offline   Hozzászólás link2012-04-21, 19:17 Hozzászólás idézése Hozzászólás szerkesztése Hozzászólás törlése Tag IP címe << JUSTIN GREY COX >> ♠and after all you're my wonderwall♠ Születési hely és idő.London, 1994. 08. 10. Kor. 18. Szexuális orientáció. nem orientált. Szociális állapot. felső-közép osztály. Csoport. diák - Spoiler:
becenév.justin, just, cox, coxie, meg bármi, ami eszedbe jut.különleges ismertetőjegy. például tetoválásom,anyajegyem van. nem. férfi? osztálya. underclass 12
Family:Anya.Nemes egyszerűséggel anyának hívom, te ne hívjad sehogy, és akkor ez így gondolom elég is lesz. 40 éve éldegél. Egy porcelángyár tulajdonosa. Kedves, aranyos, nem kényszerít Guns & Roses hallgatásra, ami pont elég arra, hogy… öhm, ne tagadjam le, hogy ő az anyám? Egyébként tényleg meglepően jól kijövünk: furcsán – vagy oké, sehogyan sem mutatjuk ki, de elvileg szeretjük egymást, plusz tökéletesen elég annyi közös program kettőnknek, hogy karácsonykor egyen bájmosolyt ragasztunk a képünkre, mivel a szülei kényszerítenek, hogy velük töltsük az ünnepeket.Apa.Nincsen és soha nem is volt. Vagy legalábbis próbálom ezt bemesélgetni magamnak. Ami azt illeti, szeretem azt terjeszteni, hogy anyám leszbikus, én pedig egy lombikbébi program eredménye vagyok. A legviccesebb, hogy van, aki ezt el is hiszi.Testvér. Allie Cox. Huszonhárom. Lenne… Ühm, nos, ő az én sosem volt testvérem. Anyám tizenhét volt, amikor Allie megfogant. Igazából a srác sosem élt, halva született, valami köldökzsinór-elzáródás miatt, vagy nem is tudom. Anyám gyakran látogatja a sírját, amikor kisebb voltam, volt, hogy magával vitt, de sosem beszélgettünk erről. Ó, igen, mély, érzelmes, családi tragédia, könnyfakasztó történet, egyéb fene, blabla. Nevezz érzéketlen seggfejnek, de mi a fasznak sírjak olyasvalaki után, akit soha nem is ismertem?Egyéb hozzátartozó.Alex Scott. Tizennyolc éves kisgyermek. Tanuló, diák, ennek egyéb szinonimái. Milyen hülye szó már ez a kapcsolat amúgy! Mintha az, ami két ember között van, csak valami hülye telefonhálózat lenne… Bah, oké-oké, visszatérhetnénk erre később, vagy elég, ha annyit mondok, mókuskám, BFF? Ó, nahát, nézd! Ez még hülyébb szó, mint a kapcsolat!Like,Dislike:Like:A Day To Remember, M&M’s, lizergsav-dietilamid, Arthur Rimbaud, Apocalypse Suite (gyengébbek kedvéért ez egy képregény cím), Asking Alexandria és BMTH, grafikázás, illetve az Olsen ikrek meztelen teste. Sorrend és a teljesség igénye nélkül. Bármikor. Bármennyi.Dislike:Jersey Shore, homofóbia, Coldplay, Sarah Jessica Parker, porcelánfigurák, darazsak, méhek, focisták, tini picsák, mindenki, aki fiatalabb, mint tizenhat, mindenki, aki elmúlt harminc, mélyen vallásosak, politikusok, átlag emberek, legyek, szúnyogok, kisvárosok, faluk, francia kertek, franciák, németek, néha a belgák, Hupikék Törpikék, a létező összes Disney sorozat, mazsola, marcipán, zöldségek, gyümölcsök, vegetáriánusok, halak, térdig fel nem érő kutyák, és ez egy kurva hosszú lista lenne, ha nem itt hagynám abba.The Story.....
Szóval úgy néhány perce már egyszer csak bumm! És az ablak becsapódott.
Nincs semmi baj. Nincs semmi baj. Nem is lesz semmi baj. Ugye? Nem tudom, nagyon nem tudom, ahogy azt sem tudom, hogy a francba feledkezhettem meg a tériszonyomról? Mármint, nézz rám, nézz bele a rohadt szemeimbe, és mondd el nekem: amikor kitaláltam, hogy kimászok ide cigizni, mi a fenének nem gondoltam arra, hogy hoppá, ez lehet, hogy nem is olyan jó ötlet, hiszen igazából kiver a víz a magasságtól? Végtelen tér alattam. Csak egy kicsike, vékonyka párkány, amin ülhetek. És oké, ülök is rajta. Csak nem fogok elkezdeni ugrálni, vagy légtornázni, mint valami idióta akciófilmben, már csak azért sem, mert ez még véletlenül sem valami akciófilm, na meg… ehm, mi okom is lenne rá? Végtelen tér alattam. Végtelen… vagy legalábbis háromemeletnyi. Hirtelen fellángolt bennem valami furcsa vágyódás arra, hogy megszerezzem a biosz szertárból azt a koponyát, és ledobjam innen, csakhogy megtudjam, ha véletlenül le találnék zúgni, mennyire zúznám össze a fejem. Ha darabokra törne a csont, biztosan belehalnék? Hány méteres körzetben borítana be mindent a szétfröccsenő vér, a zsigerek, ilyesmik? És ami kérdés még igen csak izgat ezzel kapcsolatban: vajon mi lesz szarral, ami még nem jött ki a végbelemből, ha meghalok? Az is szétloccsan, mint a gyomorsavam, vagy egyben egy szép kis kupac lesz, mert mondjuk, zuhanás közben beszarok?
Ah, oké, oké… nincs semmi baj, nincs semmi baj, és ha ezt még legalább tízezerszer elmondom, talán el is fogom hinni. Végül is mi történt? Semmi. Csak éppen kizártam magam egy szobából. Egy ablakpárkányra. Tök mindennapi, nem? Valahányszor galambosat játszottam gyerekként, hasonló helyzeteket éltem át. Ahahaha. Mikor játszottam én ilyet? Nincs semmi baj, nincs… ah, dehogy nincs! Be akarok menni! Miért záródott be ez a kurva ablak? Miért nem tudom kinyitni? Nem akarok egy kibaszott erdő közepén, egy kibaszott iskolában meghalni! Jól van, jól van… gondolkodjunk. Hm. Hm. Game of thrones? Game of thrones. Mi az első szabály? Ehm, mit mondunk a halálnak, ha az el akar jönni értünk? Na? Na?! Amikor Arya-t tanítja kardozni az a fószer a Lanninster-eknél… Első szabály? Első szabály, első szabály… Ma még nem. Ah! Ma még nem! És ez mi a francban segít nekem? Ma még nem. Most nem… nem fogok lezuhanni. Valaki, valahol könyörgöm, könyörülj rajtam, és segíts ki innen! Jó? Megteszek bármit, komolyan bármit, akármit, még lilává is befestem a hajam, ha az kell, csak… csak hadd legyek újra… bent a lakásban. Nem akarok lezuhanni. Nem akarok itt meghalni. Nem akarok így meghalni. Soha többé nem mászok ki ide cigarettázni, esküszöm, kurvára megesküszöm mindenre és mindenkire, amiben, vagy akiben valaha bárki, bármiért is hitt.
Csikk. Cigarettacsikk. A földre ejtem. A kezem remeg. A tenyerem nedves. Bizonytalanul a nadrágom szárába törlöm. Lefele nézek. Végtelen tér. Tökre végtelen. Nem is három emelet, legalább öt-, vagy hatezer kilométer. Nem kéne le néznem. Meg merek még mozdulni? Furcsa, de négy perccel ezelőttig leginkább attól tartottam, hogy Alexszel kettesben maradok egy szobában, azért, mert… mert azért. Furcsa. Nem tudom, mit csináljak. Ha választhatnék… Ha eltűnhetnék… Ha valahol máshol lehetnék… Ha. Haha. Kéz az arcomhoz ér. Megdörzsöli a szemeim. Az én kezem. Nem is érzem őket, de határozottan biztos vagyok benne, hogy ezek az én kezeim. A fejem oldalra, hátra fordítom. Óvatosan. Lassan. Elsápadt arcom valami furcsa tekintettel bámul rám. Halványan kirajzolódik a szoba belülről. Inkább, csak furcsa árnyak, kontúrvonalak. Egy nyíló ajtó képe tűnik föl. Aztán egy mozgó alak? Öhm, hello. Igazán észrevehetnél…
|
|
