HomeHome  WidgetsWidgets  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Share | 
 

 
Jasmine Dora Summers

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
avatar


Dunant

Dunant
Csatlakozott : 2012. Aug. 21.
Posztok száma : 68
Motto : Be young, be dope, be proud Like an American. Age : 22 Titulus : she's a silver lining, lone ranger riding through an open space Foglalkozás : diák Play by : Nina Dobrev
Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTéma: Jasmine Dora Summers   2014-02-11, 9:58 pm

[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.]Jasmine Summers[You must be registered and logged in to see this image.]
A galéria csendes volt. Bella valami ügynöknek lökte a nyáladzós dumát egy képről. De hát ez a dolga, hogy eladjon. Én az ablakpárkányból figyeltem a jelenetet. Inkább a galériát, nem az utcafrontot. Szeretem ezt a helyet. Nem csak apáé, de ugyanakkor az enyém, ugyanolyan otthonosnak érzem, mint a város szélén a házunkat, és sokszor megesik, hogy csak úgy belógok, nézelődni. Mintha nem ismerném az összes képet, ami a falakat díszíti, és ami nem másnak, hanem Jonathan Summers becses kezének munkája. Állítólag Mr. Summers stílusa behatárolhatatlan. Legtöbbször modern, absztrakt festőnek ítélik meg, de valahányszor megpróbálnak rá valamilyen címkét aggatni, ez a bizonyos úriember azonnal elkövet mindent, de tényleg mindent, hogy ellentmondjon az adott címkének. Például random portréfotók kiállításával. Vagy szobrászkodni kezd. Akárhonnan is nézzük, apám művészember, ráadásul abból a nyughatatlan fajtából, aki soha nem tud elszakadni a munkájától és egyben szenvedélyétől, na meg a tökéletes iránti vágyától, amiben tulajdonképpen nem is hisz igazán…nos, igen. Ő az apám. Legközelebbi barátom, és igazából egyszemélyes családom. A galériát most nem számítjuk.

Nézelődöm és várom, nem tudom, miért hívott be. Régen gimi után gyakran megesett, hogy bejöttem, megvártam, amíg végez, és együtt mentünk haza, de azok az évek már elmúltak, és nyáron olyan vagyok a városban, mint valami kóbor szellem. Nem bírom hőséget a betontömbök között, sokkal szívesebben maradok otthon a kertben egy napernyő alatt. Ma meg úgy lettem iderendelve, mintha nem szeretnék bejönni.
- Hozzak neked egy kávét, nyuszifül? Apád még vagy negyedóra múlva ér csak be –közli velem Bella a fergeteges hírt, mikor végzett az ügyféllel, és nem mellesleg ő az egyetlen élő emberi lény, aki ilyen gányédes beceneveket aggathat rám. De hát pelenkás korom óta ismer, szóval nem mondhatom meg neki igazán, hogy minek hívhat és minek nem.
- Aha, jöhet.

Apa nem a pontosság embere, meg sem lepődöm, hogy ő itt sincs akkor, amikorra idehívott. Mindig is ilyen volt. Szeszélyes, csapongó, rémesen pontatlan, de sosem zavart, ebben nőttem fel, és egyébként is…jobban élünk, mint az átlag. Sokkal jobban. Ennek ellenére megtanított, hogyan ne hasson rám az, hogy ő elismert, és keresett művész. Megvolt mindig a hatalmas ház, bármi, amit csak szerettem volna, de soha nem volt bejárónő, nem mexikói bevándorló vágta a rózsákat a kertben, és nem sofőrök furikáztak keresztül a fél városon, ha iskolába kellett mennem, hanem normális gyerek módjára felszálltam a buszra. Apa és én a mi kis saját bejáratú, kalandokkal teli univerzumunkban éltünk. Én főzök, ő takarít. A mosás rám marad, de általában rá tudom venni arra, hogy legalább a saját cuccait vasalja ki. A kertet ketten nyírjuk, a kutyát én sétáltatom. Ő szervezi a nyaralásainkat, és havonta a kirándulásainkat egy környező államba. Soha nem éreztem igazán, hogy bárki másra is szükségem lenne. Barátokat szereztem, a barátnőim lettek anyám helyett is anyáim, és egyre kevesebbet gondoltam a nőre, akit kislány koromban annyira szerettem volna megismerni. Anya. Nincs nekem igazán anyám. És a testvérem sem létezik, akivel nem is olyan régen volt alkalmam szembenézni a legeslegelső alkalommal. Hülye egy dolog. Odakinn a világban létezik egy lány, aki ugyanazon a napon, majdnem ugyanabban a percben, ugyanabból a nőből jött ki, és még ugyanúgy is néz ki, mint én. Olyan könnyedén el tudok feledkezni róluk, mintha nem is léteznének. Az én világomban nem is igazán léteznek. Nem ismerem őket, és nem is akarjuk ismerni egymást…

- Jas szívem, gyere csak, beszélnünk kell – már rég kiürítettem a kávés bögrét, mire apa egy halom bizarrul összeválogatott holmival berobog a galériába, és karon ragadva húz magával az irodájába.
- Beszélnünk? – kérdezhetem érezhető szkepticizmussal, mert nálunk ilyen nem nagyon szokott lenni. Hogy nagybetűs Beszélgetést kellene folytatnunk, a szabályok ugyanazok öt éves korom óta, és jobbára tartom magam hozzájuk, hálás egy gyerek vagyok, mint a kaktusz, elélek napfényen is. Az meg a leggyanúsabb, hogy nem beszélhetünk Bella előtt, aki apám esze helyett tulajdonképpen apám esze, és ha nem lenne leszbikus, már tuti összejöttek volna ezek ketten…
- Hihetetlen hírem vannak, babám! Összejött! A vándorprojekt! Európába megyek! – szinte olyan, mint egy kamaszgyerek, a rengeteg cuccát az asztalra borítja a többi rengeteg cucc mellé, és kis híján körbeugrálja a szobát, végül helyette csak megragadja  a két karomat, megráz,  mintha én nem hinném el, nem pedig ő, és olyan sugárzó arccal néz rám, mintha új biciklit kapott volna.
- Ez állati király! – vigyorgok rá biztatóan, természetesen örülök, és büszke vagyok rá, annak nem örülök, hogy nem fogom látni talán egy évig sem, csak skype-on, de ugyan már, máskor is volt már olyan, hogy alkotói válságban magamra hagyott Bellával egy-egy hónapra. Szóval a vándorprojekt. Kitalálta, hogy pop-up boltokban fogja kiállítani a képeit, változó helyszíneken, lehetőleg az Államokon kívül, és a jelek szerint sikerült valamit összehoznia – Mikor mész? Hova? Hogy lesz ez? – persze kettőnk közül én vagyok a praktikusabb…
- Londonban lesz az első kiállítás, oda kell utaznom jövő hétvégére. De várj csak, ez nem minden.
- Nem…?
- Velem jössz te is!
- Apa, egy hónapon belül kezdődik a suli, nem fogok elmenni két hétre…
- Nem is. Az az igazság, hogy beadtam a papírjaidat egy egyetemre, Angliában, csak arra az esetre ha…
- Arra az esetre, ha mi??
- Ha összejönne. És akkor közelebb lennél hozzánk, találkozhatnánk, tudod.
- De apa!
Nem sok ilyen pillanat volt a kettőnk életében. A kettőnk kis univerzumába. Hogy olyan dolgokat tegyünk, amikről nem szóltunk előre a másiknak, holott nagyon is beleszólása lenne.
- Most az egyszer ki fogom játszani az apa kártyát.
- Ugye csak szívatsz?
- Nem. Gyere, elmegyünk bevásárolni. Szükséged lesz pár cuccra.

Kivonul, meg sem várja, hogy mondjuk véleményt alkothassak. Pedig a véleményem az, hogy egy jó nagy büdös…faszt. Azt.
Két hét múlva mégis vele együtt ültem a Londonba tartó gépen, a fél életemet felpakolva az ő hibbant ötlete miatt. És akkor még nem is tudja, miféle kígyófészekbe dob bele.
Üdv, a nevem Jasmine Dora Summers, 19 éves vagyok, 1994.07.27-én, Londonban láttam meg a napvilágot. Nemzetiségem angol-amerikai. Jelenleg egyetemista vagyok és a Dunant house csoportba tartozom. Nina Dobrev arcát vettem kölcsön.
Jellem
Jas mindenek előtt nagyon határozott, és teljességgel önálló lány. Elvégre az apja nevelte, és bár igyekezett, hogy ne érezze a lánya egy női szülő hiányát, ez annyira nem jött neki össze, és valamelyest ki is maradtak a nagy lányos dolgok Jas életéből. Az ilyen problémáit mindig is egyedül oldotta meg, és ez az önállóság hamar érvényes lett az életének más területein is. Kemény és magabiztos, nem inog meg könnyen, mások véleménye sosem bizonytalanítja el, szereti az életét, ahogy van, és semmilyen más vélemény nem fogja megmásítani az érzéseit. Nem szereti, ha mások beleszólnak a dolgaiba, ha segíteni akarnak neki, ő köszöni, remekül együtt tud dolgozni azzal a személlyel, akiben a világon legjobban bízik (már az apja után) vagyis önmagával. Hajlamos egy kicsit türelmetlen lenni azokkal, akik nem ilyen talpraesettek, de végül ő az a személy, aki ha talán kicsit morgolódva is, de bárki, bármilyen problémáját meg tudja oldani.
Nem szokott feleslegesen beszélni, legmélyebb gondolatait inkább megtartja magának, és azoknak a barátainak, akiknek száma csekély, de annál értékesebbek. A nagy panaszdélutánokat és lelkizéseket nem neki találták ki, de másokat szívesen meghallgat és mindig józan tanácsokat ad. Legtöbbször úgy érzi, túlságosan józanokat is, mert aztán a kutya sem hallgat rá, pedig sokszor jobban járnának. Elsőre egy kicsit távolságtartó, ha megtalálja a legközvetlenebb bizalmasait, akkor nem igényli a nagy társaságot, a hatalmas haverságot, de azért mormotának sem lehet nevezni, főleg, hogy a közösségi, és a másokat megsegítő akciókból, rendezvényekből szereti kivenni a részét. Környezettudatos, és rendben vannak a prioritásai, ha abban a helyzetben van, hogy tud segíteni, akkor biztosan fog is.
Kitartó és szorgalmas, nem szokta meg, hogy a dolgok csak úgy az ölébe hullanak. Két lábbal áll a földön, és kemény munkával akarja elérni a céljait. Meglehetősen nyugodt alkat, de egy-két dologra nagyon könnyen ugrik, mint mondjuk az ostobaság, szűklátókörűség, ha kisebbeket, gyengébbeket piszkálnak, igazságérzet sajnos jutott neki bőven. Na és a testvére, akit egyáltalán nem ismer, különös könnyedséggel tud a bőre alá mászni és az őrületbe kergetni...
Szenvedélyes a művészetek irányába, ami minden bizonnyal apai örökség, szereti a természetet, az utazást, a kisebb kirándulásokat, ami szintén a gyerekkora hozadéka. Nem szereti igazán a tétlenséget, igyekszik aktív életet élni, kirándul, főz, szereti a rendet a saját tája házán, no és persze igyekszik a barátaival sem elveszíteni a kapcsolatot, most, hogy el kellett köszönnie tőlük...de talán újakkal is gazdagodni fog.
Külső
Avagy a lány, aki kimondottan, teljességgel, és szinte tökéletesen ugyanúgy fest, mint az a Kinsley-s boszorkány. De legalább vaknak kell lenned ahhoz, hogy komolyan képes legyél összetéveszteni az ikreket, mert aki egy kicsit is alaposabban megnézi őket, rögtön következtethet arra, hogy mennyi mindenben különböznek. Azonban nincs mese, kreolos bőrszínük, sötét, mandulásan metszett szemük, kerek arcuk, orrok, szájuk, olyanná teszi őket, mint két tojás. Sajnálatukra még a természetes hajszínüket is megtartották mindketten, noha Jasmine sosem csinál akkora ügyet a megjelenéséből, így a hajának kinézetéből sem, mint Jessica...egyenesen szereti hordani a haját, többnyire kibontva, de mindig lapul a zsebében hajgumi, hogy felköthesse a haját, amikor éppen zavarja. És sokszor zavarja.
Öltözködésében is merőben különbözik a testvérétől. Nem az a cicababa alkat, nem tud órákat elütni vásárlással, mindig elég spontán és abszolút a kényelem szem előtt tartásával válogatja össze a ruháit. Nem hord szoknyát gyakran, akkor is esélyes,  hogy inkább egy bakanccsal párosítja, mint egy magassarkúval, inkább a tipikus amerikai, modern hippiéhez hasonlítható a stílusa, mint valakihez, aki egy angol magánegyetemre jár...nem veti meg a színeket, szereti a változatosságot is, de elég nehéz rávenni, hogy merészebb darabokat is hozzáadjon a ruhatárához, mint egy-egy rövidebb nyári ruha.
abbey mount
institute for higher education
Vissza az elejére Go down
avatar


Kinsley ✘ Elnök

Kinsley ✘ Elnök
Csatlakozott : 2012. Apr. 19.
Posztok száma : 566
Motto : my love's a revolver, my sex is a killer, do you wanna die happy? Age : 22 Titulus : Miss Don't Mess With Me Foglalkozás : Diák Play by : Nina Dobrev   :
Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTéma: Re: Jasmine Dora Summers   2014-02-15, 8:30 pm

Elfogadva!
Abbey Mount Institute for Higher Education
Kedves Jasmine!

Tudod... sosem bocsátom meg neked, hogy túlélted az anyánk méhében töltött hónapokat, és nem hagytad meg nekem a lehetőséget, hogy egyke gyerekként jöjjek a világra! Egy csatát megnyertél, de nem számít, hisz az a győztes, aki a háborút nyeri.
Egyébként ne gondold, hogy bárki is elhiszi, hogy csupán azért jöttél ide, mert édesapád utazik... bla-bla-bla. Nem szégyenletes dolog, ha a közelemben akarsz lenni. Nem vagy ezzel egyedül.

*kilép Jess bőréből*

Jasmiiiiiine *.* Az előtörténted egyszerűen káprázatos lett, én pedig már most imádom minden porcikádat. Rendkívül tetszik, hogy nem vagy olyan személyiség, aki később állandónak szenvedni és mártírkodni fog azért, mert a nővére egyfolytában átgázol rajta, keresztbe tesz neki és képtelen akár egy jó szót is intézni felé. szívecske Na de nem is tartalak fel...

*ismét belebújik Jess bőrébe*

Foglalózz, aztán irány a játéktér! Úgy vélem, nemsokára - akaratlanul is - találkozni fogunk... mintha nem lenne elég gondom már így is...

[You must be registered and logged in to see this image.]

[You must be registered and logged in to see this link.]
[You must be registered and logged in to see this link.]
[You must be registered and logged in to see this link.]
[You must be registered and logged in to see this link.]
[You must be registered and logged in to see this link.]
[You must be registered and logged in to see this link.]
[You must be registered and logged in to see this link.]
[You must be registered and logged in to see this link.]

abbey mount
institute for higher education


[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
BRUNETTES DO IT BETTER
her daddy must have been the devil cause she hotter than hell. shes doin' what shes doin' and shes doin' it well. she lines 'em all up just to knock 'em all down. she said you dont know nothin' so shut your mouth. and that's because...

Vissza az elejére Go down
 
Jasmine Dora Summers
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Abbey Mount School :: Growing like a newborn :: Elfogadott karakterlapok :: Dunant house-
Ugrás: