HomeHome  WidgetsWidgets  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Share | 
 

 
Elizabeth Turner

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
avatar

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Elizabeth Turner   2012-04-30, 2:55 pm

<< ELIZABETH JULE TURNER >>

I believe in angels, but I call them my best friends.

Születési hely és idő. Hertford, Anglia; 1992. március 18. Kor. 20. Foglalkozás. egyetemista + tanársegéd. Szexuális orientáció. hetero. Szociális állapot. felső osztály. Csoport. tanár.

Spoiler:
 

Family:
Anya. Elizabeth Houston titkárnő egy orvosi rendelőben. Harminchét éves. Azt hiszem, nyugodt szívvel mondhatom róla, hogy ő az első számú példaképem. Mások szemében talán egy átlagos nőnek tűnhet, de nem az. Közel negyven éves létére annyira fiatalos, igaző nő, mindig is az volt. Én is ilyen akarok lenni. Nagyon jó ízlése van, mint öltözködés, mint zene, mint bármilyen esemény, estély vagy bármi hasonló megrendezése terén. Az otthonunknak is mondhatni ő a lakberendezője. Titkárnőként dolgozik, amióta az eszemet tudom, de szerintem ennél sokkal többre is vihette volna, ha igazán akarja, mert okos, több nyelvet is beszél, és szerintem egész jól ért az emberekhez. De talán csak azért nézek fel ennyire rá, és ragaszkodom így hozzá, mert apám és a két fivérem mellett kisebbségben vagyunk a családban, mint nők, és szerintem össze kell tartanunk.
Apa. Xavier Turner, bankigazgató, 40 éves. Apa, ő egyszerűen csak apa. Nem is tudom, mit mondhatnék róla. Imádom, annyi biztos, mert annyira jófej, és bár mindig is inkább anyás voltam, ő mégis sokszor jóval engedékenyebb velem, mint anyám. Még most is, hogy elmúltam 20, az egy szem kislányát látja bennem. Ettől függetlenül a fiúkkal sokkal jobban kijön, ami engem igazából soha nem zavart. Nekem ez így természetes.
Testvér.
Két öcsém van:
Noah Turner, 18 éves. - Mindig próbáltam egyformán szeretni az öcséimet, és kimaradni az állandó vitáikból, de ez nagyon nehéz. Svájcnak lenni szinte esélytelen. Így most be kell vallanom, hogy Noahoz ragaszkodom jobban. Talán mert ő az idősebb, és már komolyabb, lehet vele őszintén beszélgetni, meg tudok bízni benne. Igen. Tudom, hogy rá bármikor számíthatok. Egyébként pedig sokkal több dologban hasonló vagy azonos a véleményünk.
Daniel Turner, 16 éves. - A magam módján Dannyt is szeretem. Hogyne szeretném, hisz az öcsém? Csak hát ő... tényleg kemény dió. Főleg mostanában. Magyarázhatjuk azzal a dolgot, hogy kamaszodik, de ő mindig is makacsabb volt, és nehéz hatni rá. Talán majd idővel jobb lesz, ha kicsit benő a feje lágya. Talán... Csak attól mentsen meg az isten, hogy igazságot kelljen tennem a két öcskös állandó vitáiban!
Egyéb hozzátartozó.
Jean-Pierre de Lángoire - az exem. A fősulin ismerkedtem meg a francia származású, kék szemű ördögi angyallal. Nem mondom, hogy szerelem volt első látásra, mert elég sokáig kellett neki legyeskednie körülöttem, mire sikerült levennie a lábamról. Nem adtam könnyen magam. Legalább ennyi maradt a büszkeségemnek. Hetekig udvarolt nekem, mire egyáltalán belementem egy randiba. De nem tudtam nem imádni. A nevetését. Az udvariasságát. A francia akcentusát. Az eszét. Oké, bevallom: belezúgtam. Ő vette el a szüzességem is. Vártam a megfelelő pillanatra és személyre, igen. Azt szerettem volna, hogy az egész különleges legyen. És az is volt. Olyan volt, mint egy álom, csak túl hamar fel kellett ébrendnem. Nagyjából három hónapig jártunk, aztán kiderült, hogy ebből két hónapig folyamatosan megcsalt. Most mit mondjak? Elég nagy arculütésként ért. És még nem vagyok túl rajta. Azért vállaltam el, hogy fél évig tanársegédkezem, és jogot tanítok az Abbey Mountban, hogy minél messzebb kerüljek tőle, és legyen időm kiheverni a dolgot.

Like,Dislike:
Like: Szeretem táncot, a zenét, főleg a régi slágerek, kezdve Nat King Cole-tól, Bing Crosbyn át az örök kedvenc Frank Sinatráig. Imádom a fekete-fehér filmeket is. Szeretem a nyári esőt. A tenger illatát érezni, és hullámzását hallgatni éjjel. Szeretem a naplementét. Az olasz ételeket, az utazást. Párizst. Szeretem az érintetlen havas táj látványát, a karácsonyt, és a forralt bor illatát. Imádom a természetet, szeretek kirándulni. Szeretem a szabadságot, művészeteket és a színházat, de mindenek előtt a táncot. Érzékeny vagyok, örök álmodozó, kicsit az a művészlélek típus, de próbálom ezt nem túlzottan kimutatni, ez úgymond az eltitkolt oldalam, amit csak keveseknek mutatok meg. Egyébként elég pörgős vagyok, szeretem, ha zajlik körülöttem az élet. Könnyen barátkozom, ugyanakkor könnyen hozom magam kínos helyzetekbe, mert általában vonzom a bajt, és bizony gyakran kerülök slamasztikába. Szeretek beszélni, beszélgetni, viccelődni, sokszor vagyok komolytalan, de tudok jó hallgatóság is lenni, ha arra van szükség. A barátok rám mindig számíthatnak. Aki egyszer belopja magát a szívembe, örökre ott is marad. Elég rémes dolgot kell ahhoz tennie, hogy ez megváltozzon. Könnyen sértődök, de nem vagyok haragtartó, és nagyon tudok szeretni, és ragaszkodni.

Dislike: Nem vagyok valami sportos alkat, a sportokat nem igazán szeretem, egyébként nem sok dolog van, amire azt mondanám, hogy soha. Mindennek és mindenkinek kell legalább egy esélyt adni. Kivételt képeznek talán a különféle csúszómászók, élen a pókokkal meg a kígyókkal. Amit még nem szeretek, az a hazugságok, és ha elárulnak, vagy kihasználnak.

The Story.....
Bár az elmúlt hetekben a szabadidőm nagy részét a barátaimmal töltöttem, elég nehéz időszak áll mögöttem. És nem csak azért, mert a fősulin szinte minden nap vizsgáznom kellett valamiből, és mostanában folyton csak tanultam. Kell egy kis pihenés, ki kell szabadulnom kicsit a szürke hétköznapokból, és elveszni a természet szépségében. Hiányzik már a csendje, a színei, a friss levegője... A közeli nemzeti park különben is híres gyönyörű vidékeiről, vizeiről... épp itt az ideje, hogy meggyőződjek róla, hogy méltán az.
Már úton vagyok az erdei fogadó felé, ami egy csodaszép tisztáson helyezkedik el, távol a modern világ minden zajától. Egy békés kis nyugalomsziget. Pont erre van most szükségem. Egy katalógusban bukkantam rá a fogadóra, a képek alapján költői, sőt, mesébe illő az egész. Remélem a valóságban sem fogok csalatkozni. Egyelőre két éjszakára jelentkeztem be, de ha nagyon megtetszik a táj és a régi, de lenyűgözően karban tartott, idilli kis épület, ami ha jól tudom, egy arisztokrata család egyik kisebb birtoka volt még nem is olyan régen, talán maradok még egy éjszakát. Útközben néha-néha meg kell állnom, hogy átböngésszem a magammal hozott térképet. Elvileg ennél az elágazásnál lennie kellene egy útnak jobbra is... de nincs. Legalábbis nem kövesút, csak egy régi, sáros földes út, amelyet lassan belep a fű. Mintha hosszú ideje nem használták volna már. Pedig a benzinkutas srác, akitől útbaigazítást kértem, ő is erre irányított. Különös. További pár perces tűnődés után úgy döntök, hogy mégiscsak megindulok a kijelölt irányba. A fogadónak valahol az erdő után kell lennie... elvileg. És mégsincs. Ezt nem hiszem el! Nincs is semmi, csak fák, fű, bokrok és egy öreg, hosszú-hosszú várfal. Vagy birtokhatár. Nem tudhatom. Azt hiszem, eltévedtem. Az lenne a legjobb, ha visszamennék az elágazáshoz, és választanék egy másik utat, de a magas kőfal felkeltette a kíváncsiságom. Egy ideig lassan zötykölődöm a girbegurba talajon a kocsimmal, követve a fal vonulatát, de egy helyen észreveszem, hogy leomlott. Mintha egy régi csata emlékét őrizné. Az autómból kiszállva óvatosan közelítem meg a köveket, akár ha attól tartanék, hogy a föld bármikor beszakadhatna alattam. Aztán átmászok, hogy a másik oldalát is megvizsgálhassam. A természet szépségét jöttem kiélvezni kicsit, de közben a múlt, a történelem egy szeletkéjére bukkantam. Ez is van olyan izgalmas. Sőt! Talán van itt valahol egy régi, leomlott vár is. Szeretném látni. Meg kell keresnem.
Gyalog indulok útnak a fal túloldalán levő fák között. Mintha beépített iránytűvel születtem volna, és esélytelen lenne, hogy eltévedjek. Na de hát már amúgy is eltévedtem...
Szerencsére elég hamar ráakadok egy kis ösvényre, ami végül egy kikövezett keskeny úthoz vezet, végül pedig egy csodaszép parknál bukkanok ki, közepén működő szökőkút, a másik oldalán virágok pompáznak, és... A lélegzetem is elakad, amikor a fák takarásából kilépve meglátom hatalmas kastélyt, ami kicsit sem romos. Inkább nagyon úgy tűnik, hogy most is lakják. Akkor vajon miért nem építették újjá a leomlott falat? Talán tényleg történelmi jelentősége van... - adok is rögtön választ saját bugyuta kérdésemre. Vagy valami herceg lakja. Vagy mondjuk egy hét fejű sárkány. Sosem tudni. Na jó, kicsit magával ragadott a fantáziám. Azt hiszem, ezt még Noah is imádná, függetlenül attól, hogy ő sokkal nagyvárosibb, mint én, és a kalandokat inkább ott keresi.
Ha ez valóban magán terület, jobb, ha gyorsan eltűnök, mielőtt még rám fognák, hogy itt ólálkodom, vagy ami még rosszabb: hogy betörtem. De a szökőkút túlságosan vonzza a tekintetem, és nem tudom megállni, hogy ne lépjek közelebb. Muszáj kicsit megvizsgálnom, mielőtt kereket oldok. Úgysincs itt most senki.
Engedek a kísértésnek, és lassú, csendes léptekkel megközelítem a gyönyörű, régi szökőkutat. Egyszerűen lenyűgöz, ahogyan a kastély pompája is. Még nem volt szerencsém ilyen mesés épületet ilyen közelről szemügyre venni. Maximum képeken láttam hasonlót, szóval nem ítélhet el engem senki azért, hogy ennyire rabul ejt a látvány, és nem indulok el rögtön visszafelé. Többször is végighordozom pillantásom a tájon, a szépen gondozott parkon, a rendben tartott kastélyon, végül a szökőkút angyalszobrain állapodik meg a tekintetem. Meseszép. Legszívesebben megérinteném őket, de attól félek, azzal már tényleg áthágnék valamilyen íratlan szabályt. Mintha egy mesébe csöppentem volna, amiben a szegény halász lánya betéved egy kincsekkel teli szobába, de csak mozdulatlanul gyönyörködhet a látványban, mert ha hozzáér bármihez is, akkor az egész terem szertefoszlik. Buta egy érzés, de mégsem mozdítom a kezem. Inkább hátrálni kezdek az ösvény felé, amerről jöttem. Remélem, hogy visszatalálok a leomlott kőfalhoz meg a kocsimhoz. A főút, és a fogadó már biztosan keményebb dió lesz, de majd megoldom. Amint sikerül kiszabadítanom a pillantásom a kastély látványának rabságából.
Vissza az elejére Go down
avatar

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Elizabeth Turner   2012-04-30, 7:20 pm

Elkészültem!^^
Vissza az elejére Go down
avatar

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Elizabeth Turner   2012-04-30, 7:59 pm

Miss. Turner!
Imádtam az előtörténet minden egyes betűjét, jó volt bebarangolni azt az érintetlen tájat ahol Lizzie járt. Tetszik hogy ilyen sokszínű a lány, és hogy ilyen sok minden iránt érdeklődik. Gyönyörű, és hibátlan karakterlapot olvastam! Szaladj játszani, Noah örülni fog!
Vissza az elejére Go down

Sponsored content




TémanyitásTárgy: Re: Elizabeth Turner   

Vissza az elejére Go down
 
Elizabeth Turner
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Elizabeth Ethel Cordelia Midford
» Sophie Turner
» Valerie Tulle
» Elizabeth Olsen

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Abbey Mount School :: A bit more entertainment :: Törölt felhasználók előtörténetei
-
Ugrás: