HomeHome  WidgetsWidgets  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Share | 
 

 
Malagoth Ordworgh

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
avatar

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Malagoth Ordworgh   2012-05-08, 9:38 pm


Malagoth Ordworgh


Az ördög nem alszik... legalábbis nem akárkivel...


Születési hely és idő. 1988.12.25. ~ Burhou sziget. Kor. 23. Foglalkozás. Jelenleg nem dolgozok; örökségemből egy jó ideig még mindenre fogja futni. Szociális állapot. Felső osztály. Csoport. Kívülálló.

Spoiler:
 

Family:
Anya. Sethmortha Ordworgh ~ Halott ~ Kapcsolatunk mindig is hűvös volt
Apa. Gremor Ordworgh ~ Halott ~ Kapcsolatunk mindig is hűvös volt
Testvér.-
Egyéb hozzátartozó. Basir Borgh ~ 63 ~ Inas ~ A család inasával mindig is jól megértettem magam, hiszen nagyon intelligens, és önzetlen ember, aki a tűzbe tenné a kezét a családért - már csak értem.

Like,Dislike:
Like:
- Festészet: A különleges vonások teljesen magukkal tudnak ragadni.
- Természet: Távol az emberiség fertőjétől, ahol minden baj kilökődik a természetbe.
- Retorika: Szeretem csűrni, csavarni a szavakat, s bármily furcsa, otthon még gyakorolni is szoktam a beszédet - célom az emberek "meggyőzése", és a saját véleményemre hajlítása.
- Visszhang: Valami varázsa van annak, mikor egy hegy tetejéről még az alap beszédhang is tovaszáll, s mintha csak egy másik személy kiáltana vissza felénk.
- Alkohol és dohány: Nem a "hétköznapi" értelemben nézve; éppen csak annyi alkohol, hogy egy kellemes mámort adjon, s dohányból szigorúan csak a szivar, melyet nem a nikotin miatt élvezek, hanem a füstfelhő miatt, mely körbevesz.
- Éj: Mikor az emberek visszavonulnak kis zugaikba, s nem rontják kint a levegőt - ekkor szabadulhat fel igazán a hozzám hasonló ember.
- Vonós hangszerek: A melankolikus dallamok, melyeket csodálatosan lehet ezekkel előadni, eszméletlenül csengnek füleim számára.
- Fekete és viktoriánus kori öltözet: E színen kívül másmilyent nem is tudnék elképzelni magamon, s mivel régimódi vagyok kissé, ezért az utóbbi stílus is igen közel áll hozzám.
- Hölgyek, erotika és szenvedély: Nagyon kedvelem a hölgy társaságot, szinte mindegyik hölgyeményben fel tudok fedezni valami vonzót, valami értékeset - általában jól megy a hölgyek önbizalmának növelése is...

Dislike:
- Modern eszközök: Nem lelem örömöm sem a számítógépben, sem a televízióban.
- Emberek egy nyomós része: Manapság az intelligencia osztogatásnál nem sokan voltak jelen.
- Állatok: Egy olyat nem tudnék mondani, amit kedvelnék.
- Forróság: Nem véletlenül telnek a nyarak szenvedéssel...
- Édes: Ez alá minden étel beletartozik, így ha tehetem, nem eszek semmi édeset. Néha viszont szervezetem automatikusan is sajna megkívánja - ekkor szeretem keverni a kellemeset a hasznossal...


The Story.....
A kezdet:
A történetem 1988. telén kezdődött, egy borongós, téli napon, mikor az emberek a hagyománynak élnek, s egyedül e hagyományból próbálják magukra erőltetni szeretteiket: e nap pedig december 25-e. Mindenki azt gondolná, hogy egy poronty születése boldogságot és színt is visz egy család életébe - ez is van, ha a gyermeket már vagy kilenc hónapja izgatottan várják. Az én esetemben azonban másról volt szó. Édesanyám a kilenc hónap alatt ugyan kissé meghízott, azonban nem jelentős mértékben - és semmi jelét nem látta annak, hogy terhes lenne... Igen ritka az ilyen eset, szinte már hihetetlen egy csekély intelligenciával rendelkező ember számára is, azonban a Sors csalafinta, s olykor oda tud ütni az embernek, valamikor végzetesen is - e nő esetén pedig éppen az utóbbi esetről beszélhetünk. Nem tudni, mi vezette arra rá, hogy kint hagyjon engem, a pár napos csecsemőt a fagyos hidegben, de talán e balga lépés számára is a végzetet jelentette.
Ez évben a tél még a megszokottnál is hűvösebb és keményebb volt, a természet az eddigieknél is sokkal jobban lepusztult. A süvítő szél pedig magával hordozott egy keserves sírást, mely mintha a Pokol legmélyebb bugyrából tört volna elő. Az egyik fa tövében bebugyolálva sírdogáltam keservesen, mély hangon, s talán a Sors is megsajnált, ezért történhetett az, hogy arra sodort egy öreg szolgálót, aki átlagos lelkiismerettel rendelkezett, s nem hagyhatta, hogy egy védtelen gyermek alig pár napot töltsön el eme kegyetlen világban...

Gyermekkor:
Így kerültem egy úri családba, mely egy apró szigeten, Burhou szigetén éldegélt egymagában. A megtalálás óta sem tudták kideríteni, hogyan kerülhettem épp az út szélére, éppen erre a szigetre, éppen akkor, mikor az öreg szolgáló arra igyekezett. Pár héttel később ugyan találtak egy megfagyott emberi tetemet nem messze onnan, ahol a rám lelt az idős hölgy, azonban még arról a nemét sem tudták megállapítani.
A hatalmas, már-már kastély-szerű ház úrnője eleinte kicsit vonakodott attól, hogy megtartson engem. Talán az vezette rá mégis, hogy ne küldjenek el valami humánumot nem kímélő intézetbe, hogy az öreg szolgáló - aki pár éven belül meghalt -, mely régóta náluk dolgozott, annyira erősködött, hogy bármit feláldozott volna értem, az újszülöttért - nem tudni, miért, erre még saját maga sem tudta a választ. Azonban ami a legnagyobb mértékben befolyásolta a ház úrnőjének döntését, hogy amióta tudta eszét, gyermekhangot nem hallott - ugyanis neki soha nem születhetett utódja.
Gyorsan cseperedtem; némi halovány színt ugyan vittem az úri család életébe, azonban a szürkeség minden mást elnyomott. Az évek olyan gyorsan teltek, hogy mire feleszméltek, én már elhaladtam a hat éves kort is. Furcsa egy gyermek voltam... Talán a "sötét" légkör, s a komor "szülők" hatására túlságosan is komoly voltam, hat évesen már úgy beszéltem, úgy csűrtem, csavartam a szavakat, akárcsak egy tizenhárom éves. Intelligenciám messze meghaladta a velem egykorúakét, s érdeklődési köröm is teljesen eltért. Gyermekkoromból kimaradtak az idétlen játszások, a fogócskák, bújócskák... Mivel az úri családnak egy csepp tapasztalata sem volt gyermeknevelés terén, ezért próbáltak arra törekedni, hogy hasznos tulajdonságokkal gyarapítsanak. Zenélni tanítottak, több nyelven beszéltettek, temérdek könyvet olvastattak velem, és még sorolhatnánk. Sok "átlagos" momentum viszont kimaradt ebből az életszakaszból, azonban mikor visszamerengek, sosem bánom ezeket...

Ifjúkor:
Mivel a gimnáziumi tanulmányokat - az ismeretanyagot - nem tudta biztosítani a család, ezért kénytelenek voltak elküldeni Angliába tanulni, egy igényesebb intézménybe. Természetesen ez azzal járt, hogy költöznöm kellett a békés, nyugalmas, idilli környezetből, s bele kellett vetnem magam a diákélet - nem túl kellemes - mindennapjaiba. Hajóval utaztam át az országba Basirral, az inassal karöltve, aki csak pár napig maradt ott, hogy segítsen elhelyezkedni, ezután visszatért ő is a szigetre.
Az első három évben mindössze háromszor láttam - nem vérszerinti - szüleim, így a kapcsolatunk is egyre hidegebb lett, mígnem már alig kommunikáltunk egymással. Azonban ez nem érintett rosszul - tökéletesen meg voltam egymagam is, s az új környezetben is furcsamód jól éreztem magam, bár a nagyobb társaságokat elkerültem. A szigetbeliek azonban temérdek pénzt küldtek, ami még szinte arra is elegendő volt, hogy a szám töröljem vele étkezések után.
Körülbelül a tizennyolcadik évemet taposhattam, mikor a család úgy döntött, hogy Angliába költözik a szigetről, s megpróbálnak beilleszkedni különböző társaságokba. Valahol egy erdőben építtettek egy szép nagy, és amolyan "régies" házat, ami nagy belső térrel rendelkezik, és kisebb toronyszerű szárnyakkal. E ház mélyen az erdőben fekszik, nem messze az Abbey Mount Private School-tól, s Hertfordtól, a falutól. Az épületet ugyan fák ölelik körbe hátulról és oldalról is, azonban előröl tökéletes kilátás nyílik a tengerre. E lak nem közvetlenül a tengerpart mellé épült, hanem a sziklaszirtekhez, amely még szebb kilátást biztosít. Én is ideköltöztem hozzájuk - kapcsolatunk is visszanyerte régi formáját -, s mikor befejeztem a gimnáziumot, tanulmányaimat nem folytattam tovább iskolában, hanem otthon, magánjelleggel bővítettem ismereteim.

A tragédia:
Huszonegy éves koromban, egy borús őszi napon a család - én és az inas kivételével - a legközelebbi városba ment egy kicsit szórakozni. Egy bált rendeztek a módosabbaknak, ahol tánc, szerencsejátékok, és még rengeteg minden megrendezésre került. Azonban az est tragikus véget ért... Mikor a szülők hazafelé igyekeztek a mulatságból, s épp ültek volna be autójukba, valami alvilági alak pisztolyt tartott a fejükhöz - azonban nem csak fenyegetett, hanem a ravasz hangos dörrenéssel húzódott meg. Az egész utcán végigszállt a lövés nyomasztó és vészjósló hangja, majd újra síri csend honolt. Az alak egy percen belül el is tűnt az ékszerekkel és az autóval, a két vérbefagyott testet pedig ott hagyta az út közepén. Csak másnap találta meg őket egy rendőr... Én azonnal be is jelentettem az eltűnésüket, s alig röpke két óra múlva már csörgött is a telefon, hogy találtak két névtelen holttestet, akikre ráillenek a leírások. Immáron fiúból férfivá cseperedtem, s megtanultam uralni érzelmeimet, ezért sem mutattam ki semmit, mikor a két test megnézésekor közöltem, hogy: "Igen, ők azok...", bár fájdalmam hatalmas volt. Hát ennyit ér egy emberi élet, egy másodperc alatt meg lehet fosztani egy testet a lélektől...

Napjaink:
A tragédia már több, mint két éve telt el. A szülők még elég régen írtak egy végrendeletet, melyben rám hagytak mindent, s temérdek vagyont örököltem. Az eset óta ketten élünk együtt az inassal, Basirral, akivel valójában sokkal jobban megvagyok, mint egykori szüleimmel.
Az Abbey Mount Private Schoolban viszont többször is megfordulok: annyiszor megjártam már a vidéket, a közelgő erdőt, hogy úgy ismerem e helyet, mint a saját tenyeremet. Az iskola ezért is kért fel, hogy mikor szerveznek egy kirándulást, legyen az tanulmányi, vagy éppen szórakozásból, akkor én vezessem az osztályokat, csoportokat - ez nem számít "hivatalos" állásnak. Emellett a furcsa, megmagyarázhatatlan dolgokkal is szeretnek engem zaklatni, mert valamiért furcsa személyiségem azt sugallja mindenkinek, hogy értek az effajta természetfeletti dolgokhoz, s talán az iskola és a környék múltjából is jelentős dolgokat tudok, amiket más nem, s amik megmagyarázhatják a jelenségeket. Vajon tényleg értek hozzájuk, vagy csak személyiségem tükrözi e sejtést? Ki tudja...
Vissza az elejére Go down
avatar

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Malagoth Ordworgh   2012-05-08, 10:32 pm

Nos, Mister!
Kissé megborzongtam a történet olvasása közben, a karaktered eléggé különc, és más mint a többi ember itt Hertfordban. Ez persze nem gond, sőt én örülök hogy elkészítetted nekünk Malagoth lényét, kíváncsi vagyok hogy mi lesz végül a szerepe a szellem sztoriban.
Vissza az elejére Go down
 
Malagoth Ordworgh
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Abbey Mount School :: A bit more entertainment :: Törölt felhasználók előtörténetei
-
Ugrás: