HomeHome  WidgetsWidgets  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Share | 
 

 
Matthieu D. Poésy

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
avatar

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Matthieu D. Poésy   2012-08-27, 10:19 am

MATTHIEU DOULEUR POÉSY

Kit látsz?
Egy férfit, aki kinézetével, és viselkedésével megannyi nő szívét varázsolja el, és színezi ki életüket egy-egy tökéletesre sikeredett bókjával?
Vagy talán te vagy az az egy, aki átlát a tökéletes álcán, és felfedezi a felszín alatt rejtegett titkot?
Te felismered a gonoszt? Az ördögöt, aki bűnbe csábít, megtéveszt, és, aki miatt a poklok tüzes kráterei közé kerülsz.

A pokol, mely éget, perzsel, magába szívja a lelkedet. Ugyanúgy, mint ahogy Matthieu. Mégis, amit ő tesz veled, teljesen más. Mennyivel más gyönyörök közt meghalni, mint kínoktól gyalázatosan.

Belül, a külső által takart s fedett részeken, velejéig romlott ember. Ember? Nevezhetnénk démonnak is, mert ilyen gonoszsággal átitatott ravaszság nem rejtőzik az emberek lelkében.
A gyermekkortól kezdve, egészen mostanáig rengeteg olyan pillanata volt életének, melyek hatással voltak személyiségének alakulásában.
Sajnos, nem éppen pozitív irányban változott. Csak megtanulta elfogadni önmagát, annak amilyen. Elhitte, hogy így teljes az élete, és, hogy ezen nem érdemes változtatnia. Mert akármilyen segítséget venne igénybe, soha sem segítene rajta. A kezek, melyeket felé nyújtanak, nemsokára már a föld alatt rothadnak el.

És bár kecsegtető, hogy ilyen hatalma van az emberek felett, gyűlöli magát. Teljes szívéből. A bűn, mely lassan teljesen átszövi sorsát, kiirthatlan. Legalábbis ő így látja. Azt viszont nem akarja beismerni, hogy szüksége lenne egyetlen egy személyre, aki mellette kell, hogy legyen az élete folyamán, aki nem engedné, hogy folytassa azt, amit elkezdett. S bár képtelen elismerni, legbelül igen is várja, hogy ez az illető eljöjjön, s megváltsa. Számára ez egyfajta Messiás-várás, fontos neki, úgy, mint egykor a zsidók számára is fontos volt.


yeah, it's just me

|| 30 || tanár || evil desires beleaguered || josh holloway ||

Sokat látott kalandor.
Női szívek meghódítója.
Tiszta lelkek megrontója.

Kívül gyönyörű. Belül rohadt.

Fájdalom.
Az életet átjáró kín, és a szenvedés, mely azokra vetül ki, akiket Matthieu igazán s őszintén szeret. Szeretett.
A cseppnyi, pillanatnyi boldogság után, a keserű valóság következett. Kínszenvedéssel folytatódott, sikoltásokkal. A halál lehelletének borzalmas bűze belengi az életutat.

A remény számára nem létezik, és soha sem létezett. Úgy nőtt fel, hogy sorban mindent s mindenkit elveszített.
A gyermekkor, mely mások emlékezetében tele van a boldogság pillanataival, számára a poklok pokla volt.
Élj úgy, mintha maholnap meghalnál. És ne aggódj semmi miatt. Senki miatt. Hiszen nem érdemlik meg, hogy gondolatokat fecsérelj rájuk. Nem! Ők úgyis csak elhagynak, pont akkor, mikor a legnagyobb szükséged lenne rájuk. És te ezt nem akarod. Nem akarod, hogy újra megtörténjen az, ami az anyáddal, a korábbi barátnőiddel. Azokkal, akik amíg éltek, túlontúl fontosak voltak számodra. Elvesztetted, és soha sem kapod már vissza őket. Pont úgy, ahogy a boldogság édes ízét sem ízleled már többé.

Az életed epizódjai rémlenek fel előtted.

Ahogy édesanyád munkát vállal, hogy eltartson téged. De milyen áron? Prostituált lesz. Dolgozik éjjel-nappal, s mivel, hogy nincs más hely, ahová a kuncsaftokat vihetné, minden áldott nappal, minden áldott percében hallgatod az undorító hörgéseket, melyek az anyád szobájából suhannak feléd.
Az édesapád soha sem ismerted. Valószínűleg egy senkiházi barom volt, legalábbis te így gondolkodsz róla, hiszen egy éjszaka után magára hagyta anyádat, és a gyerektartást sem fizeti. Ha törődne veletek, nem kellett volna a szülőanyádnak a testét árulnia. S annyi minden nem történt volna meg.

10 éves vagy. A rend őre kérdéseket tesz fel, de te nem válaszolsz. Hogyan is felelhetnél neki, mikor az elmédben édesanyád halott arca villan fel. Újra s újra. Érzed, ez a kép örökre kísérteni fog téged.
Úgy, ahogyan később az elhunyt barátnőd fájdalomittas arca. És a többié is.

Romlott lennél? Igen. Te is tudod. Mindenki tudja. Azok is, akik éjjelente az ágyadban henteregnek, mégsem tudják mi lesz a vége. vagy csak nem akarják elhinni. Arra számítanak, hogy reggel hazaérve idézhetik fel az együtt töltött pillanatokat. Tévednek. Mint oly sok minden másban is. Az élet nem tart örökké. Mikor felébred benned a vadállat nem tudod kontrollálni magad, és nem is akarod. Az anyád arcát látod magad előtt. Reggel pedig a melletted heverő lány hullafehér bőrét, mely éjszaka még olyan rendületlenül ontotta az édeskés parfüm s a verejték vadul ölelkező illatát.

Nincs más megoldás. Állsz a hatalmas kapu előtt, és az agyad hiába tiltakozik ellene, megteszed. Automatikusan szeded a lábaidat, egyre messzebb kerül tőled a kapu, és egyre közelebb a bejárat. Belépsz, és cserfes tinédzsereket látsz magad körül. Örülnél? Nem hiszem. Inkább mélyen belül fájdalmat érzel. Te sosem voltál ilyen, mint ők, semminek nem tudtál örülni, az egész életed egy elrontott pillanaton múlt. A kezeid között annyi ember halt már meg, és te mégis itt vagy, hogy az anyanyelved oktasd ezeknek a mihasznáknak, akik úgy sem fognak rád figyelni. Felesleges minden próbálkozás, te már nem javulhatsz meg! Nem fogsz megváltozni bármennyire akarod is. Örök életre így kell élned, folytatnod kell, amit önkéntelenül elkezdtél. Te nem fogsz belehalni. Mások annál inkább.

Mindent titokban kell tartanod. A hamisított dokumentumokkal könnyűszerrel vered át az igazgatónőt, és a tantestület tagjait. Senki sem sejti, hogy egy gyilkossal van dolguk, akinek valami nagy baja lehet a fejével. Mindenki csak a tökéletes álcát látja. A helyes, jóképű francia tanár, érdekes akcentussal. A világjáró, aki annyi nemes s híres intézményben tanított már, most vége itt van az Abbey Mount falai között. A tinédzserlányok titokban sikongatnak érted. A fiúk s férfiak pedig vetélytársként könyvelnek el.
Kell ennél több? Itt senki sem ismeri a valódi énedet. Kérdés, hogy meddig tudsz mindent titokban tartani? Ki jön rá először a titkodra? És azután mit teszel? Elintézed, ugyanúgy, mint a többit? Hiszen eggyel több halott mit számít? Semmit..


Vissza az elejére Go down
avatar


Lovell

Lovell
Csatlakozott : 2012. May. 11.
Posztok száma : 79
Motto : Some mistakes are too good to make only once... Age : 22 Titulus : Miss Madcap | Lovell ház elnöke Foglalkozás : tanuló Play by : Candice Swanepoel
Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Matthieu D. Poésy   2012-08-27, 7:42 pm



Üdv - Üdv Tanárbácsi!!

Olvasva rövid kis előtörténeted, kezdte a hideg rázni a hátamat és huh. Bele sem merek gondolni, hogy kit engedek én most be az iskola falai közé.
Rossz embert, jó írót. És ez az utóbbi sokkal erősebb a rossznál. Mert nagyon tetszett az egész történet és nagyon is valóságosnak tűnt minden szava.
(Megjegyzés: Roxana nagyon kedvelné Matthieu-t, ha egy térben és időben élnének.)
Nincs más hátra, mint, hogy kijelentsem:

Elfogadva!

Jó Játékot Kívánok!





© code by Katherine Blake

Vissza az elejére Go down
 
Matthieu D. Poésy
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Abbey Mount School :: A bit more entertainment :: Törölt felhasználók előtörténetei
 :: Árulók előtörténetei
-
Ugrás: