HomeHome  WidgetsWidgets  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Share | 
 

 
CAULFIELD, ezra

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
avatar

Vendég

Vendég


TémanyitásTéma: CAULFIELD, ezra   2014-06-30, 7:26 pm

Ezra C. Caulfield
…és aztán eljön az a baromi kellemetlen pillanat az életedben, amikor tizenhat éves vagy, hullarészeg, kanos, és rádöbbensz, hogy belőled nem csak híres rocksztár nem lesz, de még csak normális ember sem. Nem tudom, hogy ez másokkal is így működött-e, vagy csak velem, de én erre aznap éjjel jöttem rá, amikor a szüleim közölték, hogy elköltözünk Hollandiából, mert apám új munkát kapott Anglia csodás fővárosában, Londonban, és az egész família odaköltözik. Miután közölték velem ezt a „csodás” hírt, nemes egyszerűséggel fogtam magam és távoztam otthonról, mondván, hogy majd ha aggódni fognak értem, majd megkeresnek. Hát kurvára nem kerestek, aminek az lett a vége, hogy hozzácsapódtam az első társasághoz, amelyik szembe jött velem az utcán, és amelyiket nem érdekelte a korom, csak az, hogy fizessem az elfogyasztott alkohol egy részét. Én fizettem, ők meg tartották a hajam, amikor a bokrok közt hánytam… Mi ez, ha nem kurva jó üzlet?
Igazából aznap éjjel jöttem rá arra is, hogy az életem egy kurva nagy hazugság volt egész eddig. Oké, mind eljátszottuk, hogy ez szép meg jó, hogy a családi idill tökéletes a Caulfield famíliában, de vajon anyám tudta, hogy apámnak premium account-ja van a redtube-on? És apám tudta, hogy anyám a szomszéddal megcsalta, nem is egyszer? Néha komolyan kedvem volt erre rákérdezni, aztán meg a képükbe vágni, hogy nekem csak ne hazudjanak arról, mennyire szeretik egymást, mert ezzel csak azt érik el, hogy hányingerem van minden egyes alkalommal, ahogy rájuk nézek.
Amúgy igen, ha eddig még nem jöttél volna rá, utálom a családomat. Huszonegy éves voltam, amikor erre rájöttem és ezt meg is mondtam nekik – természetesen sápítozás és könyörgés lett a vége, „ne mondj ilyeneket, Ezra, mivel érdemeltük ezt ki”, aztán meg lehiggadtak a kedélyek, bah, egyenesen elfagyosodtak, amikor közöltem, hogy elköltözöm, és ne keressenek többé. Nem hittem, hogy ez egyszer hallgatnak majd rám és tényleg elszigetelődnek tőlem, de most, ahogy erre így visszagondolok, talán jobb is, hogy így történt; hiszen mit mondana anyám, aki egész életében unokákra vágyott, ha megtudná, hogy az egyetlen elsőszülött fia homoszexuális és sosem fogja hazavinni a feleségét? Tuti szívrohamot kapna, vagy legalábbis agybajt, aztán meg átfazonozná az arcom a kedvenc, teflonborítású serpenyőjével, amin minden reggel apám reggelijét csinálja.
Egyébként a kanapémon heverek. A helyszín Gravesend külvárosa, azon belül is egy lepukkant, kétemeletes ház, aminek a tetőtéri lakását látod. A lift másfél hónapja elromlott, azóta eszébe nem jutna bárkinek is, hogy megjavítsa, szóval mire felérsz az omladozó lépcsőn, jobbik esetben is kiköpöd a tüdőd. Amúgy a lakásom ajtaját csak akkor tudod becsukni, ha szó szerint, bitang erősen bebaszod. De akkor meg hullik a vakolat a falról meg a plafonról. Az ablak? Az sem ok nélkül van leragasztva, nyugi. A kanapé látott már jobb napokat is, csakúgy, mint a kávézóasztal törött, piszkos üveglapja, amiről felszippantom a kokaint. Az orrnyálkahártyám kiégett, a kézfejemmel törlöm le a vért, majd a kézfejemet beletörlöm a nadrágomba. Még tíz perc, felkelek innen, és nemet mondok a következő kis tasakra, amit Marcus nyújt nekem. Vagy nem – a zsebembe süllyesztem, majd kézen foglak, és kivezetlek onnan, botladozva lefelé a lépcsőn. Nem telik bele fél óra, már vonszolsz magad után az utcán, és szitkozódsz, majd tenyered az arcomon csattan. A nevedre sem emlékszem, nem tudom, miért vittelek oda magammal. Cigit kunyerálok tőled, te a lakcímem kéred. Munkáról beszélsz, meg hogy holnap meg kell jelennem ott, kinevetlek, aztán elárulom a címem. Hazakísérsz. Jobbik esetben szexelünk, rosszabbik esetben újfent pofán vágsz, majd otthagysz a kanapémon. Tök mindegy. Holnap úgyse fogok emlékezni rád, és a munkahelyemre sem megyek be, nem is kereslek többé. Soha.
Üdv, a nevem Ezra Cain Caulfield, 23 éves vagyok, 1991. 05. 31-én, Amszterdamban láttam meg a napvilágot. Nemzetiségem holland. Jelenleg takarítófiú vagyok és a kívülálló csoportba tartozom. Andy Glass arcát vettem kölcsön.
Külső
Kócos, barna haj, tetoválások tucatjai, két napos borosta és cigarettafüst. Ezek alapján már meg kéne, hogy találj – már ha az utcán keresel és nem egy Parkway Drive vagy Bring Me The Horizon koncerten, ahol ez a leírás minden második emberre illik. De ennyivel, azt hiszem, már könnyedén le lehet tudni a kinézet-részt, ha meg neked ennyi nem elég, ott fentebb van egy csodaszép kis kép rólam, egy azok közül, amin nem vagyok részeg, szóval csak less rá, jó? De ha még mindig ennyire kíváncsi vagy rám, akkor keresd a tömegben a hanyagul öltözött srácot, valamilyen együttes pólójában, esetleg ingben, bőrdzsekiben, szakadt fekete vagy sötétszürke farmerben, tornacipőben esetleg acélbetétes bakancsban, ami látott már jobb napokat is. Vagy ha a munkahelyemen akarsz látni, akkor keresd a srácot a takarítók által viselt, sötétzöld kezeslábasban. Megtaláltad? Na, az vagyok én. Elment már tőlem a kedved? Nem? Akkor majd elmegy később, most gyere ide és ismerj meg.
Jellem
Elküldtelek melegebb éghajlatra? Megbántottam az önérzeted? Bocsáss meg! Csak tudod, szerintem semmi rossz nincs abban, ha valaki nem szeret beszélni az emberekkel. A pszichológusom szerint szociopata vagyok – szerintem meg csak az emberek túl hülyék ahhoz, hogy megértsenek. Vagy csak túl vulgáris vagyok, hogy elfogadjanak. És attól még nem leszek bunkó, hogy közlöm, nem akarsz engem megismerni, sem én téged. Mondjuk, ahogyan ezt közlöm…
Igazából társadalmi hulladék vagyok, egy haszontalan kis narkós, kokainfüggő, elkényeztetett kölyök; már rég lemondtam arról, hogy valamikor belőlem hasznos ember lesz – mindenki tudja, hogy akkor se lenne, ha igyekeznék. Annyira leragadtam a realizmusomban és idealizmusomban, hogy amikor rájöttem, hogy a világ nem csak fekete és fehér, ez pesszimistává és embergyűlölővé tett.
Na jó, ez így nem igaz.
Vannak emberek, akikkel tök jól megvagyok, csak… nagyon válogatós vagyok ezen a téren. A pesszimizmusom igazából kimerül néhány, a boldogságod ellen irányított, cinikus megjegyzésben, szóval sokkal valószínűbb, hogy te előbb utálsz meg engem, mint én téged.
Ezen kívül… Láncdohányos vagyok. Egyedül élek. Vagyis öt macskával. Utálom a spenótot. És… ennyi.
abbey mount
institute for higher education
Vissza az elejére Go down
avatar


Elliott ❅ logic princess

Elliott ❅ logic princess
Csatlakozott : 2012. Apr. 22.
Posztok száma : 488
Motto : living and existing are not the same thing. Age : 23 Titulus : sweet as cinnamon Foglalkozás : bolondgomba Play by : Emma Stone
Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTéma: Re: CAULFIELD, ezra   2014-07-01, 6:45 pm

Elfogadva!
Abbey Mount Institute for Higher Education


Gondoltam beéred tőlem ma ezzel is, jobbra nem futja, tudod mit-merre intézz, aztán látnálak ám játszani pupák ;D <3

[You must be registered and logged in to see this link.]
[You must be registered and logged in to see this link.]
[You must be registered and logged in to see this link.]
[You must be registered and logged in to see this link.]
[You must be registered and logged in to see this link.]
[You must be registered and logged in to see this link.]
[You must be registered and logged in to see this link.]
[You must be registered and logged in to see this link.]

abbey mount
institute for higher education



(lenyúlod, letöröm a kezed<3)
Vissza az elejére Go down
 
CAULFIELD, ezra
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Abbey Mount School :: A bit more entertainment :: Törölt felhasználók előtörténetei
-
Ugrás: