offline   Hozzászólás link2012-04-28, 09:26 Hozzászólás idézése Hozzászólás szerkesztése Hozzászólás törlése Tag IP címe << Annabell Swanson >> “ A valóság az, ami akkor sem tűnik el, ha már nem hiszünk benne. ” Születési hely és idő. Anglia; Bristol - 1987. 05. 04. Kor. 25. Foglalkozás. Rajz és Művészettörténet tanár Szexuális orientáció. heteroszexuális. Szociális állapot. felső osztály. Csoport. tanár - Spoiler:
Anne; Bell; Bells... stb.ide írd.különleges ismertetőjegy. tündérszárny tetoválások a lapockáimon. nem. nő osztálya. -
Family:Anya.Esther Swanson - 49 éves; írónő - Egész életemben támogatott, segített meghozni minden fontos döntést. Ennek ellenére nem ment nehezen az elválásunk, már húsz éves koromtól külön éltem. A kapcsolatunk most is jó, havonta egy-kétszer legalább fél órát beszélünk, de már nem akar beleszólni az életembe. Csak a saját hibáimból fogok tanulni, és ezt ő is nagyon jól tudja.Apa.Peter Swanson - 52 éves; egy autógyár igazgatója - Anyával ők az álompár, a példaképeim. Az élő példák arra, hogy az ellentétek vonzzák egymást, hiszen apám eredetileg mérnöknek tanult. A kapcsolatunk szintén jó a mai napig, ha szükséges még anyagi támogatást is nyújt, bár ez nem gyakran fogadom el. Vele is szoktam beszélgetni, bár nincs olyan sok közös témánk, mint anyuval.Testvér.Adam Swanson - 28 éves; étterem tulajdonos - A bátyámmal való kapcsolatom... Nos elég ingadozó. Jelenleg épp egy mélyponton vagyunk ( már lassan 5 éve), szóval nem igazán beszélünk, csak a szüleinken keresztül tudom, hogy minden rendben van vele. Bár ez túlzás, mert éppen válni készül. Hiába mondtam nekik annak idején, hogy elkapkodják a dolgot a barátnőjével, hiszen egy éve sem ismerik egymást, de ők mindenáron össze akartak házasodni. Az áldásomat nem kapták meg, sőt a lagzira se mentem el, így hát nem meglepő, hogy fasírtba vagyunk.Egyéb hozzátartozó.-Like,Dislike:Like:
°Festészet
°Görög mitológia
°Antik órák, tükrök
°Csokilikőr
°Liliom
°Ötletes ékszerek
°A kis kincsesládám, ami az ágyam alatt lapul°Voltaire (az énekes) Dislike:
°Szemtelenség
°Hazudozás
°Csalódások
°Műveletlenség
°Minden féle és fajta rovar vagy ízeltlábú
°Galambok
°Málna - allergia miatt -
The Story..... - Rendben gyerekek, akkor itt is a mai csendélet. Vigyétek bele a fantáziátokat, alkossatok a neoavantgárd jegyében. Lehet expresszionista, szürrealista, kubista, amit csak akartok. Vehettek ötleteket akár Duchamptól vagy Picassótól, de arra kérlek legyen benne a ti egyediségetek is. Csak az kapja meg az ötöst. - igazítottam kicsit a terem közepén lévő beállításon. - Festékkel dolgozzatok, nyugodtan szóljatok, ha segítség kell. Jó munkát! - picit arrébb húztam a terítőt is, hogy a gyűrődések megörökíthetőek legyenek, majd kikászálódtam a rajzbakok gyűrűjéből és helyet foglaltam a tanári asztalnál. Még várt rám néhány munka, amit osztályoznom kellett. Az utóbbi időbe fölöttébb sok elintéznivaló halmozódott fel körülöttem, és ennek az egyetlen oka Spencer... Megkeseríti az életemet a jelenlétével. Minden nap látom, és így minden nap arra gondolok, hogy ha tehetném az ölelésébe burkolózva pihennék hosszú órákon át. De az, hogy munkatársak vagyunk, és ráadásul egy épületben is lakunk, ami telis-tele van kiskorú diákokkal, ellehetetleníti a helyzetet. Máshol és más körülmények között talán vele élném le egész életemet, de így...
Sóhajtva vettem fel inkább a kezembe a piros tollamat, hogy eltereljem egy kicsit a figyelmemet arról a szívtipró gazemberről, majd a kupakot rágcsálva kezdtem nézegetni az előttem pihenő festményt. Nem egy Da Vinci, de nem is ezt várom el a diákoktól. Legyenek kreatívak, na meg egyediek és használják a már megszerzett tudásukat. Másra nincs is igazán szükség rajzórán. A művészettörténet meg már más kérdés...
- Michelle, az előző munkád ötös lett. - írtam rá a jegyet mellé firkantva a monogramomat.
- Köszönöm tanárnő! Ide tudna jönni egy pillanatra?
- Persze, máris. - tápászkodtam fel, és megigazítottam a nadrágomat. - Mit tehetek érted? - mosolyodtam el, majd szemügyre vettem a festménye vázlatát. - Jó lesz ez.
- A tanárnő szerint milyen zöld legyen itt? - mutatott egy pontra a rajzán aztán kérdőn meredt fel rám.
- Hm, mindjárt kitaláljuk. - mentem a terem sarkában álló magas szekrényhez, ami telis-tele volt a rajzórákhoz szükséges kellékekkel. Egy polc csak a festékeknek ceruzáknak és egyéb ehhez hasonló dolgoknak volt fenntartva. Elgondolkodva álltam meg egy pillanatra, majd lekaptam három különbözőárnyalatú zöld tubust és visszamentem Mich-hez. - Nos ezek közül valamelyik... - Ajkamat beharapva ingázott a szemem a gyümölcsök és a rajzvászon között, mikor megszólalt a mobil a zsebembe. Kis híján felugrottam ijedtembe, de aztán gyorsan előkapartam elnézést kérve a gyerekektől, hiszen nekem is le kellett volna némítani minimum.
A kijelzőn 3 szó díszelgett nagy betűkkel: ' NE VEDD FEL'. Ez amolyan kis figyelmeztetés magamnak, ami néha beválik. Természetesen Spencer keresett, csakis ő érdemli ki a hasonlóan frappáns neveket a telefonomba. Hol Szívem csücske hol pedig ez... Azt hiszem bátran állíthatom, hogy a kapcsolatunk egy végtelen hullámvasutazás, ami többet megy lefelé, mint fel... És a legviccesebb az, hogy hivatalosan csak egy hónapot jártunk kb két éve nyáron. Életem egyik legszebb időszaka volt, de sikerült azt is tönkretennünk...Azt a pasit össze kéne hajtogatni, és elrakni a kincsesládámba, közvetlen a firkafüzeteim és a több éves mozi és koncertjegyek közé... Hiszen akkor talán ő is egy szép emlékké válna, mint minden más abban a tákolmányban.
A hívást elutasítottam, a telefont meg kikapcsolva visszacsúsztattam a zsebembe.
- Szóval hol is tartottunk? Á igen a zöld festék... Ez mondjuk szerintem jó lenne - nyitottam ki az egyik kis tégelyt majd kértem egy ecsetet és újra a lapra meredtem.
Vajon miért hívott pont most? Tudja, hogy órán vagyok, sőt elvileg neki is épp tanítania kéne, szóval végképp nem értem. Lehet, hogy baj van? Rosszul lett és engem hívott bízva a segítségembe, én meg kinyomtam anélkül, hogy meghallgattam volna? Dehogy, biztosan a mentőt értesíti először. De mi van ha egy családtagja halt meg, és nekem akarta kiönteni a lelkét? Vagy csak úgy hallani szerette volna a hangomat? Megjött az esze és be akarta vallani, hogy mindennél jobban szeret? Vagy talán...
A lehetetlenebbnél lehetetlenebb gondolatok kreálásából egy hangos kiabálás térített magamhoz:
- Tanárnő, vigyázzon, a festék! - Michelle visított a fülembe, mert én szerencsétlen nem figyeltem oda, és konkrétan végigfolyattam a tubus tartalmát a nadrágomon ahonnan a papucsomra na meg persze a lábamra is került lassacskán.
- Basszus... - nyögtem remény vesztve, aztán egy mély sóhaj után a lány felé nyújtottam a többi festéket. - Nos maradtak ezek, de a legjobb szerintem ez lesz - böktem az egyik fűzöldhöz hasonlóra aztán újra végignéztem magamon.
- Elnézést az előbbiért, ha nem haragszotok átöltöznék... - azzal el is indultam az ajtó felé, a folyosón megváltam a papucsomtól, és mezítláb indultam a lakásom felé, zöld lábnyomokat hagyva magam után.
Miután a fél világot elhordtam mindennek, visszakapcsoltam a mobilomat, és pillanatok alatt ütöttem be azt a néhány szót, amit a szívrablóm tudtára akartam adni:
' Spencer, ez is a te hibád...' |
|
offline Hozzászólás link2012-04-29, 17:30 Hozzászólás idézése Hozzászólás szerkesztése Hozzászólás törlése Tag IP címe Miss SwansonMár az elején elkeveredtem ezekben a művészeti korokban, fogalmam sem volt, hogy ilyen sok van. Nem hiába a rajz az a tantárgy, amit gyűlölök. Bocsánat, ettől függetlenül Maga nagyon csinos teremtés. Mit is mondjak még... ja igen. Mikor ér rá korrepetálni. Természetben fizetnék. ;]  |
|
