HomeHome  WidgetsWidgets  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Share | 
 

 
Jeremiah Wolnoth

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
avatar

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Jeremiah Wolnoth   2012-05-02, 12:54 pm

<< JEREMIAH DWAYNE WOLNOTH >>

A szabadság nem abban áll, hogy az ember azt tesz, amit akar, hanem abban, hogy azt akarja, amit tesz.

Születési hely és idő. 1993. augusztus 25. Kor. 18 év. Foglalkozás. tanulok. Szexuális orientáció. heteroszexuális. Szociális állapot. felső és a közép közt valahol. Csoport. fiú diák.

Spoiler:
 

Family:
Anya. Beatrice Hope , 38, újságíró; Imádom anyát. Túlzás lenne azt állítani, hogy a kapcsolatunk felhőtlen... hogy mindenben megértjük egymást... hogy tökéletes szülő, aki támasz a bajban és akinek elpanaszolhatom a problémáimat, de tudom, hogy nem jó kedvéből dolgozik. Az idők során felfogtam, hogy ezeket értünk teszi. Azért, hogy jobb életünk legyen és ne szűkölködjünk a pénzben. Emellett, a gyerekkorom természetesen olyan volt, mint bárki másnak, tehát azt igazán nem vetheti senki a szemére. Főz ránk, figyelemmel kíséri a háztartást, habár a családra mostanság nem sok időt szakít. Nem is kell. Alex is van már olyan érett, hogy felfogja ezt az egészet. Ha pedig nem, majd beszélek a fejével. Egyébként, szerintem anyám is éppúgy szeret engem, ahogy én őt. Csak Ő nehezebben mutatja ki. Apró mosolyok, el-elejtett beszélgetések... ezek elegek arra, hogy tudjam, mit akar kifejezni velük.
Apa. Iason Wolnoth, 39, könyvelő; Egy cipőben jár anyával, azonban vele kissé bonyolultabb a kapcsolatom, főleg, mert nem is akar megérteni engem vagy tökéletes apa-fia kapcsolatot kialakítani. Volt, hogy elgondolkoztam, Alexszel is így viselkedik-e és igen. Mintha hangyányit még közömbös is lenne irántunk, de ezt a világért sem közölném vele. Nem akarok viszályt a családon belül, azt pedig még annyira sem, hogy kevesebbet beszéljünk a túlzott őszinteségem miatt. Nem beszélve arról, hogy én vagyok a csendes, nyugalmas, megértő, figyelmes, minta-gyerek testvér a családunkban, tehát kizárt, hogy felszólaljak ellenük. Megesett, hogy lázongani szerettem volna és hogy idegesített ez az állítólagos jóságom - mert mégis ki akar ilyen lenni? -, de végül rájöttem, hogy nem érdekel. Ilyen vagyok, így szeretnek... különben is, kell legalább egy épeszű, összeszedett ember a családba. Remélhetőleg, Alexander is kinövi a maga önfejűségét idővel.
Testvér. Alexander Wolnoth, 17, tanuló; Alexander mondhatni, hogy a szöges ellentétem. Az öcsém, ezért nyugodtan állíthatom, hogy mindent elnézek neki és igyekszem segíteni őt. Mindig szakítok időt rá, a problémáira, az iskolával kapcsolatos dolgaira és úgy amblokk mindenre, ami vele kapcsolatos. Ha kell kihúzom a csávából, de ha kell, hazudok érte. Természetesen, nem égbekiáltó hazugságokra gondolok, mert először próbálom más oldalról - főleg az őszintébbről - megközelíteni a helyzetet, de igen. Képes lennék hantázni is, ha ezzel neki jobb lesz. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy ő a család fekete báránya, mert egy istenverte szemétládának nem hívhatom... Egyszerűen kamasz, lázad mindenki és minden ellen, plusz idegesítik a szabályok, ahogy sokszor engem is. Én viszont vele ellentétben uralkodok magamon. Jól megértjük egymást, sokat lógunk együtt, bár ez az évem kicsit zűrös és kicsit kevesebb időt tudok rászánni... Az érettségi piszok nehéz és már előre félek, viszont mellette azért beiktatok néhány szabad órát az öcsémre, de csak ha igényli. Reménykedem benne, hogy tudja, előttem nem kell titkolóznia vagy hazudnia. Úgy is támogatom mindenben, amíg a realitás talaján mozog.
Egyéb hozzátartozó.
×× Paolo Santino, 18, tanuló; Paolo a legjobb barátom már az első év óta. Pontosan öt esztendeje érkeztek Hertfordba, majd rögtön be is iratkozott az Abbey Mountba. Spanyol fiú, ha valaki nem jött volna még rá a neve alapján és hihetetlenül büszke rá. Angol mondataiba gyakran szokott számomra idegen szavakat - spanyolt - csempészni, amitől a lányok teljesen elalélnak. Jó neki, bár nekem nincs szükségem erre, főként Brit miatt. Rendes srác, nagyjából ugyanolyan, mint én. Esetleg egy fokkal rosszabb vagy nehezebb eset, de többel aligha. Sokat lógunk együtt és azt hinnék, hogy ezáltal ragad rá valami az én hűséges jellememből, hát nincs így. Illetőleg, hűséges ő, csak nehezen lesz szerelmes. Kevés olyan lány van, aki érzéseket csikar ki belőle és akinek a személyisége igazán megfogja ezt a forró vérű spanyolt... Azaz, ha jól tudom, most épp van valaki, aki kellő hatást váltott ki barátomból. Meglátjuk, lesz-e belőle valami.
×× Brittany Parker, 17, tanuló; A barátnőm és már két éve együtt vagyunk. A kapcsolatunk elég döcögősen indult, főleg, mert sokáig tanakodtam, hogy elhívjam-e randira vagy ne. Viszont miután ezt megtettem, szinte harcoltam a többi sráccal, mert Brit nem adta könnyen magát. Nem áltatott engem, félre ne értsenek, pusztán látni akarta, mennyire szeretném őt. Hát, úgy tűnik elég kitartónak tűntem, mert most már csak az enyém. Egy év van köztünk pusztán, kicsit bepánikoltam, mert az idén befejezem a középiskolát és Londonba utazom egyetemre. Ha minden jól megy. Fogalmam sincs, mi lesz kettőnkkel és igaz, hogy nem zavar ez az aprócska bökkenő, hogy még nem feküdtünk le, minden esetre, szeretném, ha ő is hosszabb távra tervezne velem... Sosem voltam az a pasi, aki siettette a barátnőjét a szexet illetőleg és eztán sem leszek olyan. Viszont mintha kicsit távolságtartóbb lenne, mint volt. Mint volt? Sosem volt az. Az iskola közepén csókolt meg, kézen fogva járkáltunk egyik óráról a másikra, - természetesen mindenki a sajátjára - és együtt tanultunk délutánonként. Lehetséges, hogy kiszeretett belőlem? Én alapjáraton nyugodt, csendes ember vagyok - aki hihetetlenül szerelmes jelenleg -, ő pedig alapjáraton egy pörgős, bulizós lány... Az ellentéteknek vonzaniuk kell egymást. Remélem, Brit nem kacsingat más felé. Abban meg már azért bízok, hogy nem csalt meg.


Like,Dislike:
Like: a zenét és ezen a téren mindenevő vagyok; a kólát; a whiskey-t; a jó bulikat; a könyveket; Jim Carrey-t; A gyűrűk urát; az angolt; zongorázni; Alexandert; Brittany-t; a családomat; a kakaót; az Abbey Mountot;
Dislike: a szenvedést; a nulladik órát; a vekkeremet; a megfázást; a melegítőket; a teakészítményeket; a hűtlenséget; a hazugságokat; hogy anyáméknak nincs elég idejük ránk; az állatkerteket; a jövőm előrelátható borzalmait;

The Story.....
1993 nyarán láttam meg a napvilágot a Wolnoth család első gyermekeként. Gazdag családnak nem neveztem volna a miénket, bár igen tehetősek voltunk már akkoriban is. Apám könyvelőként, anyám újságíróként kereste a kenyérre valót, bár korántsem olyan gyakran, mint jelen helyzetben. Manapság már alig szakítanak ránk időt. Szerették egymást, ezt jól láttam már akkor, mikor nagyobb lettem, de természetesen, nem akarok idő előtt egy fontos eseményt kihagyni.
Még pedig Alexander Wolnoth, azaz öcsém születésének napját, amikor aztán az egész család összegyűlt, hogy megünnepeljék ezt a neves alkalmat. Jól kijöttünk a testvéremmel, bár ezt fogalmam sincs, minek tudhattuk be. Iason akkoriban összetartotta a családot, szorosan fogta a gyeplőt mindkét gyermekénél, ezért esélye sem volt, hogy önző, hálátlan fiatalokká váljunk. Az öcsém és én gyakran jártunk ki apámékkal a parkba, ahol aztán bármilyen ürüggyel eltöltöttük a délutánt. Lehetett szó egy könnyed sétáról, egy piknikezésről vagy kutyasétáltatásról. Bizony, volt egy kutyánk - amit igazából születésnapomra kértem - hét éves koromban. Butch jó házőrző volt és hű barát, ha nevezhetem annak, azonban nyolcadik születésnapomon megharapott és anyámék azt látták a legjobbnak, ha elaltatják szegény jószágot. Napokon át sírtam és hajtottam, hogy én voltam a hibás, de nem hitték el, bármennyire is mondták, hogy de igen. Vigasztalhatatlannak tűntem, de hamar megbékéltem. Főleg, mert muszáj volt, ugyanis Hertfordba költöztünk.
Borzalmas volt az új környezet, az új emberek és úgy alapjába véve minden, de hamar felfogtam, hogy mennünk kellett. Beírattak minket az Abbey Mountba, ami első látásra egy borzalmas börtönnek hatott a szememben. Nem panaszkodtak rá ugyan, de én úgy gondoltam, hogy csak megjátsszák mindezt és valójában szenvednek. Ahogy teltek az idők, magam tapasztaltam, mekkorát tévedtem. Jó közösséget alakítottunk ki az osztályommal, rengeteg barátra tettem szert, de a legjobbra csupán gólyaként.
Paolo Santino akkor érkezett a szüleivel Hertfordba és azonnal jóban lettem a spanyol sráccal. Viccesnek találtam az akcentusát, meg azt is, mikor spanyol szavakat csempészett az angol mondatokba, de bármikor készen álltam megvédeni, ha piszkálni készültek. Az öcsémet ekkor sem hanyagoltam, talán még szorosabb lett a kapcsolatunk annak köszönhetően, hogy idősebbek és érettebbek lettünk, bár én kevésbé szabályszegő, vele ellentétben. Alexander gyakran keveredett bajba és ez a mai napig is így van, amikből rendszerint én húztam ki. Segítettem és segítem most is, amiben és amikor csak tudom.
Tizenhat éves voltam, mikor először éreztem magam szerelmesnek... Nem, nem csak úgy gondoltam, hanem tényleg az voltam, még hozzá egy Brittany nevű lányba. Azelőtt is voltak kapcsolataim, de sosem tudtam hozzájuk hasonlítani azt, amit Brittel tapasztaltam. Kiharcoltam a szeretetét és őt magát. Mostanáig együtt vagyunk, bár sokak szerint a szöges ellentétem. Bulikba ugyan nem csak miatta járok, de nagyban rájátszik ő is. Sok dolgot teszek csak azért, hogy a kedvében járjak és ide tartozik az, hogy nem dohányzom. Azelőtt, mint minden gyerek, menőnek találtam a dohányzást, aztán már csak szokásból csináltam, végül megismertem őt és leszögezte, hogy tegyem le a cigarettát. Letettem a kedvéért és azóta sem kívánom. Viszont, azért az italozás már más téma. A whiskey-t nehezen engedném el, de hál' istennek lehetetlent nem kér.
Egy ideje anyámék hanyagolnak minket. A szüleink sokkal többet dolgoznak, még otthon is, ezért maximum a vacsorát töltjük együtt, esetleg hétvégén pár órát. Nem csoda hát, ha többet tudok Alexanderről, mint ők. Nem szemrehányásképp említem mindezt, mert sosem tenném. Egyszerűen tényeket közlök a hallgatósággal. Ó, egyébként utolsó évemet töltöm az Abbey Mountban. Végzős vagyok és piszok sokat kell tanulnom, de azért próbálok időt szakítani Alexanderre, Britre és Paolora is... Nem gondoltam volna, hogy ilyen nehéz az utolsó év.
Szabad időmben - már ha akad - zongorázni járok, vagy beülök egy csendes sarokba könyvet olvasni. Könyvek terén mindenevő vagyok, Brittel ellentétben. Ő sem tanulni, sem olvasni nem szeret. Talán tényleg okkal mondják, hogy nem illünk össze, de nem érdekel. Én szeretem, még ha mostanság kicsit távolságtartóvá is vált...
Vissza az elejére Go down
avatar

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Jeremiah Wolnoth   2012-05-04, 10:15 am

Hát ez...ez... ez... Nagyooon tetszett!
Örülök, hogy ide találtál közénk jó játékos lesz belőled. Jah és IMÁDOM a PB-det Very Happy


Vissza az elejére Go down
 
Jeremiah Wolnoth
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Abbey Mount School :: A bit more entertainment :: Törölt felhasználók előtörténetei
-
Ugrás: