offline   Hozzászólás link2012-04-21, 00:42 Hozzászólás idézése Hozzászólás szerkesztése Hozzászólás törlése Tag IP címe << NATHANIEL MARK MCLAIN>> ❝Ha döntöttél, adj bele mindent! Nem biztos, hogy mindig lesz második lehetőség.❞ Születési hely és idő. 1993. március 8. London (Anglia) Kor. 19 év. Foglalkozás. - Szexuális orientáció. heteroszexuális. Szociális állapot. közép osztály. Csoport. fiú diák. - Spoiler:
becenév. Nate. különleges ismertetőjegy. tetoválás jobb mellizmán. nem. férfi osztálya. tizenhárom (utolsó éves)
Family:Anya. Olivia Evans - anyám boncmester volt és egy hihetetlenül okos nő. Imádtam, ő is engem és talán ezért fáj még most is a hiánya. Képtelenség így élni. Rengeteget nógatott, hogy tanuljak, mert nem viszem majd semmire, de akkor még nem igazán vettem komolyan. Akadtak kisebb vitáink ebből, nehezen találtuk meg a közös hangot, de segíteni akart, már tisztában vagyok vele. Megjegyezném, ő csinálta a világ legjobb palacsintáját. Apa.Victor McLain - apa... mit is mondhatnék róla? Egy végtelenségig szigorú férfi, aki a fiával keményen bánt és nem nézte el a hibáit. Mindenben a tökéletességre törekedett és belém is ezt próbálta nevelni. Felém nehezen mutatta ki szeretetét, kevés dicsérő szót csikart ki magából a tizenkilenc év alatt, mióta a világon vagyok. Törődött velem, odafigyelt rám, nem is ebben volt a baj. Egyszerűen, nem apaként viselkedett. Inkább úgy, mint egy nevelőtanár. Apropó, szívsebész volt. A családom úgy tűnik, rá volt kattanva a vagdosásra. Mindenesetre, ő is hiányzik. Ez csak természetes.Testvér Lily McLain - az egyetlen, drága, aranyos, kedves és még sorolhatnám a pozitív tulajdonságait, de lényege annyi lenne, hogy a húgom. Sokan koloncnak tartanak egy kisebb testvért, aki beárulhat minket és fenyegethet ezzel-azzal, de Lily sosem volt ilyen. Mindössze tíz éves és anyámék halála óta nem beszél. Meg tudom érteni és próbálom segíteni, amiben csak tudom. Az Abbey Mountba jár ő is, szerencsére, hisz' így legalább szemmel tarthatom. Nem bízok ezen a környéken senkiben. Még Gabrielben sem.Egyéb hozzátartozó Cole McLain - a rokonom, sajnos. Valamiféle távoli ágról lehet és azt az ágat is nagyon vékonynak vélem, hisz' egész eddigi életemben nem hallottam róla. Cole egy marha. Egy hazug disznó és a legtöbbször szívesen képen törölném. Semmibe veszi a lányokat, illetve az érzéseikkel nem törődik. Nem azt mondom, hogy egy csöpögős szívszerelmesnek kell lenni, de amit ő csinál, az kissé több a soknál. Meg tudom érteni a gyengébbik nem képviselőit, már ami a felháborodásukat illeti. Az Abbey Mountban tanul, ráadásul szobatársak vagyunk... Szerencsére csak tizenhét éves, így két osztállyal alattam ballag.Like, Dislike:Like:
× könyveket, mert esküszöm, hogy lekötnek és bármeddig tudnék olvasni
× zenét minden mennyiségben, mert csak egy embert mondjanak, aki nem szereti
× autókat, mert valamiért lenyűgöznek; később akarok egyet én is magamnak, persze ahhoz pénzt kell majd előteremtenem
× palacsintát, mert imádom; anyué ugyan utánozhatatlan, de ezzel bármikor levesznek a lábamról
× nyugalmat, mert mostanában rengeteg szükségem van rá
× Lily McLaint, mert a húgom és az egyetlen élő rokonom (akiket pár hónapja ismerek, nem tekintem azoknak, lásd: Gabriel és Cole)
× a motoromat, mert apától egy éve kaptam egy Harley Davidsont; rá emlékeztet, mellesleg rajongok a motorokért is
× értelmes emberek, mert az idiótákkal torkig vagyokDislike:
× epertorta, mert öt éves korom óta felfordul a gyomrom tőle
× Hertford, mert most komolyan! Ki akarna itt élni önszántából?
× első látásra ítélni, mert abból csak baj lehet
× igénytelenség, mert ez egyértelmű
× Freddie Kingsley, mert egy nagyképű, senkiházi, nőcsábász, bunkó, hazug s*ggfej, akinek nem bírom a képét; lenéző másokkal szemben és azt hiszi, neki mindent szabad; szerintem elég világos voltamThe Story.....
A tükörbe pillantok, hogy tüzetesebben is szemügyre vegyem magam. Alig fél órája, hogy kikeltem az ágyból - ezzel megszakítva álmomat, ami természetesen Annieről szólt -, mégis még sehol sem tartok. Az ágyamon egy sötét, koptatott farmer és egy fekete hosszú ujjú pulóver hever, amit még tizenöt perccel ezelőtt készítettem ki magamnak. Sehova sem haladok, pedig minimum húsz percen belül bent kell ülnöm matekon. Talán ezért esik nehezemre. A matematika az egyetlen tantárgy, amelyiket képtelenség végigülni. Bárhogy szeretném.
Sötétszőke tincseimbe túrok, amik össze-vissza meredeznek fejem tetején, mintha nem akarnák, hogy sem a zselé, sem a hajlakk, sem a hajvasaló segítsen rajtuk. Ezúttal nem is fog egyik sem. Az orrom lassacskán a padlót súrolja, a "borús hangulat" pedig hamarosan enyhe kifejezéssé válik a kedvemet tekintve.
- Nate, kész vagy? - Gabe hangja harsan fel, mondata elfúlva ér el szobámig. Az este megint részeg volt, természetesen most másnapos. Jobb nem a közelébe menni, mert roppant ingerlékeny ilyenkor.
- Már öltözök! - szólok le és valóban készülni kezdek. Nem akarok elkésni. Nem adom meg az osztálynak azt az örömöt, hogy kinevethessen, mert képtelen voltam időben beérni.
Tíz perc múlva már a lépcsőn rohanok lefelé karikás szemekkel, kócos hajjal és magamra rántott, szedett-vetett ruházattal.
- Mentem! - kiáltom a konyhába, de már a választ nem várom meg. Egyszerűen kirontok az ajtón és rohanni kezdek a busz után, de természetesen az már elindult. Űzött tekintettel pillantok körbe, nem-e akad más módja a közlekedésnek. Egy hirtelen ötlettől vezérelve az út padkára állok és hüvelykujjamat felmutatva jelzek az autóknak. Csak remélni tudom, hogy az egyik lesz olyan rendes és felvesz. Hamarosan egy kék mazda parkol le az út szélén.
Épphogy beesek a terembe, de bent vagyok. Mindenki kényelmesen elhelyezkedve cseveg tanulópárjával, az enyém valami Carl nevű alak. Fogalmam sincs, ki ez. Az éj fekete szempár, a hasonló színű félhosszú hajzuhatag, valamint a sápadt bőr nem igazán biztat az ismerkedésre. Inkább igyekszem elkerülni a félelmetes tekintetet és a vonásaira kiülő borzalmat. Nem tudom, miért, de parázok ettől a sráctól.
Kinyitom a könyvemet a látszat kedvéért, mikor Eric lép elém.
- Azt hittem megint "lebetegszel". - rajzol a levegőbe vesszőcskéket az ujjaival. - Komolyan, haver! Merre jártál? - Jézusom, megijeszt. Csak szimpla majdnem-késés, mi ebben a nagy ügy?
- Ott hagyott a busz. Szóval stoppoltam, de nincs gáz, ide értem vagy nem? - nézek rá, a mosolynak még csak jele sincs arcomon. Megköszörülöm torkom, majd a tanár lép be ősz haját vakargatva.
- Jó reggelt, jó reggelt! - köszönt minket, mi pedig egyszerre üdvözöljük az udvariasság kedvéért.
Az egyik kedvenc tanárom, de sajna manapság nem figyelek az óráin. Vagy azt nézem, hogy mikor szabadulhatok ki végre, vagy azt, hogy épp mikor és merre tudnék kiugrani az ablakon észrevétlenül. A figyelmem középpontjában mindkét esetben a menekülési út van. Tekintetem most is az ablak vezetem, majd elmerengek a múltamon.
Annyi szörnyűség történt mostanság, hogy képtelenségnek tartom mindezt feldolgozni. Anyámék meghaltak és nem jönnek többet vissza. Rajtam kívül aligha érthetné meg bárki és ez kikészít. Persze, Eric próbálkozik az együttérzéssel, de ő is tisztában van vele, hogy lehetetlenség. Nem régóta ismerem. Nem vagyunk őscimborák. Nem tudhatja, mit érzek. Elegem van az egész városból, sőt az emberekből is. Talán szerencsésebb lett volna, ha anyámékkal együtt kocsikázom akkor és rohanok neki velük a kamionnak. Lily az egyetlen ember, aki miatt ezt kétszer is megfontolom és úgy határozom, jobban jártunk így.
A hozzászólást Nathaniel McLain összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb 2012-04-21, 12:29-kor. |
|
offline Hozzászólás link2012-04-21, 12:24 Hozzászólás idézése Hozzászólás szerkesztése Hozzászólás törlése Tag IP címe Dear broken hearted boy! Elmorzsoltam egy képzeletbeli könnycseppet, annyira megindító volt amit írtál. Tényleg nagyon át lehet érezni, mennyire a padlón vagy a szüleid halála után. A like,dislike leírás különösen tetszett, és az szj példával sem volt semmi baj! Üdv itt az Abbey Mountba! |
|
