HomeHome  WidgetsWidgets  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Share | 
 

 
Jasmine Summers | le coeur de la mer

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
avatar

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Jasmine Summers | le coeur de la mer   2012-04-20, 8:22 pm

<<JASMINE DORA SUMMERS>>

what doesn't kill you makes you stronger

Születési hely és idő. Anglia/London 1995.07.27. Kor. 16. Foglalkozás. diák/pincérnő. Szexuális orientáció. hetero. Szociális állapot. felső osztály. Csoport. lány diák.

Spoiler:
 

Family:
Anya. Lilianna Stanley | Egy negyven éves divattervező, de egyebet nem tudok róla. Sosem láttam, sosem néztem a szemébe, sosem volt az édesanyám... sosem ismertem, bár a vérünk közös. És - őszintén szólva - soha nem is kívánom megismerni őt.
Apa. Jacob Summers | Apa negyvenhárom éves, igazi művész. Ezt - attól tartunk mindketten - sikerült megörökölnöm tőle. Apa csak egy van, nekem pedig a legjobbat osztotta a gép. Nagyon szeretem, és tudom, mindig számíthatok rá. Az egyik képe a galériában például egy gyerekkori emlékemet ábrázolja, de aki nem ismer, sosem jön rá. Apuban mindig megbízom, és tudom, mindig számíthatok rá, bármi történjék is.
Testvér. Jessica Stanley | A lány, akit sosem ismertem. Egy ideig még a létezéséről sem tudtam, mivel apu gondosan felégetett minden hidat, ami a régi életéhez kötötte. Jessica is egy ezek közül a hidak közül. Csoda hát, ha meglepődtem, mikor épp egy magániskolában botlottam bele?!
Egyéb hozzátartozó. A legjobb barátnőm, Victorie. Amerikában ismerkedtünk meg, mivel mindketten Madisonban éltük le életünk túlnyomó részét. Vic sok szempontból olyan, mint én, bár kettőnk közül ő a vakmerőbb, a színtiszta rajongó, akit minden nap másik mánia fűt. Ezzel együtt mindig meghallgat, számomra pedig ő a legfontosabb édesapám mellett, pedig még ő is csupán tizenhat éves.

Like,Dislike:
Like:

• dráma
• téli esték
• forrócsoki - na jó,a csoki úgy általában
• francia nyelv
• Titanic legenda ( igen, a projektmunkámat ebből készítettem két hónapja! )
• víz, tenger, óceán... bármi, ami kék, és úszni lehet benne nyáron
• színház
• One Republic
• hosszú, izgalmas könyvek
• apu arcszeszének illata
• humán tárgyak

Dislike:

• túl meleg idő
• fizika
• Dust on Crust snowboardosok
• akik kinevetik apu képeit
• betolakodók
• akik kirekesztenek másokat
• beképzelt, magamutogató emberek
• chili - ezt apu nem érti, de annyi baj legyen!


The Story.....

A karom lüktetését csak akkor éreztem meg, mikor egy hang kizökkentett a monoton kavarásból. A mobilom összetörve a békés idilli állapotot méltatlankodva csörrent meg a pult túlvégén, mire egy másodpercre felhagytam minden addigi tevékenységemmel és egy gyors mozdulattal utána nyúltam. Amint megpillantottam a kijelzőn villogó nevet elégedetten elmosolyodtam. Hát persze.
- Csak nem itthon felejtettél valamit?- kérdeztem a hangomban némi vidám, ám egyáltalán nem bántó gúnnyal, miközben ismét visszatértem a keverőlapáthoz, hogy befejezhessem azt, amit néhány perccel ezelőtt elkezdtem. Mióta csak felébredtem reggel, mióta az álmos napfény első sugarai áttörtek a pilláim szűk résein, hogy az íriszemig hatoljanak… azóta csak arra a pillanatra vártam, mikor lép le végre apu a galériába. Vasárnap van, és egyben az utolsó előtti napom itthon, mikor még minden idegeskedés nélkül főzőcskézhetek. Mielőtt elutaznék Angliába, egy jóhírű bentlakásos iskolába.
Egy időben az ilyen vasárnapok családi napnak számítottak nálunk, Summerséknél, amikor én főztem valamit, apu pedig meginvitálta a rokonságot, akik nem annyira rokonok voltak, mint inkább barátok, kedves ismerősök. Sosem volt nagy családom, annál több barátunk azonban megszínesítette az életemet, és ez nem is számított soha kérdésnek, mivel Madisonban apát mindenki szerette - de még Chicagoban is, ahol a galériát megnyitotta. Hiába, lehengerlő sármos pasasok, agglegényként, egy szem kislányukkal, aki hamarosan lelép... nem egy pénzsóvár szajha dédelgetett álma lehet mindez. Apa pedig olykor annyira vágyik a szeretetre, hogy a mögöttes indokokba bele sem gondol. Hát még mi lesz, mikor én, a józan esze, lelépek...

Megráztam a fejem, mivel ezúttal nem akartam ilyen borús gondolatokkal beárnyékolni egy ilyen kimondottan szépnek ígérkező napot. Meg aztán a vonal túlsó oldalán az öcsém, aki már nem is olyan kicsi, éppen hangot adott a jókedvem felett érzett meglepettségének.
- Úgy hallom, bármi is volt az, Te megtaláltad. Rajtam nevetsz?
A hangjából azt szűrtem le, attól tart, talán mégis itthon hagyott valamit. Esetleg az ebédjét. Hiába, apu szétszórt művész, mint mindig... talán ezért is támogatott, mikor színjátszást kezdtem tanulni... talán a francia nyelvtanulást ezért nem lőtte le, mikor módjában állt? Mert tudta, hogy legalább olyan csodabogár vagyok, mint ő.
- Nem. Csak jó kedvem van. Mit mondott Grace, viszia galériát addig, amíg hazaszaladsz enni? – kérdeztem vissza, miközben ismét kavarintottam egyet a pudingon, ami kezdett olyan furcsa masszává összeállni, mint amilyen állagú zselével a playmate-k dobálják egymást abban a sorozatban, amit a hímnemű iskolatársaim együtt néznek. Ami egyébként a pudingot illeti… hát, apu mellett megtanultam főzni. Ő sosem tudott. ha rajta múlik, tojáson meg garnélarákon hal éhen. Talán ezért is jó, hogy mellette maradtam, és sosem mentem sehová... mostanáig.

Nem kellett jósnak, vagy látnoknak lennem ahhoz, hogy halljam: apu habozik a túlvégen. Végül mikor megszólalt a hangjában restelkedés ült, mintha borzasztóan bánna valamit, ami ennek ellenére kikerülhetetlen.
- Kicsim, sajnálom, de... nagy a nyüzsgés. Egy túristacsoport jött be, az egyikük épp pénzt ajánlott a "La fille dans la coeur" képért, nem hagyhatom, hogy ezt a papírmunkát Grace egyedül intézze...
Hát... persze, hogy nem. Miért is hagyhatná? Még akkor is, ha ez az egész... nagyon rosszul esik. Mindenesetre lassan nekem is hozzá kellene szoknom néhány dologhoz. Apu felnőtt, hiába érzem néha gyereknek, ami furcsa, mert így olyan, mintha ő repülne ki holnap után, nem pedig én.. Munkája van. Dolgozik. És mint olyan, nem hagyhatja magára szeretett Galériáját. Azt hiszem, tulajdonképpen még büszke is voltam rá, már a tényt leszámítva, hogy így kénytelen leszek egyedül belefulladni a vaníliáspudingba. Vagy áthívom Vicet, hátha kér belőle.
- Ugyan már, semmi gond! Jó munkát és akkor majd találkozunk - biztosítottam sóhajtva arról, hogy nem neheztelek rá. Talán jót fog tenni, ha egy kicsit egyedül vagyok. Talán kiolvashatom a Büszkeség és balítéletet újra.
- Oké, Jázmin hercegnő. Szeretlek.
Apa ezzel le is tette én pedig egyedül maradtam a fazékban fortyogó alaktalan masszával, valamint a vonal végén ásító süket csönddel.

A mobilt a konyhapultra csúsztattam, majd elzártam a gázt a forró finomság(?) - vagy méreg, ki tudja, még nem kóstolta meg senki - alatt, majd már épp elindultam volna cukor után, mikor hirtelen belém hasított.
Apu felnőtt. El kell engednem.
És kirobbant belőlem a nevetés...
Vissza az elejére Go down
avatar

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Jasmine Summers | le coeur de la mer   2012-04-20, 10:20 pm

Puding kisasszony!
Hm.. Nos, mivel Jess említette hogy elkészült az ET-d, gondoltam elbírálom. Nekem tetszett, imádom Jasmine és az apukája kapcsolatát, ahogy gondoskodnak egymásról, hogy egymás nélkül talán létezni se tudnának. Imádtam ahogy az apró részletekre is oda figyeltél, és mind a megfogalmazás, mind az szj példa tetszett!
Vissza az elejére Go down
 
Jasmine Summers | le coeur de la mer
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Abbey Mount School :: A bit more entertainment :: Törölt felhasználók előtörténetei
-
Ugrás: