HomeHome  WidgetsWidgets  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Share | 
 

 
Debbie xx Ash

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
avatar


Mather

Mather
Csatlakozott : 2012. Jun. 06.
Posztok száma : 171
Motto : we are the diamonds that choose to stay coal Titulus : vulgar picture Foglalkozás : ügyeletes fogtündér vagyok Play by : Oliver Sykes
Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Debbie xx Ash   2017-10-14, 9:50 pm

Kétségbeesetten meredtem az asztalon magasodó pohár sötétkékből felfelé világosodó, apró jéghegyekre emlékeztető jégkockákkal díszített tartalmára. Még soha nem láttam ennyire picsás italt ennyire közelről, és az, hogy ezt nekem meg kell innom, egészen elborzasztott. Aztán gyorsan kiderült, hogy ezt a szart még lehet hová fokozni, mikor az egyik vihogó lány egy kanálnyi piros fost locsolt a tetejére, én pedig éreztem, hogy az a körömlakklemosó, amit a múlt héten adogattunk körbe, még mindig kevésbé volt szar, mint ez lesz. De nem volt rinya, leültem játszani, vesztettem, és ez volt a bünti-kör.
- Azt se tudom, ezt a kurva poharat hogyan kell megfogni. – húzom el undorodva a számat, ahogy megemelem az öblös borospohárba töltött borzalmat, a szám elég emelem és a tőlem telhető legnagyobbat kortyolom bele, hátha egyből lemegy és kevesebb a szenvedés. Nem sikerül.
A ragadós, kék hányás kínosan lassan folyik végig a torkomon és nekem elég csak a nyelvem hegyét belemártani, hogy azonnal inzulinsokkot és öklendezési ingert kapjak tőle. Az alján, sunyin úszkáló sötét cukorszirupot csak éppen hígította a kókuszos rémálom, ami utána következett, és a rum, ami hivatalosan kellett bele, valószínűleg sikítva kicsapódott az üvegen, hogy még véletlenül se kelljen keverednie ezzel a szarral.
- A többit is! – érkezik a parancs, kárörvendően vihogó lány hangon, én pedig engedelmesen megemelem újra a talpas poharat, készen arra, hogy ha kiürült, szilánkosra töröm, és azzal fogom fenyegetni a matheres picsákat, akik ezt kitalálták. Én eddig komolyan nem hittem, hogy alkohol tartalmú ital lehet ennyire rossz, hogy valaha is kifoghat rajtam bármi ilyesmi, de az émelyítő likőrök és cukorszirupok párosításának végeredménye végül tényleg majdnem hányásig ingerelte a testem.
Fintorogva csapom le az üres poharat az asztalra, némi nehézség árán leküzdöm az szájüregembe ragadt utolsó korty gumicukor ízű löttyöt, majd egyből le is öblítem némi sörrel, hátha a keserű majd ellensúlyozza az ovis pizsipartit, amit a szám az imént átélt.
- Megittam, basszátok meg, és nem kártyázom veletek többet! – felállva az asztaluktól, minden köszönést mellőzve átbaktatok, az első ismerős archoz, akiről tudom, hogy nem kényszerít rá, hogy harmatos babahányást igyak.

Utáltam, mikor játékest volt a törzshelyünkön, mert akkor a más esetben kellemes hangulatú Mather-barlangunk átment egy egymás idegeit tépkedő, nyüzsgő, ordibáló, tömeges zűrzavarba, amit persze az online felületekre feltöltött képek kommentjeiben mindenki gecire élvezett, de valamiért utána mindig hetekig tartó mosolyszünetek alakultak ki az egyébként jól összerázódott társaságok között is.
- Helló, Debbie! – köszönök rá a dekoltázsára, majd némi időzés után végül úgy döntök, mégiscsak megtisztelem a hullámzó tincsekkel keretezett kis pofiját is a tekintetemmel. – Látom nem voltál még vetkőzős pókert játszani, nagy kár!




420 x erre x van mellé pm-es is, nyúlfül <333


Vissza az elejére Go down
avatar


Mather

Mather
Csatlakozott : 2017. Sep. 17.
Posztok száma : 18
Motto : if it feels so good than it can't be wrong Age : 22 Foglalkozás : egyetemista Play by : Julia Rose
Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Debbie xx Ash   2017-10-15, 11:08 am


Volt valami az éjszakákban, ami elcsábított otthonról. Mi volt az? Talán a megannyi lehetőség, ami kacéran kínálkozott minden felespohár ajkán, az újdonság ígérete. Az éjszaka más világ volt, a dimenziókapu pedig a szórakozóhelyek ajtaja.
Nőként nem a legokosabb dolog egyedül belevetni magad ebbe a világba, de ki vár azokra az úgynevezett „barátokra”, ha mehetnéke van? Előbb-utóbb úgyis belebotlok az egyikbe, ha nem szednek fel addigra.
Nemrég érkeztem meg és undorodva konstatáltam, hogy nem egy egyszerű sima lealjasodós este zajlik; persze, szerettem játszani, néha, de most pont nem az vezérelt, hogy egy csapat olyan emberrel jópofizzak, akiket nem is kedvelek.
Bemelegítésnek kikértem egy bacardi-colát; ha másokkal voltam, egyből belecsaptam a keményebb piálásba, de egyelőre meg kellett csak alapoznom az éjszakámat valami ütőssel, amit mégis több idő meginni. A pult melletti székre ültem és a tömeg felé fordulva nézelődtem ismerős-idegen arcok után, rohamos tempóban szívogatva a poharamba dobott szívószálat.
- Ash – kúszik őszinte vigyor az arcomra; örülök, hogy látom, mert örülök, meg mert tudom, hogy az éjszakám hamarosan igazán beindul. Ő nem fog egy óra múlva a budi felé görnyedve sírni hányásdarabokkal a száján egy „gonosz egyéjszakás” miatt, aki „kihasználta”.
A felsőm alá csúsztatom két ujjam hegyét és végighúzom alatta, míg a dekoltázsom tart, amíg Ash szemlélődik, vigyorgok egyet a megjegyzésén, majd sóhajtva vállat vonok,
- Veszítenék, nincs rajtam elég ruha – hajtom fel a pohár alján várakozó utolsó kortyot, majd a pultra csúsztatom magam mögé. – És nem szeretek alul maradni – csusszanok le a székről, testem súrolja az övét, hisz közel vagyunk, kevés a hely, a testi kontakt pedig kell. A pultra könyökölve futtatom végig a tekintetem a falra akasztott listán.
- Mit iszunk? – nézek a srácra, majd mielőtt válaszolhatna volna, megérkezik az egyik pultos; repül, szalad, hogy kiszolgáljon. – Egy tizenkettest – húzok elő pár bankót, mire meghozzák a hosszúkás tálcába dugott 6-6 felespoharat, megtöltve. A pultos kezébe nyomom, nem törődve a visszajáróval, hadd örüljenek, a cipelését Ashre bíztam. Szórakozni sosem vittem a bankkártyámat, azt sokkal bonyolultabb megszüntetni, mint ha a pénzemet veszíteném el; a kártyából egy van, a pénzből még bőven van ott, ahonnan jött.
Vezetem az utunkat át a tömegen, ha kell, odébb lököm az embereket; míg el nem érünk az egyik fal mellé állított asztalig, amellé lehuppanok az egyik székre és keresztbe teszem a lábam.
- Játszunk is valamit, vagy csak iszunk? – kérdezek rá, ha már játékest van, hátha pirospacsizni szeretne.
390 ~ x ~ y


Vissza az elejére Go down
 
Debbie xx Ash
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Abbey Mount School :: Welcome to Gravesend :: Belváros :: Kocsmák, Fogadók-
Ugrás: