HomeHome  WidgetsWidgets  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Share | 
 

 
Angyalosi Sára

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
avatar


Goddard

Goddard
Csatlakozott : 2012. Jun. 28.
Posztok száma : 117
Motto : "Men at some time are masters of their fates: The fault, dear Brutus, is not in our stars, but in ourselves, that we are underlings." Age : 19 Titulus : "and though she be but little, she is fierce." Foglalkozás : orvostan hallgató Play by : Emma Watson
Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTéma: Angyalosi Sára   2014-02-14, 9:07 pm

Angyalosi Sára
- Mi az?
Kora reggel, kávé és pirítós illat kúszik fel a lépcsőkön, előbb-utóbb, inkább utóbb csak kicsalogat az ágyamból, és még arra is rávesz, hogy beálljak a forró vízsugár alá, majd ruhákat rángassak magamra, mielőtt megjelenek a konyhában. Abban a percben, hogy belépek, elhallgatnak. Anya és Luca. Ez már a második eset a héten, nehogy azt higgyék, nem veszem észre, azért nem vagyok teljesen bolond…
- Semmi, semmi gyönyörűm, csak nem szeretném, ha a nővéred péntek este megint túl sokáig kimaradna, másnap le kellene utazni a nagyanyádékhoz – makulátlan, teljesen meggyőző mosoly jelenik meg anya arcán, és már nyúl is a kikészített bögrémért, hogy kávét töltsön bele, és a kezembe nyomja. Ki ne hinne neki? A saját anyjának, amikor ugyanúgy néz ki, mint minden másik reggel? Szépen vasalt blúz, tökéletesre besütött haj, a megszokott, megnyugtató mosoly, ami elhiteti veled, hogy minden rendben lesz, mert a szüleid vigyáznak rád…
Szerencsés gyerek vagyok, azt hiszem. Ez nálunk tényleg működik. Apa, anya, gyerekek, minden a legnagyobb rendben, nem szenvedek hiányt semmiben, ha baj van, van kihez fordulnom, és megbízhatok bennük. Apa nagy becsben tartott orvos, anya egyetemen tanít. És itt a nővérem meg az ikeröcsém. Igaz, rájuk inkább én vigyázok, mint ők rám, de nekem nincs is szükségem rá, hogy visszarángasson valaki a jó útra. Nem szívesen térnék le róla magamtól sem.
Elveszem a bögrét, lekvárt kenek a pirítósra, és csak hallgatom, amíg folytatja, felsorolja a napi teendőit, és hogy örülne, ha segítenék neki bevásárolni délután. Csak természetes, szívesen elmegyek vele. Valami mégsem hagy nyugodni. Mintha valami vibrálna a levegőben, valami nem megszokott, valami baljós, de nem tudok rájönni, mi lehet az, és mi a forrása…itthon vagyunk már egy hónapja, letelt a nyári szünet fele, de valami annyira furcsa, annyira más, mint lenni szokott. Persze erre mindig az a válasz, hogy csak keveset vagyunk itthon. Szerintem nem erről van szó. De miért is kételkednék valamiben, ami eddig olyan jól működött? Sosem hazudnának nekem. Sem anya, sem apa, de szerintem még Luca sem…nem hazudok én sem nekik. Maradhat ez vajon ilyen egyszerű, örökké?
- Miért, hova is akarsz menni pénteken? – félig teli szájjal kérdezem a nővéremet, amikor anya úgy dönt, hogy ideje mosást beraknia, és kimegy a konyhából. Olyan pillantást kapok egy pillanatra válaszul, amit megint nem tudok hova tenni, mielőtt megjelenne a jól ismert, könnyelmű Luca-vigyor.
- Még meglátjuk. De ideje lenne, ha anya végre beletörődne, hogy felnőtt nő vagyok.
Hunyorogva méregetem a testvéremet, ahogy a minimális reggeli adagját piszkálgatja a tányéron, mint akit semmivel sem lehet megzavarni, és ő általában ilyen is. Nem igazán zavarja meg semmi, csak megy a saját feje után, még akkor is, ha valami méretes hülyeségre készül éppen…komolyan, mellette akár lehetnék én is az idősebb, mert még belém is több felelősségtudat szorult, mint belé. Persze most, hogy mindjárt végez az egyetemen, annak teljes tudatában jár-kel a világban, hogy ő felelősségteljes felnőtt, akire rá lehet bízni dolgokat. Nos…szeretem, imádom a nővéremet, de még a vasalást sem bíznám rá. Mindegy is, már megszoktam, hogy kettőnk közül én vagyok az, aki a másik körmére néz, nem pedig fordítva. És igaz, néha ez igazán nehéz, de semmi pénzért nem mondanék le erről a posztról. Az én testvérem, ha valaki felelősséget fog vállalni érte, és vigyáz rá, akkor az én leszek, és pont. Nem vita tárgya. Érvényes ez Bencére is.
- Elmondanád, ha valami baj lenne, ugye? – kérdezem még mindig gyanakvással méregetve Lucát, de csak könnyed nevetést váltok ki a kérdéssel.
- Hát persze! Mégis mi baj lenne?
Ilyen könnyed válasz után nehéz kötni az ebet a karóhoz. Mi baj lenne? Fogalmam sincs. Furán viselkednek. Pusmognak, anya állandóan a telefonon lóg, a megszokottnál egy kicsit szórakozottabb, apa pedig rémesen mogorva a héten. Talán nem kéne ennyire paranoiásnak lennem, és egyszerűen csak hinni nekik. Nem? Végül is nem ez lenne az első eset, hogy anya fejmosásban részesíti elsőszülött lányát, de legalább nem előttem teszi ezt. Nem kell minden sarokban rémeket látni. Ugye…?
- Mindegy… - mormogom a kávém mögé rejtőzve, míg Luca lassan az egész hűtőt felforgatja, mert ami az asztalon van, az nem felel meg őfelségének - Bence felkelt már? - teszek fel inkább egy olyan kérdést, amire fogok is választ kapni.
- Jó reggel cukorborsóm – a válasz azonban nem Lucától, hanem az emlegetett szamártól érkezik, és kis híján a tányéromba fejelek, ahogy hátulról a nyakamba veti magát – Hát ennyire hiányoztam? Tudom, húgi, ne is mondd, te is nekem!
Két ilyen hiperaktív testvér mellett nekem egy dolog marad: a lehető leggyorsabban inni a kávém, hogy legalább a lépést tudjam tartani velük, mert hogy még két perccel Bence érkezése után is csak ott tartok, hogy azt motyogjam: …én vagyok az idősebb. Disznó.
Üdv, a nevem Angyalosi Sára Johanna, 19 éves vagyok, 1996. 12. 16-án, Budapesten láttam meg a napvilágot. Nemzetiségem magyar. Jelenleg diák vagyok és a Goddard csoportba tartozom. Emma Watson arcát vettem kölcsön.
Jellem
Sára nem egy kimondottan bonyolult személyiség, és soha nem is igyekszik, hogy bármi mást mutasson, mint amilyen. Meglepően egészséges önértékelése van, ahhoz képest, hogy csak tizennyolc éves, és egyértelműen érettebbnek is lehetne nevezni a nővérénél. Előbb használja a fejét, semhogy kútba ugrana, nem szereti kimondottan megszegni a szabályokat, jobb szeret a saját kis komfortzónájában létezni. Talán ráférne, hogy innen többet kimozduljon, de szeret megfelelni a családja és mások elvárásainak is, noha ez nem mindig sikerül neki…nem lehet egyszerre túl sok szerepe az embernek. Kicsit nyuszinak is lehetne nevezni, nem szívesen kockáztat.
Az emberekkel rettentően nyitott, bárkinek szívesen segít bármiben, legfőképp azért, mert pocsék emberismerő…ha valaki szimpatikus neki – és szinte mindenki az, akkor nagyon nehezen látja meg mások hibáit, és gyakran előfordul ezért, hogy csalódik. Sokszor kiáll viszont olyan emberek mellett is, akik tényleg megérdemlik, csak mások nem veszik ezt észre. Szinte ijesztően empatikus személyiség, nagyon könnyedén ráhangolódik másokra. Tapintatos és megértő, jobb barátot nála keveset lehet találni, és állandóan mások problémáit helyezi előtérbe a sajátjánál, ami bár hosszútávon egyáltalán nem biztos, hogy jó ötlet…de az biztos, hogy ő az a lány, aki a barátnői haját fogja egy-egy túl jól sikerült este után, meg az is, hogy ezt később biztosan nem fogja felemlegetni.
Könnyen megnyílik bárkinek, beszédes, vidám, optimista, sok minden érdekli, így igazán könnyen találja meg a közös hangot bárkivel, legyen az öreg, vagy fiatal. Persze a hozzá legközelebb álló személy mindig is az ikertestvére lesz, akivel ugyan egyáltalán nem hasonlítanak, mint két tojás, mindig ott vannak egymásnak, és gyakorta lógnak együtt, még a baráti körük is azonos.
Külső
A legszembetűnőbb dolog Sárában egyértelműen az ezer wattos mosolya, még mielőtt bárkire is ráköszönne, már öt méterről sugárzik az ismerőseire, és lehetetlen nem egyetérteni azzal, hogy az egész lány, úgy ahogy van egy tünemény. Tényleg ritkán látni úgy, hogy nem széles mosollyal forduljon az emberekhez, legyen szó bárkiről, egész megjelenéséből sugárzik valami naiv, kamaszos vidámság. Hozzájárul ehhez valószínűleg az is, hogy helyes kis babaarca van, pisze orral, macska-zöld szemekkel; és engedetlen barna loknik ölelik arcát, amitől csak még fiatalabbnak néz ki. Nem az a lehetetlenül, egészségtelenül vékony alkat, kamasz lévén azért akad rajta mit fogni is, nem fogja elfújni az első adandó szellő; noha állandóan idegesíti, hogy akár tetszik, akár nem, ebben a korban napról napra alakul az ember testalkata.
Öltözködését tekintve nem igazán híve a hivalkodó dolgoknak. Szereti a kényelmet, inkább lapos cipőket hord, és bár nincs baja a szoknyákkal, de ha csak nem tölt extra 5 percet a tükör előtt reggelente, akkor nagyobb a valószínűsége, hogy csak beleugrik egy farmerba. Nem igazán szereti a kivágott dolgokat sem, neki egészen jól beváltak a hatalmas, bő pulóverek, az ing és kardigán kombó is, szinte le sem tagadhatná, hogy a „stréberek” házának tagja…nehezére esik, de egy-egy buli alkalmával azért erőt vesz magán, és előhúzza a csinosabbik énjét.
abbey mount
institute for higher education


A hozzászólást Angyalosi Sára összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb 2017-05-13, 9:19 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
avatar


Lovell

Lovell
Csatlakozott : 2012. May. 11.
Posztok száma : 79
Motto : Some mistakes are too good to make only once... Age : 22 Titulus : Miss Madcap | Lovell ház elnöke Foglalkozás : tanuló Play by : Candice Swanepoel
Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTéma: Re: Angyalosi Sára   2014-02-14, 10:21 pm

Elfogadva!
Abbey Mount Institute for Higher Education
Sára!

Gondolkodtam rajta, hogy a megszólításodat bővítem a "kedves" szóval, de bármennyire is vagy mézesmázos, tudod, ez engem nem hat meg...
De, hogy teljesítsem a kötelezettségem, elmondom a véleményem a leírásodról. Ami azt illeti lehetett volna hosszabb és kevésbé csöpörgős... Ám mégiscsak átengedlek a rostán, csakis azért, hogy a későbbiekben legyen esélyed látni élőben a tündöklésem.
(Ne higgy ennek a beképzelt karinak! Csodálatos előtörténetet írtál, nagyon tetszett teljes egészében! Sikeresen lefestetted Sárát, olyannyira, hogy olvasás közben megelevenedtek az illatok, a jelenet és még el is mosolyodtam. Nagyon tetszett! User)


Avatar foglaló
Egyetemisták nyilvántartója
Játékostárs kereső
Kapcsolatlisták
Instagram
Twitter
AbbeyBlog
Telefonok

abbey mount
institute for higher education
Vissza az elejére Go down
 
Angyalosi Sára
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Abbey Mount School :: Growing like a newborn :: Elfogadott karakterlapok :: Goddard house-
Ugrás: