HomeHome  WidgetsWidgets  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Share | 
 

 
Sarah Reynard

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
avatar

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Sarah Reynard   2012-04-23, 8:27 pm


<>

Mosolyogj! A holnap rosszabb lesz a mánál.

Születési hely és idő. a hely valahol az utcán, az idő: 1994.07.11. Kor. 16. Foglalkozás. diák Szexuális orientáció. hetero. Szociális állapot. felső osztály. Csoport. lány diák.

Spoiler:
 

[b]Family:

Anya.Olivia Scott, 38 év, bankigazgató, csupán a nevelőanyám és szerepéhez hűen nem egy mintaanya. 9 éves koromban vett ki az árvaházból. A kezdetektől fogva úgy tekintek rá, mint egy gonosz mostohára bár soha nem viselkedett velem úgy amiért meg kellett volna utálnom, haneme egyszerűen csak mindig éreztette velem, hogy én soha sem leszek igazán a családja tagja. Bár ami azt illeti szerintem a bakja az ő valódi családja. Na mindegy, szülők terén nem vagyok épp a legszerencsésebb. Amint tudott szépen berakott az Abbey-be, amit egyátalán nem bánok.
Apa.Jackson Scott, nos, nevelőapám ő volt, míg még élt és virult, bár nem tudom, hogy a mostohám mellett, egyáltalán valaha is boldog volt-e. Rá sem tekintettem úgy, mint egy apára kellene nézni, de hát végül is nem is az. Míg még élt nem igazán voltunk beszélő viszonyban, bár ő többször is megpróbált velem jobb kapcsolatot ápolni. Úgy gondolom, hogy Olivia csak az ő unszolására fogadott örökbe.
Testvér.Alex Scott, 18, diák, ő sem a vérrokonom. Nagyon szeretem őt, ragaszkodom hozzá, mivel úgy érzem, csak ő valós az életemben. Egy támasz, akihez bármikor fordulhatok bármivel, egy ember, aki egész valómat szereti. Soha nem tudom igazán, hogy milyen kapcsolatban vagyunk, mert olykor szenvedélyes, olykor tüzes, néha veszekszünk, majd kibékülünk, úgymond se veled, se nélküled kapcsolat. Megértjük egymás gondját, baját, érzelmeit. Mindent tud rólam és viszont. Bármilyen balhét is eszelek ki abba benne van és közös erővel vetjük bele magunkat az őrültebbnél-őrülttel dolgokba. Állandóan együtt vagyunk.
Egyéb hozzátartozó.-

Like,Dislike:
Like:
 koffein
 balhézás
 sütik
 szórakozni, tombolni
 meggondolatlanságok
 énekelni
 fényképezni
 cigi
 sebesség
 a szabadság
 Alex


Dislike:
 talpnyalást
 korán kelni
 beképzeltséget
 puncsos fagyi
 tétlenség
 egyedül lenni
 Olivia
 ha megmondják, mit csináljak


The Story.....

- Sarah!
Hallom egy srác hangját. Kiét is? Már azt se tudom, hogy én ki vagyok. Ma este nagyjából a negyedik szórakozóhelyre jöttünk át és mindenhol meg kellett kóstolnom a hely specialitását, ami határozottan sok agysejtemet pusztította el. Ahogyan körülnézek, hogy a hang forrását keressem meg, hirtelen meglátok magam előtt egy lányt meg két fiút, akik, hát eléggé furcsa helyzetben vannak. Vajon a lány a két fiú között, vagy az egyik fiú van a lány és a másik srác között. Egyáltalán én miért vagyok ilyen helyen. Jaj, jaj, inkább nem gondolkozok, mert túlságosan is megfájdul tőle a fejem. Ekkor ismét meghallom azt a hangot; talán fentről jön, az égből. Bamba tekintettel felnézek, de csak a neonfényeket látom. Újra hallom a nevemet, de most több különböző irányból. Valaki megérinti a vállamat és mélyen belenéz a szemembe.
- Sarah, minden rendben? El kell mennünk, mert jönnek a zsaruk.
Látom rajta, hogy ő sem túl józan, nem baj, legalább nem vagyok egyedül. Ó Alex, megmentőm, vigyél el, mert nem tudok járni sem. Csupán gondolom, a számat nem tudom mozgásra kényszeríteni, de Alex így is kiolvassa a szememből, hogy mit szeretnék mondani. Gyorsan felkap, úgy, hogy a vállán vagyok, a fejem pedig lelóg a fenekéhez. Milyen jó segge van.
Elindulunk. Hamarosan érzem az este hűvös cirógatását az arcomon, tücskök százainak késő esti dallamát és a távolból elszűrődő autók lármáját. Csak megyünk és megyünk, de én jól érzem magam, mert egy felettébb gömbölyű testrészt nézhetek. Pár perc múlva megállunk, Alex pedig óvatosan letesz a földre. Lágyan megcirógatja az arcomat.
- Édes vagy beszívva.
Mondja, én pedig csak vigyorgok, mint a vadalma a bók hallatán. De hirtelen elvonja valami más a figyelmemet.
- Nézd, micsoda fények!
Gyorsan felállok és elindulok. Valahol az agyam egyik rejtett zugában érzékelem, hogy egy vidámparkban vagyok néhány haverommal. Hallom, hogy a nevemen szólítgatnak, de nem foglalkozom velük, csak megyek a magam feje után.
- Édes vagyok, cukika.
Miközben ezt mondom, gyengéden megpaskolom az arcomat és csak botladozom tovább. Valamiben megbotlom és ezen mind jót röhögnek. Legalább jól érzik magukat.
- Alszom, aludni fogok.
Lehunyom a szemem, még a föld szaga sem érdekel, csak aludni akarok. Valaki felránt a földről és az súgja a fülembe, hogy még nem fejeztük be a bulizást. Ezen kívül csak arra emlékszek, hogy elkezdtünk inni, majd valaki hazavitt az ölében, otthon még levetkőztem. A többi kiesett.



Felébredek. Egy újabb nap, egy újabb szenvedés. Persze tudom, nem kellene már reggel ilyen depressziós hangulatban indítani, de egyszerűen, ha itthon vagyok, akkor mindig elfog a szorongás. De talán ez a nap, egy kicsivel jobb móka lesz, ugyanis ma végre megszabadulok a nevelőanyámtól. Bizony és ez nagy szó. Olivia ma bedug engem és Alexet egy bentlakásos iskolába. Király!
Ki kelek az ágyból széthúzom a függönyöket és kitekintek az ablakon. Gyönyörű, verőfényes reggel van, az a nap, amikor az életem gyökerestül meg fog változni. Önfeledten, kicsit elmélázva lépek be a fürdőszobába és megnézem magamat a tükörben. Először fel sem eszmélek, hogy mit látok és már épp nyúlok a törülközőért, amikor végre két hatalmas pislogás között feleszmélek.
- Úr Isten! Te jó ég! Jaj, nekem!
Kiáltok fel torkom szakadtából, mintha nyúznának. Csak fogom a fejemet, állok a tükör előtt és közben nyöszörgök, mint egy kis nyúl. Majdnem elbőgöm magamat, de próbálom visszafogni a könnyeimet. Mély levegő, nyugi. Ekkor hirtelen kivágódik a szobám ajtaja és hallom, ahogyan sietős léptek közelednek. Szívverésem egyre gyorsul, hiszen csupán egy melltartó és egy rövid pizsamanadrág van rajtam. De egyszerűen nem tudok megmozdulni, mivel teljesen maga alá teper a döbbenet. És akkor valaki felrántja a fürdő ajtaját és megkérdezi:
- Mi, mi történt…?
Kérdezi Alex. Rajta is egy alsónadrág van és egy gyűrött póló. Haja elfeküdve, össze-vissza kuszálódva áll, arca vizes. Mikor meglát, hátraugrik, majd amilyen lendülettel kinyitotta, úgy is csapja be az ajtót. Hallom, ahogy valami puffan a földön, valószínűleg nekiment az ágyamnak és elesett. Pár másodperccel később ismét, lassan nyílik az ajtó és Alex kukucskál be a résen.
- Sarah? Te vagy az?
Kérdezi, fulladozó hangon. Bólintok, majd ismét felkiáltok mérgemben. Alex hangom hallatán ugrik egyet, majd nem bírja tovább is kirobban belőle a hangos hahotázás. Én csak nézek rá, gyilkos tekintettel, hogy tud ilyenkor nevetni? Odalépek hozzá és, mint egy kis pulyka nézek rá. A hajam akár a szénakazal, benne egy beleragadt fésű?! ráadásul sminkben aludtam, így most olyan, mintha egy béna bohócmaszkot rajzoltak volna az arcomra. Alex csak röhög és röhög, legörnyed a földre és fogja a hasát.
- Ezért érdemes volt felkelnem.
Mondja két nevetőgörcs között.
- Azonnal hagyd abba!
Mondom mérgesen, majd hirtelen ráugrom. Ő azonnal átölel és így birkózunk egy darabig a földön. Kezével átkulcsolja a nyakamat, a másikkal pedig még jobban összekuszálja a szörnyűséges valamit a fejem tetején. Orromat ráncolva próbálok felülkerekedni rajta, de nem megy, mivel és magam is már önfeledten nevetek vele együtt. Már nem ellenkezek és csak fekszünk egymásba gabalyodva, hangosan nevetve, kacagva.
Mikor aztán végre lehiggadunk és már csak hatalmas mosoly látszódik az arcunkon, akkor megszólal Alex:
- Gyere, segítek neked rendbe szedni magad.
Feltápászkodik a szőnyegről, majd a kezét nyújtja és felhúz magához. Mikor már stabilan a talpamon állok átkarol a vállamnál és így lépünk be ismét a fürdőbe. Leültet a kád szélére, majd megnyitja a csapot.
- Látszódik, hogy jól sikerült a tegnap este.
Mondja és én nem ellenkezem. Fergetegeset buliztunk a haverokkal, úgymond ezzel búcsúztunk el egymástól. Kezével gyengéden beletúr a hajamba samponos kezével és közben a tusolóval megmossa a hajam. Érzem, ahogyan kiveszi a fésűt is és megpróbálja kigubancolni a hajamból a csomókat. Próbál óvatos lenni, de nem könnyű, ha ilyen, ilyen, borzalmas madárfészek tanyázik az ember feje tetején.
- Csak úgy mellékesen megkérdezem, de, hogy sikerült megcsinálnod a hajad ilyenre? Csak, mert talán nekem is jól állna.
Elfullad a hangja, én pedig kikapom a kezéből a tusolót és lefröcskölöm vele. Ő tettei, hogy mennyire fél a vízsugártól és felkapja a ruhámat, ami, pont a mai utazásra volt kikészítve!
- Eláztattad a ruhámat, amit ma akartam felvenni!
Mondom bosszús hangon, de ő erre csak bűnbánóan tekint rám, ártatlan szemekkel.
- Ó, akkor így kell jönn…
Az arca felé fordítom a sugarat, hogy ne tudjon tovább beszélni. Ezt nem hiszem el! Még egy darabig elszórakozunk így, majd megpróbál elmenekülni előlem, de akkor megcsúszik a víztócsán, ami lassacskán a földön keletkezett és pont felém kezd zuhanni, így ismét a földön kötünk ki. Hangosan felkacagunk, majd lentről meghalljuk Olivia hangját.
- Fél óra múlva indulunk!
Elsápadok, hisz nem akarok itthon maradni. Felhúzom a csurom vizes Alexet és kitaszigálom az ajtón.
- Nem nézhetlek, amíg öltözöl?
- Ha-ha, nagyon vicces, na, húzzál öltözni.
Felelem neki erre bosszúsan, majd elindulok öltözni. Amint rajtam van a ruha, legalább megpróbálom rendbe hozni magamat, hogy az emberek az utcán, majd ne ijedjenek meg tőle. Mikor végre már egész normálisan nézek ki, kilépek az ajtón. Lentről már hallom is Olivia és Alex hangját.
- Na, végre!
Mondják egyszerre.
- A csomagok már kint vannak.
Én még gyorsan felkapom a termoszomat, amiben nagyjából fél liter kávé van. Sajnálom, a koffein a gyengém, nélküle létezni sem tudok.
Azzal további szavak nélkül elindulunk az Abbey Mount Intézmény felé.



Egész úton szinte teljes csöndben voltunk, és amikor megérkeztünk a hatalmas ódon épülethez, szinte felsóhajtottam a megkönnyebbüléstől. Alexszel titkos, de ugyannakor mindentudó pillantást váltunk és kéz a kézben lépünk be az iskolába. Az egész helynek valahogy van egy amolyan különleges hangulata, megfejtetlen, idegen. Félek ettől a helytől. Tartok. Amint beteszem a lábam, azonnal inkább el akarok menni, eltűnni. Rettegek, mi lesz itt velem. Alex bátorítóan megszorítja a kezemet és eszembe jut, hogy mi itt vagyunk egymásnak, együtt bármit elérhetünk.
Vissza az elejére Go down
avatar

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Sarah Reynard   2012-04-24, 3:22 pm

Bulikirálynő!
Tetszett az előtörténeted, bár volt benne egy két helyesírási hiba de ettől eltekintve nagyon jó volt. Imádtam amikor Alexel a földön fetrengtetek, és jót nevettem a szénakazalon a fejeden..
Vissza az elejére Go down
 
Sarah Reynard
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Random
» Sarah Nelson

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Abbey Mount School :: A bit more entertainment :: Törölt felhasználók előtörténetei
-
Ugrás: