HomeHome  WidgetsWidgets  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Share | 
 

 
Tommy & Daisy

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
avatar


Lovell előkészítő

Lovell előkészítő
Csatlakozott : 2014. Feb. 17.
Posztok száma : 15
Motto : Dance is the hidden language of the soul. A fit, healthy body—that is the best fashion statement. Age : 17 Titulus : Barbie doll Foglalkozás : Lovelles diák Play by : Scarlett Leithold
Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Tommy & Daisy   2017-10-20, 9:23 pm

Izgatottságomban elég korán dobott ki az ágy. Tudván, milyen hosszú nap vár rám, képtelen voltam fél nyolcnál tovább aludni, annak ellenére, hogy szombat van és még csak tegnap érkeztem az iskolába. A cicusok az este elég nehezen aludtak el az újratalálkozás örömének hatása miatt –kicsit már az agyamra is ment a suttogásuk és a sztorizgatásuk - így ők egészen kilencig aludhattak, amikor is teljes felkészültségben, készen állva a napi teendőinkre egy csepp sajnálat nélkül felkeltettem őket. Ők is tudják, hogy szól a mondás: aki legény éjjel…
Az első és a legfontosabb dolog az volt, hogy kiválasszuk az esti bulira a szettjeinket és nem szeretnék dicsekedni, de szerény személyem ezt a feladatot is elintézte már az előző nap folyamán. A többiek mentségére szóljon, hogy segítségemre volt Polly, aki nagylelkűségének köszönhetően megajándékozott egy csodálatos nyári ruhácskával, amit egyenesen Franciaországból hozott. Így érthető, hogy sokkal könnyebb dolgom volt, mint nekik.
Miután lefényképeztem a lányokat teljes harci felszerelésükben, el is küldtem Pollynak a képet, hogy rábólintson. Nem könnyű ám gimnazistaként beilleszkedni a nagyok közé, így mázlistának nevezhetjük magunkat a lányokkal, hogy Polly a szárnya alá vett minket. Már az is rendkívül aranyos tőle, hogy egyáltalán szóba áll velünk, arról nem is beszélve, hogy elintézi a bejutásunkat különböző bulikba. Az őszintét megvallva, sosem gondoltam volna, hogy egyszer még ennyire kedvelni fogok egy nálam idősebb lányt a házból, hisz… mindegyiket áhítattal figyelem, no meg nagy adag irigységgel, ami leginkább abból fakad, milyen szerencsések a génjeik.

Elmondhatatlanul kellemes érzés fogott el, amikor Polly oldalán, a francia ruhácskámban és a cicusok díszkíséretében vonultam végig a még félig-meddig józan tömegen. Mintha csak divatbemutatón lettem volna, bizonyára úgy nézhettünk ki, mint a menő klikkek a lányos filmekben. Tekintetem egy pillanatra megakadt Blue arcán is, de nem időzött sokáig rajta, inkább azzal voltam elfoglalva, hogy lovelleshez méltóan nézzek ki az eseményen. Magabiztosságomat és jókedvemet már csak az növelte, amikor a második kör tequila is lecsúszott a torkomon. Négyszer is körbenéztem, mielőtt megittam volna bármelyiket is, mindössze azért, hogy biztosra vegyem, a nővérem nem látja. Már csak azt kéne, hogy bajt hozzon Polly fejére, és egy életre tönkretegye a jó hírnevem. Nem mintha Blue, az oregoni, kertvárosi lány bármilyen befolyással is rendelkezne, amit lovelles testvérem ellen tudna használni, de ahogy mondani szokás: jobb félni, mint megijedni.
- Hé, Daisy! – szólít meg Holly, kissé visszataszítóan mézes-mázos arckifejezéssel, miután Polly távozik. Kikerekített szemekkel, nagymértékű érdeklődést színlelve vizslatom mimikáit. – Fogadjunk, hogy nem tudnád felszedni a kék szeműt hat óránál. – böki ki végül, kijelentésére megforgatom kékjeim. Jézusatyaúristen! Mégis mikor tanulja meg, hogy nem a lánynak kell felszednie a srácokat, hanem fordítva?
Nagyot sóhajtva hátrapillantok, hogy lássam kiről van szó, és amikor rájövök, hogy Tommy az, nagyot nyelek. Pillanatok alatt elszáll a bátorságom, miközben agytekervényeim azon munkálnak, mit találjak ki, hogy elegánsan kihúzzam magam eme remek feladat alól. Csakhogy semmi hasznos nem jut eszembe, és már így is túlságosan feltűnő, hogy figyelem. Holly mekkora egy cafka! Nagyon jól tudja, hogy a srác segít felvenni a pompom lányok videóit. Ha esetleg kiderül, hogy fogadásból közelítek hozzá, totál elbaltáznám az általa felajánlott lehetőséget. Henriette tuti, kiakadna, ha új önkéntest kéne keresnie.
- Istenem, de olcsó az ízlésed, Holly… - jegyzem meg gúnyosan, és igyekszek műmájer mosollyal elrejteni, hogy görcsbe szorult a szavaimra a gyomrom. Tulajdonképpen kedvelem a srácot, és igen. Szerintem is nagyon szépek a szemei. De semmi több. Mármint akarom mondani, nem ismerem.
Holly felhúzza a szemöldökét és a koktél poharára szegezi zöld íriszeit. Rám sem kell néznie, hogy tudjam, mire gondol: beszari kis ribi. A gondolatra, hogy kétségbe vonja a posztomat a csapatban felmérgelődöm, és lehúzom az utolsó korty Manhattant.
- Figyelj és tanulj… - ...te cafka. Lerakom a poharam, hátradobom lágy hullámokba omló tincseimet, majd Tommy felé veszem az irányt. Útközben felkapok még egy pohár alkoholt, ugyanis semmi kétely, hogy szükségem lesz rá.
- Szia. – kicsit bátortalanul lépek elé, miközben szabad kezemmel integetek egyet. – Emlékszel rám? Daisy vagyok, a pompom csapatból.
Fúh, totál gáz vagyok már most. Mégis hogyan kell egy srácot felszedni?



don't act like you know me
Vissza az elejére Go down
avatar


Dunant

Dunant
Csatlakozott : 2017. Oct. 06.
Posztok száma : 7
Motto : Mottó helye Foglalkozás : tanuló
Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Tommy & Daisy   2017-10-21, 12:36 pm







Nem tartozott feltett szándékaim közé az "este basszunk be", de nem nagyon tudtam mit kezdeni a tokostul feltépett szobaajtón bezuhanó fiúval, aki üvöltve közölte, hogy...
- ESTE BASSZUNK BE!
Varacskos disznóra emlékeztető horkanással kaptam fel félig lezsibbadt arckoponyámat a máris összenyáladzott párnámról, és gondolatban megdicsértem magamat, amiért nem húztam még fel rá a huzatot, mert így nem kellett rögtön kimosni.
- Hrhmk? - nyögtem artikulálatlanul a nem létező szót, elgémberedett kezeimmel pedig az arcomat törölgettem, meg kinyomtam a szemgolyóimat, meg ilyenek, hogy felébredjek. Úgy néztem Joey-ra, mint anyámra, amikor egyik kezében tartotta a telefont, a másik kezének mutatóujjával 'tácspedelte' ("Tommy, nem működik a tácspedem"), aztán szólt, hogy "Tommy, a bevásárlólistát elküldtem fíbörön". Tommy meg nézett, hogy mi az isten történik, és legfőképpen mi az istenért. - Aludtam Joey, nem látsz? - gurultam az oldalamra, és magam alá gyűrtem a nyálas párnát.
- Gyere már baszki, mindenki jön.
- Alszom, haggyámá'. Elfáradtam a leutazásban.
- Ne játszd már itt a jetlag-et. Két órányira laksz. Vonattal.
- Ezt ki a fasz mondta neked?
- Te.


Ezzel nem szállhattam vitába. Pár órával később már az Elliottosok nappalijának ajtaján tuszkoltuk be a Dunantból kölcsöncsórt pingpong asztalt, mögöttünk pedig a csapat pár nőnemű tagja húzott néhány karton sört a bőröndjeinkben, melyek tartalmát sebtében a szobáinkba szórtunk. Mindezt én koordináltam, tekintve, hogy az én ötletem volt, hogy biztosítsunk magunknak saját sörpong pályát.
Az első két körben nem voltam a két oldalon felsorakozó csapatok egyikének sem teljes jogú tagja, csak néha lehetett engem felhasználni, egyfajta fatality-ként.
- Kövi kör? Ki játszik? - Általában két-két fős csapatokban játszottunk, így gyorsabban ment a dolog, mert nem kellett állandóan könyörögni az elszédelgő tagoknak, hogy dobjanak már, mert elvileg ők jönnek.
Lelkesen vigyorogva magasba csaptam a kezemet.
- Én!
- Nem ér Tommy, ellened szar játszani, alig hagysz ki dobást.
- Ja, fasz se akar ellened kiállni.
- De akkor én mit csináljak? Alapból az én ötletem volt, hogy hurcoljuk ide ezt a szart -
rúgtam bele az asztal lábába, de az a látszatnál valahogy sokkal defenzívebb volt, a lábam pedig sajogva válaszolt a dologra.
- Jó, de akkor előtte... - motyogta Joey, aki időközben megint odakeveredett mellém, felém nyújtva a kezében szorongatott apró feles poharat.
- Versenyezni akarsz? - kúszott veszedelmes vigyor képemre, és átvettem tőle a poharat, hogy orrommal beleszimatolva megállapítsam, hogy abszinttal van feltöltve. - Ha nyerek, játszhatok? - vontam fel szemöldökömet, és igenlő bólogatását követően elégedetten elvigyorodtam. - Legyen. Egészségedre kisköcsög!
Háromra meghúztuk, ahelyett viszont, hogy fejünket hátrahajtva engedtük volna, hogy lecsurogjon nyelőcsövünkön a tömény alkohol, a szájüregünkben tartottuk azt valahol a nyelvünk alatt - ahogy a szabály megkövetelte. Joey szeme már rögtön az enyém előtt könnybe borult, felfújódott lufifejjel próbáltuk visszatartani a röhögés és okádás bájos kettősét.
Mindjárt nyerek, megint, állapítottam meg a srác arcát nézve, miközben még mindig kitartóan engedtem a számban zubogó szenteltvíznek, hogy kimarja a lelkemet, amikor egyszer csak egy váratlan arc takarta el előlem ellenfelem szenvedő ábrázatát.
A hozzám beszélő mosolygós ajkak, a szemembe bámuló hatalmas őziketekintet ösztönösen arra késztettek, hogy eltüntessem a számból a szart, vagy ki, vagy be, és az utóbbi talán tanácsosabb volt. Egyszerre nyeltem és vettem a levegőt, mire az amúgy is Taigetosz szélére lökdöső ital a szájpadlásom, majd a nyelőcsövem után nem is annyira a gyomromat vette célba, mint annál inkább a tüdőmet.
Őrült köhögésroham tört rám, kettőt-hármat krákogtam, miközben Joey örömében mellettünk twerkelt, amiért végre győzedelmeskedett felettem, és közben megköszöntem Máriának, hogy inkább leköhögtem a jövevényt, és nem arcon köptem. Ez így nem hangzott jobbnak, de esküszöm, jobb volt.
- B-b-bocsi - mekegtem, kezeimmel a torkomat masszírozva, és próbáltam a legértelmesebb képet vágni, ami tőlem kitelt. Arról nem tehettem, hogy ezzel valószínűleg ugyanúgy egy félkegyelmű, tüdődarabkákat felöklendező nyomoréknak tűntem. Hatalmas szemekkel pislogtam rá, és ki-be tátott szájjal arrébb vontam a többiektől, akiknek egyik része Joey-t ünnepelte, másik része árgus szemekkel szuggerált minket. Komolyan, az embernek már egyetlen csepp magánélete sem lehet? Honnan a szarból tud erről mindenki?
- Emlékszem, persze, Daisy Rose Watts, igaz? - Jézus istenem, a születési dátumát, és a melltartóméretét nem közlöd vele mindjárt? Stalker. - Ööö... izé... bocsi, tényleg, nem akartalak leköhögni, csak éppen a srácokkal.. ja, szóval ja. Szóval... - bólogattam magamban, és eldöntöttem, hogy nekem most lehet hátat kéne fordítanom, és elmennem Mexikóba. - ... szóval... ja. - Ismételtem még egyszer, mert nem, még nem volt elég, még nem.
- Tommy cica - kurjantotta el magát Joey, és villogó fejjel kérdezte. - Akkor most, játszol, vagy mi van?
- Hö? - fordultam irányába. - Nem - feleltem kurtán, és visszafordultam Daisyhez. - Vagyis... van kedved játszani? - vetettem fel az ötletet, mert rohadtul nem jutott semmi jobb az eszembe. Innentől már csak az volt a kérdés, hogy velem, vagy ellenem játszik. Ha egyáltalán játszik.



Vissza az elejére Go down
avatar


Lovell előkészítő

Lovell előkészítő
Csatlakozott : 2014. Feb. 17.
Posztok száma : 15
Motto : Dance is the hidden language of the soul. A fit, healthy body—that is the best fashion statement. Age : 17 Titulus : Barbie doll Foglalkozás : Lovelles diák Play by : Scarlett Leithold
Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Tommy & Daisy   2017-11-16, 12:50 pm

Cseppet sem számítottam arra, hogy megzavarok valamit, amikor úgy döntöttem, teljesítem Holly kihívását és bebizonyítanom neki, nem hiába vagyok Polly kedvence. Csakhogy épp egy versenyt szakítottam félbe, Tommy kárára. A legkisebb probléma viszont nem is az, hogy miattam veszített, hanem az, hogy mindjárt meg is fullad… nem gondoltam volna, hogy a megjelenésem mások halálát okozhatja. Vagy ha igen, remélem, csak a mondat pozitív értelmében van így.
Amikor köhögni kezd, kicsit megijedek, talán arcomon is kiülnek a tehetetlenség és a tanácstalanság feltűnő jelei, de el is lépek, hogy lehetőleg a legkesebb menjen rám a szája tartalmából.
Összepréselt ajkakkal figyelem, amikor egyértelműen egy-nullra nyer a fulladás ellen és a gondolataim között kutatok, ahol nemrég - pontosabban az incidens előtt - egy remek magyarázatot találtam ki arra, miért is szerettem volna a társaságához csatlakozni. Annyira nem is fontos igazából, az is bőven elég lesz abban az esetben, hogy rákérdez, ha mindössze annyit mondok, hogy köszönni szerettem volna.
- Jobban vagy?
- kérdem kissé aggódóan, amikor ajkain kicsúszik egy szaggatott bocsánatkérés, és hogy hitelesebbé tegyem a kérdésemmel szándékozott érdeklődés kinyilvánítását, gyengéden a felsőkarjára helyezem a tenyerem.
Amikor megerősítési, hogy emlékszik rám, elmosolyodom, főleg azon, hogy a teljes nevemet tudja. Ez persze nem akkora dolog, hisz mindig a teljes nevemet használom bemutatkozáskor, de tekintetbe véve, hogy egy kezemen meg tudom számolni, hányszor elegyedtünk bármilyen beszélgetésbe is, kellemes meglepetés tudni, hogy legalább a nevemet tudja.
- Tényleg nem történt semmi, Tommy – nyugtatom meg, és azért szólítom meg a becenevén, hogy nyilvánvalóvá tegyem, tudom az kicsoda. - Én vagyok a hibás, amiért nem vettem észre, hogy… - kezemmel hadonászva a verseny nyomai felé mutatva keresem a legjobb szót arra, amit az imént csináltak – szóval ja. - élek a szavaival, de mielőtt gúnyosnak találna, kijavítom magam – Úgy értem, hogy versenyeztetek. - zavaromban felnevetek, amikor sikerül befejeznem az elkezdett mondatom saját szavaimmal, és épp folytatnám a csevejt, hogy végre valóban elássuk a múltba az imént történteket, amikor mellénk lép Tommy egyik ismerőse. Harsány modora egy cseppet ijesztőnek hat, így hátrébb lépek – már csak azért is, mert nem szeretném a személyes teremben tudni – és úgy próbálom kiszűrni a mondandója lényegét.
Tommy hirtelenül felém dobja a neki szánt kérdést, én pedig nem tudom eldönteni, mennyire okos dolog elfogadni a meghívást egy lerészegedős játékra.
- Én… - kezdek bele egy visszautasító válaszba és a hüvelykujjammal, a válam felett hátra mutatok, arcomon erőltetett mosoly ül ki – jobb lesz, ha… - tekintetemet hátraszegem, íriszeim megakad Holly felhúzott szemöldökein és a képességeimet kétségbevonó arckifejezésén. Egyszer tényleg kicsinálom valahogy ezt a lányt. - Jobb lesz, ha felkötitek a gatyáitokat, fiúk! - fenyegetem meg őket, és a magasba emelem a poharam, majd a látványosság kedvéért kiiszom az utolsó cseppig a tartalmát és lerakom az legközelebbi vízszintes felületre.
A körülöttem lévőek állati vadsággal kezdenek el ujjongani és ordítani, én pedig közelebb húzódom Tommyhoz.
- Mit is játszunk valójában? - kérdem bizonytalanul. Fogalmam sincs, mibe keveredtem.  



don't act like you know me
Vissza az elejére Go down

Ajánlott tartalom




TémanyitásTárgy: Re: Tommy & Daisy   

Vissza az elejére Go down
 
Tommy & Daisy
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Daisy "Skye" Johnson /Szabad/
» Daisy E. Sutton otthona

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Abbey Mount School :: Welcome to Abbey Mount :: Testvériségek lakrésze :: Elliott house-
Ugrás: