Születési hely és idő. 1994. október 7. New York, USA Kor. 18. Foglalkozás. diák, de könyvtári munkát is vállaltam apám kedvéért. Szexuális orientáció. hetero. Szociális állapot. közép, bár inkább már alsó osztálybeli. Csoport. fiú diák.

- Ne, várj... Rich, ezt hallgasd! Ez rohadt jó... - Floyd válla megremegett nevetésében. - A szex: perc melyben egyenes megmerevedett szervedet egy csecses egyedbe vezeted be, s mellette fenekedet fel-le emelgeted.
Szét akart durranni a fejem. Nem bírtam hangzavarban tanulni, az agyam képtelen volt befogadni az információt, ha mellette a fülembe duruzsoltak. Floyd már pedig ezt csinálta, bár azt sem értettem, miért lopta nálam a napot. Volt külön szobája, ahol természetesen más barátai is laktak még. Sokat köszönhettem neki, örökre az adósa maradok, de ezt már képtelen voltam tovább elviselni. Féktelen jókedvének véget vetettem.
- Floyd... Nem tudok tanulni. - halkan, artikulálva ejtettem a szavakat és felsóhajtottam a végén. Közben folyamatosan a biológia feljegyzéseimet lapozgattam a füzetemben.
- Bocs. - rántott egyet a vállán, mintha ezzel az egész világot meg tudná váltani. Csodáltam őt, bár nem értettem, hogy lehet ilyen okos valaki, aki semmit sem tanul. Mióta megismertem, úgy vélekedtem, hogy ez valamiféle vele született adottság. Hátára fordult az ágyamon és becsapta a vicckönyvet, amit addig kezei közt forgatott és hangosan felolvasott. - Meddig akarod még játszani a nagymenőt? Bocs, a szerény nagymenőt, aki úgy tesz, mintha milliomos felmenői lennének. - fortyogott és érződött hangján a fájó pimaszság.
Összecsuktam a füzetet és felé gördítettem a széket, hogy láthassam profilját. De csak oldalról csodálhattam vonásait, ugyanis ő hátán fekve bámulta a plafont.
- Nem tudom. Már csak egy évem van. Azt fél lábbal is kibírom. De... engem eltaposnak itt, ha nem csinálom ezt.
Senki sem tudta igazán, miért viselkedtem így. Azaz, nem viselkedtem sehogy. Szegény családból származom. Apám villanyszerelő, a bátyám rakodómunkás, anyám pedig két éve meghalt. Az ösztöndíj nélkül esélyem sem lett volna arra, hogy elkezdhessem építeni a jövőt, amely remélhetőleg fényes lesz most, hogy az Abbey Mountba járok. Az ilyen embereket, mint amilyen én is vagyok, nehezen fogadják el. Sőt, talán el sem fogadják. Borzalmas érzés lehet a társadalom kitaszítottjának lenni és én el akartam kerülni ezt a sorscsapást. Floyd más volt, mint én. Nem népszerű, de rengetegen szeretik és csodálják. Jó fej, rendes, őszinte, megértő és még sorolhatnám a jó tulajdonságait. Oké, az más dolog, hogy biszex és a fiúk iránt is érdeklődik, de szerintem ez kiküszöbölhető probléma. Nem is nevezném problémának.
- Felőlem, azt csinálsz, amit akarsz. De később állatira megszívod majd, remélem, tudod. - felült az ágyon és kinyújtóztatta végtagjait.
Tudtam, de még mennyire! Két éve ismertek egy gazdag, ám annál tisztességesebb srácot, aki ügyesen forgatta a szavakat. Két éve tudják úgy a barátaim, hogy a felmenőim gazdagok és népszerűek voltak. Talán nem éri meg ez az egész és talán később megbánom, de ha már elkezdtem, muszáj végig csinálnom. Fél úton képtelenség lenne abbahagyni.
Floydra pillantottam, aki nagyot ásított és kiroppantotta nyakát.
- Na jó, szerintem lépek. Matt már vár. - rám nézett. Mit szólhattam volna?
- Öö... az új pasid? - bátorkodtam tippelni, de féltem a választól, így kissé vonakodva ejtettem a szavakat.
- Aha. És sokkal szexibb, mint Vanessa volt.
- De hát... izé, Vanessa lány. Nem más kicsit a kettő? - vontam fel szemöldökömet és lejjebb engedtem a széket, majd vissza fel, akár egy szórakozott öt éves.
- Nem. De te ezt a hetero fejeddel nem értheted. - karját felém nyújtotta és összeborzolta szőke tincseimet. - Viszont... türelmetlenebb is, szóval tényleg lépek.
Felállt és már épp kitette volna a lábát a szobából, amikor hirtelen visszafordult.
- Ja, és mondd meg a bátyádnak, hogy üdvözlöm. - vigyorogta, aztán elment.
Semmi kedvet nem éreztem ahhoz, hogy biológia házit csináljak. Csak feküdni akartam és gondolkozni, de ez nem ilyen egyszerű. Kétszer annyit kellett görnyednem a könyvek fölött, mert sokkal jobb akartam lenni, mint a többiek. Sokkal okosabb. Ezért hát kénytelen-kelletlen, de visszafordultam az asztalhoz, ceruzát ragadtam kezembe és körmölni kezdtem.