak nekem ott folyamatosan a megbocsátásról meg a többi maszlagról, a sok hajmeresztő hülyeségtől nem lehetett eltekinteni csak úgy, hogy elmormoltattak velem három imát!
Mindegy is… mikor végre a hátam mögött tudhattam a gimnazista éveket, már csak egy valami lebegett a szemem előtt: ha mással nem is, akkor Cherryvel egy egyetemre megyünk, ott pedig aztán már végképp nem mondhatja meg senki és semmi, hogy mit tehetünk és mit nem.
Épp ezért szinte vetődtem húgom karjaiba, mikor az összes csomagommal végre hazaértem, hogy megkezdhessük egyetemista éveink előtti legőrültebb nyarunkat – de persze előtte mind a kettőnknek el kellett regélnie, hogy micsoda baromságokat vártak el tőlünk az iskoláinkban.
-… de most képzeld el, ha el akartál jutni a legközelebbi élhető városba, akkor fel kellett szállnod egy kicsi, szinte roncs állapotú buszra és utaznod fél órát. Már ha nem robbant le fél úton, hogy aztán az elkövetkezendő egy órát szentségelve töltsd el a haverjaid és néhány bárány társaságban. Mert egy normális nőnemű lény se volt a környéken, de bárányok… na azok dögivel
- Ez pedig számodra olyan megrázó élmény, hogy minden évben el kell panaszolnod, mi?
- Igen!
- feleltem eléggé komoly arccal.
- Azért remélem nem lett belőled birkabaszó - vigyorodott rám drága húgom, mire elröhögtem magam.
- Ha tudnád, milyen kis puha a szőrük…
- Te állat!
- nevette el magát, majd felszusszant. - Majd még dumálunk, de már nincs sok időnk. Jelenésünk van valami hülye rendezvényen. Ott lesznek  Ralstonék is.
- Jonathan is?
- Nem tudom. James tuti, remélem Audrey nem mutatja ott a képét
- fintorodott el, mire én csak elvigyorodtam. Tudtam én, hogy valahol azért kedveli Audreyt, csak valahogy mégis sikerül kihúzniuk egymásnál a gyufát. Végül is, engem nem izgatott, hiszen számomra az volt a lényeg, hogy végre megint normális keretek között találkozom Jonathannal. Már az idejét se tudtam, hogy mikor láttam utoljára…

Még mindig a távolabbi múlt, de már az egyetem kezdeténél…

- Egy kibaszott nagy csalódás vagy, „John” - álltam fintorogva szobájának ajtajában. Egyszerűen képtelen voltam elhinni, hogy így alakultak a dolgok. - Az Elliot? Komolyan? Hogy a francba kerültél ide? - hová tűnt az a srác, aki mondhatni a szárnysegédem volt minden balhéban, akivel gimis éveim első két évében állandó jelleggel tartottuk a kapcsolatot és nagyobbnál nagyobb hülyeségeket terveztünk? - Mi a franc történt veled?
- Fejezd be Max
- nézett rám az íróasztala mögül. Azon az átkozott partin se jelent meg a nyár elején, csak azt hallathattam, hogy mekkora pálforduláson ment keresztül. Besegít az apja cégénél, sport- és hangversenyeken vesz részt, meg mindenféle karitatív szervezetet támogat. Egy igazi kirakat fiú lett, amire a szüleink vágynak – olyan, amilyet eredetileg mind a ketten megvetettünk. - Felnőttünk. Elméletileg te is, de úgy látszik te megragadtál egy szinten - állt fel a helyéről, majd lassan elém sétált. - Ideje lenne neked is elgondolkodnod azon, hogy kezdj valamit az életeddel… ne csak a szüleid pénzét verd el a kicsinyes hülyeségeidre - fejtette ki, miközben én döbbenten meredtem rá. Nem ismertem rá, de biztos vagyok benne, hogy Cherry is hasonlóképp lett volna. Lehet még valami lidércnyomást is kapott volna, elvégre így első blikkre olyan srácnak tűnt, akihez a szüleink szívbaj nélkül hozzáadják, a húgom pedig egy év után elmenekül előle, nehogy belehaljon az unalomba.
- Hát… bazd meg. Ha te ilyen kis begyepesedett seggfej vagy, akkor hajrá, csinálj amit akarsz, de ne merészelj beszólni az életvitelemre. Légy csak az a kicseszett poszter fiú, akiről a szüleik álmodnak, mostanra azt hiszem úgy se ismerjük egymást… és ez maradjon is így - fájó volt? Átkozottul. Ennél már csak az lett volna rosszabb, ha a húgomból nevelnek hithű keresztényt, aki a jövőjét harangkongató apácaként képzeli el, de hála a jó égnek, ekkora hibát még az atyaúr isten se követhetett el.
Viszont nem kicsit éreztem magam elárulva. Továbbá… még inkább megvolt rá az okom, hogy ott toljak ki az Elliotosokkal, ahol tudok. Oké, kicsinyes volt, hogy egy tagjuk miatt lenéztem mindegyiket, de azt hiszem ennyit megengedhettem magamnak.

Kevésbé távoli múlt, az elnökké választás előtt

- Szia Maxie!- végigfutott a hátamon a hideg, mikor meghallottam Audrey hangját. Pontosan tudta, hogy utálom, ha így hívnak, ő mégis előszeretettel hozakodott elő vele. Komolyan, a legtöbb Mathereshez képest ő kifejezetten konszolidáltan nézett ki, elvégre ahogy a drágalátos testvére, neki is sokszor jelenése volt egy-két partin, de itt mindenki tudta ám, hogy mennyire lázadó tud ő lenni valójában. Nem véletlen nevezték őt Kétarcnak a háta mögött. Más kérdés, hogy erről biztosan ő is tudott.
-Mit akarsz?
- Semmi szia Audrey, hogy vagy, meg ilyenek?
- Te csak akkor jössz hozzám, ha valamit akarsz, amúgy inkább csak cseszegetni próbálsz mindenféle baromsággal. Vagy pont erről van szó?
- biccentettem oldalra a fejem. Valljuk be, Audrey kifejezetten jó nő volt a maga nemében, de én már túl régóta ismertem, na meg azt is sejtettem, hogy aki egyszer a férje lesz, abból biztosan egy papucsállatkát, vagy egy bábot csinál.
- Jaj már. Ünneprontó vagy, főleg, mert most éppen én akarok neked ajánlani valamit - mosolyodott el, ahogy odakönyökölt mellém az erkélyre. - Hallottam, hogy elég jól megy a kampányolás Cherryvel, mióta az a hülye tervetek, hogy elnök és alelnökök lesztek a Matherben.
- Problémád van vele?
- Dehogy van. Többek mondták, hogy én is kipróbálhatnám, de tudod… túl macerás. Viszont, mivel régi ismerősök vagyunk, felajánlom neked, hogy segítek. Csak hogy tudd, elég szoros a verseny, én viszont meg tudok győzni jó néhány embert, hogy végül mellétek álljanak. Jól hangzik, mi?
- Jól. De ennek ára van.
- Már megint ez a negativitás! De tény, semmi sincs ingyen. Csak egy pici szívességet fogok tőled kérni, nem nagy dolog, hidd el.
- Ezek a kis szívességek általában túlnövik magukat.
- Max, ugyan kérlek. Tudod, James öcsikém hamarosan elkezdi az egyetemet és… nem akarom, hogy olyan irányt vegyen az élete, mint Jonathannak és egy átkozott kis szerencsétlen legyen. Épp ezért azt szeretném, hogyha segítek nektek, akkor te majd támogasd Jamest, mikor ide kerül és a jó irányba tereld. A drága kicsi öcsém nagyon felnéz rád… azaz inkább le, mert már magasabb, mint te, de ez tök lényegtelen. Azt akarom, hogy segítsd. Nem nagy dolog, ugye?
- mosolyodott rám ártatlanul. Audrey hozta a formáját és eltalálta, milyen húrokat kell megpendíteni: hogy még mindig rosszul érint Jonathan pálfordulása, hogy James példaképként tekint rám melengette a lelkem és így nem is tűnt akkora nagy dolognak. Valóban nem tűnt nagy kérésnek.
- Tudod mit? Legyen, támogatom Jamest, de te megígéred, hogy nincs kisbetűs rész és egyéb agybeteg kérések.
- Olyannak ismersz te engem?
- Olyannak.
- Gonosz vagy Max… de legyen. Megígérem
- nyújtotta felém a kezét, egyezségünk megkötése érdekében. Tudtam, hogy egy szót se fog szólni erről Cherrynek, mert totálisan kiakadt volna ha tudja, hogy paktumot kötöttem a nemezisével… vagy mivel. Amúgy se akartam, hogy a húgom Audrey lekötelezettje legyen, elég volt az, hogy nekem fáj a fejem a lehetséges következmények miatt. Akkor még nem is sejtettem, hogy mekkora szopás is lesz majd számomra az az év, de nem is Audrey, hanem James miatt.

Az idei tanév kezdete

Mivel az előző szobatársam elballagott az előző tanév végén, James pedig pont akkor kezdte meg diákéveit, elég egyértelműnek tűnt, hogy az én szobatársam lesz. Bár nem örültem neki túlzottan, végül is megígértem Audreynak, hogy támogatni fogom az öccsét és figyelem az útját, annál jobban pedig nem is tehettem volna ezt, mintsem, hogy még a szobánkat is megosztjuk egymással. De… volt néhány dolog, amire nem számítottam.
- Tudom, hogy mit beszéltél meg a nővéremmel, de… nekem is lenne egy-két kitételem - mosolyodott rám, mikor lehuppant velem szemben az ágyára. Audreynak igaza volt, James már egy fejjel magasabb volt nálam, megjelenésben is idősebbnek tűnt a koránál… és attól a hideg mosolytól az arcán kirázott a hideg. Le se tagadhatta volna, hogy ő és Audrey rokonok. - A Mather ház tagja vagyok, épp ezért részt kell majd vennem néhány bulin, ami kötelességem, de… ez rád is igaz lesz. Nincs több állandó partizás, piálás, baromkodás, meg a többi. A kötelező köröket lefutod, de alapjába véve visszafogod magad. Továbbá. Találtam magunknak egy remek munkát, ahol te is szemmel tarthatsz engem és én is téged… továbbá még saját fizetésünk is lesz! Remekül hangzik, nem de? - majdnem leesett az állam. Komolyan, egyszerűen szükségem volt némi időre, hogy felfogjam miről is beszél James. Nincs több buli? Pia? Móka? Honnan a francból van képe…?
- Na ne szórakozz velem, te aztán végképp nem fogod megmondani, hogy mit csináljak!
- Azt hiszed? Cherry nem tud az egész egyezségről, ugye? Mit szólna hozzá, ha az egész történet kibukna és rájönnének, hogy nem azért lettetek ti a vezetők, mert mindenki így akarta, hanem azért, mert Audrey meggyőzött még jó néhány embert? Mennyire lennétek hitelesek? Meg aztán… azt csivitelik a madarak, hogy a saját szobájában random tetoválásokat csinál másoknak, nem de? Milyen kellemetlen lenne, ha valakik rá törnék az ajtót, hogy illegális dolgokat csinál? Nem mutatna jól az önéletrajzában…
- James vigyora egyre szélesebb lett, mert pontosan tudta, hogy megfogott. Hogy engem meghurcolnak? Kit érdekel, hozzászoktam már. De hogy miattam kerüljön szarba Cherry is… aztán már nem vette be a gyomrom.
- Legyen - mondtam halkan, mire hallottam, hogy felemelkedik az ágyról, majd az ágyamhoz sétált és az állam alá nyúlt, hogy felemelje azt.
- Kifejezetten szeretem ezt a feladó kifejezést az arcodon. Meg a tekintetedben azt a dühös csillogást… milyen érzés veszíteni? Ne, ne mondj semmit, elrontanád a pillanatot. Egyszerűen csak légy jó fiú és valóban tartsd magad azokhoz, amiket megbeszéltünk. Akkor nem lesz baj - mondta még, majd magamra hagyott az átkozott gondolataimmal. Túl sok kérdés kattogott a fejemben, de valahogy egyikre se lelem választ. Mégis… hogy mehetett minden ennyire félre, és mi a franc ütött Jamesbe? Mi a franc baja van az egész Ralston családnak?!
Üdv, a nevem Maxence McAllister, 2X éves vagyok, 199X.12.04-én, Londonban láttam meg a napvilágot. Nemzetiségem angol. Jelenleg egyetemista és ügyeletes naplopó vagyok és a Mather csoportba tartozom. Ezra Miller arcát vettem kölcsön.
Belbecs
Az elmúlt években pont ő volt az a személy, akit bármilyen agymenésre rá lehetett venni. Fessük be a Winsteres srácok lakhelyét rózsaszínre? Menjünk be pizsamában az előadásokra? Lopózzunk be a Lovelles lányok zártkörű partijára női ruhában nőnek tettetve magunkat? Elég kevés őrültség volt, amibe ne ment volna bele, mert ő pont azzal a felfogással született, miszerint most vagyunk fiatalok, élvezzük ki az életet, amíg lehetőségünk van rá. Ezért is tűnhetett felelőtlen, infantilis baromnak. Viszont elég sokan gondolták újra ezt az elképzelésüket, mikor a húgával együtt megválasztották őket az elnökségbe. Ha másra nem is, arra az időszakra kifejezetten büszke az életében, mert úgy érzi: akkor megmutatta mindenkinek, hogy nem kevés szervezői és vezetői képességgel áldotta meg a sors. Tény, nem kicsit volt balhés időszak is egyben, de abban biztos: olyan bulis évvel zártak, mint eddig soha. Persze, akadtak olyanok, akik becsmérelték a vezetési stílusát, de erre általában csak megvonta a vállát és benyögte: „ha te jobban csinálnád, akkor bizonyíts, b*meg.” Láthatóan sose vette magára, ha valaki lenézte és becsmérelte, úgy tűnhetett inkább, mintha leperegne róla, más kérdés, hogy ezektől szívta fel magát, hogy aztán bizonyítson: lehet, hogy lusta, rebellis semmirekellőnek tűnik, de elég könnyen a kezébe veszi az irányítást ha arról van szó.  
Más kérdés, hogy Max, akinek eddig mindene volt az, hogy társaságban legyen és „lehengerlő” fellépésével nem egy női skalpot szerezzen, mostanra mintha teljesen felhagyott volna a közösségi élettel. Ez pedig elég érdekes egy olyan sráctól, aki eddig hírhedt szoknyavadász hírében állt és nem volt olyan hétvége, amikor nem dobott volna össze húgával valami emlékezetes bulit. Mostanra többet látni az egyetemi óráin, mint a bulikon és ha látni is őt azokon kívül, akkor új szobatársa, az ifjabbik Ralston társaságában. Mintha túlzottan is összenőtt volna vele.
Külcsín
Nos, ő sose az volt, aki az izmaival hódította meg a hölgyeket, sokkal inkább a dumájával és azzal a kisfiús bájával. Hiába szárnyalt róla a hír, miszerint hatalmas játékos, sikerült olyan ártatlan fejjel megáldania a sorsnak, hogy nem egy lány hitegette magát sokáig azzal, hogy na, majd ő lesz az a nő, aki megregulázza Maxence McAllistert. Aztán mind pofára esett, mert ha jobban megnézték volna azt az arcot, akkor hamar rájöttek volna, hogy az ében fürtös, sötét szemű, fehér bőrű srác vonásai nem éppen angyali, inkább sunyi koboldos megjelenésre hajaznak, ha hozzá párosítják a jellemét. Magasság tekintetében is van miért morognia, de még így is az átlagos kategóriába sorolható a maga 175 centijével. Öltözködés tekintetében tuti hogy nem világmárkás holmikban fog vonulni, de tény, azért valamennyire odafigyel, hogy ne a halál gyűrött, már harmadszor felvett, szakadt pólót rántsa magára.
abbey mount
institute for higher education
Vissza az elejére Go down
avatar


Kinsley ✘ Elnök

Kinsley ✘ Elnök
Csatlakozott : 2012. Apr. 19.
Posztok száma : 599
Motto : my love's a revolver, my sex is a killer, do you wanna die happy? Age : 24 Titulus : Miss Don't Mess With Me Foglalkozás : Diák Play by : Nina Dobrev
Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Maxence McAllister   2017-10-18, 11:40 pm

elfogadva
Abbey Mount Institute for Higher Education

Üdv itt Maxxiie!  röhög

Köszönöm szépen a szuperhiperorbitálisztikus türelmed és hogy annyira cuki borsószem vagy, hogy nem növelted az amúgy is óriási bűntudatomat, ami abból fakad, hogy mostanában nem tudok úgy foglalkozni az oldallal és az imádnivaló tagjaival, ahogy megérdemelnék.  szívecske  kölyökkutya szemek 2  kölyökkutya szemek 2

Visszatérve erre a csodára, azaz a akridra: először is hadd jegyezzem meg, hogy amikor megláttam a pb-d a Legendás állatokban, nagyon nem volt szimpi - még ha a színész játékáért oda is voltam - aztán a film vége felé megsajnáltam, és szinte megkedveltem. Így a karilapodat olvasva érdekesen fura volt elképzelni az arcot, ahogy egy teljesen más embert testesít meg. Még akkor is, ha a vallásos dolog egyezik.  röhög  

Ejnye, Maxence! Hát mikor kezdesz el tanulni a hibáidból, fiú? Ha egyszer megégetted magad a Ralston családdal, miért kellett ismét beengedned őket az életedbe?
Fogalmam sincs, hogy Audrey milyen szándékkal kért meg pont téged, hogy tyúkanyót játssz az öccsével - bár alátámasztom, hogy a elég hízelgő volt az állítás, miszerint felnéz rád - de remélem, átérezted, hogy becsaptak. Ugyanis az apró betűs részben az állt, hogy a legkisebb Ralston elárulja a kis kampánynyerő titkodat, ha nem úgy táncolsz, ahogy fütyül.
Nagyon kíváncsi vagyok, hogy mik veled a tervei.  

Azt hiszem, eddig nem mondtam elégszer, így most megragadom az alkalmat: egyszerűen imádom, ahogy írsz  csillogó szemű Olyan rövidnek tűnnek a karilapjaid amiatt, hogy prímán olvastatják maguk, hogy hipp-hopp véget is érnek. Azt hiszem, ez a fő ok, amiért itt és most befejezzem ezt az értelmetlen elfogadót, és hagyom, hogy inkább te kreálj olvasnivalót Very Happy

Foglalózz le, aztán menj, mert egy madárka azt csiripelte, hogy király plot ötletetek van, így... ÉNISTUDNIAKAROOOM!  izgatott



Avatar foglaló
Egyetemisták nyilvántartója
Játékostárs kereső
Kapcsolatlisták
Klubok
Instagram
Twitter
AbbeyBlog
Telefonok

abbey mount
institute for higher education



BRUNETTES DO IT BETTER
her daddy must have been the devil cause she hotter than hell. shes doin' what shes doin' and shes doin' it well. she lines 'em all up just to knock 'em all down. she said you dont know nothin' so shut your mouth. and that's because...

Vissza az elejére Go down
 
Maxence McAllister
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Abbey Mount School :: Growing like a newborn :: Elfogadott karakterlapok :: Mather house-
Ugrás: