HomeHome  WidgetsWidgets  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Share | 
 

 
>> Carina Petrovskii <<

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
avatar


Pierson

Pierson
Csatlakozott : 2014. Feb. 24.
Posztok száma : 46
Motto : "Every wound will shape me, every scar will build my throne..." Age : 23 Titulus : The Hummingbird Foglalkozás : Tanuló Play by : Hannah Snowdon
Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: >> Carina Petrovskii <<    2014-02-28, 11:09 pm

Carina Petrovskii

It’s gonna be awkward, I warned you,  so be steady!

ABBEY-MOUNT;;PIERSON HÁZ;;KILENC ÓRA;;PUT ON YOUR WAR PAINT…

Földön fetrengeni kényelmes.  Érezem minden porcikám, ahogy nagyot nyújtózva a széthagyott festékes kellékeimet vizslatom lustán. Három nyúlszőr ecsetembe is hagytam, hogy belekössön a tempera. Hangosan kifújva a levegőt, izmaim megerőltetvén felpattanok, mielőtt meggondolhatnám magam és gyorsan a fürdőbe iszkolva megszabadítom a nyuszikáim a fullasztó festéktől. Kétlem, hogy ez a pár órányi tocsogás jót tett volna nekik, de már mindegy.
Dolgom el végeztével visszatérek a padlóra, de most a sarokba vackolom magam, a már jól megszokott helyemre. Végignézek a fal mellé döntött képeken és hirtelen megakad eddig oly egyenletes légzésem.
Egyenetlenné válik, ahogy lelkem valami jeges és üres rettegés markolja meg. Az általam elmúlt hónapban produkált munkák egytől egyig…. Halott.
Nem megrongáltak. Nem így értem. Le sem lehet igazán írni. Többségük fekete-fehér portré vagy fakó színekkel kivitelezett életképek.  Csupán ennyi. Egyesével, mikor festettem őket semmi abszurdat nem véltem felfedezni bennük, de most egymás mellett látni az összest…hát.
Egyszerre minden tökéletesen halott. Nincs rá jobb szó. Ha a munkája az alkotót jellemzi, hát nyilvánvaló. Két hónapja egyebet sem teszek, csak fekszek ezen az átkozott szőnyegen és csendben haldoklom.
Semmi igazán meghatározó nem történt ebben az időben, ami lesújtott volna, de lehet éppen ez a probléma. Mert, ahogy lesújtó nem, úgy semmi egyéb sem esett meg velem.
Körbepillantok a szobában, most erősen koncentrálva hogy a képeket figyelmen kívül hagyjam. Megakad a szemem valamin a sarokban.
Eljött hát a megfelelő alkalom!

KÜLVÁROS;; MEMENTO PUB;; FÉLTIZENKETTŐ;;LET’S GET THIS PARTY STARTED

Miért vagyok egy olyan helyen teljesen egyedül az éjszaka közepén, ami neve ellenére köszönő viszonyban sincs bármiféle kocsmával?  Megigazgatom az új ruhámat, lehúzom a dzsekim cipzárját, s felpillantok.
’Emlékezz…’- Hirdeti latin nyelven a szórakozóhely a kinn fityegő cégér szerint. Micsoda kis frappáns ember lehet a tulaj, de tényleg. Ironikus.
Mindenesetre félretéve mindennemű előítéletem a hellyel kapcsolatban, belököm az ajtót, hogy magam is elveszhessem a szórakozó tömeg közt. Hisz csak erre vágytam ma. Vagy mégsem?
Nem teljesen, de jobb híján ez is megteszi. Voltaképp csak arra áhítoztam, hogy valaki megértő vállán álomba zokoghassam magam, míg el nem jön a hajnal. Ez majdnem ugyan az nem?
Nézni a vonagló tömeget, hogy az első pár felesük után milyen önfeledtem érzik magukat. Ha a váll nem adatott meg, hát nekem is ez kell.
Ha barátaimmal indulok szórakozni, - már akik megmaradtak- eleinte mindig ferde szemmel pillantanak rám mondván; a diabétesz nem móka! Én azonban ilyenkor csak a képükbe nevetek a megszokott orosz habitussal és rávágom; Tequila!
Tudniillik, hogy a cukorbetegségeim miatt nem fogyaszthatok komoly cukortartalmú alkoholos italokat sem. A tequila azonban nem csak hogy nem tartalmaz cukrot, de egyes patkányokon tesztelt kutatások szerint még elő is segíti az inzulintermelést, ezzel óriási előnyt adva nekem.
Bár éhgyomorral érkeztem,egyenlőre nem aggódom az állapotom miatt, rendelek egy pohárral. Majd még egyel.  Egy kevés tánc és negyed óra múlva még kettővel.
Hirtelen nyomasztó érzés lesz úrrá rajtam, de betudom a lassan agyamig felérő szédülés érzetének. Miért érzek barnát hirtelen mindenütt?  Egy szempár. Határozottan ez lesz az. Valaki figyel. Néz. Vagy csak ide pillantott?
Nem tudom. Gondolkozni sem tudok. Felülkerekedik rajtam a páni félelem. Nem sejtem mi a kiváltója, csak az akarom, hogy vége legyen! Meleg van.
Pillanatok alatt felgyorsul a szívverésem, jobb ötlet híján betámolygok a mosdóba, de mielőtt a csapig érnék, hogy némiképp hűsítsem felhevült testemet egy kis vízzel, megszédülök és fenékre pottyanok.
Hideg a kő. Jólesően hideg.
Valaki belép a helyiségbe én pedig ismét érzem a barnát. Bár most annyira nem rossz, mint legutóbb. Meghallom délután óta az első emberi szavakat, - a csaposét leszámítva - amiket egyenesen hozzám intéztek, de jelentésük már nem jut el az agyamig.

KÜLVÁROS;;TAXI;;FÉL KETTŐ;;CAN YOU FELL MY HEART?

Meleg van, de már jóleső és nem holmi fojtogató érzés. Légfrissítő szag terjeng a levegőben én pedig szép lassan kinyitom a szemem. Első dolog amit megpillantok a mellettem suhanó éjszakai táj, lámpák fényeivel kivilágítva.
Pislogok hármat, ez azonban nem bizonyul elégnek, mert még mindig csak foltokat tudok kivenni a környezetemből. Ezt megelégelve felkapom a fejem, (a semmiből?!) és hirtelen realizálódik bennem. Egy autóban utazom. Pontosabban egy taxiban.
Még mielőtt eltompult agyacskám erőltetni kezdeném, hogy is kerülhettem ide, megfordulok és szembetalálom magam egy fáradt, barna szempárral. Az én barnaságom. Ő az. Megismerem, akkor is ha korábban csak a színhez kötöttem. De őt láttam egész este.
Lányos zavaromban nagyot nyelek, mert akármennyire szeretnék megszólalni, nem találom a hangom. Kapálózok egy sort, hátha segít kicsit és talán elmond bármit is a helyzettel kapcsolatban, de láthatólag nagyon jól szórakozik tehetetlenségemen, tehát erre várhatok felőle akár halálom napjáig.
- Hogy kerültél a lányvécébe?- Nyekk kész. Gratulálok, az már színvonal Carina. Annyi kérdést tehettem volna fel neki. Ezer hasznosabb dolgokat tudhattam volna meg, de nem. Az első ami kiszaladt a számon, elcsukló hangon feltett  végtelen primitív kómás kérdés.  Idegességemben meg sem vártam a választ, főleg hogy láttam rajta, hogy nehezére esik visszatartania a vigyorát.
-Hová megyünk? Ki vagy?
Pár percig még tűrtem a némaságot, de sürgősen kezdtem elveszteni a türelmem, ami meglátszhatott rajtam, mert végül megkegyelmezett és szólásra nyitotta a száját.
- Csigavér, kolibri. A fuvar hazáig visz.

Üdv, a nevem Carina Petrovskii, 19 éves vagyok, 1994.04.01, Moszkvában láttam meg a napvilágot. Nemzetiségem Orosz. Jelenleg Diák vagyok és a Pierson ház csoportba tartozom. Hannah Pixie Snowdon arcát vettem kölcsön.
Jellem
Ne gyere ilyen közel, belemászol az aurámba.
Köszi, máris jobb. Tudod igazán ne vedd magadra, tényleg nem ellened szól, tulajdonképpen még szimpatikus is vagy, csupán arról van szó, hogy egyszerűen nehezemre esik egy ismeretlen ilyen szintű fizikai közelségét elviselni. Hmm? Hogy ez esetben meg akarsz ismerni?
Nos, peched van. Nagyon nehezen nyílok meg bárkinek is, nem hogy idegeneknek. Ez már megint nem a személyed ellen szól. Biztosan nagyszerű ember vagy. Csak talán nem a számomra. Talán? Biztosan!  Számomra senki sem való, épp ezért ne magadban keresd a hibát, amiért nem sikerült kiismerned. Gyári hibás lehetek, amiért képtelen vagyok normális emberi kapcsolatokat kialakítani. Valami féle selejt. Értelmetlen, szerethetetlen, elviselhetetlen.
Elképesztő komoly vagyok. Rengeteg dolog van, ami ironikusan hangozhat a számból, ilyenkor megállnak egy pillanatra és visszakérdeznek; ’Várj, most akkor nem vicceltél?’
Az esetek 90 százalékában pedig nem viccelek. Túl sokat tették már meg velem, ahhoz hogy nekem is kedvem legyen poénkodni.
Művészként az egyetlen mentsváramat az alkotás jelenti. Illetve a kávé. Eme alkotók kombója olyan hatással tud lenni rám, mint semmi egyéb e Földön.  Ilyenkor elhiszem, hogy minden ami eddig megvalósíthatatlannak tűnt egyszerre megoldódik csupán azzal ha megfestem.
Vallom, hogy egy ember legnagyobb erénye az őszinteség.
Ha egy őszinte szavad nincs. Semmid sincs.
Nyilvánvaló, hogy minden cselekedetemnek oka, van de az összefüggést közöttük sokszor nem érdemes keresni. Kérdezni meg még annyira sem. Én vagyok az oka, hogy nem értesz meg és nem tudsz rólam semmit.  Szándékosan alakítottam így.
Így talán nem tudsz bántani többé.
Ez vagyok.
Egyedül vagyok.
Külső
Nézd, ott egy fotó. Nem, egy kicsit feljebb!
A fekete keretes, mályvaszín csiga motívumokkal az oldalán, látod már? Jó.
Egyébként azt a mintát én metszettem ki…de nem is számít!
Akkor vizsgáld meg most alaposan! Látom ám mi ragadta meg a tekinteted. Szinte a kompozíció szélére csúszva, ott az a női alak. Nem meglepő, mindenki őt veszi észre elsőként, hiszen bár a kép készítője nem a fehér ruhás hölgyet szándékozta megörökíteni, azonban olyan hangsúlyos jelenség egy ilyen egyszerű fotón, hogy az már-már lenyűgöző. Pillanatok erejéig, én magam is elhiszem, hogy ében fekete, dús, derékig érő hajával, erős kontrasztban bőre hókaságával és öltözéke semmitmondóságával tulajdonképpen ő a kép központi alanya. Szemei aranyszín ragyognak ki szív alakú arcából, de nem néz a kamerába. Nem is tudja. Nem is sejti, hogy fényképezik. Hogy, ajkai huncut vigyorra kunkorodva örökítődnek meg éppen az utókornak.
Na, ne vágj ilyen képet, tudom mit hiszel de magamat sosem lennék képes így mértékben méltatni! Én annak a fehér ruhás gyönyörnek csupán egy újabb és tökéletlenebb verziója vagyok. A második kiadás már sosincs olyan, mint az első. Közelébe sem ér.
Sokszor amikor ideállok, hogy ezer tizenkettedjére is szemügyre vegyem a számomra oly kedves képet, az öntudatlan mosoly mellé ami az arcomra kúszik, hihetetlen letörtség is társul.
Sosem érhetek anyu nyomába. Ami a külsőt illeti legalábbis.  Nem, nyugalom most nem holmi ön sajnáltató szöveg jön, attól én magam is öklendezem.
Egyszerűen tényként kezelem, hogy édesanyámnál szebb orosz nő nem él a Földön. Bár mondhatnánk, hogy rengeteg vonásom tőle örököltem, mintsem apámtól, azonban nem elhanyagolható, hogy míg anya minden erőfeszítés nélkül elérte, hogy az összes tekintet rátapadjon, én ugyanezt a hatást még az átlagnál feltűnőbb külsőmmel sem tudom elérni. Elsősorban nem emiatt borítja az a rengeteg tetoválás és piercing a testemet.  Művész vagyok, mindez velem jár. A kinézetem a lényem része.
Önkifejezés meg a többi humbug, ahogy ez csak természetes.  Bár ezt még nem említettem, de egyébként rettentő alacsony is vagyok.  Átlagon aluli 159 centimmel nem esek szemmagasságba és mindenki elnéz a fejem fölött, mintha csak a társaságban sem lennék.
Egyéb fontos ismertető jegyeim, a testemen elszórtan egy-egy nap végére fellelhető festék-és szén foltok. A festés mocskos egy művészet, engem pedig a legkevésbé sem zavar, ha az alapanyag a művelet során olyan felületre kenődik, ami egyébként nem vászonból van. Ha pedig egyedül vagyok, általában meg is feledkezem az összefestékezett bőrömről, így gyakori jelenség hogy színpompásan indulok neki a napnak.
abbey mount
institute for higher education
Vissza az elejére Go down
avatar


Elliott ❅ logic princess

Elliott ❅ logic princess
Csatlakozott : 2012. Apr. 22.
Posztok száma : 496
Motto : “She captured a feeling, sky with no ceiling, the sunset inside of a frame.” Age : 23 Titulus : sweet as cinnamon Foglalkozás : bolondgomba Play by : Emma Stone
Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: >> Carina Petrovskii <<    2014-03-02, 10:19 am

Elfogadva!
Abbey Mount Institute for Higher Education
Kolibri <3

Felőlem aztán lehet, hogy nem ez életed remekműve, de nekem így is tetszett. Van benne valami nagyon szép, puha, mégis megfoghatatlan finomság, mint a reggeli tejeskávé. Egy hajtásra lehúztam. Ízlett.
Fuss foglalózni, meg foglald le Asht is, hátha akkor nekem békét hagy…;D


Avatar foglaló
Egyetemisták nyilvántartója
Játékostárs kereső
Kapcsolatlisták
Instagram
Twitter
AbbeyBlog
Telefonok

abbey mount
institute for higher education



(lenyúlod, letöröm a kezed<3)
Vissza az elejére Go down
 
>> Carina Petrovskii <<
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Abbey Mount School :: Growing like a newborn :: Elfogadott karakterlapok :: Pierson house-
Ugrás: