HomeHome  WidgetsWidgets  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Share | 
 

 
Leda Rose Henderson-Scott

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
avatar


Elliott ❅ logic princess

Elliott ❅ logic princess
Csatlakozott : 2012. Apr. 22.
Posztok száma : 496
Motto : “She captured a feeling, sky with no ceiling, the sunset inside of a frame.” Age : 23 Titulus : sweet as cinnamon Foglalkozás : bolondgomba Play by : Emma Stone
Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Leda Rose Henderson-Scott   2014-02-09, 11:09 pm

Leda Rose Scott
Három dolog, amit feltétlenül tudnod kell rólam
(vagy több)

1.Frisco

Belenézek a napba, amíg csak bírok, makacsul kitartok, míg végül akaratom ellenére lecsukódik a szemhéjam, és színes foltok villódznak rajta. A levegőnek itt mindig olyan sajátos, sós, ugyanakkor édes és csípős illata van. Friss, mégis megragad benne a nagyvárosok bűze. Ilyenkor, mikor behunyom a szemem, az egész város kékben és sárgában játszik. Tenger és napfény. Ó, Kalifornia…el kell köszönnünk egymástól, nekünk kettőnknek. De ne aggódj, nem foglak elfelejteni. Majd sokszor meglátogatlak. Nem szabadulsz meg tőlem ilyen könnyen. Látod, a világ sem volt olyan kemény és kegyetlen, hogy engem el tudott volna törölni. Még itt vagyok. Itt is leszek. Ki fogom facsarni ebből a hallom romból a legtöbbet, ahogy magamból is. Többé nem félünk semmitől és senkitől. Te meg én azért mindig együtt leszünk egy kicsit, itt benn. Mert megtanítottál arra, hogyan is kell élnem…
Vagyis, imádom a szülővárosomat, San Franciscót. Igaz, technikailag nem a szülővárosom, mert Seattle-ben születtem (kis kitérő a születésem napján, ahol megjegyezném, még azóta sem voltam újra), de amióta az eszemet tudom, a személyimen az áll, hogy Kalifornia, San Francisco. Frisco állat egy hely. A dombjaival, meg az óceánnal, és a hidakkal, és a galériákkal, a partikkal a dokkoknál, és még hajnalig is folytathatnám.
Nehezemre esett megszokni Angliát. Kezdetben, tizenhét évesen, úgy gondoltam ez életem nagy, nagy, nagy büntetése, hogy Amerika nyugati partjáról egy ködös, esős, mindig sáros, barátságtalan országba száműznek. ÖRÖKRE. Persze az örökre nem örökre, és minden ünnepet, de legfőképp a nyarat Friscóban töltöm. A nyarak hiányoznak a legjobban. A meleg. Imádom, hogy naphosszat süt a nap, az eső után még jobban esik, és szinte örökre nyár van. Anglia meg…? Megszerettem Angliát. Tényleg. Szeretem, hogy más, mások az emberek, és néha úgy érzem, más vagyok itt én is. De a szívem mélyén örökre igazi, kaliforniai lány leszek. Na nem az a Malibu Beach klisé…! Megmaradok a dimbes-dombos bohém gyermeke, és ki tudja, talán ha végzek egyszer az egyetemmel…hazaköltözök. Persze nem a családi házba. Azt hiszem anyámmal már nem tudnánk normális körülmények között egy fedél alatt élni, felrobbantanánk az egész világot, és csak egy gomba-alakú atomfelhő maradna a mindenség után, úgyhogy szükségem lenne egy saját lakásra. Mondjuk egy az óceánra néző loftra…? No, álmodozni még csak szabad, nem igaz?

2. Rose, Peter, Evan, Adriana (és a képzeletbeli szőrmók)

Avagy a családom. Igen, tényleg fontos, hogy tudj a családomról, mert a világon ők az elsők és legfontosabbak az életemben. Utánuk következnek a barátaim, de a család akkor is az első. Édesanyám, Rose Henderson, vagyis a nő, akinek szintén viselem a vezetéknevét. Mert hogy anyának csak nővére van, nincs fiútestvére a nagyapa meg állítólag kiborult, hogy senki sem viszi tovább a nevét. Nem mintha a Henderson olyan baromi különleges név lenne, de anya szerintem perverz örömét lelte benne, hogy olyan hosszú neveket adhat a kölykeinek, mint az Evan Robert Henderson-Scott, a Leda Rose Henderson-Scott és ami abszolút viszi a pálmát az az Adriana Ramona Henderson-Scott. Komolyan ez áll a személyinken, amit mindannyian lelkesen rejtegetünk a nem kívánatos személyek elől. Visszatérve anyámra…ha ebből nem szűrted le, hogy nincs ki mind a négy kereke, akkor elárulom: nincs ki mind a négy kereke. Ahhoz képest, hogy gyakorlatilag zéró munkával a szülei rengeteg zérót halmoztak a bizonyos bankszámlakivonatuk végére, egyáltalán nem fogott rajta rendesen a sznob-nevelés. Szeleburdi, csélcsap, még így negyvenen túl is, és az őrületbe tud kergetni, hogy folyton hozzá hasonlítanak. Anyádra ütöttél…hányszor hallottam én ezt! Galériákat igazgat egyébként San Franciscóban, vagy négyet egyszerre, igazi modern kori mecénás, és ennek megfelelően kellőképpen bogaras, keveset van otthon, és a gyereknevelési módszerei is kimondottan sajátosak. Talán éppen ezért kicsit szélsőséges a viszonyunk – sosem voltak nagy anya-lánya beszélgetéseink, inkább a ház két másik végéből ordibáltunk egymásnak, de hogy is mondjam…anya csak egy van.
Kellemes változatosságot jelent, hogy apám mindössze két nevet visel, a Petert és a Scottot, és meghökkentően normális. Valószínűleg másfajta természetű ember el sem tudna venni és elviselni egy olyan nőt, mint anyám. Apám jogász, és pont olyan, amilyennek egy jogászt elképzelnél. Pontos, precíz, kiegyensúlyozott, kemény; de hűséges, toleráns és minden körülmények között egyenes, ami az én szememben csupa tisztelendő tulajdonság. Nem mintha sokat örököltem volna tőle, azt hiszem, én nem tudok annyit a seggemen megülni, hogy komoly dolgokkal foglalkozzam, mint ő, de ha egy valamire meg tudott tanítani, az biztosan az őszinteség. Nálunk odahaza nem szokás vetíteni és köntörfalazni. Vagy az igazat mondod, vagy nem mondasz semmit.
Annak ellenére, hogy elfoglalt ember volt világéletében, és senki nem nézné ki belőle, mennyit foglalkozott a gyerekeivel, mindig ő volt az, aki ellenőrizte a leckénk, kikérdezett minket, és aki arra inspirált, hogy igyekezzek a legjobbat kihozni magamból, és igenis figyeljek oda a tanulmányaimra. És ne felejtsük el megemlíteni – olyan palacsintát meg gofrit, mint ő, senki sem tud csinálni!
A fent említett, szappanoperába illő névvel rendelkező egyed, Evan, a bátyám, 24 éves, és apa nyomdokaiba igyekszik lépni. Meglepő módon saját akaratából, mert ilyesmit valahogy sosem akartak a nyakunkba varrni, hagyták, hogy menjünk a saját utunkon (milyen menők már a szüleim?). Szóval Evan két éve diplomázott a Harvardon, és most apa cégénél kezdi el mászni a szamárlétrát, és remélem nemsokára meg is nősül, mert szeretem a barátnőjét, és már összeesküvéseket szövünk a férfiember csapdába ejtésére…de viccet félretéve, úgyis tudom, hogy meg fogja kérni Norah kezét, csak úgy csinál, mint aki baromira kemény férfiember, és nem érzékenyül el olyan témáktól, mint a házasság, meg mint aki nem fog nagy hűhót csapni az eljegyzésből. Tutira baromi csöpögős lesz. A kisebb korkülönbség miatt Evannel szorosabb a kapcsolatom, mint Adrianával. Végül is egymás szájában töltöttük az életet egészen a kamaszkorig, és Evan mindig is lelkesen játszotta a nagy testvér szerepét, meg sem tudom számolni, hányszor húzott ki a szarból, cserébe meg mindig kiszúrtam, hogy melyik csaját kellene ejtenie…igen, borzalmas vagyok, de egy olyan nagy mackó, csupaszív főnyereményt, mint a bátyám, bárki szívesen behálózna, amit igazán nem hagyhatok…
Adriana a húgom, most végzős a gimiben, és többek között miatta érzem sértőnek, hogy anyámhoz hasonlítanak engem mindig. Akkor Ade micsoda? Anyám klónja, legalább, mert az istenért nem akar csitulni nála a kamaszkori hormonáradat, és minden, ami ezzel együtt jár. Pasik, flörtök, bulik, nulla tanulás, a kreativitásának bizarr megnyilvánulásai, és a vágy, na meg berögződés, hogy ő tökéletes és zseniális, és sosem lesz már szebb, meg jobb, meg okosabb. Már hogyne lenne? Mindegy, Ade-hez rengeteg türelem kell egyelőre, amivel hol rendelkezem, hol nem, a szekrényemet soha többet nem fogom megengedni, hogy kifossza, és ha még egyszer az életben fogyókúrába kezd, le fogom kötözni egy székhez, mind a negyvenöt kilóját, és beletömök három adag sült krumplit meg négy steaket. Igen, gondolom érzed, hogy különösen szeretem a húgomat is.
Ami a képzeletbeli szőrmókot illeti…mindig is akartam egy kutyát. Imádom a kutyákat. Valahogy úgy érzem, olyan kutyás család vagyunk. De sosem volt kutyánk. Apám szerint két hét alatt megölnénk, ami különösen ronda vád, de ha őszinte vagyok…kamaszkorunkban lehet, hogy szegény kutya előbb elmenekült volna, minthogy elpusztult volna a kezeink között. De még nem késő!

3. Coldplay

Az all time kedvenc bandám. Különösebb okát nem tudnám megmondani, de már kamaszkorom óta így van. Láttam őket élőben Friscóban. Cso-dá-la-tos, életem élménye! Ez pedig azért fontos, mert bár nem vagyok egy agresszív, vagy akár passzív-agresszív alkat, de nem fogok lelkiismereti kérdést csinálni abból, hogy fejbe vágjalak egy ásóval, ha valami problémád van velük. Jah igen, ez a dolog diktatórikus része.
És akkor még nem meséltem neked a sajtburgerről, meg a világjárásról, a fotózásról, a szakomról, meg a….
Üdv, a nevem Leda Rose Henderson-Scott, 21 éves vagyok, 1992. április 10-én, Seattle-ben láttam meg a napvilágot. Nemzetiségem amerikai. Jelenleg diák vagyok és az Elliott csoportba tartozom. Emma Stone arcát vettem kölcsön.
Jellem
Ha egy szóval kellene jellemezni Ledát, akkor az minden bizonnyal az önfejű lenne. Rettentő nehéz bármiről is lebeszélni, vagy megmásítani a véleményét, a végletekig kitart a saját igaza mellett, és bármit megtesz azért is, hogy azt megvédje. Mindig, mindenről rendelkezik véleménnyel, rettentő individualista, és rosszul viseli, ha olyan emberekkel van körülvéve, akik képtelenek bármiről is véleményt alkotni, vagy akiket senki nem érdekel, mert az ő érdeklődési köre elég széles skálán mozog.
A másik dolog, amit bárki hamar megtudhat róla, hogy mindig őszinteségre törekszik. Ahogy a véleményét sem rejti véka alá, ugyanúgy áll az emberekhez is; akkor is az igazságot tolja mások képébe, ha az kellemetlen. Ha viszont a barátairól van szó, mindig igyekszik azt finoman becsomagolni. A tálalás végtére is fontos.
Kíváncsi, érdeklődő, közvetlen, nyitott alkat, néha egy kissé talán túlságosan is – bármiről lehet vele beszélgetni, és nem nehéz szót érteni vele, nem ítél el senkit a külseje, vagy az alapján, amit pletykálnak róla; még szereti is a kissé különc figurákat, még ha őt nem is szokták kimondottan furcsának tartani. Rettentő komolytalan tud lenni, gyakran elvicceli a komoly dolgokat, és bármiből képes viccet fabrikálni, még ha legtöbbször rettentő bugyutát is. Szereti magát emberekkel körülvenni, társasági alkat, megesik gyakran az is, hogy akarva, akaratlanul a társaság középpontjába kerül. A barátaiért tűzbe menne, de szó szerint, bármit megtenne értük, ő az, aki soha nem nézi, mennyit kap, rengeteget ad. Nagyon rosszul viseli, ha valaki azokkal szórakozik, akiket szeret. Olyankor meglehetősen nehéz visszatartani attól, hogy beleavatkozzon a dolgokba, hajlamos a nyakába venni mások problémáit, még akkor is, amikor kimondottan megkérik rá, hogy ne tegye…javíthatatlan kotnyeles és  bajkeverő.  Sosem mond nemet semmilyen kimozdulási lehetőségre, bulira, vagy bármilyen ökörségre; és mindig mindenből igyekszik a legjobbat kihozni. Spontán alkat, nem szeret túlságosan előre tervezni, és a végtelenségig retteg attól, hogy egy napon neki is fel kell nőnie.
Külső
Leda kimondottan alacsony, jóindulattal is csak középmagasnak lehetne nevezni. Kicsike és kimondottan vékony, tipikus pipaszár lábakkal, vékony, hosszú karokkal. Helyes kis manóarca van egy kevés szeplővel, vékony ajkakkal, kék szemekkel és százwattos mosollyal. A haja lassan már a szivárvány minden színében pompázott valaha, most éppen a vöröset váltotta szőkére és perpillanat ezzel nagyon boldog is, bár kérdéses, hogy mikor unja el. Tincsei félhosszúak, ha nem hajlandó fésülködni inkább hullámosak. Nem fordít túl sok gondot a hajára, hol kibontva, hol a feje tetejére csapva hordja, minden azon múlik, milyen hangulatban kel ki az ágyból.
Öltözködésére érdekes módon jó hatással volt az angol légkör, sokkal letisztultabb lett a stílusa, mikor kamaszkorában átkerült a szigetországba. Azóta megszállottja a kabátoknak és sálaknak, mert Kaliforniához képest itt még tavasszal és ősszel is fázik. Egyébként nem finnyás, rengeteg dolog megtalálható a szekrényében, szoknyától, ruháig a nadrágokig, lapostól a magas sarkúkig, alkalmasint szeret valami bohém kis élt vinni a megjelenésében, ami az otthonára emlékezteti. Mániákusan szereti a táskákat is.
abbey mount
institute for higher education



(lenyúlod, letöröm a kezed<3)
Vissza az elejére Go down
avatar


Kinsley ✘ Elnök

Kinsley ✘ Elnök
Csatlakozott : 2012. Apr. 19.
Posztok száma : 574
Motto : my love's a revolver, my sex is a killer, do you wanna die happy? Age : 23 Titulus : Miss Don't Mess With Me Foglalkozás : Diák Play by : Nina Dobrev   :
Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Leda Rose Henderson-Scott   2014-02-14, 7:37 am

Elfogadva!
Abbey Mount Institute for Higher Education
Kedves Leda!
Nem győzöm ismételni, hogy mennyire imádom minden porcikádat. Egyszerűen zseniális vagy *--* És a hímneműek jobban teszik, ha felkötik a gatyájukat, ugyanis nem lesz könnyű dolguk, ha el akarják nyerni a kegyelmedet.
Írásstílusod kiforrt, előtörténeted választékosan, közérthetően van megfogalmazva. Olvasmányos, könnyed  és szórakoztató karakterlapot hoztál össze. Csak gratulálni tudok hozzá!

Kellemes játékot és szórakoztató perceket kívánok az oldalon, béjb! <3


Avatar foglaló
Egyetemisták nyilvántartója
Játékostárs kereső
Kapcsolatlisták
Instagram
Twitter
AbbeyBlog
Telefonok

abbey mount
institute for higher education



BRUNETTES DO IT BETTER
her daddy must have been the devil cause she hotter than hell. shes doin' what shes doin' and shes doin' it well. she lines 'em all up just to knock 'em all down. she said you dont know nothin' so shut your mouth. and that's because...

Vissza az elejére Go down
 
Leda Rose Henderson-Scott
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» White Rose [KÖZÖSSÉGI CÉH]
» Part 14 / 1
» anastasia rose steele

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Abbey Mount School :: Growing like a newborn :: Elfogadott karakterlapok :: Elliott house-
Ugrás: