HomeHome  WidgetsWidgets  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Share | 
 

 
Milena Daria Alina Kovalevski

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
avatar


Pierson

Pierson
Csatlakozott : 2012. May. 07.
Posztok száma : 17
Motto : You don't own my life, you don't own my body, you don't own me... Age : 22 Titulus : Smiling Blondie Foglalkozás : egyetemista Play by : Katherine McNamara
Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTéma: Milena Daria Alina Kovalevski   2014-02-15, 12:38 am

Milena Kovalevski
Azt mondják, különleges vagyok, szerintem inkább különc. Sokan azt hiszik, hogy azért vagyok olyan, amilyen, mert elégedetlen vagyok a világgal, és reménykedem abban, hogy minél több jó tettet követek el, annál nagyobb esély lesz arra, hogy megváltozzon a világ. Nos, ebből a történetből abszolút semmi sem igaz, ugyanis én teljesen meg vagyok elégedve azzal, amit nyújtani tud nekem a földkerekség, úgy szeretem az életemet, ahogy van, azokkal az emberekkel, akik hozzá tartoznak. És ha már az embereknél tartunk… Az egyetlen, amit utálok, ha olyasvalakit kell elveszítenem, akit szeretek. Viszont hiszek a sorsban és abban, hogy egyes személyek bizonyos okok miatt sétálnak ki az életemből, és helyet adnak másoknak. Ez alól az állásfoglalás alól csak egy valaki kivétel: az édesanyám. Sosem értettem és mindig is indokolatlannak tartottam azt, hogy kilépett az életemből. Mindig is úgy gondoltam, hogy a szülők fontos szerepet játszanak a gyerekeik életében, és ha az egyik nem veszi ki a részét a nevelésből, az rosszul fog alakulni. Be kell vallanom, édesapám elég jó munkát végzett, ugyanis eddig sosem volt velem baj, pedig egy ideje a tini korom utolsó éveit kezdtem el taposni. Mindig is örültem az életnek, és sosem éreztem kevesebbnek magam azért, mert egy alapvető dolog hiányzik belőle: az anyai szeretet és törődés.
Vannak, akik azt hiszik, hogy a város szélén lakni rossz, unalmas, viszont, aki ott nőtt fel, más véleményen van. Természetesen azok sem hiányoznak onnan, akik osztoznak az állásponton, viszont én nem tartozom közéjük. Mindig is szerettem, hogy a tüdőm megtelhetett tiszta oxigénnel, ahányszor levegőt vettem, imádtam, hogy körbevesz minket a természet, hogy a városunk kicsi, no meg csendes, és mindenki ismeri egymást. Nyilvánvaló, hogy a szabadabb lelkűeknek hátrány és akadály volt az utóbbi dolog, hisz ha valami rosszba keveredtek, hibáztak, az mindenki fülébe eljutott pár óra, de max. néhány nap elteltével. Nekem csupán azért nem volt még problémám ezzel, mert mindig is visszafogott, csendes lány voltam, akit nem könnyű félrevezetni. Az igaz, hogy apa egész életemben úgy vigyázott rám, mint egy hímes tojásra, és bár néha megfeledkezik arról, hogy kezdek fiatal felnőtté válni, mindig, minden partiba elengedett. Sajátos nevelési módját követte, aminek az alapja az, hogy megengedje, hogy a saját hibáimból tanuljak. Természetesen próbál felkészíteni mindenre, és ha mégis úgy döntök, nem fogadok szót, akkor ott van mellettem és mindenben támogat. Egyszer azt mondta, hogy bármi is történjen, mindig hazajöhetek, nem kell attól tartanom, hogy otthon büntetés vár rám, amiért a saját fejem után mentem. Jó tudni, hogy amíg csak lehet, addig valaki támogatni fog mindenben, bármekkora hülyeséget is követek el.
Emlékszem, hogy mielőtt el kellett volna hagynom a szülővárosomat, elmentem a kedvenc helyeimre. Még egyszer, utoljára látni akartam őket, nem azért, hogy memorizáljam minden egyes részüket, hanem csak azért, mert tudtam, hogy egy ideig nem fogom őket látni. Hogy miért? Azért, mert édesanyám felbukkant tizenhat év után és úgy gondolja, hogy joga van részt venni az életemben. Biztos voltam abban, hogy apát hidegen hagyja majd anya követelése, viszont végül csalódnom kellett, ugyanis annak a nőszemélynek valahogy sikerült megtörnie az exférje masszív koncepcióját, miszerint már nincs szükségem anyára.
Tudom, hogy szeretnem kell őt, és nem haragudni rá azért, mert inkább az álmait – a balettet - választotta helyettem, nem is hibáztatom ezért, azonban nem kérheti tőlem azt, hogy viselkedjek vele úgy, mintha végig mellettem állt volna. Képtelen vagyok erre. Tudom, hogy létezik, elfogadom a tényt, hogy elhagyott, hogy kövesse az fantazmagóriáit, tisztelem, azonban biztos vagyok abban, hogy a kapcsolatunk sosem változtathat meg. Bármit is tesz, bármennyit is pedáloz majd, hogy megnyerjen, a próbálkozásai hidegen fognak hagyni…
Szomorúság töltött el, amikor megtudtam, hogy hátra kell hagynom a régi életemet, és az egyetlen, ami ösztönözött az volt, hogy tánc szakos leszek az új iskolámban. A sors furcsa fintora, hogy én is annyira szeretem a balettet és ugyanannyira tehetséges vagyok benne, mint amennyire édesanyám volt…



Véletlenül forró csokit löttyintek a kezemre, a fájdalmas érzés pedig visszarángat a jelenbe, és szertefoszlatja a gondolataimat, mint a Nap a ködöt. A padra helyezem a kartonpoharat, majd a tiszta kezemmel a táskámba nyúlok egy zsebkendőért, amivel letörölhetem az ujjaimról csöpögő édes italt.
Egy másodperccel később a tekintetem egy srácon akad meg, aki nem messze tőlem sétál el. Azon kezdek el töprengeni, hogy vajon hány ember ment el mellettem úgy, hogy nem vettem észre, amíg a múltamon morfondíroztam.
Íriszeim az ismeretlen kidolgozott testalkatát vizslatják, míg végül az arcához jutnak, ahol egy másik szempárral találkoznak. Úgy érzem, szívritmus-zavarom lett – a ketyegőm egyik pillanatban zakatolni kezd, a másikban pedig ütemeket hagy ki. Elkapom a tekintetem és lassan elmosolyodom. Vajon mi az ő története?
Üdv, a nevem Milena Daria Alina Kovalevski, 18 éves vagyok, 1995.05.09-én, Varsóban láttam meg a napvilágot. Nemzetiségem ukrán. Jelenleg egyetemista vagyok és a Pierson house csoportba tartozom. Dianna Agron arcát vettem kölcsön.
Jellem
Annak ellenére, hogy barátságos és kedves vagyok, a jellemem nem csak ebből a két tulajdonságból áll, sőt, be kell vallanom, elég összetett. Hogy ezt mivel tudom bizonyítani? Nos, elsősorban azzal, hogy nő vagyok, és mint a hölgy társadalom tagjainak többsége szeretem a szép dolgokat, képes vagyok a sorok között olvasni, az elhangzott mondatokat sokféleképpen értelmezni, megbántódni, de könnyen megbocsátani is. A jellemem a kedvességen és a szereteten alapszik, mindenkinek jót szeretnék, és segítőkész vagyok, hű barát, egyesek szerint megkapó, véleményem szerint csupán lágyszívű. Bánt, ha valaki azt hiszi, kétszínű vagyok, és csak azért igykszem jó viszonyt ápolni mindenkivel, hogy később ajnározzanak, nem pedig a természetem miatt.
Határozott és önálló vagyok, szeretem elérni a céljaimat, és addig küzdök, amíg célba nem érek. Igen, kitartó vagyok, hisz a jó végeredmény, a siker íze ösztönözni tud. Ennek ellenére sosem voltam az a tipikus vezető szerepre éhező személy, mi több, szeretek csapatban dolgozni. Azonban ez nem jelenti azt, hogy képtelen lennék a kezembe venni és tartani a dolgokat, ha úgy vélem, a megadott feladat elvégzése a káosz felé vezető úton indult.
Azt mondják, hogy gyermeteg báj jellemez… azt kell, hogy mondjam, nem szeretem, ha bókolnak, mert olyankor összeszorul a gyomrom, és elpirulok. Nem tudom, hogy ezek miért történnek velem, csak azt, hogy elég kellemetlen, és egyesek számára vicces is.
Nagyon sokat mosolygok, próbálok mindenkivel kedves lenni, ugyanis számomra fontosak az emberi kapcsolataim. Megbízhatónak tartom magam, nagyon jól tudok titkot tartani. A családtagjaim és a barátaim mindig számíthatnak rám. Szeretek szeretni, jó érzés számomra, ha megnevettethetek valakit, ha tehetek valamit a másik boldogságáért. Kompromisszumképes és vitakerülő vagyok, viszont ha valahogy mégis belekerülök egybe, megpróbálom higgadtan, megfontolt érvekkel, erőszak nélkül megoldani.
Optimista típusnak születtem, azonban tisztában vagyok azzal, hogy nem sikerülhet minden, amibe belekezdek. Ennek ellenére a kudarcok néha nagyon le tudnak törni, de a szomorkodás nem tart sokáig, ugyanis minden erőmet összeszedve „feltápászkodom”, leporolom a lehorzsolt térdeimet, majd emelt fővel folytatom az utam. A sebeket pedig az időnek hagyom, az úgyis helyre teszi őket.
Nagyon jó megfigyelő vagyok, általában megpróbálom felmérni a környezetemet és jegyzeteket készítek mindenről és mindenkiről a képzeletbeli noteszembe. Ezzel csak azt szeretném elérni, hogy minél jobban megismerjek egy embert vagy egy helyet.
Szeretem a szervezett, rendezett dolgokat, csakhogy nálam többnyire kreatív káosz és áldott zűrzavar uralkodik.
Rendszerint az érzelmeimre hagyatkozom, teljesen megbízok bennük. Ennek viszont az a hátránya, hogy a következmények kiszámíthatatlanok. Mindig megpróbálok a leghelyesebben cselekedni, nem megbántani senkit, de én is csak egy ember vagyok, ezzel pedig együtt jár azzal, hogy néha hibázok.
Igazán nagy fájdalmat és csalódást okoz, ha félreismerem az embereket és kiábrándulok valakiből. A legjobban azt utálom, ha becsapnak, hazudnak nekem, és úgy gondolják, hogy átgázolhatnak rajtam, csak azért, mert visszafogott, csendes és tapintatos ember vagyok.
Jobban szeretem a gyakorlatot, mint az elméletet. Tapasztalatszerezéssel könnyebben tanulok, a mondás is úgy szól, hogy a gyakorlat teszi a mestert.
Imádom a művészetet, a szép festményeket, az érdekes könyveket és a szabad időmet szívesen töltöm tudásszerzéssel. Ez nem jelenti azt, hogy nem szoktam eljárni otthonról, sőt! Szeretek barátokkal szórakozni, és ha van rá lehetőségem, azt el nem szalasztanám. Rajongok a zenéért. A komolyat ugyanúgy szeretem, mint a modernt. Gyakran járok színházba és a múzeumlátogatásokat is izgalmasaknak tartom.
Igen megértő és türelmes, emellett romantikus természetűnek teremtett a mindenható. Kitartóan keresem az igazi szerelmet, ami véleményem szerint szenvedélyt, kalandot, izgalmat és némi veszélyt tud nyújtani.
Külső
Háromig számolok, képzelj el egy átlagos lányt! Egy, kettő, három! Megvan? Nos, én pont ilyennek látom magam.
Magasságom nem haladja meg a 170 cm-t, ami egyáltalán nem keserít el, hisz sosem akartam egy modell vagy egy kosárlabda játékos magasságával rendelkezni. Apám szerint édesanyám alakját örököltem, anyukám pedig egykor mindig azt mondogatta, hogy túl vékonyka vagyok. Ha nem baj, nem osztom meg veled, hogy mennyit nyomok, nem is illik ilyet kérdezni egy hölgytől, viszont azt elmondhatom, hogy testem feszes, járásom pedig kecses és kifinomult a sok éves balett edzésnek köszönhetően.
Hajtincseim aranyló kalász színűek, és ha nem edzek vagy tanulok, akkor kiengedve hordom őket. Egészen a lapockáimig, néha talán a hátam közepéig érnek. Azt hiszem, ennél hosszabbak még sosem voltak, azonban úgy vélem, nem is birkóznék meg velük, ha nagyobbra nőnének, hisz hullámosságuk gyakran teszi nehezen kezelhetővé őket.
Arcom kerek, akniktól mentes, ugyanis nagyon figyelek a tisztaságára. Szépen ívelt szemöldököm alatt kékes, mandulavágású íriszeim csillognak, amiket hosszú, sűrű szempillák védenek. Az orrom normális méretű az arcomhoz képest – nem túl nagy, de nem is kicsi. Telt ajkaim – nem tudni, hogy miért – rózsaszínűbbek, mint kéne lenniük, néha már-már pirosak. Többnyire széles mosolyba görbülnek kivillantva a fehér, egészséges és egyenes fogsoromat.
Szeretem az egyszerű és kényelmes, mégis elegáns ruhákat. Nagyon kedvelem és előnyben is részesítem a világos színeket – például a vanília és drapp színt, halvány rózsaszínt, vagy elefántcsontszínt -, ha pedig sötét színt szeretnék magamra ölteni, akkor barnát veszek fel. A feketét nem szeretem, kivéve, ha elegáns ruháról, például egy estélyiről vagy mondjuk egy koktél ruháról van szó. Ami a lábbeliket illeti, többnyire balerinacipőt, vagy gumicsizmát – mindig az időtől függ – hordok. Magas sarkú cipőkbe csak akkor kényszerítem bele a lábam, ha nagyon muszáj.
abbey mount
institute for higher education


you could be the greatest
you can be the best
you could beat the world
you can be a master
you could be the hero
you could get the gold
STANDING IN THE HALL OF FAME

Vissza az elejére Go down
avatar


Elliott ❅ logic princess

Elliott ❅ logic princess
Csatlakozott : 2012. Apr. 22.
Posztok száma : 488
Motto : living and existing are not the same thing. Age : 23 Titulus : sweet as cinnamon Foglalkozás : bolondgomba Play by : Emma Stone
Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTéma: Re: Milena Daria Alina Kovalevski   2014-02-15, 9:53 am

Elfogadva!
Abbey Mount Institute for Higher Education
Csodaszép nevű lány!

Annyira szép lett a karakterlapod! Nem is szeretném darabkáira bontani, és analizálni, csak annyit mondani, hogy nagyon tetszett. Leginkább azért, amilyen érzést hátrahagyott. Olyan könnyed, finom és kecses volt, mint az általad megidézett képek, az őszinte, tiszta jellem leírás, a csodaszép szavak és színek, amik vígan körbeugrálják az embert olvasás közben. Letisztult, mégis érzelmekkel túlcsordult, és nagyon tetszik, ahogy ez a lányka látja magát, és nem szégyelli, hogy igenis érzékeny, romantikus nő. Vedd be a játékteret, egy bizonyos másik szöszke művészlélek talán még annak is örülne, ha a szobatársa lennél (;


Avatar foglaló
Egyetemisták nyilvántartója
Játékostárs kereső
Kapcsolatlisták
Instagram
Twitter
AbbeyBlog
Telefonok

abbey mount
institute for higher education



(lenyúlod, letöröm a kezed<3)
Vissza az elejére Go down
 
Milena Daria Alina Kovalevski
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Abbey Mount School :: Growing like a newborn :: Elfogadott karakterlapok :: Pierson house-
Ugrás: