HomeHome  WidgetsWidgets  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Share | 
 

 
Jess & Ash

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
avatar


Mather

Mather
Csatlakozott : 2012. Jun. 06.
Posztok száma : 162
Motto : we are the diamonds that choose to stay coal Titulus : vulgar picture Foglalkozás : ügyeletes fogtündér vagyok Play by : Oliver Sykes
Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Jess & Ash   2014-03-21, 10:01 pm


the party don't start 'till I walk in


Ez talán életem legszarabb születésnapi bulija, bár a tény, hogy úgy állítottunk be, hogy nem voltunk meghívva azért kicsit javított rajta. Unalmas emberek, akik mellesleg nem is látnak minket szívesen, szar rádióslágerek amiken még a magas árkategóriás hangberendezések sem javítanak, és drága piák, amik, mint kiderült cseppet sem érik meg az árukat. Vagy lehet, hogy az én szervezetem szokott hozzá a kommersz vodkához és az olcsó, pancsolt piákhoz, ami minimal stílusú címkével van ellátva és a bolt polcainak legaljáról lehet előhalászni őket, de esküszöm, sokkal jobb a no name whisky, mint a Jack Daniel’s, amit itt találtunk. Micsoda sznob buli, lehet inkább vizet kéne innom, bár gondolom itt az is Evian.
Eljátszottam a gondolattal, hogy bármennyire is szeretem a balhékat, én inkább most hátat fordítok a felső tízezer csemetéinek, és valami normálisabb program után nézek, de Jordan, mintha érezte volna, hogy hasonló terveim vannak, megragadta az alkarom, és egyre beljebb húzott a szúrós tekintetek kereszttüzében, így a menekülés és az este esetleges pozitív végkimenetele csupán puszta vágyálommá vált, mint egy kis kósza ábránd maradt meg a gondolataim között, közvetlenül az „egyszer kibaszott sikeres leszek valamiben” és „nagyon sok lányt fogok megdugni” mellett. Hjah, szar érzés, mikor háromból nulla az arány.
Lemondó sóhaj kíséretében törődtem bele a sorsomba, és úgy döntöttem, hogy keresek valami közép árkategóriás piát, próba szerencse alapon, de a legolcsóbb üveges sör is, amit találtam drágább volt, mint amit én alkoholért fizetek mostanában. Nem mintha nem lenne rá pénzem, elvégre faterom jelentős kis összegeket utal a bankszámlámra minden hónapban, egyrészt szülői törődés címszó alatt, másfelől meg azért, hogy maradjak a seggemen nyugton. Úgy szólt a megállapodás, hogy amíg egyetemre járok, ők fizetnek, de amint tudomást szereznek arról, hogy diploma nélkül távozom ebből a siralomházból, elzárják a csinos kis számlámat, én kereshetek munkát, ami lássuk be lehetetlen, mert én vagyok a világ legéletképtelenebb embere, és boldogulhatok magam. Az én esetemben sokkal durvábban lép érvénybe a „magadért tanulsz” szabály, én konkrétan éhen halnék, ha innen kibasznának. Szóval a havi szinten számlámra érkező, négy számjegyű összeg nem kevés, de annyit megtanultam matekból, hogy az olcsóbból több kijön, és nincs is jobb dolog a körömlakk lemosó ízű etilalkoholtól beállni. Vagy a két literes tajga wodkától, ami annyira hamis, hogy a gyártója nem merte helyesen írni a „vodka” szót a címkére.
Felbontottam egy üveg sört, ami állítólag 6 százalékos alkoholtartalommal büszkélkedett, és még sosem hallottam a nevét, de tekintve, hogy cseh, ez nem meglepő. Elvégre a sörivó angolok hazájába tök nagy lúzed dolog hazai terméket inni, bár tény, hogy a csehek is értenek hozzá, szóval tényleg csak az piszkálja a csőröm, hogy… igazából nem tudom miért morogtam egész este. Nem szeretem a Kinsley ház népét, gyakorlatilag talán egy embert tudok felmutatni, akit még csak-csak el lehet viselni, a többit meg szerencsére nem ismerem, de ez nem tart vissza attól, hogy előítéletes faszként viselkedjek az összessel, és véleményt alkossak róluk anélkül, hogy egy szót is váltanék bármelyikkel.
Belekortyoltam a sörbe, aminek meglepően jó íze volt az előtte elfogyasztott szeszesitalokhoz képet, szemeimmel Jordant kerestem, helyette viszont egy másik ismerős pofira bukkantam. Az ünnepelt, aki miatt ez az egész bulinak csúfolt melegfelvonulást megrendezték, már nem volt szomjas, béna rózsaszín, „birthday girl” feliratú szalaggal a vállán és bolyhos koronával a fejecskéjén énekelt barátnői karjai között. A véralkoholszint-koncentrációjuk mértéke valószínűleg több számjegyből állt, mint a bankszámlájuk, és gyanítom nagyobb számjegyet adott, mint az IQ-juk beszorozva önmagával, de még ezek ellenére is megtaláltak a rosszalló pillantások, és mintha csak én is rendelkeznék a női megérzés áldásával, tudtam, hogy perceken belül valamelyik elém botladozik, és megpróbál kidobni a buliról. Egy Mather sosem szívesen látott vendég a Kinsley házban, de egy Mather ezt le is szarja igazából.
Elégedett vigyorral az arcomon kortyoltam egy újabbat, míg hátamat a pultnak támasztottam és vártam, hogy valaki végre kiabáljon velem. Elég szomorú, hogy az estém fénypontjának számítana egy igazi csajos hiszti, nem?  


Jess  x  637  x  cuccos  x  zene  x  életérzés


Vissza az elejére Go down
avatar


Kinsley ✘ Elnök

Kinsley ✘ Elnök
Csatlakozott : 2012. Apr. 19.
Posztok száma : 574
Motto : my love's a revolver, my sex is a killer, do you wanna die happy? Age : 23 Titulus : Miss Don't Mess With Me Foglalkozás : Diák Play by : Nina Dobrev   :
Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Jess & Ash   2014-04-22, 10:18 pm

Egy-egy buli megrendezése előtt a ház elnökei kötelesek szavazást indítani arról, hogy legyen e egyáltalán parti, és ha igen, akkor mikor. Nem tudom, hogy ez minden háznál így van e, de a Kinsley-nél biztos. Én magam gondoskodom arról, hogy mindig fair szavazás legyen, én számolom össze a voksokat és közlöm a végén az eredményeket. Ezúttal ez nem így történt, ugyanis Amber apja elintézte, hogy a kislánya szülinapja meg legyen rendezve és ünnepelve. Rengeteg pénzt szánt rá, hogy minden úgy legyen, ahogy a kis szőke liba akarja, és bár titok – de valljuk be, hogy nyílt – a megfelelő személyeknek is adományozott a cél érdekében. Hogy ezt honnan tudom? Onnan, hogy az a mocskos pénzes disznó az én nevemre is küldött egy borítékot egy szép kis summával, no meg egy cetlivel, amin az állt, hogy bővítsem a fenséges ruhatáramat még pár gyönyörű darabbal. Azt hiszem, mondanom sem kell, hogy mennyire felment bennem a puma, amikor megláttam. Mégis mit képzel magáról ezt a tuskó? Anyám Európa egyik leghíresebb ruhatervezője, tehát sem a pénzére, sem pedig a tanácsaira nincs szükségem. Úgy látszik a kopaszodó fejében helyezkedő parányi képződmény, amit valószínűleg ő az agyának tart képtelen felfogni ezt a kis információt, illetve kilogikázni, hogy engem nem vehet meg, főleg nem pénzzel.
Amber volt olyan kedves és ő is írt nekem egy hosszabb levelet, amiben azt kérte, hogy a szülinapi plakátján szerepeljen az, hogy matheres diákok nem vehetnek részt a bulin. Nos, én sem vagyok oda a farkasokért, de engem aztán senki ne nézzen szolgának. Nem vagyok köteles más születésnapját megrendezni, csupán arra, hogy engedélyezzem vagy nem az eseményt. A többi nem az én dolgom, és ezért nem is vállaltam el. Viszont nem mondtam le a visszavágásról, és mi is lehetne jobb bosszú, mint az, ha elrontanám a bulit?! Illetve nem én fogom, hanem a kis piros barbárok – remélhetőleg – én pedig diadalittas mosollyal nézhetem végig, ahogy Amber teljesen kiakad. Tökéletes.
Amint megtudtam, hogy kivel csináltatja meg a buta liba a plakátjait, elküldtem Laurent, hogy fizesse le a srácot. Én is megtettem volna, azonban a barátnőmnek több esélye volt, ugyanis a kis piersonos fülig belé van zúgva. A költségeket pedig azzal a pénzzel fizettem ki, amit Amber apjától kaptam. Tapasztalja csak meg a kis fruska, milyen érzés, amikor visszanyal a fagyi.
Annak ellenére, hogy nem izgat különösebben a szülinapi buli sokáig készülődtem. Fontos vagy sem az esemény, a megjelenés igenis az, és mint a Kinsley ház elnöke – és egy híres divattervező lánya - nem jelenhetek meg egyszerű, hétköznapi ruhában. A vicces az, hogy még úgy is jobban néz ki a szerelésem, mint a szülinaposé, hogy nem igyekeztem nagyon kicsípni magam. Amber a szülinapos Barbie baba kinézet mellett döntött – nem elcsépelt, áh, dehogy – és egy rózsaszín, habos-babos koktélruhában jelent meg, aminek a felsőrésze rengeteg strasszal van megrakva. Nem olcsó darab, viszont az árát tekintve… sokkal jobb ruhát is találhatott volna ennyi pénzért. Egyébként Samantha Steel is ugyanilyen ruhát fel az idei születésnapjára, és onnan tudom, hogy mennyibe került, hogy mámoros állapotában mindenkivel megosztotta – nem kis hangerővel – csak azért, hogy bizonyítékot adjon, minden luxust megengedhet magának. Szegény Amber azonban nem tudhatta, hogy egyesek minimum másodjára látják a ruhakölteményt, esetleg kiment a fejéből – hisz nem egy kép került az említett szülinapról – vagy csupán magasról tesz az egészre.
Mivel egy kicsit nehezen bírom józanul a sok buta, pénzes, hisztis libát, ami minden ilyen buliban könnyen ágyba bújható állapotig issza le magát, már én is leküldtem néhány felest, most pedig egyenesen a pult felé tartok átküzdve magam a jól szórakozó, táncoló tömegen. Amikor odaérek, a pultos háttal áll nekem, és egy újabb whiskey-s üveget bont fel. A sima felületre támaszkodom, egy kicsit fölé hajolok, és a pultoshoz szólok. Mivel nem sikerül túlordítanom a dübörgő zenét, és a srác a basszusnak köszönhetően feszülő dobhártyát valószínűleg még egy picit sem rezegtette meg a hangom, úgy döntök, hogy közelebb megyek, azaz pont mögé állok meg. Lépek egyet, azonban a lábam, amin a testsúlyomat helyeztem át egy kicsit meginog, így sikeresen a mellettem álló srácnak lökődöm. Még jó, hogy üveges sör van nála, és nem valami poharas ital, különben biztos, hogy a szesz egy része a ruhájára ömlött volna. Nem mintha sűrűn érdekelne…
- Mi lenne, ha mondjuk arrébb lépnél ötöt, vagy elhordanád magad, hogy ne kelljen beléd esnie az embernek? – mondom kicsit sem kedvesen, majd műmosolyt varázsolok dühös arcomra. Ez egy olcsó felszedős dumának is elmehetne, viszont túl késő, hogy visszavonjam. A hangsúlynak köszönhetően csak nem érti félre... Egy kicsit tele van már a hócipőm azzal, hogy még az egyetem szemetei is itt tanyáznak ma este…
A srác ében haját fixírozom, amikor a pultos megragadja a kezemet. Na persze, ha szólítom, nem figyel, erre bezzeg idefordul.
- Egy gin-tonikot kérek – közlöm vele. Lehet, hogy valami drágábbat kellett volna kérnem, úgyis a szülinapos apja fizet, és hát az lenne a legkevesebb, ha legalább kihasználnám a helyzetet, de nem szándékozom mindenféle drága italt elfogyasztani csak azért, hogy többet fizessen a pénzes tyúk apja. Nem éri meg vállalhatatlan állapotba juttatni magam csak ezért…



BRUNETTES DO IT BETTER
her daddy must have been the devil cause she hotter than hell. shes doin' what shes doin' and shes doin' it well. she lines 'em all up just to knock 'em all down. she said you dont know nothin' so shut your mouth. and that's because...

Vissza az elejére Go down
avatar


Mather

Mather
Csatlakozott : 2012. Jun. 06.
Posztok száma : 162
Motto : we are the diamonds that choose to stay coal Titulus : vulgar picture Foglalkozás : ügyeletes fogtündér vagyok Play by : Oliver Sykes
Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Jess & Ash   2014-07-10, 7:31 pm


the party don't start 'till I walk in


Ha az ember úgy bulizik, ahogy én szoktam, akkor egy ilyen kis szülinapi „lötyögés” rövid időn belül untatni kezdi, és most nem állt rendelkezésemre semmi és senki, hogy felrázzam kicsit a bulit. Egyrészt idegen helyen voltunk, túl kevesen ahhoz, hogy igazi balhét csinálhassunk, szóval hiába akartam ráborítani a magát DJ-nek csúfoló, fülhallgatós srácra a felszerelését, valószínűleg félúton lekapcsoltak volna az újgazdag pöcsfejek, nem megérős meccs lett volna, aminek a végkimenetele több mint valószínű, hogy az én csinos kis pofim összeverése lenne. Reményteljesen pillantottam körbe, ismerős arcot keresve, hogy legalább egy-két kör rövidet letolhassak valakivel, akit legalább kicsit kedvelek, de semmi. Jordan buta kis arca felbukkan olykor-olykor valamelyik sarokban, de, ahogy az lenni szokott, ő már talált magának egy csinos szőke hajkoronával és nagyon alacsony önbecsüléssel rendelkező lányt az este további részére. Vagy legalábbis arra a fél órácskára, amíg befűzi és megdugja valamelyik mosdóban. Életemben most először szomorodtam el ezen, mert ugyan mindig találok magamnak társaságot, mikor Jordan hepajkodik, de ebben a bagázsban őszintén szólva, itt nem is akartam keresni.
Szomorúan merültem bele egy újabb üveg cseh sörbe, a lelki szemeim előtt pedig már le is játszódott a jelenet, ahogy holnap Jordan újságolja, hogy két kicsi kezén nincs annyi ujj, hogy megszámolhassa, hány lánykát döntött meg ezen az ominózus bulin, én pedig csak azt tudom majd felmutatni, hogy megpróbáltam kiinni egy gazdag apukát a vagyonából, sikertelenül.  Ezen tanakodva hallgattam, ahogy egy újabb igénytelen David Guetta szám szólal meg, vagy felőlem aztán ugyanaz is lehetett egész este, én nem tudtam különbséget tenni a gépi zene között, az előadót is csak onnan tudtam, hogy a zenét szolgáltató srác az imént ordított bele a mikrofonjába valami olyasmit, hogy „a kedvetekért még egy szám tőle”. Már épp megkérdeztem volna, hogy mégis kinek a kibaszott kurva kedvéért történik ez, mutassa már meg nekem, de még a gondolatmenet befejezése előtt többen is felsikítottak, és őrült táncikálásba kezdtek, rázva mindent, amivel a felsőbb hatalmak és a neves plasztikai sebészek megjutalmazták őket.
Épp készültem beleölni magam valami folyékonyba, hogy enyhíthessem a szenvedésem, mikor valaki nekem jött. Ez persze természetes, ha egy ember egy koncerten vagy egy zsúfolt szórakozóhelyen van, és akkor sem jelent különösen nagy gondot, ha bármi másik élethelyzetben történik, és én már épp nyögtem is volna a „semmibaj”-t, mikor láttam, hogy szóra nyitja a szájfénytől csillogó kis ajkait, ám valami egészen más jött ki a száján, aminek hallatán az egekbe szaladt a szemöldököm. Szörnyen mesterkélt vigyorászással zárta a cseppet sem kedves mondandóját, majd addig fixírozott, amíg a pultos némi tapizással magára nem vonta a figyelmét. Én mondjuk a mellét fogtam volna meg, nem a karját, de hát mindegy. Profilból látva már biztos voltam abban, hogy ismerem ezt a lányt, bár már szemből is teljesen meggyőzve éreztem magam.
- Legyen kettő – szólok oda a pultos srácnak – És inkább gin, mint tonik.
Elégedett mosolyom az arcomra csúszik, ahogy újra visszafordulok a lány csodásnak ugyan legjobb jóindulattal sem nevezhető társaságához. Nem tudtam, hogy az előbbi flegma stírölése alatt csak úgy tetszett neki, amit lát, és azért legeltette eddig a kis szemeit rajtam, vagy próbált hová elhelyezni az iskola hierarchiájában, minden esetre én tudtam, hogy ő ki, és nem tudtam nem vigyorogni ennek tudatában. Meg van a mai esti móka is.
- Sajnálom, hogy nem tudod visszafogni a vágyaidat, Stanley. Nem tudhatod, mekkora átok ennyire jól kinézni. – felelem gonoszan az előbbi kis megjegyzésére. – Ezért vagy ennyire morcos, vagy csak zavar, hogy nem te vagy a középpontban?
Az utolsó kortyot is a szervezetembe juttattam, majd a pulton hagytam az üres üveget, hogy helyet csináljak az új pohárnak a kezemben, amit méltóztattak elénk rakni a pultra. Mondjuk cseppet sem szerettem a gin-tonik kombinációt, nem értettem, hogy miért akar bárki is önként keserű ízt juttatni a szájába, bár tény, hogy Jessica most pont úgy nézett ki, mint akinek az élete kicsit édesebbnek tűnik majd, ha leöntötte a torkán ezt a borzalmasan szar ízű italt.
- Ne izgulj, attól, hogy azt a picsát ünnepli mindenki, még neked is jut majd néhány milliomos fasz estére. Elég szar a bulija, nem akarja majd minden srác megbaszni.
Nevetve belekortyoltam az piámba, de még annak a jellegzetesen tré íze sem tudta kevésbé örömtelivé varázsolni a pillanatot. Nagyon kíváncsi voltam, hogy vajon tudja-e, ki vagyok, talán a nevem hallotta már, de ebben sem voltam biztos. Nem egy társaságban mozogtunk – szerencsére – így az én kilétem nem volt annyira ismert, mint az Abbey Mount egyik legtöbbet emlegetett alakjáé, és most az enyém volt a megtiszteltetés, hogy tönkretegyem Miss Jessica Stanley estéjét. Nincs annyi egy éjszakás numera, ami ezt überelhetné.



Jess  x  747  x  cuccos  x  zene  x  életérzés


Vissza az elejére Go down
avatar


Kinsley ✘ Elnök

Kinsley ✘ Elnök
Csatlakozott : 2012. Apr. 19.
Posztok száma : 574
Motto : my love's a revolver, my sex is a killer, do you wanna die happy? Age : 23 Titulus : Miss Don't Mess With Me Foglalkozás : Diák Play by : Nina Dobrev   :
Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Jess & Ash   2014-12-25, 5:14 pm

Sör, kitetovált nyak és kezek – fogadni mernék, hogy nem ezek az egyetlen testrészei, amikre varratott valamit – irdatlanul pimasz hangnem és istentelenül kulturálatlan beszéd… Mather! Akár én lehetnék a teszlek süveg a Harry Potterből, nem? De ha tévedek, és a kinézet, no meg a viselkedés alapján rossz testvériségbe osztottam az ismeretlent… én kérek elnézést!
Be kell, hogy valljam, számítottam arra, hogy a matheresek nem hagyják ki a buli lehetőséget – miért is tennék, amikor tömérdek alkoholhoz juthatnak méghozzá ingyen - de arra nem igazán, hogy szóba is elegyedek eggyel. Tulajdonképpen azért nem jutott eszembe ez a lehetőség, mert képtelenségnek tartottam, hogy hozzászóljak valamelyikhez. Előbb innám ki a pult összes szeszes italát és juttatnám magam a detoxba, minthogy beszélgetést kezdeményezzek egy matheressel. Nem titkolom és sosem állt szándékomban elrejteni, hogy úgy vélem, többet érek, mint ők, és ez most sincs másképp. Nem hiába teszem nyilvánvalóvá kivétel nélkül felsőbbrendűségi érzéseimet, ha – valamilyen oknál fogva – beszélnem kell velük. A függőségek gyengévé teszik az embert, és a kampuszon mindenki számára legalább annyira jól ismert a farkasok hírneve, mint sokak számára az, hogy mennyire megvetem a gyöngéket. Még csak azt sem mondhatnák, hogy előítéletes vagyok, és nem, ez nem kollektív bűnösség, ez csupán maga a színtiszta valóság.
Tekintetem ismét a srácra szökken, amikor ugyanazt rendel, mint én. Igyekszem elrejteni a vigyoromat, ami annak köszönhető, hogy több gint kért a koktélba, mint tonikot. A nőies ital nem lesz férfiasabb, ha több alkoholt raknak bele, így a gin-tonik is csak gin-tonik marad, attól függetlenül milyen aranyban szerepelnek benne a hozzávalók. Talán nem tud arról, hogy mi micsoda… a lényeg, hogy szesz legyen, nem igaz, Mather?
Nem lep meg, hogy tudja a nevem, hiszen az elnöki poszttal együtt jár az is, hogy olyanok is ismernek, és a szájukra veszik a nevem, akikről azt sem tudom, hogy léteznek, viszont eszem ágában sincs megkérdezni, hogy „kihez van szerencsém”, mert cseppet sem érdekel. Ami pedig a viccét illet – mert ugye csak poénkodott, amikor azt ecsetelte, tudja, milyen nehéz életük van a dekoratív egyedeknek? – talán még szórakoztatónak is találnám, ha jó kedvemben lennék, de mivel nem így van… nos, nem lehet minden nap gyereknap!
- Én is sajnálom… - hatásszünetet tartok, de még mielőtt megszólalhatna, ismét folytatom a gondolatomat - …hogy azt hiszed, tisztában vagy azzal, mekkora átok jól kinézni.  – jegyzem meg, miközben szünet nélkül figyelem. Nem szokásom a pénzzel és a hírnévvel kérkedni, sőt, a kinézetemmel sem – véleményem szerint ez mind alpári modorra utal – de ha igazán tudni szeretné, mi is igazából az átok, gondolatban tegye hozzá az első kettőt a harmadikhoz, majd utána nyilvánítson véleményt.
A kérdése őszintén megmosolyogtat, és komolyan megfontolom, válaszoljak e rá, vagy ne.
- Nyilván nem vetted észre, de mindig én vagyok a középpontban. Még akkor is, ha nem úgy tűnik. – világosítom fel, majd a tömegre pillantok. – Látod a sok embert? – egy pillanatra visszavezetem a téves hitben élő srácra a tekintetemet, majd ismét a tömegre – Egy csettintésembe kerül, hogy mindegyik rám figyeljen. – mosolygok rá sokat mondóan. És cseppet sem izgat, ha azt hiszi, túlzok. Itt valóban az én szavam a legsúlyosabb, gyanítom, senki nem akar megsérteni azzal, hogy nem figyel rám, hisz… csúnya lenne, ha a kifizetett ital kárba veszne, nemde?
A közönséges viselkedés mindig megijeszt, illetve sajnálatot ébreszt bennem azok az emberek iránt, akik egykor jó ötletnek tartották a gyerekvállalást. Félelmetes, hogy egyesek mennyire nem valók szülőknek, erre pedig az előttem álló az élő példa. Még jó, hogy a pultos már elkészítette a rendelésemet, így pár korttyal lenyugtathatom magam. Ennyi trágár szó két mondatban…
- Nem izgulok, mert – veled ellentétben - nincs szükségem sem pénzre, sem pedig szexpartnerre estére. De ha így is lenne, előttem mindig nyitva állnak az ajtók, nem úgy, mint előtted… - teszem hozzá, majd ismét belekortyolok az italomba. Nem, most nem a férfi hálószobaajtókra gondoltam, hanem arra, hogy rengeteg lehetőségem van. Ezzel is csupán a köztünk lévő mindennemű különbséget szerettem volna hangsúlyozni.
- Elnézést! – szólal meg egy női hang mögöttem, akinek a tulajdonosa megpróbál átfurakodni a tömegen. A fiatal nő kezében egy tálca áll, rajta pedig pár üres és félig üres pohár. A lány minden bizonnyal a személyzet tagja és arckifejezéséből ítélve, elege lehet a partiból és annak részvevőiből.
- De tudod mit? – csokoládébarna íriszeimet ismét a srácra szegezem. – Ez a te estéd! – teszem hozzá bátorítóan, lelkes hangon, majd egy kicsit sem véletlennek tűnő mozdulattal az ismeretlenre borítom a pincérnő tálcáját.  Nagy levegőt veszek, ajkaim automatikusan vitriolos mosolyba húzódnak -
- Ma este nyitva állnak előtted az ajtók… méghozzá szélesen!
Egy kicsit sem véletlenül a kijáratra pillantok, közben továbbra is ugyanaz a gonosz, maró kis vigyor áll az arcomon.
- Kívül tágasabb… de igazán!
Szegényre ezek után ráférne egy zuhany, de minimum egy pólócsere. Azért remélem, nem veszi le a felsőjét azzal az indokkal, hogy csak egy szavamba került volna, ha látni szerettem volna a felső testét. Ennyire magabiztos – és egyszerű – még ő sem lehet, nemde?
Mondanám, hogy örvendtem, de ha egyszer nem így van…



BRUNETTES DO IT BETTER
her daddy must have been the devil cause she hotter than hell. shes doin' what shes doin' and shes doin' it well. she lines 'em all up just to knock 'em all down. she said you dont know nothin' so shut your mouth. and that's because...

Vissza az elejére Go down
avatar


Mather

Mather
Csatlakozott : 2012. Jun. 06.
Posztok száma : 162
Motto : we are the diamonds that choose to stay coal Titulus : vulgar picture Foglalkozás : ügyeletes fogtündér vagyok Play by : Oliver Sykes
Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Jess & Ash   2017-06-05, 6:45 pm


the party don't start 'till I walk in


Jessica olyan tenyérbe mászóan felsőbbrendűnek képzelte magát, minden egyes szavából, ami csak kiesett a kikent ajkai közül sütött, mennyivel többre tartja az amúgy bántóan átlagos személyiségét az enyémnél. De hát ez részben az Ő estéje volt, ez az egész környezet, az összes kibaszott felsőtízezerbeli díszcsemete, mind-mind az Ő közege volt, ami nullára redukálta az esélyt arra, hogy egyáltalán egy minimális kis szimpátiát ébresszek benne.  Az egyébként irritálóan lekezelő hangsúlya és a baszottul idegesítő arcmimikája mondjuk tökéletesen elég volt ahhoz, hogy meg se próbálkozzak ilyenekkel. Stanley nyilvánvalóan vezető pozícióra született, és bárkivel fogadtam volna, hogy végül kosztümnadrágos, irányításmániás aggszűz lesz belőle harmincéves korára, akinek a karrier a mindene, mert egy fasz sem akad már, akit érdemesnek ítél magához.
- Dehogy sajnálod. - húzom széles vigyorra a számat a szavai hallatán – A sajnálat túl emberi lenne hozzád. A királynő nem alacsonyodik le a pórnéphez.
Egy pillanat erejéig megfordul a fejemben, hogy pukedlizek neki, de az már számomra is túlzás lenne, gimis éveim alatt nem mozogtam annyit testnevelés órákon, mint amit egy meghajlás most igénybe venne.
- Hú… ez… ez jó nagy faszság, Stanley. – kényelmesen kortyolok egyet a ginből, ami pont olyan picsalé ízű, amire számítani lehetett, nem mar, nem éget, kellemesen eliszogatható, mint egy pohár kibaszott víz. – Látod a sok embered között azt a jópár lecsúszott Mather arcot? Csettintgess csak nekik, utána biztos, hogy körbehugyozzák az ágyadat.
Borzasztóan élveztem volna, ahogy Devlon és a bandája helyre rázza egy kicsit Jessicát, és biztos beszálltam volna én is, ha végül tényleg arra kerül a sor, hogy kárt tegyünk a Kinsley ház bútoraiban, ami a lakóihoz híven minden egyes négyzetcentiméteréből azt üzente, hogy itt a gazdagok csemetéi élnek. A Lovelles picsák épületét tudtam volna még hasonlóképp elképzelni, bár oda még soha nem volt szerencsém belépni.
- Azt tudod, ugye, hogy az Ő szemükben nincs tekintélyed? Csak egy csinos segg vagy, ami alá anyu és apu betolta a vagyont.
Jelez a sziréna a fejemben, hogy talán kezdek átlépni egy határt, és ez talán még tőlem is sok, de a rendszer elemei merülő félben lehetnek, mert a figyelmeztetés helyét szinte azonnal átveszi az a tömény ellenszenv, amit ezek a jólfésült hülyegyerekek irányába táplálok, mióta csak erre az istenverte helyre kerültem. Amíg beszél, azon morfondírozok, vajon nyugalmi állapotban is ilyen öntelt arckifejezése van-e, majd elégedett vigyorral kísérve képzelem el, milyen ostobán festhet a családi fotókon ezzel a fellengzős mosolyával. Ha minden helyzetben ilyen magasan hordja az orrát, valószínűleg lelóg a képekről. A mondandójára reagálni viszont már nincs időm, válasznak szánt válogatott sértéseimet belém fojtja az üvegcsörömpölés és a testemen landoló, különféle italmaradékok maró keveréke.
- Ó, bazd meg! – morranok fel, miközben a felkarom egyetlen száraz részével próbálom meg kitörölni szemeimből az égető alkoholt, ami mellesleg valószínűleg a saját ginem nagy része lehet, mert én fasz, természetesen magamra öntöttem, ahogy próbáltam – abszolút sikertelenül – hárítani Jessica tálcás támadását.
- Ez annyira picsás volt, szinte bánom, hogy a kis barbibaba táskáddal nem vertél el mellé. – nyögöm fel már-már nevetve, miután sikerült visszanyerni a látásom.
Megrázom magam, mint egy vizes kutya, gondosan ügyelve arra, hogy a szesztől csatakos hajtincseim lehető legnagyobb részben fröcsköljék össze Stanley kárörvendő pofiját, de legalább az öltözékét, ami valószínűleg többet ér neki, mint a kibaszott életem. Elgondolkozom azon, vajon tényleg annyira ostoba-e, hogy elhiggye, egy eláztatott póló, vagy az égetett szeszek keverékének bántóan erős aromája elég ahhoz, hogy távozásra bírjon valakit, akinek ennél sokkal rosszabb dolgok voltak már a felsőjén, és sokkal több minden keveredett már a szervezetében.
- Tényleg? Komolyan mondod? Kint tágasabb, mint itt bent? – nézek rá hamis érdeklődéssel – Hát ez egy hihetetlen észrevétel, mesélj még. De előtte azért hozzám vágsz egy marék ötven fontos bankjegyet, hogy töröljem meg vele magam, nem? Gondolom ti így csináljátok, elég jól illene hozzád.
Még csak véletlenül sem nézek a bejárati ajtó felé, nehogy a távozásra való hajlandóság legkisebb jele is hamis tévképzeteket keltsen Jessie egyszerű kis fejében. Ó, nem, ha engem távozásra akar bírni, ahhoz testi erőszakot kell alkalmaznia, és kétlem, hogy vállalná, hogy letörjön a körme miattam.




Jess  x  659  x  cuccos  x  zene  x  epic lenne írni, hogy bocs, hogy eddig tartott, nem? :'D


Vissza az elejére Go down

Sponsored content




TémanyitásTárgy: Re: Jess & Ash   

Vissza az elejére Go down
 
Jess & Ash
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Abbey Mount School :: Welcome to Abbey Mount :: Testvériségek lakrésze :: Kinsley house-
Ugrás: