HomeHome  WidgetsWidgets  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Share | 
 

 
Francesca Rossi

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
avatar


Pierson ✘ Alelnök

Pierson ✘ Alelnök
Csatlakozott : 2012. Apr. 20.
Posztok száma : 47
Motto : just go and do what you do 'cause there's nothin' to prove Age : 21 Titulus : she hits like ecstasy Foglalkozás : diák Play by : Blake Lively
Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Francesca Rossi   2014-02-15, 12:43 am

Francesca Rossi
Na jó, elmesélem a történetemet, de csak mert tetszik a pulcsid, rendben? Egyébként nem szeretek erről beszélni, mert…mert az élet néha olyan elviselhetetlenül bonyolult. Olyan jó lenne, ha minden egy kicsivel, csak egy kicsivel egyszerűbb lehetne! Mint a színpadon, mint a filmekben…a fontos pillanatokban felcsendül egy Cole Porter dal, és akármilyen szaporasággal hullnak is a könnyeid, mintha kisütne feletted a nap, és fele olyan rossz sem lenne az egész. Persze a valóságban ilyesmi nem történik, itt nem szól drámai aláfestésként semmilyen zene, csak az a bolond taxisofőr nyomja folyamatosan a dudát, pedig csak parkolni akar. Téged nem idegesít? Áh, megeszed még azt a kekszet?
Oké, oké, nem kerülgetem tovább a forró kását, így is el fogom rabolni ezzel a fél délutánodat. Megszülettem, felsírtam, lélegeztem, elkaptam a bárányhimlőt négy évesen…de ugorjunk a lényegesebb dolgokhoz, azokra, amiknek már nagy szerepe volt a formálásomban. Olasz apa, és német anya gyermeke vagyok. Bizony, anyámtól örököltem a hajam és a szemem színét valószínűleg, mert apának sötét, fekete, göndör haja volt, és olyan sötét szemei, mintha feneketlen kútba esnél. Már amennyire emlékszem rá. Hat éves voltam, amikor apám elhagyott minket, a szüleim elváltak, én pedig azóta sem láttam többet. Persze akkor azt ígérte fogom, és azt ígérte mindig vigyázni fog rám. Ám nem így történt. Nem tudom, hol van. Nem tudom, mit csinál. Nem tudom miért nem kellettünk neki. Az ilyesmit az ember viszont sosem tudja elfelejteni…mindegy, mi történik.
Jó ideig csak anya és én voltunk. Jóban vagyok anyámmal. Hálás vagyok neki. És akár a barátnőmnek is merném nevezni. Igaz, merőben mások vagyunk, mert a temperamentumomat apámtól örökölhettem, vagy egyszerűen a környezetemtől ragadt rám, hogy ahogy anya mondani szokta „annnnnyira olasz vagy!”…mindenesetre ő sosem szűnt meg csendesnek, szorgalmasnak, nyugodtnak lenni. De azt hiszem ezért tudott nekem mindig stabil hátteret biztosítani, történt velünk bármi is.
Aztán Gioseppe történt velünk. Gioseppe Rossi. Gondolom, akkor most rájössz, hogy felvettem a nevét, és igen így van. De ez…

Jaj, ne haragudj, azt hiszem, egy kicsit elgondolkodtam. Visszatérve Gioseppéhez. Anyám új férje. 12 éves voltam, amikor megismerkedtek, és mint anyám többi randi-alanyáról, róla sem tudtam több mint egy évig. Nem szokott bemutatni nekem senkit, amíg nem érzi úgy, hogy hosszútávra kötelezi el magát valaki mellett. Ez az ember aztán átment a rostán, de nem is ez lepett meg a legjobban, ennek örültem, hanem az hogy…mit szépítsem? Gioseppe öreg! Nem csak hozzám képest, anyámhoz képest is öreg. Most miért nevetsz ki? Ha a te anyád állítana be egy szép napon a lakásotokra egy fehér hajú öregúrral te is kiborulnál, nehogy azt hidd, hogy nem így lenne…!

Mit ne mondjak, sokáig nem értettem, mi a fene történik nálunk. Komolyan nem. Miért szűri össze a levet az én csinos, okos, művelt anyám egy öreg pasassal, amikor a saját korabeliek közül is válogathatna?? Ráadásul egy olyan öreg pasassal, aki gazdag. Semmi mást nem csinált életében, mint jótékonykodott, és mecénáskodott. Gyanakodtam, hogy ez az oka az egésznek. Hogy bajban vagyunk, és pénzre van szükségünk. Sokáig eltartott, amíg ráébredtem, hogy ezek ketten komolyan szeretik egymást. Mit ne mondjak…igazi Hamupipőke történet.
Nem, nem teljesen. Nem én lettem végül a szerencsétlen mostohagyerek, mint ahogy most gondolod. Nincs semmi bajom Gioseppével. Sosem fogok apámként tekinteni rá, de nincs vele semmi bajom. Nehezen rázódtunk össze, és eltartott egy ideig, amíg értékelni kezdtem a múlt évszázadi humorát (na jó, ennyire igazából nem vészes a helyzet), de a magam módján megszerettem, ő pedig lelkesen atyáskodik felettem. Néha elhibázza ennek határát, de hát ha egyszer anyám boldog mellette?
És részben neki köszönhetem, hogy ide járhatok. Ugyanis anya és Gioseppe pont a gimnáziumi utolsó évem előtti nyáron gondoltak egyet, és össze akartak költözni. Milanóban csak iskolai melléktevékenység volt számomra a színészet, egy amatőr ifjúsági társulatot boldogítottam, és egy teljesen átlagos gimnáziumba jártam. Erre itt állt előttem ez a lehetőség: olyan egyetemre járni, amit mi soha nem engedhetnénk meg magunknak, és azt tanulni, amit igazán szeretek. Firenzébe költöztünk, a becses Rossi házba, és olyan kemény évem volt, mint még soha. Nem akartam csak Gioseppe pénzén bejutni az Abbeybe. Akkor már legalább egy kicsit legyenek olyanok a jegyeim is… Ez a csodás, csodás lehetőség. Anya, mint a racionális féltett ettől. Egyedül elmenni Angliába…Kettőt találhatsz, ki győzte végül meg arról, hogy megérhet ez egy próbálkozást.
Így már érted, ugye? Hogy is haragudhatnék erre az emberre? Jól bánik anyával, jól bánik velem, és még az álmaimat is tiszteletben tartja. No meg, mint talán már kiderült számodra, igazi rajongója a művészeteknek, inkább olyan kis bogaras módon, mintsem valami hatalmas, szigorú mecénás szerepébe bújva. Szerethető egy ember. Sosem hagyná ki a vizsgadarabjainkat.
A probléma nem is vele van. Inkább a volt nejével, és a gyerekeivel. Igen, igen, mondtam én, hogy az élet egyáltalán nem olyan egyszerű, még akkor sem, amikor annak tűnik. Gioseppének van egy exfelesége, és három gyereke. Mind kötelességüknek érzik, hogy utáljanak minket, amiért nem olyan körökből származunk, mint ők. A nő még csak hagyján, nem sok vizet zavar, vele azt hiszem csak szegény anyámnak kell megbirkóznia…de a gyerekei (gyerekeknek hívom őket, pedig mind idősebbek nálam, ugyebár)…majdnem többször vannak az apjuknál, mint otthon. Hát igen…az anyjuk egy boszorka. Hopsz. Ezt hangosan kimondtam volna?
Szóval igen…egész zavartalan az életem..Nem, igazából nem az, de én azért is így fogom fel. Ami igazán fontos, az a helyén van. Apát leszámítva, aki…aki mindig hiányozni fog. Akire mindig haragudni fogok. Akire mindig, örökké gondolni fogok, és kíváncsi leszek, mi van vele, még akkor is, ha nem érdemli meg. Nem tudom csak úgy kitörölni az emlékeimből. Ha akarnám, se tudnám. Magam sem tudom eldönteni akarok-e hallani felőle, vagy nem, de vannak más dolgok, amikre koncentrálhatok.
Ennyi már az idő? Istenem, már megint késésben vagyok! Miért nem szóltál? Kérsz nekem egy kávét elvitelre? Azt hiszem a mosdóban hagytam a rúzsomat. Gioseppének ma van a szülinapja, és még el kell hoznom a tortát. Duplacsokis álom. Aggódnia kéne szerintem a cukorszintjéért, na de…rohannom kell!
Üdv, a nevem Francesca Pia Rossi, 20 éves vagyok, 1995. 07. 05-én, Milánóban láttam meg a napvilágot. Nemzetiségem olasz. Jelenleg diák vagyok és a Pierson house csoportba tartozom. Blake Lively arcát vettem kölcsön.
Jellem
Nem csak álomhívatását tekintve, de Franny a való életben is egy igazi színésznő. Bármilyen arcot szívesen magára ölt a játék kedvéért, főleg, ha ezzel valakit jó kedvre deríthet; de leggyakrabban akkor folyamodik ilyesmihez, ha nem akar szembenézni a valósággal, vagy nem akarja valakinek kiadni a valódi gondolatait és érzéseit. Legtöbbször azonban életvidámnak és optimistának mutatja magát, még akkor is, ha aznap bal lábbal kelt fel, vagy valami nyomja a lelkét. Méretes energiabomba, mindig mozgásban van, és lehetetlen lecsapni, vagy letörni, mindig azt csinálja, amit ő akar. Mindezt persze csak a reggeli kávéja után…Önfejű, szorgalmas, ambiciózus, nagyszájú, temperamentumos, és elviselhetetlenül szeszélyes. Rettentő nehéz olykor kitalálni, hogy mit, miért csinál, vagy kivel éppen miért viselkedik úgy, ahogy.
Könnyen barátkozik, imád emberek között, társaságban lenni, vagy épp annak a társaságnak a középpontjában, szereti, ha foglalkoznak vele, noha a nagyképűség ugyancsak távol áll tőle. Tudja, hogy hol a helye, hogy kikkel jön ki jól, ugyanakkor szereti az újat, az ismeretlent is felfedezni, ő aztán gyakran elhagyja a komfortzónáját egy-egy hibbant kalandért, még ha végül meg is üti a bokáját. A családjáról szóló pletykák nem nagyon izgatják, már egy ideje túltette magát rajtuk, úgy van vele, hogy aki őt akarja igazán ismerni, az nem ad holmi szóbeszédre. Egyébként sem túl sértődékeny alkat, de azt nagyon rosszul viseli, ha olyanok szúrják hátba, akik közel állnak hozzá. Sokkal nehezebben bocsát meg a barátainak, mint másnak, akiben nem bízott meg egyébként sem feltétlenül.
Külső
Különösen világos hajával nem az a kimondott, klisékben élő olasz szépség; arról inkább csak a finoman kreolos bőre árulkodik. Középmagas, nyakigláb, elég csontos alkatú lány. Haja világos szőke, hosszú, hullámos, rossz szokása, hogy folyamatosan babrálja. Egyébként is mindig úgy meredezik a haja a feje tetején, mintha hetek óta nem látott volna fésűt, de mi tagadás…neki még ez is jól áll, és ez nagy szerencse, tekintetbe véve, hogy nem valami tehetséges hajszobrász. Egy copfnál, vagy egyszerű fonásnál többre egyébként sem képes egyedül. Ovális arca csinos, általában mosolygós, szemei égszínkékek. Öltözködését tekintve szeret adni a külsejére, sajnálatos módon jobban szereti a divatot is, mint az pénztárcabarát lenne. Igaz hajlamos sajátosan kombinálni dolgokat, kimondottan egyedi stílusa van, és olyan alkalom is van, ahol sokkal fontosabb számára a kényelmes, mint hogy tökéletes legyen a megjelenése. Sőt. Egyáltalán nem hisz a tökéletességben, általában mindig kicsit szétszórtan néz ki, mint akinek nem volt ideje semmire, nem hogy ruhákat válogatni, de valahol éppen erre a benyomásra törekszik.
abbey mount
institute for higher education
Vissza az elejére Go down
avatar


Kinsley ✘ Elnök

Kinsley ✘ Elnök
Csatlakozott : 2012. Apr. 19.
Posztok száma : 593
Motto : my love's a revolver, my sex is a killer, do you wanna die happy? Age : 23 Titulus : Miss Don't Mess With Me Foglalkozás : Diák Play by : Nina Dobrev
Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Francesca Rossi   2014-02-15, 7:56 am

Elfogadva!
Abbey Mount Institute for Higher Education
Nyüüü!
Na jó, talán nem ez volt a legmegfelelőbb kezdés, de legalább kiadtam magamból! Remélem, most nem ijedtél meg :roll:Ne félj, nem dicsérlek agyon, csak egy kicsit, ígérem!
Nahát hol is kezdjem? Igazából elég rövid szeretnék lenni, hogy ne húzzam az időt, mert ezzel is épp ezt csinálom, de nem baj! Hadd növeljem az izgalmat!
Az előtörténeted nagyon szórakoztató volt. Imádtam, amikor mesélés közben egyszer csak teljesen más miatt állsz meg. Ez azért volt jó, mert megtörte az éppen komor vagy vicces hangulatot és úgymond felkészítette az olvasót a következő jelenethez. Karakterlapod minden része kidolgozott, részletgazdag, gondolataid szépen követik egymást, ezzel egy érdekes olvasmányláncot kialakítva. Külön örülök annak, hogy több időt szántál a belsőre és a külsőre, mert személy szerint imádok hosszú jellem- és kinézetleírásokat olvasni. *--*

Na de megígértem, hogy nem pampogok sokáig, tehát kellemes játékot és sok élvezetes percet kívánok az oldalon! Irány a játéktér!

Avatar foglaló
Egyetemisták nyilvántartója
Játékostárs kereső
Kapcsolatlisták
Instagram
Twitter
AbbeyBlog
Telefonok

abbey mount
institute for higher education



BRUNETTES DO IT BETTER
her daddy must have been the devil cause she hotter than hell. shes doin' what shes doin' and shes doin' it well. she lines 'em all up just to knock 'em all down. she said you dont know nothin' so shut your mouth. and that's because...

Vissza az elejére Go down
 
Francesca Rossi
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Abbey Mount School :: Growing like a newborn :: Elfogadott karakterlapok :: Pierson house-
Ugrás: