"- Annyira szerencsés vagy Jacob... A lányod egyszerűen tökéletes! Okos, szerény, szép, intelligens... Kevés ilyen akad mostanában.
- Tudom. Büszke is vagyok rá."
Ami azt illeti ez koránt sem igaz, de ki nem szereti ha dicsérik? Mondjuk az elmúlt években már hozzászokhattam, hogy apa fűbek fának áradozik róla, hogy én bizony sokra viszem az életben. Legyen úgy. De attól még tökéletes messze nem vagyok, csak nem keveredem bajba, és pozitívan állok az emberekhez. Na jó, az első meglátás kicsit helytelen, hiszen azzal, hogy mindenkivel próbálok kedves lenni, néha én is belekeveredek a buliba. oké, legyen, bevallom kerek perec; befolyásolható vagyok mint apa, ha pudingot kap reggelire.
ami azt illeti nincs bennem semmi különleges, fejem búbjától, a kisujjam körmének végéig átlagos vagyok. Ugyan úgy készülök az órára mint mások - többé kevésbé - ugyan úgy zavarba jövök ha az a fiú aki tetszik, rá pillant, netán hozzám szól. Talán kicsit furcsa vagyok, hiszen otthon a net helyett általában a könyveket bújom, és péntek este inkább megnézek egy filmet, és kiélvezem a nyugodt hangulatot. nagyon ragaszkodom azokhoz akiket szeretek, és rendkívül érzékeny vagyok, ezért a sértegetéseket kissé nehezen bírom. a bunkó seggfejeket pedig mint a pestist kerülöm. csak rontják a közérzetem. És arra végképp semmi szükségem...