HomeHome  WidgetsWidgets  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Share | 
 

 
Gemma && Krisztián

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
avatar




Csatlakozott : 2018. Mar. 05.
Posztok száma : 6
Motto : Mottó helye Age : 19 Foglalkozás : Diák Play by : Dove Cameron
Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Gemma && Krisztián   2018-03-05, 8:23 pm

Gemma && Krisztián
Nem is tudom, hogy miért kerestem fel őt vagyis éppen miért tervezek vele beszélni, de nem érzem magam jól a múltkori óra óta... Talán kicsit durvábban beszéltem vele, mint kellett volna és nem kellett volna mindennek elhordanom őt olaszul, még csak meg sem tudta magát védeni. Szóval igen, bőven kiérdemelte azt, hogy elnézést kérjek tőle és megpróbáljam helyrehozni a dolgot. Próbáltam én kiejteni a nevét, még a testvére segítségét is megkértem, de borzalmasan ejtem ki a nevét, abból jöttem rá, hogy végig a hasát fogta, mert annyira nevetett. Kissé kellemetlen volt számomra.
Végül pedig nem is tudom, csak felemeltem a seggemet és elkezdtem vonszolni, bár nem tudom éppen merre lehet. Sóhajtok egyet, nem is értem csinálom ezt, semmi közöm hozzá és még csak beszélni sem vagyok köteles, de a lelkiismeretem... Na ő azt nem tudja. Pár percig bolyongok az udvaron, mire megpillantom őt, de nem tudok oda menni, mert megint a barátaival van. Várok pár percet és mikor egyedül marad, hát elindulok felé... Kissé ideges lettem.
- Szia. - köszönök neki, miközben megállok előtte és próbálom felvenni vele a szemkontaktust. - Beszélni szeretnék veled, ha ráérsz. - folytatom és egyetlen egy pillanatra sem hagyom veszni a szemkontaktust. Talán a karma kegyes lesz velem, mostanában ez egy igen csak jó cselekedetem lesz.
Vissza az elejére Go down
avatar


Winster

Winster
Csatlakozott : 2012. Dec. 20.
Posztok száma : 28
Motto : Viva la vida! Age : 22 Titulus : the Jerk.. suprise by Gemma Foglalkozás : Diák Play by : Herman Tommeraas
Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Gemma && Krisztián   2018-03-06, 9:54 am

Amikor Gemma megjelenik a látószögemben, igyekszek úgy tenni, mintha fel se tűnt volna a jelenléte, nehogy később az is probléma legyen, hogy „rajta legeltetem a szemem”. Így maradnak a lopott pillantások, amikor úgy fordítom a fejem és a tekintetem, hogy íriszpárom mindenképpen láthatatlanul, egy másodpercre ráragadjon. Meglehet, hogy azért keltette fel ennyire az érdeklődésem, mert nem szeretném, ha hirtelenül előttem teremtene és megint mindenféle szaralaknak hordana el más nyelven – vagy hát nem vagyok benne biztos, hisz nem beszélek olaszul, de a hangneméből és a „vaffanculo” szóból azt gyanítom,múltkor melegebb éghajlatra küldött – de az is egy opció, hogy mivel utálom, ha ismeretlenek rühellnek, ezért tudni szeretném, mit tettem, amivel kivívtam az ellenszenvét.
Egy ideig próbálok a fiúk társaságában elvegyülni és láthatatlanná válni, de aggasztani kezd az a megfogalmazhatatlan valami, ami az arcán van kirajzolva, így amikor Bradley megkérdi, elmegyünk e kajálni, leválok a csapatról azzal az ígérettel, hogy nemsokára csatlakozom hozzájuk, csak előbb el kell intéznem valamit. A srácok elindulnak, én pedig zsebre tett kézzel, a mögöttem lévő fának dőlve Gemmára meredek, amikor elindul felém. Valamiért összesen egy kimenetelt látok ebből a szituációból: ezúttal az anyámba küld el, amiért utána kérdezősködtem, hogy kiderítsem kit bántottam meg tudtam nélkül, és ki utál annyira, mint még senki más. Vagy hát ki tudja? Lehet, szimplán csak bemutatkozik, ha már az előző találkozásunknál egyikünk sem tette meg.
- Helló, idegen – köszönök vissza neki. – És lehet egy kevésbé csendesebb helyen? – teszek fel egy kérdést a kijelentése után. – Csak mert ha megint leüvöltenéd a fejem, lehet, nem hagynám, hogy másodjára is nyilvánosan tedd. A végén azt fogják hinni, hogy egy papucs vagyok… - hatást szünetet tartok, de nem akkorát, hogy reagálhasson – Mégse hoznék szégyent a házamra, ha érted, mire gondolok.
Őszintén szólva bennem van még a múltkori miatti tüske, és talán ez érezhető is a hangomból, de ember legyen a talpán, aki azt merné állítani, hogy indokolatlan a viselkedésem.
- A szüleid még sosem mondták, hogy ne állj szóba idegenekkel? – kérdem meglepődve, kicsit talán szarkasztikusan, hogy arra utaljak, hivatalosan még nem ismerjük egymást.
Vissza az elejére Go down
avatar




Csatlakozott : 2018. Mar. 05.
Posztok száma : 6
Motto : Mottó helye Age : 19 Foglalkozás : Diák Play by : Dove Cameron
Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Gemma && Krisztián   2018-03-06, 11:06 am

Gemma && Krisztián
Mondjuk kezd elegem lenni abból, hogy Mirci nem hagy békén a hülyeségeivel és azt sem értem, hogy miért nyomul ennyire Krisztiánra. Bár amikor azt mondogatja, hogy titokban együtt vannak és már járnak... Nem úgy tűnik, sajnos azt látom, hogy hiába fut a csávó után kihasználja Mircellat, de igazából már bele kell gondolnom, hogy Mircella nem mindig az igazat mondja és nem si értem, hogy miért nem beszélhetek vele... Nem is érdeklem a srácot és ő sem érdekel engem, szóval egyáltalán nem kell féltenie tőlem. Mircella meg mostanában az agyamra megy és a hiszti amit lenyomott az SmS-ekre, komolyan mondom... Ő is szokott irogatni az én telefonomból, pl Krisztián egyik haverjának is írt és lebeszélt egy randit, jó, tényleg kurva helyes a srác, de nem leszek egy strigula az életében. Mert na róla tudom, hogy szexel csak a csajokkal, egyszer rányitottam és megkérdezte, hogy nem akarok e csatlakozni, végül pedig én lettem a prűd liba.
Talán tényleg nem a legjobb ötlet vele beszélni, de nem hagy a lelkiismeretem, nem akarom, hogy... Rosszban legyünk, hisz nem tehet róla, hogy ok nélkül olyan voltam vele. Persze nehéz elkülöníteni a hazugságokat és az igazságokat vele kapcsolatosan, hisz nem is ismerem és nem is szeretném jobban megismerni, nem ez a célom. Azt szeretném, ha tökéletesen semleges viszony lenne köztünk, tökéletes semmi, távolság és csend, de előtte ezt a beszélgetést megejtjük. Próbálnék megszólalni, de nem igazán ad ra lehetőséget, végül mikot végre megtudok szólalni, hát meg is ragadom a lehetőséget. - Nem, egyáltalán nem ezért jöttem, de erről szeretnék beszélni. - mondom halkan, egy halvány mosollyal az arcomon.
Megérten én, hogy ilyen és ilyeneket mond nekem, bár a kérdésre csak felvonom a szemöldökömet. Ne felejtsd el Gemma, hogy miért jöttél, megtudod csinálni, jogos a haragja, teljesen jogos. - Csak azt akartam mondani, hogy sajnálom, hogy múltkor olyan hülyén viselkedtem veled, nem érdemelted meg. - mondom neki, majd hát... Teljesítettem a kötelességem, már is érzem, hogy könnyebb a lelkemnek. - Nem akarlak tovább zavarni vagy éppen fenntartani. - lépek el mellette, ha megengedi, ha nem, hát... Akkor nem tudok elmenni innen.
Vissza az elejére Go down
avatar


Winster

Winster
Csatlakozott : 2012. Dec. 20.
Posztok száma : 28
Motto : Viva la vida! Age : 22 Titulus : the Jerk.. suprise by Gemma Foglalkozás : Diák Play by : Herman Tommeraas
Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Gemma && Krisztián   2018-03-12, 8:59 am

Amikor kiejti az ajkán az okát annak, amiért megkeresett, meglepődöm, de igyekszem a lehetőségeimhez mértem a legjobban titokban tartani. Csendben végighallgatom a monológját, majd további szótlanságba burkolózva figyelem, ahogy ellép és távozni készül. Nem nyúlok utána, hogy maradásra marasztaljam, hisz van egy megérzésem, hogyha megpróbálnám, újból csak kihúznám nála a gyufát. Pedig megtenném, ugyanis megmagyarázhatatlanul nagyon érdekel, mivel vívtam ki egy ismeretlen ellenszenvét.
- Ennyi?  - szólalok meg végül, mielőtt kikerülne a hallótávolságból és kicsit indulatosabban, mint terveztem, de mégsem annyira, hogy mérget szítsak benne ebben a szituációban. Lehet, hogy éppenséggel a világ legnagyobb seggfejének tűnök, amiért nem köszönöm meg, hogy bocsánatot kért - még hogy megköszönni... ez kb. olyan lenne, mintha meghálálnám, hogy belátta, tévedett – és még csak azt sem mondom, hogy értékelem a bátorságát – pedig így van – de véleményem szerint ő az, aki jelenleg nem korrekt, hisz a kurta elnézést kérésével továbbra sem válaszolta meg egyik kérdésemet sem. Tulajdonképpen nem is érdekel mindegyik válasza, csak egynek: mit ártottam neki, amivel ekkora gyűlöletet csíráztattam magam ellen benne?
- Nos, én azonban nem vagyok ennyire jó fej… – folytatom az előző kérdésemre adott válaszától függetlenül – de gondolom, ezt te is tudod, hisz más esetben nem rühellnél ennyire. – teszem hozzá szarkasztikusan, majd közelebb lépek hozzá, hogy a lehetőleg legkevesebb távolság legyen közöttünk. – Szóval én igenis fenntartanálak, zavarnálak és rabolnám az időd, ha már kárpótolni szeretnél a múltkori miatt.
A mondatom végét szinte suttogva ejtem ki, néhány rövid centinyire az arcától és mielőtt reagálhatna, ellépek mellőle, majd megragadom a csuklóját és elindulok.
- Gyere – mondom kissé parancsolóan, de annál inkább tájékoztatóan, hogy némi segítséget nyújtson a vonszolásában és a közönség számára kevésbé tűnjön úgy, mintha ellenkezést nem tűrően ráncigálnám és kényszeríteném arra, hogy velem jöjjön. Pedig biztos vagyok benne, hogy így van és pillanatnyilag szívesebben a világ másik végére indulna el futva, de most nem fog lerázni. Az sem érdekel, ha előadásra, vagy gyakorlatra kell mennie, de még az sem, ha maga a dékán fog neki szemináriumot tartani.
Vissza az elejére Go down
avatar




Csatlakozott : 2018. Mar. 05.
Posztok száma : 6
Motto : Mottó helye Age : 19 Foglalkozás : Diák Play by : Dove Cameron
Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Gemma && Krisztián   2018-03-12, 10:06 am

Gemma && Krisztián
Nem is tudom, hogy pontosan mit vártam tőle, mert tényleg semmit sem várok, egyszerűen csak elnézést akartam kérni tőle és most meg is tettem. Nem is volt nehéz, sokkal könnyebben ment, mint én azt hittem volna. Sosem szoktam bocsánatot kérni senkitől sem, nem szerettem és nagyon nehezen láttam be a hibáimat, most mégis észrevettem, hogy én voltam vele ok nélkül olyan, amilyen, de... Nehéz elkülöníteni az igazat és a hazugságokat, de nem tudok mit mondani már, talán éppen ezért is lépek el mellette és döntök a távozás mellett.
Mikor hirtelen megszólal én csak megfordulok és értetlenül bámulok rá, mint aki nem is érti mi van. - Mi ennyi? - kérdezek vissza és hát még mindig értetlenséget tükröz az arcom. Én próbáltam rendes lenni, beláttam a hibámat és bocsánatot kértem, de neki ennyi nem elég? Csak nézem őt és mielőtt még bármit mondhatna, szóra nyitom az ajkaimat, de egyetlen hang sem jön ki rajta.
Aztán közelebb lép hozzám én pedig csak hátrább lépek és úgy figyelek, nem akarom, hogy ilyen közel legyen hozzám és ha megint csak lép egyet, én csak megint csak hátrálok egyet. - Nem egészen értem, hogy most mi van veled... - mondom neki, miközben a szemébe nézem, az arcomon kifejezéstelen lesz és nem is tudom mit gondoljak. Végül pedig mikor azt mondja, hogy rabolná az időmet, felvonom a szemöldökömet. - Mit akarsz egész pontosan? - kérdezem, de már megragadta a csuklómat és elindul. Gondolom hiába akarnám kitépni a kezemet, nem menne, így inkább megyek utána és mikor már elég ideig sétáltam némán elrántom a kezemet.
- Feltétlen szükséges ez? - kérdezem tőle, mert nem igazán akarok vele nyilvánosan mutatkozni, nem akarok Mircivel veszekedni.
Vissza az elejére Go down
avatar


Winster

Winster
Csatlakozott : 2012. Dec. 20.
Posztok száma : 28
Motto : Viva la vida! Age : 22 Titulus : the Jerk.. suprise by Gemma Foglalkozás : Diák Play by : Herman Tommeraas
Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Gemma && Krisztián   2018-03-12, 9:43 pm

Nem árulok el neki semmit, egyik kérdésére sem válaszolok, hisz addig, amíg nem hajlandó az enyémekre felelni, addig ne is várja ugyanazt tőlem.
A csuklóját nem szorítom úgy, hogy ne tudná könnyedén kitépni, ha azt szeretné, mindössze jelzésképpen, hogy tudja, merre megyünk és kövessen. Nem igen reagált arra, hogy mehetünk e csendesebb helyre, de a hallgatás mindig a beleegyezéssel egyenlő, így nincs is több kérdésem ezzel kapcsolatban. Még nem árulom el neki, de egyenesen a tankonyha felé tartok vele, ahol a napnak ebben az időszakában senki sem fog minket megzavarni. Egyébként is éhes vagyok, arról nem is beszélve, hogy kicsit paprikás is… ha pedig mérgelődöm, a főzés segít lenyugodni.
Túl gyorsan elhiszem, hogy ilyen könnyű dolgom lesz, és hipp-hopp ott teremtünk a kitűzött célnál. Csakhogy Gemma kitépi a csuklóját a markomból ezzel magára hívva tekintetem. Azon nyomban megtorpanok és száznyolcvan fokos fordulatot veszek, hogy szembe kerüljek vele.
- És ez? – utalok arra, ahogy megint elhidegül, mintha olyat tettem volna, ami büntetendő lenne. Megfogtam a kezét, hogy mutassam az utat és biztosra vegyem, hogy követni fog. Baj, hogy válaszokat akarok kapni? Nem kell megismernie, ha nem akarja, bánom is én, soha nem erőszakolnám magam másra, de annyival tartozik, hogy bevallja, miért kiabálta le múltkor a fejem. Mert ha mindössze azért, mert szépen megkérdeztem, szóba jöhet e, hogy helyet cserél a barátommal, akkor nagy bajok lehetnek. Itt, az egyetemen általában senki nem szokott ezen problémázni, legalább is az előadók negyedik sorától felfelé. – Mitől tartasz ennyire? Annyira nem vagyok cinkes, hogy féltsd a hírneved… nem ejtek foltot rajta, ígérem – mondom némi ingerültséggel és iróniával a hangomban, majd kezet nyújtok felé. – És most lennél szíves ismét követni és egy másodpercre elhanyagolni a hírneved?
Vissza az elejére Go down
avatar




Csatlakozott : 2018. Mar. 05.
Posztok száma : 6
Motto : Mottó helye Age : 19 Foglalkozás : Diák Play by : Dove Cameron
Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Gemma && Krisztián   2018-03-12, 11:13 pm

Gemma && Krisztián
Magam sem értem, hogy mi a fene van itt és hogy mi történik, mert hirtelen az egész bocsánatkérés átcsap egy olyan dologba, ami kezd kellemetlen és egyszerre kényelmetlen lenni számomra. Megértem én, hogy ő válaszokat akar és hogy tényleg tartozom valami magyarázattal, de ennek nem ez a módja. Nem kéne elkezdenie rángatni engem és nem is kéne, hogy ennyire felálljon neki. Nem mozgunk azonos körökben, nincsenek közös barátaink Mircit leszámítva, de ő mégis... rossz néven veszi ezt a dolgot. Csak értetlenül bámulok rá mikor kérdez, egyszerűen kizökkent a nyugalmi állapotomból.
- A viselkedésedre hogyan máshogyan tudnék reagálni? - jelentem ki egyszerűen és nem értem, hogy ezen mit nem ért. Én nem tudok máshogyan viselkedni, elkezdett engem rángatni, mint valami rongybabát. Tudok és értem is, hogy mit mond és milyen szándékai vannak, egyszerűen megkérhetett volna, hogy tartsak vele, mert lenne mit megbeszélnünk. - Nem vagyok ostoba lány, ha megkérsz, hogy tartsak veled, hát veled tartok. - mondom neki és tényleg komolyan gondolom, ha megkért volna, akkor mentem volna simán vele, nem téptem ki volna a karomat a kezéből, de most is megfogja és kezd még kényelmetlenebbé válni számomra ez a szituáció, nem kellett volna idejönnöm.
- Nem a hírnévről és mások rólam alkotott véleményéről van szó. - mondom neki egy sóhaj közepette, ebből is látszik, hogy mennyire félreért és hogy mennyire nem ismer. Természetesen én sem ismerem őt, de nekem ez eddig nem volt gond, jobb is volt, hogy nem ismertem őt, hisz... Mircella így nem akadt rám és nem kellett azt hallgatnom, hogy milyen egy szar barátnő vagyok. - Persze, de ha az elején is így megkérsz, akkor nem így lett volna. - felelem neki és indulok utána. Nem, ez egyáltalán nem jó ötlet, nem is kéne vele beszélgetnem, de most már mindegy, belementem és talán végre tudunk tiszta vizet önteni a pohárba. Tényleg nem akarok vele rosszban lenni, de különösebben jóban sem.
Vissza az elejére Go down

Ajánlott tartalom




TémanyitásTárgy: Re: Gemma && Krisztián   

Vissza az elejére Go down
 
Gemma && Krisztián
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Abbey Mount School :: Welcome to Abbey Mount :: Udvar-
Ugrás: