HomeHome  WidgetsWidgets  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Share | 
 

 
Jessica & Jasmine ~ újabb (kellemes) találkozás

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
avatar


Kinsley ✘ Elnök

Kinsley ✘ Elnök
Csatlakozott : 2012. Apr. 19.
Posztok száma : 574
Motto : my love's a revolver, my sex is a killer, do you wanna die happy? Age : 23 Titulus : Miss Don't Mess With Me Foglalkozás : Diák Play by : Nina Dobrev   :
Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Jessica & Jasmine ~ újabb (kellemes) találkozás   2014-04-07, 12:25 am

Elég csúnyán indult az idei évem, ezt pedig annak a remek ötletnek köszönhetem, mely a biológiai apám agyából pattant ki és azt az érzést keltette benne, hogy helyesen fog cselekedni, ha beíratja az Abbey Mountba a másik lányát. Egy ideje azon gondolkozom, hogy vajon az önköltségesre vagy az államira adta be jelentkezési lapját, de természetesen annyira nem érdekelt ahhoz, hogy utána járjak a dolgoknak. Persze, ha kiderülne, hogy Jasminet nem vettél fel államira, akkor lenne még egy kártya a kezemben, amit kisméretű csipkelődésekhez használhatnék fel… de ezen kívül annyi mindenben tudnék még belekötni, hogy ez az egy kis dolog eltörpül a többi mellett. Gúnyolódás ide, vagy oda már az előző találkozásunknál – amikor a testvérem azért keresett fel, hogy tudtomra adja, itt van – rájöttem, hogy nem lesz olyan könnyű dolgom, mint gondoltam. Úgy látszik, elég kemény fából faragták az amcsi lányt, ennek ellenére még akkor sem vallanám be senkinek - még magamnak sem – hogy potenciális ellenfelet látok benne, aki veszélyes lehet rám, ha így lenne.
Annak ellenére, hogy édesanyám semmit nem tudott Jasmine jelentkezéséről, vagy arról, hogy exférje a szigetországba érkezik, volt egy kisebb vitánk, aminek köszönhetően nagyjából egy hétig nem vettem fel neki a telefont, illetve nem hívtam. Hogy miért? Az csatabárd oka az, hogy egyáltalán nem hallottam a hangjában, hogy zavarná a Summers család hirtelen döntése és költözése, sőt! Anyám mintha örült volna annak, hogy mind a kettő itt van, annyira igyekezett palástolni zavarodottságát, hogy szinte elárulta magát. Nem egyszer kaptam rajta azon, hogy elsőre nem mondja ki, amit érez, csakhogy ne bántson meg. Ezt lehet úgyis felfogni, hogy rendkívül szeret, ezért vigyázni szeretne a lelki világomra, de könyörgöm! Nem vagyok már két éves, túl tudom tenni magam azon, ha nem egyezik a véleményünk. Az új házasságába is belenyugodtam, annak ellenére, hogy nem volt ínyemre az ötlet, nem? Na jó… bevallom, amikor anyám nem háborodott fel azon, hogy a másik lánya is Londonban fog élni és ugyanabba az iskolába fog járni, mint én, egy kicsit megijedtem. Most először éreztem azt, hogy nem vagyok elég fontos és azt, hogy könnyen elveszíthettem az egyetlen embert, akihez egész életemben rendkívül kötődtem. Persze, a nagyimat is nagyon szerettem/szeretem, de mindig anyás lány voltam, aki sosem tudott sokáig haragudni egyetlen szülőjére, vagy utálni azt, még hogyha bántotta is, hogy munkája miatt alig van otthon. Valószínűleg ezért okozott nagy fejfájást anyám reakciója, és nem kizárt, hogy ez a gyengeség egyik jele, de úgy döntöttem, ezúttal én keresem meg Jasmine-t és megpróbálok vele beszélni. Ahogy Mario Puzo mondta: Tartsd magadhoz közel a barátaidat, de még közelebb az ellenségeidet.
Még sosem kóvályogtam egyedül, céltalanul az iskola épületében, és ezért furán is érzem magam. Eddig egyszer sem gondoltam arra, hogy milyen lehet a hírnévvel nem rendelkező nyomorékok élete, azonban most már tisztában vagyok azzal, hogy nem kellemes nap, mint nap egyedül bóklászni az Abbey folyosóin.
A Marc Jacobs órámra pillantok, amit anyától kaptam az idei születésnapomra, és úgy látom, ebédidő van. Nagyot sóhajtok, és úgy döntök, elindulok a városba. Kayla nagyjából fél órával ezelőtt írt, hogy a megszokott helyen találkozunk, és hogy siessek, mert mesélnie kell egy s másról. Be kell, hogy valljam, egyáltalán nem villanyozott fel, hogy újabb pletykákkal tud szolgálni, és bár szívesebben azt írtam volna vissza neki, hogy ma nincs hozzá kedvem, az válaszüzenetem pont az ellenkezőt tartalmazta.
Az egyetem kijárata felé tartok, amikor a szemem megakad valakin – nem messze tőlem miss Summers áll egy másik lány társaságában. Az egész jelenet – az, hogy az utolsó pillanatban megtalálom - olyan filmbeli, hogy el sem akarom hinni. Kis mosoly jelenik meg az arcomon, majd Jasmine irányába indulok. Amikor közelebb érek hozzájuk, szugerálni kezdem az ismeretlen lányt.
- Ha világítani szeretnél, fesd be világosabbra a hajadat, de addig is… - szólalok meg, amikor nem esik le neki, hogy eljött az ideje, hogy arrébb menjen. Erőltetett mosoly kúszik fel az arcomra, majd Jasminere pillantok. – Beszélnünk kell… négyszemközt, ha megoldható… - folytatom, miközben szúrós pillantásokkal bombázom a felesleges személyt.



BRUNETTES DO IT BETTER
her daddy must have been the devil cause she hotter than hell. shes doin' what shes doin' and shes doin' it well. she lines 'em all up just to knock 'em all down. she said you dont know nothin' so shut your mouth. and that's because...

Vissza az elejére Go down
avatar


Dunant

Dunant
Csatlakozott : 2012. Aug. 21.
Posztok száma : 68
Motto : Be young, be dope, be proud Like an American. Age : 23 Titulus : she's a silver lining, lone ranger riding through an open space Foglalkozás : diák Play by : Nina Dobrev
Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Jessica & Jasmine ~ újabb (kellemes) találkozás   2014-04-08, 6:33 pm

Az ittlétem elég pocsékul kezdődött. Nagy híve vagyok a fel- és megvilágosodásnak, de az a felfedezés, hogy szeptember elsejétől az ördögi ikreddel kell egy iskolába járnod, az nem az a fajta, ami különösebb örömmel és büszkeséggel töltene el. Sőt. Messzeföldön híres hidegvérem is elhagyott az első Abbey Mounton eltöltött napom végére, és jó két órán át vitatkoztunk apával telefonon, aminek nagy részét ordibálással töltöttem, természetesen annak ügyében, hogy mégis hogy tehette ezt velem. De persze ő nem tudta. És sajnálja. És ha már így alakult igazán élhetnék a lehetőséggel is, hogy…hogy mi? Elment az esze? Persze, hogy elment, sosem volt normális. Használjam ki a lehetőséget, hogy megpróbáljak megszelídíteni egy utálatos házisárkányt, hátha méltóztatok felgyújtani? Nyilván nincs jobb dolgom. Szerencsére ezt a témát nem erőltette túl sokáig, vélhetőleg pontosan tudta, hogy mennyire nem vagyok elragadtatva a helyzettől, amibe keveredtem, szóval legalább nem jött elő újabb remek ötletekkel, hogy ez valójában nekem miért is jó. Dehogy jó. Az első hetemen legalább egy tucatnyi ember kevert össze azzal a külsőmet viselő hárpiával, de szerencsére gyorsan terjednek errefelé a pletykák, és egyre kevesebbszer fordul elő velem ilyesmi. Nem mintha szerintem lehetséges lenne összekeverni minket. Az egyikünk rendszeresen beveri az orrát a plafonba, rajtam meg nincsenek kék-zöld foltok. Bah.
Mindenesetre amióta sikerült eldöntenem, hogy a Dunant házhoz csatlakozom, egy fokkal békésebb lett az életem, és köztük meglepően könnyűnek bizonyult beolvadni a társaságba, meglepően nyitottnak és jó fejnek bizonyult eddig mindenki, akihez szerencsém volt, és még a csoportomban is van egy-két szalonképes ember, úgyhogy szerencsére van élet Jessica Stanleyn túl is, még akkor is, ha ő ennek az ellenkezőjét gondolja. Lecsekkoltam nála, innentől kezdve én hajlandó vagyok úgy tenni, mintha nem is létezne a testvérem, csak az a gond, hogy előre látom, ő erre nem lesz képes. A találkozásunk…nos, nem úgy sikerült, ahogy vártam, de remélem nem is úgy, ahogy ő várta. Ha kesztyűt dob nekem, fel fogom venni, remélem erről már nincsenek kétségei, vagy jól pofára fog esni. Nem mintha túlságosan sajnálnám…
Persze arra nem nagyon számítok, hogy szemből fog közelíteni. Volt egy olyan rossz megérzésem, hogy majd csak akkor veszem észre, ha legközelebb előkerül Miss Hisztérika, amikor már Stephen King módjára a nyakamba öntött egy vödörnyi disznóvért, vagy lenyúlta a ruháimat a tesi öltözőből, vagy valami egyéb gusztustalanság. Hogy csak így közelít a folyosón, ráadásul akkor, amikor társaságban vagyok, az majdnem meghökkentő. De még így sem kívánatos a társasága - Igen, neked is helló – én most nem is igyekszem műmájer mosolyt erőltetni az arcomra, egyértelműen óhajtom éreztetni vele, hogy a társasága nem kívánatos, és bármikor a mellettem álló lányt választanám helyette. Nyomatékos pillantást vetek Carlára, aki a háztársam, és még egy kicsit meg is billentem a fejemet, hogy esetleg menjünk innen, de sajnálatomra úgy érti – bizonyára egyesek hozzájárulása miatt -, hogy csak neki kell mennie. Na szép - Nekünk… – mutogatok kettőnk között, minek után fancsali képpel nyugtázom a harmadik lány távozását - …semmit sem _kell_ csinálnunk – maximum neki kell beszélnie velem, de az kérem, rohadtul nem ugyanaz, mint a „beszélnünk kell”, így többes számban. Mindazonáltal megtanultam, hogy őt sem kimondottan könnyű lerázni, úgyhogy az egyszerűbb utat választom. Nem az ő kedvéért, hanem a sajátomért, a végén még egész nap üldözne, ha nem kapja meg a figyelmemet, és még mindig inkább tíz percet áldozok fel a kínszenvedés oltárán, mint több órát.
- De ki vele, mit óhajtasz, királylány?



(lenyúlod, letöröm a kezed<3)
Vissza az elejére Go down
avatar


Kinsley ✘ Elnök

Kinsley ✘ Elnök
Csatlakozott : 2012. Apr. 19.
Posztok száma : 574
Motto : my love's a revolver, my sex is a killer, do you wanna die happy? Age : 23 Titulus : Miss Don't Mess With Me Foglalkozás : Diák Play by : Nina Dobrev   :
Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Jessica & Jasmine ~ újabb (kellemes) találkozás   2014-08-02, 11:26 am

Dühít, hogy édesanyám elhallgatta előlem ezt a kis kellemetlen családi titkot, bosszant, hogy nem készített fel arra, hogy egy nap azzal a ténnyel kell szembesülnöm, hogy nem vagyok egyke gyerek, ahogyan azzal is, hogy szinte együtt kell élnem egy olyan emberrel, aki a pontos másom. Igaz, hogy nem szeptember elején találkoztam először Jasmine-nal – hal’Isten akkor már tudtam a létezéséről – de nem csoda, hogy kiborultam, amikor megláttam. A nyár folyamán – bár nehézkésen, de – sikerült feldolgoznom, hogy születésem óta van egy testvérem… csupán azért, mert azzal nyugtattam magam, hogy én vagyok az egyetlen, aki erről tudni fog, nem kell a média előtt magyarázkodnom, és anyámnak sem. Bezzeg most, hogy Mr. Summers Londonba költözött a lányával együtt, és még abba az iskolába is leadta a jelentkezését, amiben egykor anyám is az enyémet… egyszerűen vérlázító, hogy mennyire ránk szállt a sajtó! Rosszul vagyok attól, hogy mióta lezajlott édesanyám és Mr. Blake esküvője, azóta rendszeresen benne vagyunk az újságokban, és a családunkról szóló cikkek nem csak a múltat, de néha a jövőt is firtatják: „Vajon Mrs. Stanley elgyengül?”, „A Blake hotelláncok tulajdonosa élete hibáját követte el?!”, „Mrs. Stanley vissza akarja kapni régi életét”, „Katherine Blake egy csapásra két lánytestvérrel is gazdagodott”, „A Summers-Stanley ikrek: akár két tojás”. Igaz, hogy édesanyám mellett muszáj volt megszoknom a média színes fantáziáját és állandó pofátlanságát, de ez már nekem is sok. Nem vagyok vásári majom, amit 0-24-ben lehet figyelni. Ezen kívül nem igen örülnék, ha például kiderülne a kapcsolatom Josh-sal, hisz ha az lett volna a célom, hogy mindenki megtudja, rendszeresen osztozkodunk Gravesand legeldugottabb panziók és szállók szobáinak ágyain, akkor nem találkoznánk minden adott alkalomkor a kisváros legelrejtettebb utcáiban.
Noha igyekeztem világossá tenni anyám számára, hogy hidegen hagy a másik lánya élete, Mrs. Stanley valamiért képtelen ezt felfogni. Úgy érzem, bűntudata van, amiért ennyi ideig halogatta a bizonyos beszélgetést, amiben elmondja, hogy van egy ikertestvérem, és magát hibáztatja, amiért Jasmine-nal nem jövünk ki. Már nem egyszer tett utalásokat arra, hogy mégis csak egy vér folyik ereinkben, és ha mi nem is látjuk, nem csak a külsőnk hasonlít, de a belső világunk is. Ugye mondanom sem kell, hogy majdnem padlót fogtam, amikor ezt meghallottam?
A legutóbbi beszélgetésünk során anyám megkért, hogy keressem meg Jasmine-t és kérdezzem meg, hogyan boldogul a sok kamerással. Mintha  sűrűn érdekelne szegényke lelkiállapota, és az, hogy jól viseli e, vagy sem a kotnyeles paparazzik folytonos jelenlétét. Nem tudom, hogy eddig milyen körökben mozgott, de most, hogy belecsöppent a felső rétegekbe, kénytelen lesz megszokni a kis kellemetlenségeket, és tűrni, ha a napilapokban olyat olvas, ami nincs ínyére. A média már csak ilyen… minden dolgozója egy sz*revő.
Az egyetlen ok, amiért nem félek leállni a folyosó közepén beszélni Jasmine-nal az, hogy egyszerűen nem érdekel, mit gondolnak egyesek. Több a hatalom a kezemben, mint az iskola diákjainak 95%-nak, ha csupán azt figyeljük meg, hogy elnök vagyok. És bár kirúgni senkit nem tudok csak azért, mert téves híreszteléseket terjeszt rólam – legalább is egykönnyen nem – megkeseríteni az életét nem lesz kemény feladat. Ezen kívül fel vagyok készülve az ilyen helyzetekre, tehát sok sikert annak, aki ujjat akar húzni velem.
Az arcára erőltetett mosoly szórakoztat, de nem mutatom ki. Kecsegtetőnek találom, hogy igyekszik elrejteni mennyire kellemetlen is számára a jelenlétem. Nos, ezzel legalább nincs egyedül, én sem szívesen vagyok a közelében.
- Nos, akkor mit szólnál ahhoz, ha pár percre felnőttek módjára viselkednénk, hogy elkerüljük egymás idejének pocsékolását? – kérdem csípős hangnemen, majd mosolyt erőltetek az arcomra, hogy lássa, nem szándékozom egész nap a társaságát „élvezni”.
- Hallom, a Dunant házba kerültél… Gratulálok! – mondom gúnyosan, mű örömmel a hangomban – Most már hivatalosan is bebizonyítottad, hogy tökéletes alapanyag vagy egy szolgalelkű csodabogárnak – fejezem be a mondandómat vitriolos mosollyal az arcomon. Tudom, hogy az imént pont azt mondtam, ne vesztegessük egymás idejét, de ezt nem hagyhattam ki. Szerintem a Dunant az egyik legrosszabb ház a Pierson után. Csupa bolond emberből áll mind a kettő: még az egyikben, a Piersonban a diákok 99,9% elvont, addig a másikban, a Dunantban a tagok azt hiszik, hogy a világ szebb lesz, ha behódolnak az embereknek és azok kívánságainak.  Nekem azt tanították, hogy semmi sincs ingyen, és ez tényleg így van. Semmi, kivéve egy dunantos munkája.
- Na de a sérült elméd elemezgetését félretéve… - szólalok meg, mielőtt válaszolhatna, és vitát nyithatna ebből – azért jöttem, mert anyánk… – egy kicsit ízlelgetem magamban a szót, olyan fura osztozkodni édesanyámon – azt kérdezi, hogy bírod, hogy a paparazzik állandó megfigyelés alatt tartanak. Nem volt valamelyikük erőszakos veled, nem okozott kellemetlenséget?
Tartsd közel a barátaidat, de az ellenségeidet még közelebb.
Tudom, hogy eredetileg azért kerestem meg, hogy elnézést kérjek tőle a múltkori miatt, de egyszerűen képtelen vagyok rögtön ezzel kezdeni. Nem érzem hibásnak magam, amiért kikeltem magamból, amikor megláttam, hisz nem én vagyok a hívatlan vendég az ő életében, hanem ő az enyémben.



BRUNETTES DO IT BETTER
her daddy must have been the devil cause she hotter than hell. shes doin' what shes doin' and shes doin' it well. she lines 'em all up just to knock 'em all down. she said you dont know nothin' so shut your mouth. and that's because...

Vissza az elejére Go down
avatar


Dunant

Dunant
Csatlakozott : 2012. Aug. 21.
Posztok száma : 68
Motto : Be young, be dope, be proud Like an American. Age : 23 Titulus : she's a silver lining, lone ranger riding through an open space Foglalkozás : diák Play by : Nina Dobrev
Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Jessica & Jasmine ~ újabb (kellemes) találkozás   2014-08-09, 9:28 pm

Nem egyszer fordult meg a fejemben szeptemberben, hogy jobb lenne elhúzni innen a fenébe. Visszamenni szépen az egyetemre, beköltözni esetleg a városba Bellához, rávenni apát, hogy hagyja ott nekem a kutyát, amíg neki kedve szottyant bejárni ezt a tetves Európát. De engem nem arra neveltek, hogy a legkisebb kellemetlenségre fülemet-farkamat behúzva meneküljek. Még ha éppenséggel sikerülne lenyelnem ezt a békát, azt már nem sikerülne elfelejtenem, hogy vajon Jess mennyire örülne, és aztán miket terjesztene rólam. Sokkal könnyebb lenne neki besározni, hogyha nem vagyok itt, és mások nem nézhetnek meg maguknak a saját szemükkel. A büszkeségem végül győzött. Nem megyek én ugyan sehova. Mégis minden egyes alkalommal, amikor ez a dög a képembe mászik, ingerenciát érzek arra, hogy húzzak innen csomagolni. Vagy kaparjam ki a szemeit. Köztes opció nincs. Ahhoz végképp semmi kedvem, hogy úgy csináljak mások előtt, mintha kedélyesen csevegnénk a folyosón. A végén még valaki elhiszi…
- Várj, csak várj, felnőtteket emlegettél volna…? Hol…? – pislogok körbe látványosan, mellkasomra tett kézzel, mint aki teljességgel elretten, vagy ne adj isten meglepne, hogy Jessica sokféleképp tud viselkedni, épp csak felnőttként nem. Már számítottam rá, hogy mikor fogja felhozni, hogy a Dunant házba csatlakoztam, és előre megfogadtam, hogy nem fogok visszavágni. Stanley-nek megmagyarázni, hogy mit jelent igazán a jótékonykodás egy aláírt csekkszelvényen kívül, vagy hogyan kell elhinni, hogy nem ő a világ közepe és egyszer az életben másokkal törődni saját maga helyett…nos, nehezebb, mint elég pénzt gyűjteni, ha Greenpeace-es toborzó vagy. Mondhatnám azt is, hogy teljességgel lehetetlen, ennek a csajnak tutira abban merül ki a munka fogalma, hogy két embert odébb kellett löknie, hogy az anyja miatt elismerjék jégkirálynőnek, de még egy tollat sem emelt meg annak érdekében, hogy saját erejéből dolgozzon valamit. Ez pedig olyan szent meggyőződésem, hogy csak egy lesajnáló, mindent tudó mosolyt vetek rá. Dögölj meg a saját mérgedben, Stanley…! Úgyis egyedül halsz meg.
- Te ezért jöttél ide? – vonom fel a szemöldökeimet élesen, és ha eddig akartam is bármi érdeklődést színlelni aziránt, hogy vajon mit akar…minden kíváncsiság abban a szent percben hagyta el kicsiny szívemet, amikor azt mondta, hogy „anyánk” - Ha anyád – hangsúlyozom ki gondosan a birtokos ragot - …akar tőlem valamit, akkor esetleg méltóztathat levenni a koronáját, amit bizonyára egy szép napon megörökölsz tőle, csak nehogy túl nagy legyen neked, szóval…méltóztasson felemelni a telefonját, és esetleg kérdezze meg maga. Mindkettőnknek jobb lenne. Még valami? – kérdezek vissza látványos unalommal és közönnyel. Ennek a nőnek komolyan van bőr a képén, és most kivételesen nem is Jessicára gondolok. Laza húsz évig le sem szarja a fejemet, aztán a hárpia lányán keresztül akarja megkérdezni, hogy nem rontott-e bele túlságosan az életembe, hogy hozzámegy valami milliárdos ficsúrhoz, aki nem az apám? Hol érdekel ez engem? Felőlem egy csöveshez is hozzámehetne, az sem izgatna. Ahogy a paparazzi sem zavar túlságosan. Először meg akartam rúgni az összest, aztán rájöttem, minél kevésbé tiltakozom, annál hamarabb rájönnek, hogy semmi érdekes nincs bennem. Csinálnak rólam pár előnytelen fotót, kérdésekre nem válaszolok, követnek ide-oda, és szépen felfedezik, hogy sokkal egyszerűbb és normálisabb életet élek, mint Stanley. Asszem arról nem lehet túl sok cikket eladni, hogy két órát tanultam a könyvtárban, majd részt vettem a Dunantosok gyűlésén és a többi teljesen normális egyetemi dolog…nem mondom, lehet el fogom veszíteni a türelmemet. És állatira szeretném azt is, hogy lekopjanak, de egyelőre kitartok a talán célravezető taktikám mellett.



(lenyúlod, letöröm a kezed<3)
Vissza az elejére Go down
avatar


Kinsley ✘ Elnök

Kinsley ✘ Elnök
Csatlakozott : 2012. Apr. 19.
Posztok száma : 574
Motto : my love's a revolver, my sex is a killer, do you wanna die happy? Age : 23 Titulus : Miss Don't Mess With Me Foglalkozás : Diák Play by : Nina Dobrev   :
Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Jessica & Jasmine ~ újabb (kellemes) találkozás   2015-01-20, 10:10 pm

Nem tagadom, ritkaszámba menő eset, ha valaki lelkét próbálom istápolni, ez pedig azért van, mert egyszerűen rohadtul nem érdekel más belső világa. Nem tartoznak rám mások problémái, ezen kívül nekem is vannak sajátjaim, amiket lehetőség szerint minél gyorsabban meg szeretnék oldani. Soha nem értettem, hogy valaki miért veszi magára a mások vállaira nehezedő súlyokat… hiszek abban, hogy minden okkal történik, és abban is, hogyha az ember nagyon szeretne valamit, azt el is éri, mert akkor mindent megtesz a céljáért. Például én azt szeretném, ha ez a sértődékeny, tolakodó személy azt hinné, el szeretném ásni a csatabárdot, és azt, hogy a bizalmamba szeretném fogadni. A legkönnyebb módszer arra, hogy tönkretegyünk valakit az, ha megismerjük a gyenge pontjait, majd később azokat támadjuk. És erre csak úgy lesz lehetőségem, ha közelebb engedem magamhoz Jasmine-t, tehát ezt a látszatot próbálom kelteni. Nem akarom az Abbey-n látni, azt szeretném, hogy elhúzzon vissza az óceán másik oldalára, Amerikába.
Megvárom, míg befejezi a buta, felettébb gyerekes játékát, szó nélkül figyelem, majd nagy levegőt veszek, hogy erőt gyűjtsek magamon és még véletlenül se akadjak ki. Most nem az a cél, hogy ismét összekapjunk, hanem az, hogy „közelebb kerüljünk egymáshoz”.
- Jasmine! – szólítom meg, hangom rideg, nyers, talán egy picit ingerült. – Abbahagynád? Ha szerepet szeretnél egy cirkuszi előadásban, szívesen beajánlom az elnöki csapatnál, hogy rendezzünk egyet, amiben te kapod a főszerepet, de mi lenne, ha most nem vesztegetnénk egymás idejét? – kérdem tőle, miközben karba fonom a kezeimet. Szorosan összeszorítom a fogaimat, hogy nem hozzon ki a sodromból, mert esküszöm, hogy… eddigi életemben soha nem emeltem senkire sem kezet, hisz alpárinak tartom a verekedést, de oly szívesen behúznék neki egyet. Főleg most, hogy azon háborodik fel, édesanyám rajtam keresztül kérdez róla. Mégis mit gondolt? Hogy otthagyja a munkáját, és iderohan, mintha csak az élete múlna rajta?
Rövid, keserű nevetésfoszlány szökik ki a torkomból, egy pillanatra lehajtom a fejem, tekintetem a földet pasztázza. Ismét mély levegőt veszek, megnyugtat, ha sok oxigén van a tüdőmben, és megállás nélkül el tudom mondani, amit el szeretnék.
- Az én anyám, a te anyád is, bármennyire zavar… - szólalok meg, immár teljesen komoly, talán egy kicsit haragos arckifejezést öltve magamra. Noha nem mondtam, engem is rendkívül ingerel, hogy az x-milliárd ember közül pont vele kell osztozkodnom a biológiai szüleimen úgy, hogy még el sem rejthetem a köztünk lévő rokoni kapcsolatot. Viszont én legalább képes vagyok úgy tenni, mintha elfogadnám ezt, ha igazából nem is. Persze, lehet azt mondani, hogy csupán a célom elérése miatt teszem, de ha ennyin múlik az egész… hát találjon ki ő is egyet magának. – Az anyánk legalább megpróbál közeledni hozzád, míg az apád… - úgy teszek, mintha hatásszünetet tartanék, de valójában ismét tudatosul bennem, hogy szeptember óta senki, de senki nem mondta azt, hogy Mr. Summers utánam kérdezősködött. És ez egy cseppecskét fáj… azt hiszem – továbbra sem vesz tudomást rólam, holott már egy kontinensen, egy országban élünk! Tehát azt hiszem, jobb lesz, ha hanyagoljuk a „ki a jobb szülő?” témát, nem gondolod? – vonom kérdőre, és igyekszem állni a pillantását. Egy apa ugyanolyan fontos egy lány életében, mint egy anya, ezen kívül egész sok kutatás azt bizonyítja, hogy a lányok, akiknek egész életükben hiányolniuk kellett az apjukat, nehezükre eshet kapcsolódni a másik nemhez. Nem áll szándékomban apám számlájára írni saját hibáimat, de legyünk őszinték: a szerelmi életem csődtömeg.
- Nos? – kérdőn vonom fel szemöldökeimet. – Képes vagy félretenni sértődött, infantilis énedet egy pillanatra és válaszolni a kérdésemre?
Esküszöm, hogy itt hagynám a francba, ha nem akarnám piszkosul, hogy elmenjen az iskolából... meg ha nem érezném továbbra is úgy, hogy bocsánatot kell kérnem tőle.



BRUNETTES DO IT BETTER
her daddy must have been the devil cause she hotter than hell. shes doin' what shes doin' and shes doin' it well. she lines 'em all up just to knock 'em all down. she said you dont know nothin' so shut your mouth. and that's because...

Vissza az elejére Go down
avatar


Dunant

Dunant
Csatlakozott : 2012. Aug. 21.
Posztok száma : 68
Motto : Be young, be dope, be proud Like an American. Age : 23 Titulus : she's a silver lining, lone ranger riding through an open space Foglalkozás : diák Play by : Nina Dobrev
Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Jessica & Jasmine ~ újabb (kellemes) találkozás   2017-06-04, 10:22 am

- Jessica – viszonzom az övéhez hasonlóan kedves hangsúlyban a megszólítást, pedig egyébként már a nevétől is a hideg szaladgál a hátamon. Olyan ez a csaj, mint valami nagyon rossz álom. Mint a gonosz lány minden pocsék, amerikai tini drámában. Az egész élete egy nagy büdös klisé, és szerintem ő ennek az iróniáját még csak nem is érzékeli. És még én vagyok a „tengerentúli”, fúj már, mert az milyen, holott maximum attól látom angolabbnak saját magamnál, hogy biztos szebben tudja fogni a teáscsészéjét eltartott kisujjal nálam, és biztos nagyon unalmas beszélgetéseket tud folytatni az időjárásról. Valahol persze sajnálom egy kicsit. Kicsit kíváncsi vagyok, vajon ő hogy érzi magát, most, hogy küszöbön az anyja házassága, és valószínűleg őt jó ideje zaklatják újságírók, és lesifotósok, deee… nos, annyira pont nem érdekel, hogy ezt meg is kérdezzem, vagy hangot adjak bármiféle érdeklődésnek, ami a személyének szól. Nem érdekel a személye. Meglett volna a lehetősége, hogy ha nem is tárt karokkal, de ne ellenségesen, pusztán semlegesen fogadjon. Meglett volna a lehetősége arra, hogy ignoráljon, és vígan éljük az életünket anélkül, hogy egymásról tudomást vennénk. De a kitekert gondolkodásmódjával nyilván valamifajta fenyegetésnek, vagy személyes támadásnak érzékeli a jelenlétemet, és nem tud kibújni a kígyó bőréből. Nem baj. Semmi baj, de akkor ne várja el, hogy én is jó arcot vágjak hozzá.
- Jelenleg te pazarolod mindkettőnk idejét, már megmondtam, hogy nincs semmi, amit közölni szeretnék anyáddal – hívom fel rá a figyelmét immár kimondottan nyugodt hangnemben. Egy dologban lehet igaza, ez a ripacs szerepjáték nem az én asztalom, azt meghagyom neki, meg a kis lánykoszorújának, akik gondolom, minden nap műsoroznak neki. Kimerítő egy élete lehet. Szinte hálás leszek tőle, hogy anyám nem engem vitt magával, és egy normális, meleg otthonban nőttem fel, és tudok normálisan viselkedni másokkal.
- A biológiai anyám – javítom ki rezzenéstelen arccal - Bocsáss meg, de ezen túl nem gondolom, hogy bármi közünk lenne egymáshoz, úgyhogy nem fogok rá az anyámként hivatkozni, ha egyszer nem volt az – hát, ha ezt is sértésnek akarja venni, lelke rajta, de ez igazából az idősebbik Stanley-re  nézve nem túl hízelgő, nem pedig Jessicára. Nem mondom, természetesen nem gondolkodtam így mindig. Szerintem minden lány átesik egy „anyás”-fázison, és ha azon kapod magad ebben a korszakban, hogy neked nincs is anyád… nos, az nem egy kellemes érzés. Annak idején sokat vitatkoztam apával erről, aztán egyszer csak túltettem magam rajta. Rájöttem, hogy felesleges olyasvalaki szeretetére áhítozni, akitől nyilván nem fogok kapni semmit, mindeközben pedig van ott nekem két csodálatos felnőtt, akik szeretnek, és mindent megtesznek értem. Rájöttem, hogy apa és Bella szeretete mindig is többet fog jelenteni nekem, mint az, amit anyámtól nem kaptam meg.
- Nálatok ezt hívják akkor közeledésnek? Fú, de kínos – olyan arcot vágok, hogy egyértelmű legyen, ezt leginkább csak valami rossz viccnek tudom értékelni, abba viszont nem megyek bele, hogy apáról vitatkozzak vele. Szerintem apa meglehetősen diszkréten kezeli az ügyet, én is sokkal boldogabb lennék, ha anyám nem küldözgetné hozzám a kis minionját. (Mert ez, bárki bármit is mond, aztán marhára sok minden, csak nem közeledés – ebből maximum annyit szűrök le, hogy talán aggódik, én leszek a sötét folt a szép új életében. Kösz, de nem. Csak nem.)
- Remekül vagyok. Pompásan, ha nem látnád – közlöm ezt úgy, mint a világ legtriviálisabb tényét. Ha csak ezért jött, hát tessék, ámen, aztán vigye arrébb a kissé émelyítő parfümfelhőjét.



(lenyúlod, letöröm a kezed<3)
Vissza az elejére Go down

Sponsored content




TémanyitásTárgy: Re: Jessica & Jasmine ~ újabb (kellemes) találkozás   

Vissza az elejére Go down
 
Jessica & Jasmine ~ újabb (kellemes) találkozás
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Geista Kahoko
» Tenrai Hankou (Isteni Kihívás)
» Utahime vs. Ayse - Androgün találkozó
» Nolah & Ashley // Első típusú találkozás.
» Véletlen találkozások

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Abbey Mount School :: Welcome to Abbey Mount :: Udvar-
Ugrás: