HomeHome  WidgetsWidgets  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Share | 
 

 
Karolin von Wegberg

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
avatar


Dunant

Dunant
Csatlakozott : 2017. Nov. 15.
Posztok száma : 6
Motto : Mottó helye Age : 21 Titulus : Miss Perfectionist Foglalkozás : diák Play by : Troian Bellisario
Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Karolin von Wegberg   2017-11-15, 12:07 pm

[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.]Karolin Wegberg[You must be registered and logged in to see this image.]
Fáradtan roskadok le az ágyamra a nap végén. Ahogy oldalra pillantok az éjjeli szekrényemen lévő órámra, látom, hogy a mutató már megint elhagyta a tizenkettest. Ennyit arról, hogy ma éjfél előtt ágyba kerülök. És igazából ma sem foglalkoztam semmivel, ami igazán az én kedvtelésemet, szórakozásomat szolgálta volna. Amit én szeretnék, ami nekem igazán fontos volna, az valahogy mindig hátra sorolódik. Így megy ez már amióta az eszemet tudom. Elsőszülöttként, szinte már-már egészségtelen maximalizmussal megáldva mindig is arra törekedtem, hogy én legyek a legjobb. Hogy megfeleljek a szüleim elvárásainak. Igen tehetős családba születtem, mindkét szülőm jogvégzett ember, ügyvédként tevékenykedtek, illetve az apukám még most is ezzel foglalkozik, anyukám pedig idén jelöltként indult a szövetségi parlamenti választásokon a szülőhazámban, Németországban. Feltett szándéka, hogy beindítsa a politikai karrierjét és szemernyi kétségem sincs afelől, hogy sikerülni is fog neki. Hisz ő mindig eléri, amit szeretne.
Nem csoda, hogy két ilyen sikeres ember a gyermekeitől sem vár mást. A tanulásban, a sportban, a közmunkában, mindenben nekem kellett a legjobbnak lennem. Ezt várták el tőlem. Pláne a húgom mellett. Ő most is édesdeden alszik a szomszéd ágyon. Alig egy év a korkülönbség közöttünk, szinte olyan, mintha ikrek lennénk. Na nem külsőre vagy jellemre, hisz ennél jobban ha akarnánk, sem különbözhetnénk. Ő egy igazi kis szőke hercegnő, egy cukorbaba, aki egyetlen szempilla rebegtetéssel és mosollyal az ujja köré tud csavarni bárkit. És ez még a rigorózus szüleimre is igaz. Állandóan azt hallgattam tőlük, hogy ő a szép, az aranyos, a törékeny, akire vigyázni kell, én pedig az okos, a szorgalmas, az erős. Valahol irigyeltem mindig is, hogy ő mindent olyan könnyedén megkap, amiért nekem keményen meg kell küzdeni. Természetes könnyedséggel teremt kapcsolatokat, míg én vért izzadok, remegek-reszketek, hogy mindenkire a lehető legjobb benyomást tegyem és mindemellett még erősnek, határozottnak is tűnjek. Örökké kedvesnek, mosolygósnak, barátságosnak lenni, még ha majd össze is esek a fáradtságtól. Így güriztem végig a középiskolai és eddig az egyetemi éveket is.
Tavaly még a házunk elnöki posztját is sikeresen megnyertem. Az volt csak az igazán húzós év! A tanulás, iskolai rendezvényszervezés, önkéntes munkák, edzések, zene és nyelvórák mellett épp csak saját magamra nem maradt időm soha. De úgy hiszem, a kemény munka nem maradt eredmény nélküli. Úgy érzem, abszolút megálltam a helyemet a poszton, bebizonyítottam, hogy méltó voltam a címre, hisz a testvériségünk abszolút jól működött, az egyetemi életben is nagy szerepet töltöttünk be, még a többi házat is segítettük, ahol tudtuk. Nem lehetett ránk panasz. Nekem azonban mára van, nem is kevés. Mert hiába győztem már meg a szüleimet is nem egyszer arról, hogy nemes célokért küzdő alapítványokat támogassanak, van valami, ami pótolhatatlanul hiányzik és ürességet okoz bennem. Amit nincs az a karitatív tevékenység, ami pótolhatna. Erre pedig épp a húgom ébresztett rá, még ha nem is tudatosan.
Különbözőségünk ellenére elég szoros a viszonyunk, így nem maradhatott rejtve sokáig előttem, hogy tavaly az egyetem második félévében bizony igencsak megváltozott a viselkedése, későig kimaradt, meg egyáltalán, kicsit elvarázsoltnak tűnt és a szeme is másként csillogott. Sokáig nem tudtam mire vélni, de aztán összeállt a kép. Szerelmes lett. Hogy pontosan kiről van szó, még nem tudom, de tény, hogy igen lelkesen bújja az angol irodalmi tankönyveit, így biztos vagyok benne, hogy valami igazán finom lelkű, intellektuális beállítottságú fiú lehet a szíve választottja. Engem viszont ráébresztett arra, hogy még sosem tapasztaltam meg az érzést, amit ő átél és bizony nagyon szeretném. Valami, amit a húgom már megint előbb és könnyebben kap meg, mint én… De ebből elég.
Ez az év más lesz. Ezt eldöntöttem. Végre én is számítani fogok. Hogy én mit szeretnék. Meg akarom tapasztalni mindazt, ami eddig az életemből kimaradt. Az önfeledt szórakozást, a görcsös megfelelni akarás nélkül és természetesen a szerelmet. Pláne, hogy még rendes baráti társaságom sincs a tanuló és egyéb szakköri társakon kívül. A húgom állt hozzám mindig a legközelebb, most azonban, amiatt  a srác miatt kevesebb időt tölt velem, így pedig igencsak magányos vagyok olykor… De ez változni fog. Méghozzá úgy, hogy a kötelességeimet sem hanyagolom el. Bár nem egyszerű, hisz a tanulmányi eredményeimet nem akarom lerontani és az önkénteskedésről sem szeretnék lemondani. De hiszem, hogy meg fogom találni az egyensúlyt. Ugyan ma sem volt időm enni, amit az enyhén megkorduló gyomrom is jelez, de annyi baj legyen. Megoldom akkor is. Holnaptól. Most már tényleg. Így oltom el az éjjeli lámpámat, bízva abban, hogy a holnap reggel ötös ébresztőm már egy új, teljesen másmilyen napra ébreszt. Hisz a változás csak rajtam áll. És én tenni is fogok érte. Hisz ez az én életem és bízom benne, hogy végre tudom úgy élni, teljes értékűen, ahogy én akarom. Így kell lennie. Nem lehet másképp.
Üdv, a nevem Karolin von Wegberg, 21 éves vagyok, 1996.10.28-án, Berlinben láttam meg a napvilágot. Nemzetiségem német. Jelenleg diák vagyok és a Dunant house csoportba tartozom. Troian Bellisario arcát vettem kölcsön.
Jellem
Céltudatos, szorgalmas, lelkiismeretes, kitartó, erős, intelligens, éles eszű. Talán ezek azok a jelzők, amiket a leggyakrabban alkalmaznak rám. Na jó, hallottam ezt már kevésbé szép megfogalmazásban is, mint stréber, merev, humortalan, sótlan, unalmas és hasonló, kevésbé szofisztikált módon kifejezve is. Főleg más prioritások mentén élő testvériségektől. De az ilyesmit inkább meg sem hallom. Látszólag lepereg rólam minden. Nem kell tudnia senkinek, belül milyen mélyen tud érinteni egy-egy bántó megjegyzés, kritika. Bár ha alaptalan, könnyebben túllépek rajta, mintha esetleg valaki egy létező hibámra, hiányosságomra mutat rá. Görcsösen rettegek a bukástól, ezért igyekszem mindenkinek minden téren megfelelni, ami azonban mivel gyakorlatilag lehetetlen, igencsak kimerítő. Bár nagyon szeretnék igaz barátokat, egy lelki társat, valakit, akit szerethetek és viszontszeret, ez azonban nem egyszerű úgy, hogy igencsak nehezen adom ki magam, nyílok meg bárki előtt. Mert mi lesz, ha túlzottan visszataszítónak találnak, vagy nem felelek meg az elvárásaiknak és végül teljesen egyedül maradok? Azt nem élném túl. Vagy már így is, pont ezzel ítélném örök magányra saját magamat?
Külső
Véleményem szerint csak egy átlagos lány vagyok. Semmi különös. Tényleg. A 170 centimmel aránylag magas, vékony testalkatú, hosszú, enyhén hullámos, barna hajú, barna szemű huszonegy éves lány. Teljesen átlagos. A bőröm világos és a szemeim alatt gyakran láthatóak karikák, mivel alvásra túl sok időt nem fordítok. Túl sok az elintéznivalóm, így rendszerint későn fekszem és korán kelek, de ehhez már hozzászoktam, így nem okoz gondot. Egy kis, tényleg enyhe smink amúgy is sokat el tud takarni. Ahogy az sem okoz problémákat számomra, hogy enni is ritkán szoktam. Egyszerűen nincs rá időm, ennyi. Bár nem egyszer kaptam már meg, hogy betegesen sovány vagyok, nekem jó így. Ha másban nem, legalább abban én dönthetek, mikor eszem és mikor nem. Ha ideges, feszült vagyok, amúgy sem bírok enni, még ha akarnék sem. És ez bizony gyakran előfordul. Egyébként a konszolidáltabb, elegánsabb öltözködést kedvelem. Általában márkásabb az öltözetem, de semmiképp sem kirívó vagy közönséges. Az nagyon nem az én stílusom. Bár egyesek szerint így egy kicsit koravén és szürke a megjelenésem, én így érzem jól magamat. Az ápoltság, alkalomnak megfelelő megjelenés jellemez mindig. Elvégre a jó megjelenés fél siker, bármiről legyen is szó, nem igaz?
abbey mount
institute for higher education
Vissza az elejére Go down
avatar


Kinsley ✘ Elnök

Kinsley ✘ Elnök
Csatlakozott : 2012. Apr. 19.
Posztok száma : 599
Motto : my love's a revolver, my sex is a killer, do you wanna die happy? Age : 23 Titulus : Miss Don't Mess With Me Foglalkozás : Diák Play by : Nina Dobrev
Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Karolin von Wegberg   2017-11-15, 12:49 pm

elfogadva
Abbey Mount Institute for Higher Education

Szia Karolin! csillogó szemű  

Úristen, egy dunantos canon és áááw, annyira imádom a neved  szerelmes És most, hogy leengedtem egy nyálcsóvát, üdvözöllek köreinkben, szépség!

Bevallom, nem értem, miért, de egy kezemen meg tudom számolni azokat a canonokat, akik kapósabbak voltak, és te, TE! Téged soha senki nem mert megalkotni. De eh... nem csodálom, hisz naggggyon kevés emberben van annyi önmegtartóztatás, hogy akárcsak képzeletben egy ennyire céltudatos és aktív lány bőrébe bújjon.

Véleményem szerint cseppet sem könnyű elnöknek lenni, de a legnehezebb a Dunant testvériséget vezetni, hisz ők egész évben, szüntelenül dolgoznak valamin: alapítványi bálok, adománygyűjtő estélyek, humanitárius utazások, önkénteskedés, és még sorolhatnám. Személyednek viszont meg se kottyant, és nyilván azért, mert veled együtt született a képesség, hogy helyesen "kézben tartsd a gyeplőt".

Ami a szépség és a küzdelem témáját illeti, a külső adottságok az idővel elévülnek, a húgod tündéri külleme sem lesz akkora hatással a többiekre néhány éven belül. Egyébként is a könnyen megszerzett győzelmek íztelenek, az emberben a büszkeség nem düledezik úgy, mint akkor, ha önerőből, komoly küzdelemmel nyeri meg őket. Tehát a fentebb említett pár éven belül te olyan értékekkel fogsz rendelkezni, amikkel a húgod nem, ha nem húz bele. Igazán semmi okod irigykedni. Neki annál inkább, hisz a te pofid, külsőd is nagyon csini!  kölyökkutya szemek 2  szívecske

Merevnek és humortalannak semmiképp nem mondanálak, annál inkább komolynak és talpraesettnek. Abban viszont egyetértünk, hogy szükséged van több kikapcsolódásra. Az élet nem csak a tanulásból és a hajtásból áll, néha muszáj megállni a rohanó időben és élvezni maga a puszta tényt is, hogy kék az ég és zöld a fű.

Ne aggódj, biztos vagyok abban, hogy hamarosan rád talál a szerelem, és pont akkor, amikor a legkevésbé várod. Nem mellesleg minden férfi álma egy ilyen rendezett nő, mint te  elpirul

Látogasd meg a foglalókat, aztán játssz kedvedre! Remélem, nekem is akad lehetőségem összefutni veled a játéktéren!  csillogó szemű

[You must be registered and logged in to see this image.]

[You must be registered and logged in to see this link.]
[You must be registered and logged in to see this link.]
[You must be registered and logged in to see this link.]
[You must be registered and logged in to see this link.]
[You must be registered and logged in to see this link.]
[You must be registered and logged in to see this link.]
[You must be registered and logged in to see this link.]
[You must be registered and logged in to see this link.]
[You must be registered and logged in to see this link.]

abbey mount
institute for higher education


[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
BRUNETTES DO IT BETTER
her daddy must have been the devil cause she hotter than hell. shes doin' what shes doin' and shes doin' it well. she lines 'em all up just to knock 'em all down. she said you dont know nothin' so shut your mouth. and that's because...

Vissza az elejére Go down
 
Karolin von Wegberg
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Abbey Mount School :: Growing like a newborn :: Elfogadott karakterlapok :: Dunant house-
Ugrás: