HomeHome  WidgetsWidgets  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Share | 
 

 
Marcel L. Twain

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
avatar


Pierson

Pierson
Csatlakozott : 2014. Jun. 26.
Posztok száma : 40
Motto : Gondolkodom, tehát vagyok. Age : 23 Titulus : Très typique Foglalkozás : Jérémy Kapone Play by : Diák
Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTéma: Marcel L. Twain   2014-07-01, 9:17 pm

Marcel Léonide Twain
Lassan átkarolom az előttem táncoló lánynak vékony derekát és magamhoz húzom. Egy pillanatig csak mosolygok rá, várom a reakcióját, de láthatóan a csaj teljesen részeg és aligha veszi észre a körülötte történteket. Erre azért felfigyel és fokozatosan lelassul a mozgása, majd megáll. Odahajolok hozzá és megcsókolom. Egyből megérzem a tömény alkohol ízét, na nem mintha eddig nem éreztem volna magamon, de a csaj rengeteget ihatott. A következő pillanatban a lány feje a vállamra esik, a tagjai pedig elernyednek és megbillen a teste. Megfeszítem a karajaimat és megtartom. Teljesen kiütötte magát. És itt ez a szar helyzet, mikor a szegény csaj, aki kissé sokat ivott egyszerűen bealszik és pont én vagyok vele. Ilyenkor mit is kellene csinálnom?! Elvégre a nevét sem tudom. De azért egy ilyen házibuliban, meg úgy igazából bármilyen buliban nem tanácsos ennyire részegre innod magad, főleg ha nő nemű egyed vagy. Sóhajtok, majd a karjaimba kapom a lányt és lefektetem egy kanapéra. Leülök a lábához, majd előveszem a farzsebemből a cigarettásdobozt és rágyújtok. Très typique. Mindig ez van. Mostantól inkább megpróbálom a nem részeg lányokat kiszúrni a tömegből. Vagy egyszerűen csak itt hagyom a szőke szépséget és továbbállok. Csak túlságosan is jól nevelt vagyok én ehhez. Meg tényleg nem akarom, hogy szegény lánnyal valamelyik barom csináljon valamit és azt sem, hogy reggel megbánja az estét. Mekkora mázlija van, hogy pont velem smárolt, amikor kidőlt…
- Marci! – felkapom a fejemet az ismerős hangra és a nővéremet kezdem keresni. Jó, valójában Rebecca nem a nővérem. Unokatesók vagyunk, de úgy tekintünk egymásra, mintha testvérek lennénk. 10 voltam, mikor Amerikába kerültem a keresztszüleimhez és Beccához, mert a szüleim autóbalesetet szenvedtek, ők pedig vállalták, hogy felnevelnek. Nehézkesen indult az egész, mert hiába is tanultam angolul már a kezdetek óta, nehéz volt átszokni. Amint megtanultam beszélni, apa igyekezett megtanítani az angolt is, mert ő Amerikából költözött Franciaországba, ahol is találkoztak anyával. Szóval mielőtt odaköltöztem volna többször is láttam és találkoztam apa családjával. Tehát félig amerikai vagyok, ezért is a Twain vezetéknév, ugyanis apa nem igazán változtatott nevet, mikor Franciaországba költözött. Értem azt, hogy apa mit látott Franciaországban, mert tényleg gyönyörű, viszont biztos megvolt az oka annak, hogy eljött Amerikából, mert… baromi jó hely. Tele van különböző emberekkel és megannyi lehetőséggel. Annak ellenére, hogy én ott nevelkedtem valahogy mindig Franciaországra tekintettem úgy, mint az otthonomra. Egyébként Beccával máig is sokat járunk haza, Amerikába is meg Franciaországba is. Aztán mikor Becks az egyetemválasztás előtt állt mesélt nekem az Abbey Mount-ról. Tökre jól hangzott, szóval közöltem vele, hogy én is oda fogok menni, úgyhogy immáron már a harmadik országban élek, ami legalább abból a szempontból jó, hogy közelebb vagyok Orléans-hoz, a szülővárosomhoz.
Becca odajön és leül mellém. Az egész csaj úgy néz ki, mint akit frissen b*sztak. A haja tiszta kóc, és a ruhája is gyűrött. Végre. Végre látom Rebeccát ilyen csapzottan. A fölsőjén meg nincs semmi állatminta. Szerintem eléggé k*rva jó vagyok. Elrángattam a mindig rendes Rebecca Twain-t egy házibuliba. Tény, hogy azért nem kellett nagyon győzködni, tetszett neki az ötlet. Hát… most legalább normálisan fel tudott öltözni.
- Elég gázul nézel ki – mosolyodok el, mire ő összeráncolja a homlokát.
- Hát… én állatos pólóban akartam jönni – és ezzel tökéletesen lerombolta a róla keltett illúzióimat. Gúnyosan rávigyorgok, mire ő csak megrántja a vállát, aztán végignéz a hátunk mögött fekvő lányon.
- Öhm… amúgy jobb helyet nem találtál pihenni? – Én is a szöszi felé fordulok és végigmérem. Úgy fekszik ott, mint egy döglött oposszum és a nyál is folyik a szájából.
- Nem – sóhajtok. – Kiütötte magát a csaj és mivel aközben történt, hogy smároltunk úgy gondoltam, hogy megvárom amíg jobban lesz – Becca elgondolkozik egy pillanatig és megrántja a vállát. A következő pillanatokban csak csöndben ülünk egymás mellett, én elnyomom a cigimet, Rebecca pedig végigpásztázza a ház nappaliját. Az egész helyiségben eluralkodott a káosz, már az emberek is elszállingóztak innen. Csak néhol pillantani meg egykét smároló párocskát, a többiek már vagy hazamentek, esetleg a medence felé vették az irányt, vagy már rég lecsaptak a hálószobákra és a vendégszobára. Amúgy az egyik haverom hívott meg minket a buliba, akit még a gimiből ismertem. Ő szintén Angliába költözött, csak jóval előttünk. Annyira soha nem voltunk jóban, az egyetlen amiért meghívott, az szerintem a nővérem, akiért mindig is odavolt. Én csak röhögtem szerencsétlen gyereken, mert nem lehet könnyű ilyen ízléssel élni. Meg aztán… Becks jó ha a gyerek nevével tisztában van.
- Amúgy, akkor holnap tudnál nekem segíteni? – töri meg a csendet a drága nővérem. Elvigyorodok. Annyira jellemző. Még ilyenkor is a táncon jár az agya. Mikor kicsik voltunk, a keresztszüleim őt is, meg engem is beírattak táncolni. Becca a jazz-t választotta, míg én a hip-hop-ot. Igazából nagyon szerettem és szeretem még most is. A táncolás a részemmé vált, csak úgy, mint az éneklés és a színművészet. Az egyetemen a Pierson ház tagja vagyok, ami nem is véletlen. Eléggé művészléleknek érzem magam, habár máshoz nem is nagyon értek. Az operett, musical színészethez viszont annál inkább. Igazából ötletem sincs, hogy honnan jött nekem ez, de teljesen odavagyok érte. Ez az egyetlen olyan dolog, amibe hajlandó vagyok maximális teljesítményt nyújtani. Mármint ez a három, mivel ugye egy musical színésznek tudnia kell énekelni és táncolni is, de legyen szó ezekről a dolgokról külön-külön vagy együtt… mindenhogy baromi jó. Rebecca-val pedig gyakran csinálunk saját koreográfiákat. Általában ötvözzük a két stílust, de ha együtt táncolunk, akkor főként az emelésekre fektetjük a hangsúlyt. Igazából tökjó az egész, izgalmas és néha elég érdekes is tud lenni.
- Öt font óránként – kinyújtózkodok, majd ásítok egyet. Rebecca hirtelen komorrá válik.
- Marci, ne kezd. Megígérted, hogy… – a hangja hisztérikussá válik és egyszerűen látszik rajta, ahogy elönti a testét a düh.
- Nyugi. Nem mondtam, hogy nem megyek, csakhogy drága lesz ez neked – vigyorgok rá.
Üdv, a nevem MARCEL LÉONIDE TWAIN, 20 éves vagyok, 1994 JÚNIUS 7-ÉN, ORLÉANS-BAN láttam meg a napvilágot. Nemzetiségem FRANCIA. Jelenleg DIÁK vagyok és a PIERSON csoportba tartozom. JÉRÉMY KAPONE arcát vettem kölcsön.
Jellem
Marcel olyan, mint egy medve, aki téli- tavaszi-nyári és őszi álmot alszik. A lényeg az, hogy semmi érdekes nincsen benne. Nem híres, nem szuperhős és még csak nem is népszerű. Nála átlagosabb gyerekkel nehéz találkozni. Viszont eléggé bosszantó, hogy nem is érdekli. Nem vágyik betegesen sem azért, hogy éjjel-nappal bulizhasson, sem azért, hogy minden nő körberajongja, sem pedig arra, hogy felnézzenek rá. A hírnévre azért egy kicsit mégis, de ezt leginkább csak elássa magában, és igyekszik rejtegetni mások elől. Az igazat megvallva Marcel-t nem érdekli semmi a művészeteken kívül. Ezen a témakörön belül nyitott mindenre, viszont amibe teljesen ki tudja élni magát az a táncolás, éneklés és a színművészet. Kiskora óta operett és musical színésznek készül. Csak ezekbe hajlandó energiát fektetni, viszont azért, hogy sikerüljön neki elérni a célját, még 100%-on felül is képes teljesíteni. Azonban ha bármi másról beszélünk, legyen szó akár sütés-főzésről, tanulásról, vagy politikáról… abszolút semmi. Lusta. Kegyetlen, hogy mennyire. Legszívesebben csak alszik, filmet néz vagy valami számítógépen játékkal van elfoglalva. Természetes. Könnyedén elbeszélget az emberekkel és azok gyakran megkedvelik a természetessége miatt. Nem erőlteti sem a társalgást, sem az esetleges poénjait, sem pedig a személyiségét és ez általában eléggé nyilvánvaló. Pont úgy, ahogy az is, ha nem kedvel. Ebben az esetben csöndben marad, ha lehetősége van rá akkor el is sétál. Őszinte. Senki kedvéért nem hazudik és soha nem azt mondja amit mások hallani akarnak, hanem amit gondol. Általában megpróbálja a fejében megfogalmazódott durva kritikát becsomagolni egy kiskutyás, rózsaszín csomagolópapírba, viszont ez sokszor nem jön neki össze úgy, ahogy azt ő elgondolta. Olyankor sajnálkozik érte, de mindig hozzáteszi, hogy tényleg úgy gondolja. Szóval sokra nem megy a bocsánatkéréssel, és tudja ezt nagyon is jól, viszont ettől függetlenül mindig megteszi. Néha ezért találják őt bunkónak, de valójába ez így nem igaz. Marci kedves. Ezt soha nem veri nagydobra, de így van. Igyekszik segíteni ott ahol tud, és utálja azt látni, hogy valakinek rossz valami, vagy ha szomorú. Tudja, hogy a szomorúság borzasztó érzés és furcsa ugyan, de olyankor mindig segíteni akar. Humoros. Eléggé sajátos humorérzéke van, de van. Előszeretettel cukkol másokat, és azt is tudja, hogy hol van az a vonal, amin ha túlhaladunk, akkor ez az egész már bántó. Addig soha nem megy el. Közvetlen. Gyorsan és könnyen ismerkedik az emberekkel, nem fél kommunikálni senkivel sem, legyen szó egy random gyerekről vagy egy csajról. A csajok annyira nem érdeklik, nem akar szerelmes lenni. Inkább rövidtávú kapcsolatokat keres magának. Nem mintha nem lenne ideje egy komolyabbra, egyszerűen csak túl problémásnak találja ezeket. Nem éppen jó kisfiú. Nem is kell mondanom, hogy dohányzik és bulikban egy-egy füves cigit is elszív. Kiskorában is előszeretettel törte össze a vázákat és lámpákat. Tinédzserként eléggé lázadó volt és megmaradt egykét rossz szokása. Akkor azért ment bele minden rosszba, mert azt mondták neki, hogy ne tegye. Mára megváltozott, csak akkor megy el bulizni vagy inni ha van kedve, nem pedig más okból kifolyólag. Remek beszélőkéje van. Ennek köszönheti, hogy mindig megússza a meleg helyzeteket. Egyszerűen kidumálja magát belőlük. Minden keresztkérdésre van egy diplomatikus válasza, remekül terel témát és mindig tudja, hogy mit kell mondania.
Külső
Talán az, ami távolról is különlegessé teszi Marcel-t, az a barna haja. Viszonylag hosszúra növesztette, ami akkor is áll valahogy, ha nem nyúl hozzá, de nem szívesen sétálgat kócosan, szóval mindig fordít időt arra, hogy megcsinálja. Teljesen átlagos barna szemei vannak, ami igazából tökéletes összhangban van a hajával. Az arca alapvetően eléggé férfiasnak bizonyul, éles vonásai és széles járomcsontja miatt, azonban valahogy mégis kisfiús hatása van, talán a folytonos mosolya vagy az apró szemei miatt. Soha nem volt az a nők álma típus, de a legtöbben aranyosnak gondolják. Nem nagydarab, sőt eléggé vékony, de a folytonos táncórák azért megedzették, főleg az emelgetések vagy éppen a saját súlyának megtartása, elvégre koreográfiái rengeteg ezekhez hasonló elemet tartalmaznak. Szóval Marcel szálkás. A divat annyira nem érdekli, általában olyan ruhákban jár, amik neki tetszenek. Jellemzők rá az egyszínű ujjatlanok és az ingek, főleg együtt, valamint a kapucnis pulóverek és a tornacipők. Gyakran látni rajta egy kerek medálos nyakláncot, amit Beccától kapott szülinapjára, valamint egy gyűrűt is, amit még az apja hordott. A felsőteste bal oldalán van egy tetoválás, mégpedig a következő francia szöveggel: Je pense, donc jesuis. Ennek jelentése: Gondolkodom, tehát vagyok.
abbey mount
institute for higher education
Vissza az elejére Go down
avatar

Vendég

Vendég


TémanyitásTéma: Re: Marcel L. Twain   2014-07-01, 10:47 pm

Elfogadva!
Abbey Mount Institute for Higher Education

FIGYELEM FIGYELEM ITT MAXXIE, CSAK LUSTA VAGYOK KARIT VÁLTANI
Nos, igen, most, hogy közöltem, hogy este 22:43-kor b*szott lusta vagyok adminkarira váltani, el is kezdhetek arról nyálzani, mennyire istenkirály volt az et-d, meg hogy mennyire imádtam, csakúgy, mint egész lényeget, a csodás pofiddal egyetemben. Mennyire kár, hogy nem vagyok az eseted...
Nos, khm, örülök, hogy a jobbik alteregóm ilyen szuper szobatárssal lett gazdagabb szerény személyedben, szóval nem is tartalak fel tovább a vinnyogásommal, kivetnivalót nem találtam benne, szóval utadra engedlek, foglald le a mindenféléd és játssz, biztos sokan várnak már :3
*seggen csap a jó kezdet örömére*
Csók a pocidra, cicus.


Avatar foglaló
Egyetemisták nyilvántartója
Játékostárs kereső
Kapcsolatlisták
Instagram
Twitter
AbbeyBlog
Telefonok

abbey mount
institute for higher education
Vissza az elejére Go down
 
Marcel L. Twain
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Abbey Mount School :: Growing like a newborn :: Elfogadott karakterlapok :: Pierson house-
Ugrás: